Zsu77
Új tag
Mai napom bosszúsága,kérdése talán.Válaszokat szeretnék,de most még csak kérdezni sem tudok...
Nagypapámról van szó,aki idén lesz 80 éves.Ez nagyon csodálatos!Minthogy hiába minden önpusztító tevékenysége(cigi,alkohol)az meg pláne csodálatos,hogy még mindig nagyon jól bírja magát ahhoz képest,hogy azért sokszor lefullad,vagy csak úgy egyszerűen a szíve rendetlenkedik.Egy ideje pont ezek miatt kórházba került,ahol a rutin vizsgálatok alapján kiderült,hogy az eddig szedett gyógyszer a cukrára nem elég.Hozzáteszem,diétában nem részesült,csak a gyógyszer.Na de nem az az édesszájú,mást meg nem is bíztak rá,csakhogy édeset azt ne!Jó,hát a nápolyiról azért nem mondott le,én enyhítettem rajta diétás nápolyival,hogyha már ennyire oda van érte délutánonként,akkor az a néhány db amit elrágcsál,az legalább ne legyen már annyira "olyan".De mi a lényeg.Ma kellett megtudnom,hogy inzulinon volt a kórházban,de le is vették róla.Persze hallani ilyet,de valahogy itt belül (megérzés???),amikor anyám mondta a telefonba,valahogy mást súgott.És nyílván: az ok nem is a "gyógyszer elégséges mégiscsak",hanem az volt,hogy ő nem akarja,ezért a gyógyszer azért valamennyire elégséges.Dokinéni hozzátette,hogy ezzel csak pár hónap haladékot kapott az inzulinig.Most jól érzem,hogy egy nagy kérdőjel csücsül itt bent és nagyon szeretnék valamit kérdezni,de csak addig jutok,hogy:"De..."és nem értem,mit is nem értek?A másik ami lesokkolt,hogy én azt hittem,hogy elkezdte kapni az ilyenkor indításnak szokásos napi egy szuri+gyógyszer témát,de nagy meglepetésemre(rökönyödésemre???)azt volt,hogy rögtön Insulatard-Actrapid párost kapott.Ez valahogy továbbnöveli a kérdőjelem az egész esettel kapcsolatban.Ezt most jól érzem,hogy nem értem?Olyan érthető,amiket magyarázott a dokinéni,de mégis: miért van nekem hiányérzetem?
Nagypapámról van szó,aki idén lesz 80 éves.Ez nagyon csodálatos!Minthogy hiába minden önpusztító tevékenysége(cigi,alkohol)az meg pláne csodálatos,hogy még mindig nagyon jól bírja magát ahhoz képest,hogy azért sokszor lefullad,vagy csak úgy egyszerűen a szíve rendetlenkedik.Egy ideje pont ezek miatt kórházba került,ahol a rutin vizsgálatok alapján kiderült,hogy az eddig szedett gyógyszer a cukrára nem elég.Hozzáteszem,diétában nem részesült,csak a gyógyszer.Na de nem az az édesszájú,mást meg nem is bíztak rá,csakhogy édeset azt ne!Jó,hát a nápolyiról azért nem mondott le,én enyhítettem rajta diétás nápolyival,hogyha már ennyire oda van érte délutánonként,akkor az a néhány db amit elrágcsál,az legalább ne legyen már annyira "olyan".De mi a lényeg.Ma kellett megtudnom,hogy inzulinon volt a kórházban,de le is vették róla.Persze hallani ilyet,de valahogy itt belül (megérzés???),amikor anyám mondta a telefonba,valahogy mást súgott.És nyílván: az ok nem is a "gyógyszer elégséges mégiscsak",hanem az volt,hogy ő nem akarja,ezért a gyógyszer azért valamennyire elégséges.Dokinéni hozzátette,hogy ezzel csak pár hónap haladékot kapott az inzulinig.Most jól érzem,hogy egy nagy kérdőjel csücsül itt bent és nagyon szeretnék valamit kérdezni,de csak addig jutok,hogy:"De..."és nem értem,mit is nem értek?A másik ami lesokkolt,hogy én azt hittem,hogy elkezdte kapni az ilyenkor indításnak szokásos napi egy szuri+gyógyszer témát,de nagy meglepetésemre(rökönyödésemre???)azt volt,hogy rögtön Insulatard-Actrapid párost kapott.Ez valahogy továbbnöveli a kérdőjelem az egész esettel kapcsolatban.Ezt most jól érzem,hogy nem értem?Olyan érthető,amiket magyarázott a dokinéni,de mégis: miért van nekem hiányérzetem?
