Először a hazai diabetológia történetében meghatározó jelentőségű, visszamenőleges vizsgálatot végeztek hazai diabetológusok a 2-es típusú cukorbetegség elmúlt másfél évtized folyamán történt alakulását illetően.
Az alkalmazott módszer az OEP adatbázisának közel másfél évtizedre (2001–2014) visszatekintő, diabetológiai szempontból történő elemzése volt. A frissen, a Diabetologia Hungarica-ban 2016. decemberében megjelent munkában a 2-es típusú cukorbetegséggel kapcsolatos morbiditási mutatók alakulásáról, a kórházi kezelés jellemzőiről és az ellátás költségvonzatáról számolnak be.
Az ismert 2-es típusú diabétesz prevalenciája – mely az összes beteg számát jelenti – fokozatosan nőtt, majd az utóbbi években stagnált. 2001-ben 423.000 diabéteszesről tudtunk, 2014-ben az adatbázisban szereplő 2-es típusú cukorbetegek száma 727.000 volt, ami a teljes lakosságra vonatkoztatva 7,3%-os előfordulást jelent. Ugyanakkor a diabétesz incidenciája – mely az évente felfedezett új betegek számát jelenti – évről évre csökkent, tehát egyre kevesebb új beteget találtak: Míg 2001-ben az új betegek száma 75 ezret, addig 2014-ben csupán 33 ezret tett ki (ld. 1. ábra). A betegek között női túlsúly mutatkozott. Az előfordulási gyakoriság az életkor előrehaladtával nőtt, 2011-ben a teljes 60–70 év közötti lakosság 19%-a, a 70 év felettiek körében pedig 20% manifeszt 2-es típusú diabéteszes volt. A kórházba utalt betegek száma és a kórházi ápolási napok száma emelkedett.
A 2-es típusú cukorbetegek teljes egészségügyi ellátásának költsége a prevalencia adatoknak megfelelően nőtt, az egy betegre eső költséghányad azonban az utóbbi 5-6 évben érdemben nem változott: Míg 2001-ben ez 64 milliárd Ft-ra rúgott, ez 2014-ben már 216 milliárd Ft-ot tett ki. Jelentős költséget jelent a fekvőbeteg-ellátás (80 milliárd Ft), az összes gyógyszertámogatás elérte a 84 milliárdot, ebből vércukorcsökkentő készítményekre 25,3 milliárd Ft-ot költött az OEP. Ugyanakkor a járóbeteg szakellátás kiadásaira csupán 14 milliárd Ft jutott. A háziorvosi ellátás keretében végzett diabétesz ellátásra vonatkozóan adatok nem állnak rendelkezésre.
A 2-es típusú cukorbetegség ellátása egyre nagyobb terhet ró az egészségügyi ellátó hálózatra. A fekvőbeteg-ellátás költségeinek csökkentése érdekében javítani kell az ambuláns szakorvosi ellátás hozzáférhetőségén. Általános törekvésként a 2-es típusú diabétesz prevencióját kell előtérbe helyezni, ezen a téren azonban társadalmi méretű összefogásra van szükség.
(Reményeink szerint a jövő év elején megkapjuk az engedélyt a dolgozat magazinunkban történő részletesebb közzétételére is – a referáló megjegyzése).
(Forrás: Diabetologia Hungarica, 2016. 24: 177-188)
Megjelent: DiabFórum magazin 2016/5. (6. oldal)
Az alkalmazott módszer az OEP adatbázisának közel másfél évtizedre (2001–2014) visszatekintő, diabetológiai szempontból történő elemzése volt. A frissen, a Diabetologia Hungarica-ban 2016. decemberében megjelent munkában a 2-es típusú cukorbetegséggel kapcsolatos morbiditási mutatók alakulásáról, a kórházi kezelés jellemzőiről és az ellátás költségvonzatáról számolnak be.
Az ismert 2-es típusú diabétesz prevalenciája – mely az összes beteg számát jelenti – fokozatosan nőtt, majd az utóbbi években stagnált. 2001-ben 423.000 diabéteszesről tudtunk, 2014-ben az adatbázisban szereplő 2-es típusú cukorbetegek száma 727.000 volt, ami a teljes lakosságra vonatkoztatva 7,3%-os előfordulást jelent. Ugyanakkor a diabétesz incidenciája – mely az évente felfedezett új betegek számát jelenti – évről évre csökkent, tehát egyre kevesebb új beteget találtak: Míg 2001-ben az új betegek száma 75 ezret, addig 2014-ben csupán 33 ezret tett ki (ld. 1. ábra). A betegek között női túlsúly mutatkozott. Az előfordulási gyakoriság az életkor előrehaladtával nőtt, 2011-ben a teljes 60–70 év közötti lakosság 19%-a, a 70 év felettiek körében pedig 20% manifeszt 2-es típusú diabéteszes volt. A kórházba utalt betegek száma és a kórházi ápolási napok száma emelkedett.
A 2-es típusú cukorbetegek teljes egészségügyi ellátásának költsége a prevalencia adatoknak megfelelően nőtt, az egy betegre eső költséghányad azonban az utóbbi 5-6 évben érdemben nem változott: Míg 2001-ben ez 64 milliárd Ft-ra rúgott, ez 2014-ben már 216 milliárd Ft-ot tett ki. Jelentős költséget jelent a fekvőbeteg-ellátás (80 milliárd Ft), az összes gyógyszertámogatás elérte a 84 milliárdot, ebből vércukorcsökkentő készítményekre 25,3 milliárd Ft-ot költött az OEP. Ugyanakkor a járóbeteg szakellátás kiadásaira csupán 14 milliárd Ft jutott. A háziorvosi ellátás keretében végzett diabétesz ellátásra vonatkozóan adatok nem állnak rendelkezésre.
A 2-es típusú cukorbetegség ellátása egyre nagyobb terhet ró az egészségügyi ellátó hálózatra. A fekvőbeteg-ellátás költségeinek csökkentése érdekében javítani kell az ambuláns szakorvosi ellátás hozzáférhetőségén. Általános törekvésként a 2-es típusú diabétesz prevencióját kell előtérbe helyezni, ezen a téren azonban társadalmi méretű összefogásra van szükség.
(Reményeink szerint a jövő év elején megkapjuk az engedélyt a dolgozat magazinunkban történő részletesebb közzétételére is – a referáló megjegyzése).
(Forrás: Diabetologia Hungarica, 2016. 24: 177-188)
Megjelent: DiabFórum magazin 2016/5. (6. oldal)