Cukorbetegség és inzulinkezelés felnőttkorban 16. - Vércukor-Önellenőrzés – vércukor „lépcső”

nofre

Adminisztrátor
Fórumvezető
Szükséges-e a vizelet aceton vizsgálata a vércukor-önellenőrzés birtokában?

Évtizedekkel korábban, amikor vércukor-önellenőrzésre nem, csupán vizeletcukor kontrollra volt lehetőség, ennek fontos kiegészítője volt a vizelet aceton vizsgálata
. Tudni kell, hogy a vizeletben aceton akkor jelenik meg, ha erősen szénhidrátszegény vagy kifejezetten zsírdús diétán van valaki, ha koplal, ill. ha vércukra egy bizonyos határon túl (általában 16 mmol/l felett) megemelkedik.

Az első két esetben a vércukor szintje akár normális is lehet és ilyenkor az aceton megjelenése csupán arra utal, hogy elégtelen, vagy nem kiegyensúlyozott a táplálkozás és a szervezet dominálóan a zsírok lebomlásából fedezi energiaigényét. Ha viszont a magas vércukorhoz társul a vizeletben megjelenő – sokszor a kilélegzett levegőben is érezhető – aceton, az mindenképpen elégtelen inzulinhatásra utal, és szükségessé teszi többlet inzulin adagolását. Ez akut esetekben általában gyorshatású vagy ultra gyorshatású inzulin néhány E-ének beadását jelenti. Ha az acetonos állapot hosszabb ideig fennáll, az egész inzulinadagolás felülvizsgálata és korrekciója szükséges. Viszont a fentiek ismeretében a vércukor-önellenőrzés birtokában a vizelet aceton meghatározása nem szükségszerűen tartozik a mindennapi rutinhoz, ma már nagyrészt csupán nagylaboratóriumi vizeletvizsgálat részét képezi.

urinetest.jpg

Megemlítendő, hogy az inzulinpumpa-kezelés esetén a vizelet aceton ellenőrzése ismét fontos szerephez jutott. Ezzel szemben a vizelet cukortartalmának a beteg általi rutinszerű meghatározása a napi rendszerességgel végzett – többnyire többszöri – vércukormérések mellett elvesztette jelentőségét.

Esetenkénti vércukor korrekció

Az előző számainkban törekedtünk minden szempontot megadni a különféle inzulinadagolási rendszerek optimalizálására. Amennyiben az inzulinrezsimnek és a beteg egyéni sajátságainak megfelelően egységnyi pontossággal kerül sor az inzulinok adagolására, viszonylag ritkán van szükség a – főként gyorshatású vagy ultra gyorshatású – inzulinok adag-változtatására. Az inzulin szubsztitúciója kapcsán, főként 1-es típusú diabéteszben, folyamatosan tökéletes adagolás még a mai korszerű készítmények és adagoló eszközök birtokában sem létezik. Ezért hangsúlyoztuk a 40, ill. 60%-ot. Ha valamely vércukor célérték az esetek több mint 60%-ában reprodukálható, a rendszer jól működik és ilyenkor a beteg HbA1c szintje is 7% alatt van. Igen ritka az olyan 1-es típusú cukorbeteg, akinél a „találati pontosság” megközelíti vagy meghaladja akár a 70%-ot. Kisebb találati pontosság esetén viszont mindig először a rendszert kell felülvizsgálni, a bázis és az étkezési inzulinok adagját szükséges újratitrálni mindaddig, amíg az esetek kevesebb, mint 40%-ánál mérnek céltartományon kívüli vércukrokat.

Ebből következik viszont, hogy esetenként, főként étkezések előtt, amikor a vércukor a céltartományokon kívül esik, az aktuálisan korrigálható és kívánatos, hogy korrigálásra is kerüljön. Ha túl alacsony, az étkezés időpontjának előre hozatalával, vagy az ultragyors hatású inzulin étkezés utánra tolt alkalmazásával. Ha viszont a céltartományt meghaladja, az étkezési inzulin többlet adagjának adagolásával.

