Kérésre blogból áthelyezve.
Hirtelen szívhalál és a segítségnyújtás körül kialakult káosz
4 Héttel ezelőtt 06:46, Annabella által
Mostanában főleg az elmúlt egy-két évben többször foglalkozott a köz-és a kereskedelmi média is az ún. hirtelen szívhalállal. Azt nem tudom, hogy régebben mennyi eset történt, de figyelemreméltó a statisztika a napi 60-70 emberről, aki egyik pillanatról a másikra meghal. Talán mostmár felzárkózott a téma a klasszikus, társadalmat veszélyeztető problémák köréhez, mint a dohányzás, alkoholizmus, AIDS, stb. Igazából még mindig titok övezi, hogy miért következik be, és csak akkor szerzünk róla tudomást, amikor egy focista, sportoló, vagy híres személyiség eltávozik. Na és a másik fontos felvetés, hogy általában szinte senki nem segít a bajba kerülteken, kivéve az esetben, ha véletlenül orvos van a közelben. Sajnos ez a legritkább esetben fordul elő. Azon gondolkodom, miért olyan a passzív a hozzáállás, miért hallok egymásnak ellentmondó érveket ezzel kapcsolatban. Pl. egy szakember azt mondja nyugodtan lehet végezni a mellkaskompressziót és a befúvást felváltva, amíg megérkezik a segítség (röpke 15 perc!) persze defi nélkül, mert hát az hiányzik a közterekről általában. Na és a használatára kiképzett személyzet is. De erről majd később. Visszatérve az előző gondolatmenethez, a másik szintén szakember meg azt mondja, tanfolyam nélkül még véletlenül se végezzen senki mellkaskompressziót. Na igen, akkor most mi legyen? akkor tehát segítsünk is, meg nem is? Félünk-e a következményektől, vagy eleve az ijedség miatt fordulunk el egy sérülttől, vagy attól aki rosszul érzi magát?
Ha Nektek, kedves blogírók is van hozzáfűznivalótok, véleményetek. akkor írjátok meg! Ja és ha van egy harmadik szakember, aki egységesen állást tud foglalni, az Ő véleményét is várom! Üdvözlettel Annabella
Hirtelen szívhalál és a segítségnyújtás körül kialakult káosz
4 Héttel ezelőtt 06:46, Annabella által
Mostanában főleg az elmúlt egy-két évben többször foglalkozott a köz-és a kereskedelmi média is az ún. hirtelen szívhalállal. Azt nem tudom, hogy régebben mennyi eset történt, de figyelemreméltó a statisztika a napi 60-70 emberről, aki egyik pillanatról a másikra meghal. Talán mostmár felzárkózott a téma a klasszikus, társadalmat veszélyeztető problémák köréhez, mint a dohányzás, alkoholizmus, AIDS, stb. Igazából még mindig titok övezi, hogy miért következik be, és csak akkor szerzünk róla tudomást, amikor egy focista, sportoló, vagy híres személyiség eltávozik. Na és a másik fontos felvetés, hogy általában szinte senki nem segít a bajba kerülteken, kivéve az esetben, ha véletlenül orvos van a közelben. Sajnos ez a legritkább esetben fordul elő. Azon gondolkodom, miért olyan a passzív a hozzáállás, miért hallok egymásnak ellentmondó érveket ezzel kapcsolatban. Pl. egy szakember azt mondja nyugodtan lehet végezni a mellkaskompressziót és a befúvást felváltva, amíg megérkezik a segítség (röpke 15 perc!) persze defi nélkül, mert hát az hiányzik a közterekről általában. Na és a használatára kiképzett személyzet is. De erről majd később. Visszatérve az előző gondolatmenethez, a másik szintén szakember meg azt mondja, tanfolyam nélkül még véletlenül se végezzen senki mellkaskompressziót. Na igen, akkor most mi legyen? akkor tehát segítsünk is, meg nem is? Félünk-e a következményektől, vagy eleve az ijedség miatt fordulunk el egy sérülttől, vagy attól aki rosszul érzi magát?
Ha Nektek, kedves blogírók is van hozzáfűznivalótok, véleményetek. akkor írjátok meg! Ja és ha van egy harmadik szakember, aki egységesen állást tud foglalni, az Ő véleményét is várom! Üdvözlettel Annabella