Dühöngő, avagy ARÉNA! :-)

Akitlosz témája a 'Tomboló' fórumban , 2008 Szeptember 23.

  1. Akitlosz

    Akitlosz Új tag

    Rá tudnál venni egy csimpánzt, hogy tűvel szúrkálja magát azért, hogy vérezzen?

    Na mi meg emberek vagyunk.

    Lehet te élvezed a böködést, én viszont minden alkalommal megerőszakolom az agyamat. A vércukorszont mérés rendkívüli nem normális és nem egészséges stresszt okoz, emellett rongálja a kézügyességet is.

    Bizony nagyon is pszichológia. :(
     
  2. Akitlosz

    Akitlosz Új tag

    Két napra - 6 szúrás - adnak egy darab tűt. Ezt tudhatná egy patikus is.
     
  3. Akitlosz

    Akitlosz Új tag

    Nem a fenét nem, legalábbis 1-es tipusnál.

    Az éhezés az bizony szenvedés, márpedig az a diéta amire a diabetológusok kényszerítik a pácienseiket bőven kimeríti a szenvedés fogalmát. Mennyiségileg elégtelen.

    Lötyög rajtam a gatya, szúrnak a csontjaim ha leülök, a diabetológusom meg azt mondja nem akarja, hogy elhízzak és csökkenti az elfogyasztható szénhidrátmennyiséget. Egyik kutya másik eb, mármint a diabetológusok.

    Szerintem nem csak az van nekik előírva, hogy a lehető legolcsóbb inzulint írják fel kezdetben, hanem az is, hogy a lehető legkevesebbet. Valaki biztos prémiumot kap ezért a TB-nél.

    Én nem igazán látom semmiféle orvosi indokát annak, hogy miért is nem ehet elég szénhidrátot egy cukorbeteg, mint egy egészséges ember és ennek megfelelő mennyiségű inzulint adni.

    Az talán jobb, ha olcsó kenyér helyett drága húsból pótolja a hiányzó kalóriákat a páciens?

    Az életminőséget jelentősen csökkentő egy merő szenvedés ez az egész gyógyíthatlan cukorbetegség az állandósított éhezéssel, szúrkálással, véreztetéssel.

    Mikor lesz gyógymód?

    Majd akkor, ha a cukorbetegek meggyógyításával nyerhető üzleti haszon vetekedni fog a kezelésből eredő haszonnal, vagy esetleg egy a kezelésben nem érdekelt erős új szereplő lépne a piacra, amelyik nem hagyná magát.
     
  4. Akitlosz

    Akitlosz Új tag

    M'ér' nem így van ez minden cukorbeteggel?

    Mutass egyet, aki több és pontosabb információt tudott meg az orvosoktól mint a sorstársaitól, saját utánajárásából!
     
  5. Zsu77

    Zsu77 Új tag

    :shock::shock::shock:

    Akitlosz,te mióta vagy diabos?:)
     
  6. Zsu77

    Zsu77 Új tag

    Lehet többet kéne lenned diabosokkal,hogy láss egy másik pszichológiát is.Amolyan Bioszakysat:"mér mi van akkor?"-félét...Lehet jobban menne ez az ujj-bökősdi.;)
     
  7. dg

    dg Őstag


    Szia!

    Te melyik diabetológiára jársz?

    Olyan rossz olvasni, hogy ilyen elkeseredett vagy, de hidd el, új szelek fújnak, és ma már az az irányelv, hogy a terápiát kell a beteg igényeihez igazítani, és nem fordítva. Ergo nem muszáj éhezni...

    Azt nem vitatom, hogy vannak orvosok, akik "elmaradottak", de nem áll módodban véletlenül váltani? Szerintem testednek, lelkednek jót tenne!
     
