Inzulinterápia

A cukorbetegek egy része csak inzulinkezeléssel tartható egyensúlyban. Milyen inzulinfajták vannak forgalomban? Hogyan kell a vércukorszintet magunknak ellenőrizni, és milyen következtetéseket tudunk levonni eredményeinkből, amíg nem találkozunk a kezelőorvossal? Sorozatunk még sok felmerülő kérdésre ad választ.

Mind a nemkívánatos testsúlygyarapodás megakadályozása, mind pedig a jó fizikai állapot fenntartása érdekében mind 2-es, mind 1-es típusú diabéteszesek számára feltétlenül kívánatos a rendszeres fizikai aktivitás.

Amíg az idősebbek számára elsődlegesen ajánlott napi 5–6 km gyaloglás, fiatal cukorbetegek esetében komolyabb sportok is szóba jöhetnek, pl. labdajátékok (labdarúgás, tenisz, asztalitenisz). Bizonyos aktivitások főként inzulinnal kezelt cukorbetegek esetében abszolút ellenjavalltak, így a vitorlázó repülés, a mélytengeri búvárkodás, a sziklamászás és a barlangászat is.

A fizikai aktivitás során speciális problémák vetődnek fel:

Az intenzív fizikai aktivitás – intenzitásának és tartamának függvényében – komoly mértékben fokozza az inzulin hatását. Éppen ezért hipoglikémia komoly veszélye nélkül csak abban az esetben űzhető, ha a mozgás előtt, valamint alatta és utána óránként-kétóránként méri a beteg a vércukrát, továbbá: tapasztalati...
Az inzulinkezelés bevezetése előtt a legfontosabb, az inzulinterápia és az orális antidiabetikus terápia alkalmazása mellett továbbra is nélkülözhetetlen kezelési eszköz az étrendi kezelés, a diéta – lehetőség szerint fokozott fizikai aktivitással kiegészítve. Korábbi javaslatunk szerint a napi szénhidrát bevitelt az össz-energia 50% körül tartottuk kívánatosnak, ezért a 2-es típusú súlyfelesleggel rendelkező nőknek 1200 kcal-át, ezen belül 150 g szénhidrátot, a szintén kövér férfiaknak 1500 kcal-át, ezen belül 180 g szénhidrátot tartalmazó étrendet javasoltunk.

Az elmúlt fél-egy évtized során bebizonyosodott, hogy a csökkentett szénhidráttartalmú diéták mellett könnyebben lehet a testsúlyt csökkenteni és ezért inkább a 35–40% szénhidrátot, 25–30% fehérjét és 30% körüli zsírt tartalmazó étrendet tartjuk kívánatosnak, elsősorban 2-es típusú, súlyfelesleggel rendelkező cukorbetegeknek. Íly módon a napi szénhidrát-energia arány 1200 kcal – 125–130 g szénhidrátra, ill. 1500...
Szükséges-e a vizelet aceton vizsgálata a vércukor-önellenőrzés birtokában?

Évtizedekkel korábban, amikor vércukor-önellenőrzésre nem, csupán vizeletcukor kontrollra volt lehetőség, ennek fontos kiegészítője volt a vizelet aceton vizsgálata
. Tudni kell, hogy a vizeletben aceton akkor jelenik meg, ha erősen szénhidrátszegény vagy kifejezetten zsírdús diétán van valaki, ha koplal, ill. ha vércukra egy bizonyos határon túl (általában 16 mmol/l felett) megemelkedik.

