Edukáció
- Téma inditó tímeácska
- Kezdés dátuma
tímeácska
Őstag
Nos, tehát, mik is a tapasztalatok arról az edukátor képzésről?
Én is kacérkodok ilyen gondolatokkal, hogy el kéne végezni, de a diab. szakápolóira gyúrok, de az új munkám miatt ezt most halasztanom kell, úgy érzem... Ez a melóm teljes embert kíván, de úgy érzem, hogy per'pillanat nem vagyok, még egy fél sem... :-( Hát, igen, kissé sok minden összejött nálam, alig 1 hónap alatt... Még fél évre bontva is sok lett volna... De ezzel is boldogulok, csak elfáradtam... De már optimizumusom tényleg kezd segíteni "túlélni" a dolgokat...
Én is kacérkodok ilyen gondolatokkal, hogy el kéne végezni, de a diab. szakápolóira gyúrok, de az új munkám miatt ezt most halasztanom kell, úgy érzem... Ez a melóm teljes embert kíván, de úgy érzem, hogy per'pillanat nem vagyok, még egy fél sem... :-( Hát, igen, kissé sok minden összejött nálam, alig 1 hónap alatt... Még fél évre bontva is sok lett volna... De ezzel is boldogulok, csak elfáradtam... De már optimizumusom tényleg kezd segíteni "túlélni" a dolgokat...
H
hypohonder
Vendég
Kedves Tímeácska, egy volt ismerősömtől hallottam először az edukátor-képzésről, s azóta már többet tudok róla, mivel másoktól is kaptam infókat. Ha igaz, akkor nem egy nagy durranás, nem tudom, hogy a képzés minősége milyen, mik a követelmények? Nálad a szakápolói mindenképpen egy komolyabb terv, nyilván ott azért megforgatják az embert, ami érthető is. Hol lehet többet megtudni az edukátor-képzésről? Milyen képesítést ad, mire jogosít fel egy ilyen tanfolyamon megszerzett papír? Egy hét alatt le lehet tudni? Gondolom, hogy a szakápolóihoz évekre van szükség, de minimum hónapokra...
Az edukátor szó annyit jelent, hogy nevelő, pedagógus. Mire és kit nevelhetek egy ilyen képzettséggel? Magyarul: hol és hogyan hasznosíthatok egy erről szóló bizonyítványt? Esteleg alkalmassági vizsgát is magában foglal ez a képzés?
Igaz, hogy a vizsga alapján csak "megfelelt" vagy "nem felelt meg" minősítést kap az ember?
Egyszerre egy csomó kérdés, remélem kapok rájuk választ valakiktől.
Az edukátor szó annyit jelent, hogy nevelő, pedagógus. Mire és kit nevelhetek egy ilyen képzettséggel? Magyarul: hol és hogyan hasznosíthatok egy erről szóló bizonyítványt? Esteleg alkalmassági vizsgát is magában foglal ez a képzés?
Igaz, hogy a vizsga alapján csak "megfelelt" vagy "nem felelt meg" minősítést kap az ember?
Egyszerre egy csomó kérdés, remélem kapok rájuk választ valakiktől.
Mivel még én sem vagyok jártas ebben a témában, csak azt írom le, amit én is tudok. Tusor Ildi lapjában, a Cukorbeteg Életben szokott lenni info az edukátorképzésről. Évente egyszer van (Tímeácska, addigra csak összeszeded magad , mert idén már megvolt ugye ) és ami nagyon fontos, hogy például gyerektáborokba lehet elmenni ezzel a képesítéssel felügyelőnek vagy gondozónak vagy mi a neve ennek... De Kata és Sani többet tudnak erről. A lényeg, hogy Hypohonder, olvasd rendszeresen ezt az újságot Nagyon sokminden benne van és sok kérdésedre ott van a válasz, csak én most már nem emlékszem fejből a válaszokra.
Szerintem teljesen lényegtelen, hogy milyen a pontos minősítés, amit egy ilyen tanfolyamon adnak, ez nem verseny.
, mert idén már megvolt ugye ) és ami nagyon fontos, hogy például gyerektáborokba lehet elmenni ezzel a képesítéssel felügyelőnek vagy gondozónak vagy mi a neve ennek... De Kata és Sani többet tudnak erről. A lényeg, hogy Hypohonder, olvasd rendszeresen ezt az újságot Nagyon sokminden benne van és sok kérdésedre ott van a válasz, csak én most már nem emlékszem fejből a válaszokra.Szerintem teljesen lényegtelen, hogy milyen a pontos minősítés, amit egy ilyen tanfolyamon adnak, ez nem verseny.
