A Dcont eNapló rendszerét használva ezúttal a szokásostól eltérően egy hosszú távon sikertelen eset beszámoló következik, mely remélhetőleg egyesek számára tanulsággal szolgál.
V. Kinga 1978-ban született és 5 évvel ezelőtt jelentkezett nála, utólag LADA típusúnak diagnosztizált diabétesze. E diagnózist a kezdeteket követőn ¾ évvel magam állítottam fel, miután Kingát korábbi kezelőorvosa vércukorcsökkentő tablettákkal kezelte – sikertelenül. Mivel vércukorértékei folyamatosan emelkedtek. Kingáról azt kell még tudni, hogy huszonévesen egy súlyos autóbalesetet szenvedett el, mely után 3 hónapig kómában volt és ebből a mai napig nem épült fel teljesen: fizikai és szellemi teljesítő képessége erősen csökkent, csupán maximum napi 4 órás munkakört képes ellátni, gondozásunk kezdete, mintegy 4 év óta már a közel huszadik munkahelyén próbál helytállni. Viszont nagyon dicséretes tulajdonsága, hogy szinte naponta leúszik 1000–1200 métert. Hétvégeken pedig 2×200 km-t utazik Somogyban élő szüleinek segíteni a méhészetben és a gyümölcsösben.
Gitta kezdettől fogva nem volt képes elfogadni a diabétesze tényét és az ezzel járó fokozott betegségterhet. Számos alkalommal kijelentette, hogy feladja a harcot, már estétől nem fog inzulint adni. Ennek ellenére – hacsak el nem felejtette – mindig beadta inzulinjait. Viszont akármilyen intenzív inzulinkezelési rezsimet kezdeményeztem – napi egyszeri glargin bázissal napi háromszori glulizin inzulin, ezt felváltva napi kétszeri glargin bázissal, majd ¾ éven keresztül háromszoros töménységű napi egyszeri glargin inzulinnal és végül jelenleg ismét napi kétszeri glarginnal – vércukor-ingadozásai nem mérséklődtek. HbA1c szintje ugyan nem volt túl magas, – végig 7,8–9% között ingadozott – vércukrai 2,6 és 22 mmol/l között váltakoztak. Kinga képtelen volt stabilan étkezni, és bár megkísérelte pontosan számolni az elfogyasztott szénhidrátokat, szinte soha nem sikerült ehhez a megfelelő mennyiségű inzulint eltalálni, nem beszélve a fizikai aktivitás (úszás) hatásairól. Azon kevés Dcont.hu-val élő betegem közé tartozik, aki rendszeresen használja az okostelefon applikációt, viszont nagyon sokszor elfelejti bevinni az alkalmazott inzulinadagokat és az elfogyasztott szénhidrátok mennyiségét.
A két táblázatot tartalmazó 1/a és 1/b ábra Kinga szeptemberi két hetét tükrözi. Vércukrai az említetteknek megfelelően mozogtak fel-le, minden rendszer, tendencia nélkül. Az első és a második hét között csupán annyi a látható különbség, hogy míg az első héten viszonylag sok zöld (céltartományon belüli) és sárga (túl alacsony) érték is előfordult, addig a második héten a piros színű (magas) vércukrok domináltak. Látható, hogy Kinga a magas vércukorértékeket egymás után kétszeri glulizin inzulin adással próbálta korrigálni.
A 2. ábra a 28 napon át mért összes étkezés előtti és utáni vércukrot mutatja időrendi sorrendben. Itt még jobban láthatók az egymás utáni vércukrok rendkívüli ingadozásai. Az is jól kitűnik, hogy a céltartomány alatti értékek kb. fele-fele arányban étkezések előtti és étkezések utáni mérésekből származnak.
A 3. ábrán ugyanezen értékek egyetlen napra vetítve láthatók, felül az étkezések függvényében pontdiagram formában, alul pedig átlagolva. Az átlagok egy kivétellel meghaladják a 10 mmol/l-t.
Végül a 4. ábrán kördiagram formájában az összes étkezés előtti és utáni érték megoszlása látható. Mindkét esetben dominálnak a magas (piros) értékek, de ezek az adatok pontatlanok, mivel Kinga széles időhatárok (2–2½ óra) között étkezik és ezt a Dcont.hu nem képes kezelni.
Meg kell említenem, hogy Kinga szinte naponta tölti le vércukrait és én minden alkalommal látom azokat. Szemben a többi több mint ötven betegemmel, akiknek ilyenkor tudok tanácsokat adni és egy napon belül ezt meg is teszem e-mail-en keresztül, Kinga esetében legtöbbször nem tudok mit mondani. Legfeljebb hetente reagálok hosszú, elkeseredett leveleire.
Hát ez van. Mit hoz a jövő?
Nem tudom.
Dr. Fövényi József