  8. tímeácska

    tímeácska Őstag

    Akitlosz! Sajnos, én úgy látom, hogy Te SAJÁT MAGADDAL nem vagy "megbarátkozva", a diabéteszed miatt... Mert, azzal együtt vagy (sajnos) Te saját Magad!!! Ha ezt nem fogod tudni elfogadni, örökre egy megkeseredett Ember maradsz. Az kinek jó?! Senkinek. Nos, és kinek rossz?! Csakis, és kizárólag Neked!!! Tudod, amiket Te leírtál, egy pár éves kicsi gyerek pár hónapon belül elfogad... (Nem szereti, de elfogadja!!!) És nem "hisztizik"... Már bocsánat... De Te úgy gondolod (mivel ezt is írod), hogy kész kínszenvedés az életed a diab miatt. Nos, akik itt írogatnak, azért nem látják ilyen nagyon borúsan a dolgot (lásd ujjbökés, inzulin beadás), nos, ha Nekik/Nekünk "nem annyira vészes" a diétát is betartani, akkor Ők/Mi csodabogarak lennénk, mivel azt mondjuk, hogy nem más, mint az egészséges táplálkozás alapja a diabos étrend?! Tudod, a mai világban (ez csakis az én véleményem!) már nem csontsoványságra vannak ítélve a diabosok, mint évekkel/évtizedekkel ezelőtt, ugyanis, utána tud járni az ember a diéta+inzulin kezelés "szabályainak", miszerint nem az étrendet igazítjuk az inzulinhoz, hanem az inzulint az étrendhez, ill. étkezési szokásokhoz (persze, ésszerű keretek között!). Ehhez, ha (sajnos sok helyen) nem megfelelő "partner" az orvos, ill. dietetikus, ott vannak a szakirodalmak (akár magazinok formájában), a betegtársak, az internet (ha nincs otthon, akkor van könyvtárban, stb.), és nem utolsó sorban lehet keresni másik orvost is. Bárhol! Én több mint 100km-ket utazgattam, ide-oda, hogy a kisfiam részére megtaláljam a legmegfelelőbb intézményt, a legmegfelelőbb orvossal együtt. És sikerült! Igen, valóban sok az utazási költség (oda-vissza majd' 190 km!), na de nehogy már ne érjen meg ennyit a gyerekem (vagy akár a saját magam) egészsége, 2-3 havonkénti utazással! Mérlegelni kell, mit miért, és mikor tesz az ember, és fontossági sorrendet kell felállítani!
    Szóval, előbb próbáld meg elfogadni Saját Magadat (diabbal együtt!!!), és utána gondold végig még egyszer azokat, amiket írtál! Segítek egy kicsit... Utálod az ujjbökéseket. Én sem szeretem, és valljuk be őszintén, talán nincs is olyan nem diabos ember, aki csak úgy bökdösi az ujjait, mert az olyan marha jó érzés (vagy, lehet, hogy van...:-D). DE! Örülök, hogy bökdöshetem az ujjaimat, mert így legalább tudom,mennyi a cukrom, és megbizonyosodhatom arról, hogy helyes a terápiám, "megnyugodhatok". Vagy éppen ellenkezőleg, és tudom, hogy változtatnom kell valamit, mert hosszú távon nem lesz jó, és konkrétan nem szeretnék pár év/évtized múlva szövődménnyel/szövődményekkel együtt élni. Nos, ezért nap-mint nap tehetek valamit... -> Megbökhetem az ujjamat.
    Inzulinbeadás. Szerintem egyetlen egy mondat is elég ide: örülök, hogy egyáltalán létezik inzulin... ;-)
    Diéta. Nagy kaland, hogy nem ehetek cukorral készített ételeket! Vagyis, erősen nem ajánlott natív cukorral készített ételeket fogyasztani RENDSZERESEN. Mert néha-néha, megengedett, de akkor OKOSAN! Azaz, plusz CH, plusz inzulin! Ilyen kivételes esetek lehetnek: szülinap, amikor csak egyetlen egy diabos ember miatt nem biztos, hogy sütnek édesítőszeres tortát... (És miért nem?! A galádok!:-D)
    Egyelőre... ennyi...! :) Várom válaszodat/reakciódat az írásomra... Tőled is, és a Többiektől is!;-):-D
     
  9. dg

    dg Őstag


    Igazad van, az újszúrás valóban nem természetes dolog, hanem sokkal humánusabb annál, a jó öreg Természet ugyanis rövid úton elintézné a diabosok sorsát...
    Inkább örülj, hogy van ez a lehetőség, amit a saját hasznodra fordíthatsz, s ez utóbbi rajtad múlik, hogy megteszed-e vagy sem!
    Nyilván felnőttként lettél diabos, hogy ennyire irtózol a kezelés velejáróitól. A jó minőségű eszközök és a helyes technika azonban sokat segíthet.
     
  10. tímeácska

    tímeácska Őstag

    -Csodabogártímeácska:mrgreen::rolleyes:???-
     
  11. dg

    dg Őstag

    Csatlakozom Tímeácskához: magam is sokat köszönhetek az orvosunknak, a dietetikusunknak. Nagyon stabil alapot adtak.
     
  12. tímeácska

    tímeácska Őstag

    ...Lehet... De addig élteben kell maradni... Addig is, én szeretném egészségeshez közeli szinten tartani magamat és kisfiamat... cukorbetegként...:rolleyes:;) Az önsajnálat nem segít (?!)!;-)
     
  13. tímeácska

    tímeácska Őstag

    Jaj, már annyira kezd érdekelni ez a "húdenagyonsz.r" cukorbetegként diétázni ujjat bökni, és persze semmit nem tenni ellene... hogy egy kicsit eljátszadozgatok a fantáziámmal...