Sani
Új tag
Én részt vettem a 2007-es edukátorképzésen. 4 napos bentlakásos képzés volt, ahova országszerte a jelentkezőkből válogatták össze a ' tanulókat'.
Volt ott I-es típusú, II-es típusú és 'III-as típusú' cukorbeteg, akinek valamilyen hozzátartozója volt cukros, ill. lélekben ezáltal ő is azzá vált.
A Juvenilis Diab Help Alapítvány ( Keglevich Pál vezetésével )szervezi meg minden évben neves előadók közbenjárásával. A négy nap a cukorbetegségről és annak kezelési lehetőségeiről - fajtáiról szól. Tömény oktatás, napi 1-2 óra szabadidő - séta, és este személyiségfejlesztő játékokkal szokott záródni a nap.
Az előadók és témáik 2007-ben:
Keglevich Pál - Edukáció, szabályai, ideális edukátor, edukátor szerepköre, önmenedzselés
Orosz Judit ( pszichológus) - fejlődéslélektan, részletesen a pubertáskor
Gyurcsánné Konrát Ilona - dietetika, egészséges táplálkozás
Dr. Halmos Tamás - diabetes mellitus klasszifikációja - felosztása
Dr. Halmos Tamásné - diabetológiai szakápoló képzés ill. edukátorképzés összefüggései, különbségei
Dr. Blatniczky László - gyermekkori diabetes beállítása, kezelése
Dr. Ballér Piroska ( orvostörténész) - egészség-magatartás, edukátor, mint modell
Dr. Békefi Dezső - serdülőkori diabetes mellitus sajátosságai
Pumpahasználatról és előnyeiről tavaly azok tartottak előadást, akik használták.( Tavaly ketten voltunk csak )
Esténként esetmegbeszélés szokott lenni, ill. megosztottuk egymással tapasztalatainkat.
Nagyon érdekes volt, nagyon élveztem az előadásokat és a 4. nap végén vizsgával zárul az oktatás. A leadott anyagot kérik számon szóban.
Oklevelet kapunk, és ezzel gyerektáborokban segíthetünk ill. azoknak a betegtársaknak és családtagjaiknak, akik tanácstalanok. A papír nem sokat ér, de a tudást ha feltudjuk használni és hitelesen tovább adni, akkor nagyon sok embernek segíthetünk.
Volt ott I-es típusú, II-es típusú és 'III-as típusú' cukorbeteg, akinek valamilyen hozzátartozója volt cukros, ill. lélekben ezáltal ő is azzá vált.
A Juvenilis Diab Help Alapítvány ( Keglevich Pál vezetésével )szervezi meg minden évben neves előadók közbenjárásával. A négy nap a cukorbetegségről és annak kezelési lehetőségeiről - fajtáiról szól. Tömény oktatás, napi 1-2 óra szabadidő - séta, és este személyiségfejlesztő játékokkal szokott záródni a nap.
Az előadók és témáik 2007-ben:
Keglevich Pál - Edukáció, szabályai, ideális edukátor, edukátor szerepköre, önmenedzselés
Orosz Judit ( pszichológus) - fejlődéslélektan, részletesen a pubertáskor
Gyurcsánné Konrát Ilona - dietetika, egészséges táplálkozás
Dr. Halmos Tamás - diabetes mellitus klasszifikációja - felosztása
Dr. Halmos Tamásné - diabetológiai szakápoló képzés ill. edukátorképzés összefüggései, különbségei
Dr. Blatniczky László - gyermekkori diabetes beállítása, kezelése
Dr. Ballér Piroska ( orvostörténész) - egészség-magatartás, edukátor, mint modell
Dr. Békefi Dezső - serdülőkori diabetes mellitus sajátosságai
Pumpahasználatról és előnyeiről tavaly azok tartottak előadást, akik használták.( Tavaly ketten voltunk csak )
Esténként esetmegbeszélés szokott lenni, ill. megosztottuk egymással tapasztalatainkat.
Nagyon érdekes volt, nagyon élveztem az előadásokat és a 4. nap végén vizsgával zárul az oktatás. A leadott anyagot kérik számon szóban.
Oklevelet kapunk, és ezzel gyerektáborokban segíthetünk ill. azoknak a betegtársaknak és családtagjaiknak, akik tanácstalanok. A papír nem sokat ér, de a tudást ha feltudjuk használni és hitelesen tovább adni, akkor nagyon sok embernek segíthetünk.