Az első két esetben a vércukor szintje akár normális is lehet és ilyenkor az aceton megjelenése csupán arra utal, hogy elégtelen, vagy nem kiegyensúlyozott a táplálkozás és a szervezet dominálóan a zsírok lebomlásából fedezi energiaigényét. Ha viszont a magas vércukorhoz társul a vizeletben megjelenő – sokszor a kilélegzett levegőben is érezhető – aceton, az mindenképpen elégtelen inzulinhatásra utal, és szükségessé teszi többlet inzulin adagolását. Ez akut esetekben általában gyorshatású...
Az eddig tárgyalt intenzív inzulinkezelés módszerek csak rendszeres, napi gyakori vércukor önellenőrzés mellett alkalmazhatók biztonságosan és hatékonyan. Az általában javasolt vércukor önellenőrzési mód: Naponta minimum 5 mérés – étkezések és lefekvés előtt minden nap, emellett naponta, de minimum másnaponta valamely ékezést 60–90 perccel követően is. Éjjeli hipoglikémia gyanúja esetén heti 1-2 éjjel 2-3 óra között is szükséges mérni a vércukrot. Miképpen kell értékelni a fenti módszerrel végzett vércukormérési eredményeket?

Napi 3-szori gyorshatású vagy ultra gyorshatású analóg (aszpart, liszpro, ill. glulizin) inzulin mellett naponta 1-szer lefekvés előtt adott NPH vagy hosszú hatástartamú detemir, ill. glargin inzulint alkalmazó cukorbetegek esetében:

A reggeli előtti méréseknél:

Ha az éhomra mért vércukor több mint 40%-a 4 mmol/l alatt van:
• Túl volt adagolva a lefekvés előtti bázisinzulin...
Alkalmazására egyre gyakrabban kerül sor különösen középkorú, aktív 2-es típusú diabéteszeseknél. Ennek ellenére ma még az ily módon kezeltek többsége 1-es típusú diabéteszes, ugyanis felnőtt korban a kezdeti remissziós periódust leszámítva ez az inzulin adagolási mód részesítendő abszolút előnyben.

Az intenzív inzulinkezelés lényege a bázis-bólus elv szerint történő inzulinadagolás, mely a múlt század nyolcvanas éveiben terjedt el elsősorban Európában és egy-két évtizedes késéssel a tengerentúlon is. Ezen kezelési mód keretében az élettani inzulinelválasztást célozzuk meg leutánozni, bár ez többnyire csak durva megközelítéssel sikerül. Tehát ennek a kezelési módnak a lényege:
  • Bázis inzulin alkalmazásával törekszünk leképezni az egészséges szervezet folyamatos inzulin elválasztását. Ezt korábban napjában egyszer (lefekvés előtt) vagy kétszer (reggel és lefekvés előtt) ritkábban háromszor (reggel, délben és lefekvés előtt) adott NPH inzulin végeztük. Ma már NPH...
Reggel kevert, vacsora előtt gyorshatású, lefekvés előtt NPH vagy hosszú hatástartamú analóg detemir vagy glargin inzulin adása

A vacsora előtt alkalmazott (általában a reggelinél lényegesen alacsonyabb adagú) közepes hatástartamú inzulin hatása számos esetben reggelre annyira lecsökkenhet, hogy az éjjel még normális szintű vércukor reggelre 10 mmol/l fölé emelkedik. Ha ilyenkor a vacsora előtti inzulin adagját megemeljük, az éjjel hipoglikémiát okozhat és ez az ún. Somogyi-hatás révén reggelre még magasabbra emeli a vércukrot.

Ilyenkor szükséges a reggeli kevert inzulin alkalmazása mellett az esti inzulin adagot szétválasztani vacsora előtt gyorshatású vagy ultra gyorshatású és lefekvés előtt adagolt NPH (esetenként detemir vagy glargin) inzulinra. Ilyenkor általában feleslegessé válik az utóvacsora. A később beadott elhúzódó hatású inzulin hatása tovább tart és ezáltal az esetek túlnyomó többségében biztosítható a normális éhgyomri vércukor. A 2-es...
A vércukor-önellenőrzés célszerű módja napi kétszeri inzulinadás esetén

Ezen kezelési mód mindenképpen ajánlható eszközei a gyárilag előkevert inzulinok, tehát a 25:75, 30:70, ill. 50:50 arányban gyorshatású és NPH inzulint tartalmazó humán inzulin keverék, valamint a ma már egyre gyakrabban alkalmazott 25:75, 30:70, illetve 50:50 arányban ultra gyorshatású analóg inzulint és ennek NPH párját tartalmazó inzulinkeverékek.