    Nos, én egy mittudoménmióta cukorbeteg vagyok... Elmegyek az orvosomhoz...
    Orvos (továbbiakban O.):- Jó napot, hogy van?
    Én: -Köszönöm, vagyok... Csak éhes vagyok. Nem elég a szénhidrát...!
    O.: -Ááá, elég az Magának! Sőt!
    Én: -Na, de már zörögnek a csontjaim, olyan sovány vagyok!
    O.: -Nem baj az! De az a 110 g CH akkor is sok lesz...
    Én.: -De éhezek! Szenvedek!
    O.: -Nos, akkor vegyünk csak vissza abból a szénhidrátból...
    Én: -És, ha esetleg... Mondjuk ennék egy kicsit többet... És ennek megfelelően adnám az inzulint?!
    O.: -Nem, nem! Így lesz helyes, ha 110-ből elveszünk még 20-at... Na, 90g éppen elég is lesz magának... És persze, visszaveszünk az inzulinból is (Hűűű, micsoda jutalmat kapok én ezért!!!:rolleyes::twisted:)
    Én: -Rendben... Akkor marad a 90 g CH... És az éhezés... Meg a szenvedés...
    O.: -Na, meg is volnánk... Rendszeresen véreztesse Magát, vagyis, bökdösse az ujjait, és tartsa ám be a 90 grammot! És ha megkérhetném, akkor csökkentsen még egy kicsit az inzulinon... Ha lehetséges lenne...
    Én: -Rendben... Mikor jöjjek legközelebb? Vagy menjek máshova?
    O.: -Dehogy menjen máshova! 2 hónap múlva jelentkezzen! Viszlát!
    Én: -Viszlát!

    NA, NEEE MÁÁÁR!
    -És máris elnézést kérnék, ha Bárkit is megsértettem volna...!!!

    Itt természetesen azt szeretném hangsúlyozni, hogy ilyen lehet, amikor az ember tudja a megoldást, de magalkuszik, nem tesz semmit saját maga életének jobbá tétele érdekében, csak "sajnálja" magát... Sajnos, biztosan vannak hasonló párbeszédek, és biztosan olyan is van, amikor ugyan ezek a mondatok hangzanak el, viszont a beteg "nem tudja a megoldást"! Ez ellen én lennék a legboldogabb, ha tehetnék bármit is... Őszintén írom ezt!!!
     
  14. szentgyorgyipal

    szentgyorgyipal Új tag

    Cukorbetegségem története

    Én is felteszem neked a kérdést: mióta vagy cukorbeteg? Jó volna, ha röviden leírnád cukorbetegséged történetét, vércukorszinted alakulását, a terápiát, amit követtél, inzulinok fajtáját, adagjait, a napi szénhidrát mennyiségét és mindent, amit fontosnak tartasz a cukorbetegséggel kapcsolatosan. Számunkra csak a konkrét adatok hasznosak.
     
  15. tímeácska

    tímeácska Őstag

    Szia Pál! Akitlosz már pár hónapja is írt, hasonló jelleggel... Neki ilyen a stílusa, nekem meg olyan... :rolleyes: De semmit nem ír magáról, pedig más is kérte erre... Igazán kíváncsi lennék én is az általad feltett kérdések válaszaira... Talán megtudhatnánk, és átérezhetnénk akkor (?), hogy miért is ilyen "megkeseredett"... Talán segíteni is tudnánk (???)!
     
  16. Zsu77

    Zsu77 Új tag

    Mutass egyet, aki több és pontosabb információt tudott meg az orvosoktól mint a sorstársaitól, saját utánajárásából!
    És ez miért is baj?! Az élet más területein is vannak olyan dolgok, hogy tudom mit jelent, mire való, de nem tudom használni... Mert soha nem fogtam még a kezembe... Durva példa, tudom. Azzal is egyet értek, hogy sajnos sok orvos "nincs a helyzet magaslatán". Na, de vannak olyan helyzetek, amit a beteg minden, azaz minden esetben jobban tud az orvosnál! Az orvos csak irányelvet ad (tudom, jobb esetben meg is adja...), és itt szeretnék a saját, és kisfiam orvosai mellett érvelni! Én meg vagyok elégedve Velük!
    -Csodabogártímeácska:mrgreen::rolleyes:???-