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Hű, ezt a figyelmetlenséget. Az inzulinpuma oldalra tettem fel egy jó hosszú értekezést. Még délelőtt olvastam az ott lévőket, és most 3-kor kapásból odaugrottam.
Kedves moderátorok, léccike mozgassátok ide át, bocsika, bénáztam, nincs mit szépíteni a dolgon.
Köszi
Kedves moderátorok, léccike mozgassátok ide át, bocsika, bénáztam, nincs mit szépíteni a dolgon.
Köszi
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Sani! Mentesítettél egy hosszú felsorolástól, mindent leírtál, ami fontos.
Inkább a kérdésedre összpontosítanék, vagyis, hogy mi változott a tavalyihoz képest.
Nálunk csak I.tip diabosok voltak, ill. olyan egészségügyisek, akik nem diabosok, de igény volt arra, hogy a szakmában lévők többet tudjanak meg a diab kezeléséről és mibenlétéről. Egy orvostanhallgatónk is volt, ő Roche pumpás.
Amit tudnék még említeni, hogy Dr. Békefi Dezső főorvos úr a 2007-es gánti (a tanfolyam helyszíne) edukátor képzés alapján írta a Gyermekkori diabétesz című könyvét. (Mondhatom azt is Sani, hogy belőletek.)
A végzettségnek nem az a lényege, hogy mekkora durranás (mert az oklevél valóban megfelelt (a megfeleltben kiemelték a kiválóan megfelelteket), és nem felelt meg), hanem az oktatás, tanítás, felügyelet.
Valahogy úgy lehetne elképzelni, hogy az edukátor a híd szerepét tölti be az orvos, szakasszisztens és a beteg között.
Itt a fórumon hányszor és hányszor tapasztaljuk azt, hogy bejelentkezik egy frissen felfedezett cukorbeteg, és szegénykémnek halvány fogalma is alig van erről az élet végéig tartó betegségről. Ha elegendő edukátor lesz az országban, akkor minden diabetológiára jut egy-két edukátor, aki ezeket betegeket ellátja a legfontosabb infoval, amire ugye az orvosnak se ideje, se energiája.
Kedves hypohonder, te vagy az első, aki a fóruma bejelentkező friss diabost elküldöd, hogy olvasson vissza néhányszor tíz oldalt, és máris nem tesz fel olyan kérdéseket, amik az "alapok" és nekünk már a kisujjunkban van. Félre ne érts, nem piszkálni akarlak, mert valahol igazad van, tényleg leírtunk már majdnem mindent. Csakhogy egy friss diabosnak (de még nekünk, öreg diabosokkal is (he-he)) a lelkével is foglalkozni kell.
A képzésben ezt is tanultuk, sőt kiemelten foglalkoztunk a pszichológiával, pszichoterápiával.
Gyerektáborok. Az edukátor diabos gyerekek táboroztatására is jogosult, gondolom a szülő sokkal nyugodtabb, ha a gyereke a táborban orvos, dietetikus, nővér, és edukátorok felügyelete alatt van.
Ha az edukátor alkalmas a tudása alapján friss diabosokat oktatni, meglévő diabosok tudását gyarapítani, gyerekeket táboroztatni, akkor már értelmét veszti a "tény", hogy az oklevél mekkora durranás, vagy durranás-e egyáltalán, és nem is kell vele vissazolvastatni oldalakat.
Én mindenképpen hasznosnak tartom, magam részére is, és mások részére is, úgyhogy számomra ez durranás független.
Inkább a kérdésedre összpontosítanék, vagyis, hogy mi változott a tavalyihoz képest.
Nálunk csak I.tip diabosok voltak, ill. olyan egészségügyisek, akik nem diabosok, de igény volt arra, hogy a szakmában lévők többet tudjanak meg a diab kezeléséről és mibenlétéről. Egy orvostanhallgatónk is volt, ő Roche pumpás.
Amit tudnék még említeni, hogy Dr. Békefi Dezső főorvos úr a 2007-es gánti (a tanfolyam helyszíne) edukátor képzés alapján írta a Gyermekkori diabétesz című könyvét. (Mondhatom azt is Sani, hogy belőletek.)
A végzettségnek nem az a lényege, hogy mekkora durranás (mert az oklevél valóban megfelelt (a megfeleltben kiemelték a kiválóan megfelelteket), és nem felelt meg), hanem az oktatás, tanítás, felügyelet.
Valahogy úgy lehetne elképzelni, hogy az edukátor a híd szerepét tölti be az orvos, szakasszisztens és a beteg között.