A napi kétszeri kevert inzulin alkalmazásával az inzulinra szoruló 2-es típusú betegek kb. 40–50%-át sikerül kielégítő anyagcsere-állapotban tartani. Ennél a kezelésiformánál reggeli előtt általában másfél-kétszer annyi inzulint szokás adagolni, mint vacsora előtt. Mivel az inzulinhatás a reggeli és esti beadást követően jelentősen fokozódik, majd folyamatosan viszonylag magas szinten fennmarad, az ily módon kezelt diabéteszesnek napjában ötször, ritkán hatszor kell étkeznie és az inzulinhatás valamint egyéni igénye függvényében egy-egy...
Vércukor-önellenőrzés, mint az inzulinkezelés elengedhetetlen feltétele

A vércukornak a beteg által végzendő önellenőrzése már tablettás kezelés mellett is feltétlenül szükséges, viszont az inzulinkezelés bármely módozata esetén elengedhetetlenül fontos.

A vércukor-ellenőrzés által a beteg mind saját maga, mind gondozó orvosa számára támpontot nyújthat az esetenként szükségessé váló korrekciókra, azaz az étrend, a fizikai aktivitás, ill. a vércukorcsökkentő tabletták és az inzulinok adagjainak módosítására, ambuláns körülmények között is. Ezen túlmenően a cukorbeteg azáltal, hogy elvileg bármikor meghatározhatja vércukorértékét, részben kellő önbizalomra tehet szert, részben lehetősége nyílik saját anyagcserehelyzetének lehető legpontosabb megítélésére és ennek nyomán az esetenkénti önkorrekcióra is.


A vérnyerés céljából legalább 8 kézujj körömperc oldalát célszerű használni. Kerülni kell az ujjpárnák...
Az inzulininjekció beadására – akár fecskendővel, akár pennel történik – a test különböző tájékai alkalmasak. Általános érvényű azonban, hogy mindig a bőr alá – szubkután – szükséges adni az inzulinokat!
A manapság használatban lévő rövid adagoló tűkkel a megcélzott bőrterületet 2 ujjal összenyomva „hurkát” képezünk, majd a tűt merőlegesen szúrjuk be. Vastagabb bőr alatti zsírszövet esetén a „hurkaképzés” elmaradhat.

A beadásra javasolt tájékok:
• a has egész területe a köldök körüli 5 cm-es sugarú kör kivételével,
• a combok elülső és külső oldala,
• a farpofák felső, külső harmada,
• a felkar külső oldala.


Korábban azt tanácsoltuk, hogy a gyors hatású inzulinokat a hasba vagy a felkarba, az elhúzódó hatású inzulinokat pedig a combba vagy a farpofák területére adják. A különböző testtájékokban ugyanis különböző gyorsasággal szívódik fel az inzulin, leggyorsabban a has és felkar területéről.

Ma ugyanezt tanácsoljuk a humán...
A múlt ismerete nélkül a jelen nem igazán értékelhető. Ez érvényes olyan esetekben is, amikor a fényes múlt elhomályosíthatja a jelen „értékeit”, de ugyanígy egy múltbeli hősies küzdelem ismerete nyomán értékelhetők igazán a jelenben elért csúcsteljesítmények. Utóbbi vonatkozik az inzulinkezelés immár 92 éves történetére is...

Hamarosan – még 1924-ben – megkezdődött a hazai inzulin-gyártás is, először a Chinoin gyárban (ma a Sanofi-Aventis leányvállalata) majd a Richter Gedeon gyárában is. A hazai inzulinok minősége a húszas évek végére érte el az akkori világszínvonalat.

Kezdetben csupán az itthon először „kristályos”, majd „sima” inzulinnak nevezett alt, vagy regular inzulin állt rendelkezésre. A harmincas években kidolgozták a nagyadag cinkkel kevert halsperma, azaz protamin hozzáadásával elhúzódó hatásúvá tett „cinkprotamin inzulint”, melynek alkalmazása a harmincas évek végétől Magyarországon dominánssá vált. Ekkortól kezdve naponta egyszer adagolták – meglehetősen...