    Törvényszerű,hogy az,aki csak kívülről ismeri a dolgokat és nem él benne,sosem tud több információval szolgálni annál,mint aki viszont igen!Egy diabdokinak nem kötelező diabosnak lenni,bár biztos,hogy nagy számban vannak,mert az empátia dolgozik bennük.De legyen szó bármilyen krónikus betegségről,nem várható el,hogy a doki minden velejárójáról,a hétköznapokról,az együttélésről mindent a legapróbb részletekig tudjon.Ezeket csak társaktól tudhatjuk meg.Pl.Egy doki soha nem fogja azt mondani,hogy figyelj,a D-cont ujjszúrója kb egy henteskéssel egyenlő,de ha felírjuk az A.C-jét,akkor nem is érzed.Mivel nem tudja.Honnan tudná,ha nem csinálja?De azt kerek perec megmondja,hogy mérni kell.De azért ami igaz,az igaz:addig kell dokit keresgélni,amíg meg nem vagyunk vele elégedve.<!-- / message --><!-- sig -->
     
  17. Zsu77

    Zsu77 Új tag

    "Az éhezés az bizony szenvedés, márpedig az a diéta amire a diabetológusok kényszerítik a pácienseiket bőven kimeríti a szenvedés fogalmát. Mennyiségileg elégtelen.Szeretsz túlozni, úgy látom... Vagy ha nem túlzol, akkor elnézést kérek! De Te is tudod, ill. tudnod kellene, hogy NEM kell ÉHEZNIE egy mai diabosnak! Mennyiségileg elégtelen?! Egyél többet, és adj ennek megfelelően több inzulint! Jó étvágyat!:wink:"

    Csak egy gyanú:Akitlosz:ugye te nem tinédzser vagy? ...
     
  18. Zsu77

    Zsu77 Új tag

    Én nem igazán látom semmiféle orvosi indokát annak, hogy miért is nem ehet elég szénhidrátot egy cukorbeteg, mint egy egészséges ember és ennek megfelelő mennyiségű inzulint adni.Én pedig értelmét nem látom annak, hogy Te miért is nem eszel elegendő szénhidrátot... És ehhez megfelelő mennyiségű inzulint... Látod, éppen itt írtad le a megoldást...:wink:

    Én ehhez annyit tennék hozzá,hogy az egészséges embereknek legalább 90%-a indokolatlanul több ch-t fogyaszt,mint amire valóban szüksége van,és azoknak is a java része mind magas GI-be tartozik.Őket venni alapul:ez hiba.
     
  19. Zsu77

    Zsu77 Új tag

    Az életminőséget jelentősen csökkentő egy merő szenvedés ez az egész gyógyíthatlan cukorbetegség az állandósított éhezéssel, szúrkálással, véreztetéssel.Már megint túlzol... Sajnálom, hogy így érzed... De ezeknek a dolgoknak az elfogadásában Magadnak kell segítened! Láss egy kicsit másképp! Örülj, hogy élsz, úgy értem, hogy van esélyed az életre cukorbetegen is... Nem is oly' régen tragikus véget ért a diabosok sorsa pár hónapon belül... És Nekünk már van pen-ünk, (esetleg pumpánk), cukormérőnk, kíméletesebb, korszerű bökőkkel, édesítőszerünk, internetünk, ahonnan okosodhatunk, tudjuk, mi az a szénhidrát, stb. Nos?!

    Igen,ez így igaz,ahogy Tímeácska írta.Vannak jó páran,akik anno igen hamar meghaltak.Azután jött a külföldről nagy nehezen beszerezthető kellékek a maguk nagyon fájdalmas injekciójával és sokkal maceránsabb előkészítéssel,cukorméréssel.Ehhez képest már a következő fázis:az egyszerű fecskendő is megváltás volt.De amikor betörtek a penek,az már nagyon sokat könnyített.És tudod mi a jó hír?Van már pumpa!Egyszer lesz gyógyulás is,de addig örülni kell mindennek,ami megkönnyíti az életet és főleg annak,hogy van élet.Azt mondják:"egy óra élet is élet".Nem lehet így föladni és elkeseredni.Mennyi időt visz el az életedből?Párszor egy perc.Néha megállsz,de mehetsz tovább,éled az életed.Néha kell csak elrendezned magad,de minél gyorsabb,rutinosabb és lélektelen vagy,annál könnyebben,lendületesebben élheted az életed keserűség nélkül.Igen,az elfogadás,ez a kulcsa.És akkor úgymond:mehetsz tovább!Mert és ez a legjobb:nincs vége az életednek.És ennek kell örülni.Kicsit tényleg belegabalyodtál,emeld föl a fejed és lásd meg,hogy mennyi minden van még itt az életben,ami nem diab!;)
     
  20. dg

    dg Őstag

    :mrgreen: Hogy felpezsdült az élet! Köszönjük, Akitlosz!
     

Megosztás