Itt a fórumon hányszor és hányszor tapasztaljuk azt, hogy bejelentkezik egy frissen felfedezett cukorbeteg, és szegénykémnek halvány fogalma is alig van erről az élet végéig tartó betegségről. Ha elegendő edukátor lesz az országban, akkor minden diabetológiára jut egy-két edukátor, aki ezeket betegeket ellátja a legfontosabb infoval, amire ugye az orvosnak se ideje, se energiája.
Kedves hypohonder, te vagy az első, aki a fóruma bejelentkező friss diabost elküldöd, hogy olvasson vissza néhányszor tíz oldalt, és máris nem tesz fel olyan kérdéseket, amik az "alapok" és nekünk már a kisujjunkban van. Félre ne érts, nem piszkálni akarlak, mert valahol igazad van, tényleg leírtunk már majdnem mindent. Csakhogy egy friss diabosnak (de még nekünk, öreg diabosokkal is (he-he)) a lelkével is foglalkozni kell.
A képzésben ezt is tanultuk, sőt kiemelten foglalkoztunk a pszichológiával, pszichoterápiával.
Gyerektáborok. Az edukátor diabos gyerekek táboroztatására is jogosult, gondolom a szülő sokkal nyugodtabb, ha a gyereke a táborban orvos, dietetikus, nővér, és edukátorok felügyelete alatt van.
Ha az edukátor alkalmas a tudása alapján friss diabosokat oktatni, meglévő diabosok tudását gyarapítani, gyerekeket táboroztatni, akkor már értelmét veszti a "tény", hogy az oklevél mekkora durranás, vagy durranás-e egyáltalán, és nem is kell vele vissazolvastatni oldalakat.
Én mindenképpen hasznosnak tartom, magam részére is, és mások részére is, úgyhogy számomra ez durranás független.
Sani
Új tag
2007-ben az edukátorképzés Gyöngyöstarjánon volt.
Kata!
Oktattak valami mást is nektek, mint nekünk anno?
Volt-e más előadó?
Kedves Hypohonder!
Az edukáció a cukorbeteg gondozásban betegnevelést, páciensoktatást jelent. Ha jó edukátorok vagyunk, akkor megtanítjuk a cukorbetegeket ezzel a betegségel együtt élni úgy, hogy a ne betegsége rabja legyen, hanem tudatosan tartsa kézben az állapotát és alakítsa sorsát.
Kezünkben van a sorsunk. Rajtunk múlik a jövőnk.
Kata!
Oktattak valami mást is nektek, mint nekünk anno?
Volt-e más előadó?
Kedves Hypohonder!
Az edukáció a cukorbeteg gondozásban betegnevelést, páciensoktatást jelent. Ha jó edukátorok vagyunk, akkor megtanítjuk a cukorbetegeket ezzel a betegségel együtt élni úgy, hogy a ne betegsége rabja legyen, hanem tudatosan tartsa kézben az állapotát és alakítsa sorsát.
Kezünkben van a sorsunk. Rajtunk múlik a jövőnk.
H
hypohonder
Vendég
Kedves Mindenki, még mielőtt megint feljelentenének (bár szerintem már megtörtént), bocsánatot kérek a "nem nagy durranás" kifejezésért!!! Ez a vélemény a másoktól kapott infókból és abból alakult ki, hogy azért négy nap bizony nem igazán látszik elégnek ahhoz, hogy valaki ezt követően már oktatni, nevelni is tudjon. Másrészt - szerintem, hangsúlyozom!!! - a mai magyar közoktatás egyik nagy baja abból ered, hogy nagyon sokan "jobb híján" lettek pedagógus végzettségűek (mert azok nem pedagógusok, csak a végzettségük van meg hozzá). Vagyis arra gondolok, hogy azért a neveléshez-oktatáshoz rátermettség is kell. Én pl. tudom, hogy belőlem nagyon rossz oktató lenne, bármennyire tisztában is vagyok pl. a társasági joggal...
Kedves Kmolli, rámutattál egy nagyon nagy hibámra. És ezután elfogadom, ha szóba se álltok többet velem, de be kell ismernem, hogy soha nem olvastam az újságot (Cukorbeteg Élet).
Kedves Kmolli, rámutattál egy nagyon nagy hibámra. És ezután elfogadom, ha szóba se álltok többet velem, de be kell ismernem, hogy soha nem olvastam az újságot (Cukorbeteg Élet).
Sani
Új tag
Kedves Hypohonder!