Táblázat: vércukor „lépcső”

[xtable=skin1|cellpadding:2|cellspacing:2|bcenter]
{tbody}
{tr}
{td}Napi összes inzulinigény, NE{/td}
{td=center}20{/td}
{td=center}30{/td}
{td=center}40{/td}
{td=center}50{/td}
{td=center}60{/td}
{td=center}70{/td}
{td=center}80{/td}
{/tr}
{tr}
{td}Ennyi mmol/l vércukortöbbletre adjon 1 NE-gel több gyorshatású vagy ultra gyorshatású inzulint{/td}
{td=center}4,0{/td}
{td=center}3,4{/td}
{td=center}3,0{/td}
{td=center}2,6{/td}
{td=center}2,4{/td}
{td=center}2,2{/td}
{td=center}2,0{/td}
{/tr}
{/tbody}
[/xtable]
A táblázat abban segít eligazodni, miképpen lehet „korrigálni” a betegnek az esetenként magasabb vércukorértékeket. Ez (a táblázat) azt jelenti, hogy ha pl. a beteg napi össz-inzulin igénye 40 NE, és a vércukra 7 mmol/l fölött van, 7–10 mmol/l között 1, 10–13 mmol/l között 2, 13 mmol/l fölött 3 E gyorshatású/ultra gyorshatású inzulinnal adjon többet magának, és így tovább. 20 NE inzulin igénynél ennek a többlet vércukor „lépcső”-nek a „fokai” magasabbak (4,0 mmol/l), viszont 80 NE össz-inzulin igénynél alacsonyabbak (2,0 mmol/l). Fontos tudni, hogy 16 mmol/l-es vércukor szintnél a „lépcső” magasságát (akár duplájára) emelni szükséges, mert ilyenkor erőteljes vizeletürítés indul be, mely által a glukóz egyre nagyobb hányada kerül ki a keringésből, azaz spontán – bár kóros mechanizmus révén – csökken a vércukor szintje és így az alacsonyabb szinteknél alkalmazottal arányosan emelt adagú korrekciós inzulin könnyen hipoglikémiát okozhat. Korábban a korrigálandó vércukor „lépcsőjét” alacsonyabban állapítottuk meg. Viszont az elmúlt egy-másfél évtizedben annyi „túlkorrigáló” beteggel, ennek nyomán annyi elkerülhető hipoglikémiával találkoztunk, hogy a lépcső megemelését indokoltnak tartjuk.

Ismételten le kell azt is szögezni, hogy mindez csak akkor érvényes, ha magasabb vércukorszintet az esetek kevesebb, mint egyharmadában mérnek. Ha ennél gyakoribb az étkezések előtt 7 mmol/l fölötti, az étkezések után 9 mmol/l fölötti vércukorszint, akkor az össz-inzulin adagokat, ezen belül a bázis inzulinadagokat kell módosítani úgy, hogy az esetek többségében étkezések előtt 4–7 mmol/l között, étkezések után pedig 6–9 mmol/l között legyen a beteg vércukra.

Még két nagyon fontos szempont
  • A korrekcióként adott gyorshatású inzulin adagolását csupán 3 órán túl szabad megismételni, az ugyanilyen céllal adagolt ultra gyorshatású inzulinét pedig 1 órán túl. Rövidebb időközökben történő inzulinadagolás ugyanis összegződhet és kiszámíthatatlan hipoglikémiákhoz vezethet.
  • Az aktuális vércukorszint alapján nem szabad módosítani a bázis inzulin adagját. Gyakran előfordul ugyanis, hogy ha valaki magasabb vércukrot mér az esti bázis beadása kapcsán, néhány E-gel megemeli a bázisinzulin adagját, túl alacsony értéknél viszont csökkenti azt. Ez az inzulinhatás teljes félreértelmezésén alapul és ez a gyakorlat csupán az anyagcsere labilitását fokozza. Az aktuális vércukorszint korrekciójához csak gyorshatású, ill. ultra gyorshatású analóg inzulin néhány E-es adagját szabad alkalmazni, a bázis inzulin mindig a kititrált mennyiségben adagolandó, kivéve néhány esetet, pl. menstruációs ciklus, tartós fokozott fizikai aktivitás, stb.
Talán még azt is szükséges megjegyezni, hogy a nyári időszakban többnyire valamivel alacsonyabb az inzulinigény – ezen belül a bázis inzulinigény is, mint télen. Meteorológiai frontváltozás is befolyásolhatja az inzulinigényt, hidegfront sokaknál emeli, meleg fronthatás pedig csökkentheti azt.

(Folytatjuk)
Dr. Fövényi József

A cikk megjelenésének támogatója:
sanofi_diabetes_logo.png
 
Oldal tetejére