Teljesen igazad van abban, hogy 4 nap alatt nem válik az emberből edukátor. Kell hozzá:
- alkati adottság: empátia, talpraesettség
- szociális képesség: megfelelő kommunikáció ( verbális, non-verbális 'jelek' fogadása, küldése)
- pszichikai vonások: motíváltság, beleérzőképesség
MINTANYÚJTÁS < ehhez fontos a jó önmenedzselés és a megfelelő szakmai felkészültség, tudás amiket alkalmazni és átadni tudunk.
Teljesen igazad van abban, hogy 4 nap alatt nem válik az emberből edukátor. Kell hozzá:
- alkati adottság: empátia, talpraesettség
- szociális képesség: megfelelő kommunikáció ( verbális, non-verbális 'jelek' fogadása, küldése)
- pszichikai vonások: motíváltság, beleérzőképesség
MINTANYÚJTÁS < ehhez fontos a jó önmenedzselés és a megfelelő szakmai felkészültség, tudás amiket alkalmazni és átadni tudunk.
tímeácska
Őstag
Én úgy gondolom, hogy minden diabos embernek jó lenne valami hasonló "tanfolyamot" elvégeznie. Sőt, ha lenne rá lehetőség (ami sajnos nincs, és csak egy álom marad...:-D), én szívem szerint, minden cukorbeteggel elvégeztetnék egy ilyen kurzust... Sőt, a végén "vizsgáztatnám" is őket! De tényleg! Szembesítenék mindenkit a saját betegségének az ismeretével, ill. hiányosságaival... Na, ez az, ami sajna tényleg álom marad... Pedig, lehet, nem is lenne olyan nehéz kivitelezni... Igaz, leginkább pénz kérdése... Na, ez itt a bökkenő... Innentől válik nehézkessé az a bizonyos kivitelezés... :-(
Timi-sziszitimi
Új tag
Kedves Fórumozók!!
Nagy örömmel olvasgotom írásaitokat.
Lehet, hogy én vagyok "béna" !!), de csak ma sikerült itt regisztrálnom!
Azért ide írok, mert nagyon tetszik ez a téma!! HURRRRRÁ!!
Azért veszem a bátorságot mert én már 11 éve folyamatosan részt veszek a Keglevits Pál által szervezett nyári táborokban mint edukátor. És volt már szerencsém, és még van is, saját szervezésű táborokat lebonyolítani!
Én hiszem és vallom, hogy nagyon sokat tudunk mi felnőtt cukorbetegek a "kis sorstársainknak" segíteni, azért, hogy ne rokkantnyugdíjasként éljék le majd életüket!
Ez lehet, hogy kicsit durván hangzik, de számomra ez a mondat és a gyerekek csillogó szeme és öröme amit ezen alkalmak nyujtanak mindent elárúl.
Igaz nem diploma az edukátorképzőben megkapott OKLEVÉL, de ahogyan azt az előttem írő Tímeácska is irta, minden cukorbeteggel elvégeztetneém, hogy kicsit jobban figyeljen oda saját "betegségére", és tanulja meg magát önmenedzselni - kezelni!
És ha ez már megy , akkor azt hiszem sikerülhet a mások oktatása, nevelése.
Egyébként nem hivatalosan, az EDUKÁTOR sző jelentése - ahogy a Paliék kitalálták - páciens oktató, nevelő!Leginkább olyan I.tipusú cukorbetegeknek van kitalálva akik hajlandóak a saját tapasztalatokat átadni, de tudom, hogy ezt az előadásán Pali részletesen leadta!!
Nem dicsekedni akarok, de nekem szerencsém van, mert olyan munkahelyen dolgozom, ahol az ebben a rövidke kis oktatásformából megtanultakat tudom hasznosítani, alkalmazni!
Én tudatosan alkalmazom a munkám során a Palitól megtanúltakat,hiszen tudom, hogy a frissen diagnosztizált gyerekek és szüleik részére én valamiféle példa vagyok!
Elnézést ha olyan dolgokat írtam ami másokat nem érdekel, de még nagyon sokáig tudnék erről a témáról írni. Ha nem baj majd még szeretnék írni a tapasztalatokról sokat-sokat!
Egyébként a táborok hangulatát nem lehet leírni, ott kell lenni és át kell élni!
Szóval üdv mindnekinek Timi
Nagy örömmel olvasgotom írásaitokat.
Lehet, hogy én vagyok "béna" !!
), de csak ma sikerült itt regisztrálnom!Azért ide írok, mert nagyon tetszik ez a téma!! HURRRRRÁ!!
Azért veszem a bátorságot mert én már 11 éve folyamatosan részt veszek a Keglevits Pál által szervezett nyári táborokban mint edukátor. És volt már szerencsém, és még van is, saját szervezésű táborokat lebonyolítani!
Én hiszem és vallom, hogy nagyon sokat tudunk mi felnőtt cukorbetegek a "kis sorstársainknak" segíteni, azért, hogy ne rokkantnyugdíjasként éljék le majd életüket!
Ez lehet, hogy kicsit durván hangzik, de számomra ez a mondat és a gyerekek csillogó szeme és öröme amit ezen alkalmak nyujtanak mindent elárúl.
Igaz nem diploma az edukátorképzőben megkapott OKLEVÉL, de ahogyan azt az előttem írő Tímeácska is irta, minden cukorbeteggel elvégeztetneém, hogy kicsit jobban figyeljen oda saját "betegségére", és tanulja meg magát önmenedzselni - kezelni!
És ha ez már megy , akkor azt hiszem sikerülhet a mások oktatása, nevelése.
Egyébként nem hivatalosan, az EDUKÁTOR sző jelentése - ahogy a Paliék kitalálták - páciens oktató, nevelő!Leginkább olyan I.tipusú cukorbetegeknek van kitalálva akik hajlandóak a saját tapasztalatokat átadni, de tudom, hogy ezt az előadásán Pali részletesen leadta!!
Nem dicsekedni akarok, de nekem szerencsém van, mert olyan munkahelyen dolgozom, ahol az ebben a rövidke kis oktatásformából megtanultakat tudom hasznosítani, alkalmazni!
Én tudatosan alkalmazom a munkám során a Palitól megtanúltakat,hiszen tudom, hogy a frissen diagnosztizált gyerekek és szüleik részére én valamiféle példa vagyok!
Elnézést ha olyan dolgokat írtam ami másokat nem érdekel, de még nagyon sokáig tudnék erről a témáról írni. Ha nem baj majd még szeretnék írni a tapasztalatokról sokat-sokat!
Egyébként a táborok hangulatát nem lehet leírni, ott kell lenni és át kell élni!
Szóval üdv mindnekinek Timi
Sani
Új tag
Kedves Timi!
Örülünk, hogy körünkben köszönthetünk! Biztosan lesz majd sok olyan eset, amikor a Te tudásod és tapasztalatod segítségével tudunk a miértekre választ adni. Én eddig csak személyes tanácsadásokat végeztem, táborban még nem voltam, viszont úgy gondolom, hogy a jó edukátor tud hatni a gyermekekre és tud az ő nyelvükön , hozzájuk beszélni. Elsőre minden bonyolultnak tűnik, de gondolom, hogyha megvan a ' közös hang' és felkeltettük, megtaláltuk a belső motivációt, akkor könnyen érhetjük el azt, hogy a gyerekek megértsék, kövessék és használják a terápia útmutatóit. Izgalmas és örömteli dolog lehet, irigykedem egy kicsit, hogy a mindennapi munkádban is tudsz segíteni.
Örülünk, hogy körünkben köszönthetünk! Biztosan lesz majd sok olyan eset, amikor a Te tudásod és tapasztalatod segítségével tudunk a miértekre választ adni. Én eddig csak személyes tanácsadásokat végeztem, táborban még nem voltam, viszont úgy gondolom, hogy a jó edukátor tud hatni a gyermekekre és tud az ő nyelvükön , hozzájuk beszélni. Elsőre minden bonyolultnak tűnik, de gondolom, hogyha megvan a ' közös hang' és felkeltettük, megtaláltuk a belső motivációt, akkor könnyen érhetjük el azt, hogy a gyerekek megértsék, kövessék és használják a terápia útmutatóit. Izgalmas és örömteli dolog lehet, irigykedem egy kicsit, hogy a mindennapi munkádban is tudsz segíteni.
tímeácska
Őstag
Hypohonder! Hidd el, sokkal jobb az, ha valakiben meg van a szándék, hogy ember társának segítsen, még, ha az a segítség nem is egy "nagy durranás", mintha elmennének az emberek egymás mellett, ridegen, érzéketlenül... Mert, ugye nagyon sok ilyen ember is van...
Csak egy pár pillanatig gondolj vissza gyermekkorodra... Ugye-ugye... De jó lett volna, ha... Vagy mennyivel jobb lett volna, ha... Na, vannak ilyen gondolatok? Mert, én pl. nagyon örülnék, ha az én kisfiam elmehetne táborozni, mondjuk 7 évesen, amikor még elég kicsi ahhoz, hogy totálisan magabiztos legyen diab. terén... És én tudni fogom, hogy tuti jó kezekben lesz, és akik felügyelnek rá, azok képzett emberek, mondjuk, egy esetleges hypot megfelelően le tudnak reagálni, és a többi, és a többi...
És, tudod, nagyon sok embernek igenis, szüksége van arra, hogy esetlegesen csak 1-2 bíztató szót kapjon, egy olyan embertől, aki maga is részese annak, amiben ő is él... Mert, néha az orvos szájából egészen máshogy hat ugyan az a mondat, mint egy beteg ember szájából... Ez biztos, hogy így van! Más valamit érteni, és tudni, mint érezni, és átélni... Na, ezt én is érzem, mióta cukros lettem!!!!!!
Csak egy pár pillanatig gondolj vissza gyermekkorodra... Ugye-ugye... De jó lett volna, ha... Vagy mennyivel jobb lett volna, ha... Na, vannak ilyen gondolatok? Mert, én pl. nagyon örülnék, ha az én kisfiam elmehetne táborozni, mondjuk 7 évesen, amikor még elég kicsi ahhoz, hogy totálisan magabiztos legyen diab. terén... És én tudni fogom, hogy tuti jó kezekben lesz, és akik felügyelnek rá, azok képzett emberek, mondjuk, egy esetleges hypot megfelelően le tudnak reagálni, és a többi, és a többi...
És, tudod, nagyon sok embernek igenis, szüksége van arra, hogy esetlegesen csak 1-2 bíztató szót kapjon, egy olyan embertől, aki maga is részese annak, amiben ő is él... Mert, néha az orvos szájából egészen máshogy hat ugyan az a mondat, mint egy beteg ember szájából... Ez biztos, hogy így van! Más valamit érteni, és tudni, mint érezni, és átélni... Na, ezt én is érzem, mióta cukros lettem!!!!!!
H
hypohonder
Vendég
Kedves Timi-Sziszitimi, üdvözöllek a fórumon! Jó itt is ismerősökkel találkozni!
Neked pedig igen nagy tapasztalatod van úgy a cukorbetegség, mint a pumpakezelés terén, hiányoltam is a hozzászólásaidat, közben nem vettem észre, hogy itt nem regisztráltál...
Légy szíves oszd meg a tapasztalataidat a fórumlátogatókkal, hiszen Te olyasmiket tudsz, olyanokat próbáltál már ki, amit talán senki, vagy csak kevesen. Pl. a kanülök légtelenítésére vonatkozó méréseid, amit utólagos engedelmeddel valamikor korábban már én beidéztem, vagy a patron feltöltés újabb módszere... Ugyanis sokaknak gondjuk van a buborékosodással...
Kedves Tímeácska, nem akarok most közmondásokat felhozni neked a jószándékról, meg hasonló dolgokról, csak annyit mondok, hogy azért csak kell ahhoz valami plusz adottság, képesség, hogy valaki oktatni, nevelni tudjon. Mert ahogy egy jó nevelő mellett szárnyalhat a tanuló, úgy egy rossz mellett azt is elfelejti, amit addig tudott...
Egy szólást azért idéznék: "A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve." Ez azért elég sokat mondó, nem?
Természetesen a szándékot is díjazni kell, és a segítőkészséget, ami viszont ha dilettantizmussal párosul, akkor többet árt, mint használ.
Amit a gyermekkoromról írtál, az teljesen igaz, de ne feledjük, hogy akkor az orvostudomány sem ott állt, ahol most! A mai felfogáshoz képest akkoriban hajmeresztőnek minősíthető elgondolások uralkodtak, és a betegségről tizedannyit sem tudtak az orvosok sem, mint manapság. De nem lehetünk elégedettek soha, mert lehet, hogy húsz év múlva - mint itt már egyszer leírtam - a mostani módszerek lesznek őskorinak titulálva. Az én tragédiám "csupán" annyi, hogy az orvostudomány egy emberélet ideje alatt túlságosan lassan fejlődik.
És még valami, ami nagyon fontos: a hitelesség!
Neked pedig igen nagy tapasztalatod van úgy a cukorbetegség, mint a pumpakezelés terén, hiányoltam is a hozzászólásaidat, közben nem vettem észre, hogy itt nem regisztráltál...
Légy szíves oszd meg a tapasztalataidat a fórumlátogatókkal, hiszen Te olyasmiket tudsz, olyanokat próbáltál már ki, amit talán senki, vagy csak kevesen. Pl. a kanülök légtelenítésére vonatkozó méréseid, amit utólagos engedelmeddel valamikor korábban már én beidéztem, vagy a patron feltöltés újabb módszere... Ugyanis sokaknak gondjuk van a buborékosodással...
Kedves Tímeácska, nem akarok most közmondásokat felhozni neked a jószándékról, meg hasonló dolgokról, csak annyit mondok, hogy azért csak kell ahhoz valami plusz adottság, képesség, hogy valaki oktatni, nevelni tudjon. Mert ahogy egy jó nevelő mellett szárnyalhat a tanuló, úgy egy rossz mellett azt is elfelejti, amit addig tudott...
Egy szólást azért idéznék: "A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve." Ez azért elég sokat mondó, nem?
Természetesen a szándékot is díjazni kell, és a segítőkészséget, ami viszont ha dilettantizmussal párosul, akkor többet árt, mint használ.
Amit a gyermekkoromról írtál, az teljesen igaz, de ne feledjük, hogy akkor az orvostudomány sem ott állt, ahol most! A mai felfogáshoz képest akkoriban hajmeresztőnek minősíthető elgondolások uralkodtak, és a betegségről tizedannyit sem tudtak az orvosok sem, mint manapság. De nem lehetünk elégedettek soha, mert lehet, hogy húsz év múlva - mint itt már egyszer leírtam - a mostani módszerek lesznek őskorinak titulálva. Az én tragédiám "csupán" annyi, hogy az orvostudomány egy emberélet ideje alatt túlságosan lassan fejlődik.
És még valami, ami nagyon fontos: a hitelesség!
tímeácska
Őstag
A hitelesség... Értem, amit írsz, de... Általánosítani nem szabad... Mindenki döntse el, hogy kiben bízik, kinek hisz... Néha már a segítő szándék sokat ér (még ha gyakorlati haszna nincs is az embernek...), főleg annak az embernek, aki úgy érzi, hogy egyedül maradt egy számára idegen, ijesztőnek tűnő helyzetben... Már eleve az a tudat, hogy valaki van "mellette"... A psziché is igen lényeges, ugyanis, ha az nincs rendben, a test is nehezebben "gyógyul" (már, ha gyógyul...)!
tímeácska
Őstag
Van egy téma, ami a győrújbaráti edukációs hétvége után nagyon foglalkoztat... Konkrétan: Ti mit tennétek, ha látnátok, hogy a szülő... hogy is írjam... finoman kifejezve tojik a cukorbeteg gyerekére, vagy esetleg igen renitenssé válik egy kamasz diabos gyerkőc? Hogyan lehetne elérni azt, hogy a kellő figyelem, és fegyelem meg legyen?! Ez szerintem (sajnos) nagyon sok beteg életét (és a hozzátartozókét) igen megkeseríti... Mit lehetne tenni?!
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Szia Timi!
Nagyon örülök, hogy itt is regisztráltál, különösen, hogy edukátor vagy, hiszen egyikünk sem lenne képes folyamatosan mindent leírni. Bízom benne, hogy egyre többen leszünk, főként azért, mert amit nem tud az egyikünk, a másik biztosan tudja. Azt azért ne felejtsük el, hogy az edukátor sem tud mindent, hiszen a legtöbb infot, tudást egymástól szerezzük be.
Tímeácska!
Ez nekem is eszembe jutott, sőt a képzésen is elhangzott, hogy valami hasonló formában kellene edukálni minden frissen felfedezett diabost, még akkor is, ha nem kötnénk vizsgához.
Sani!
Kérdezted, hogy a tematika ugyanaz-e, mint nálatok. Pontosan nem tudom, hiszen én nem voltam ott a tieteken. Szerintem minden évben van némi változás az előző évihez képest a tapasztalatok alapján, de fő tematika nem nagyon változik.
Nagyon örülök, hogy itt is regisztráltál, különösen, hogy edukátor vagy, hiszen egyikünk sem lenne képes folyamatosan mindent leírni. Bízom benne, hogy egyre többen leszünk, főként azért, mert amit nem tud az egyikünk, a másik biztosan tudja. Azt azért ne felejtsük el, hogy az edukátor sem tud mindent, hiszen a legtöbb infot, tudást egymástól szerezzük be.
Tímeácska!
Ez nekem is eszembe jutott, sőt a képzésen is elhangzott, hogy valami hasonló formában kellene edukálni minden frissen felfedezett diabost, még akkor is, ha nem kötnénk vizsgához.
Sani!
Kérdezted, hogy a tematika ugyanaz-e, mint nálatok. Pontosan nem tudom, hiszen én nem voltam ott a tieteken. Szerintem minden évben van némi változás az előző évihez képest a tapasztalatok alapján, de fő tematika nem nagyon változik.