Mit tud a párod a diabéteszedről?

[kmolli]

Ennek a cikknek kapcsán ( http://drinfo.hu/hirek/hirtallozo/9...on-gondatlansagbol-amputaltak-egy-ferfi-labat ) beszélgettünk a férjemmel, hogy mi lenne, ha heteket kéne kórházban töltenem mondjuk alig tudatos állapotban, amikor nem tudom magamat kezelni már (a cukromat).
Mielőtt leírnám, hogy mire jutottunk, nagyon érdekelne, hogy máshol ez hogy van, kinek a párja mit tud erről, tudná-e kisebb ideig "kezelni" a párját a nem cukros férj-feleség, barát-barátnő? Egyáltalán mennyit tudnak a párjaink a betegségünk kezeléséről, tudják-e mikor adjuk az inzulint és mennyit? Mennyit kell ennünk adott egység gyorsinzulinhoz? Mit együnk hipóra, hogyan kezeljünk egy 20-as cukrot?

A legjobb az lenne, ha a párok tudnának írni, de én annak is örülnék, ha az érintettek írnának a párjukról, hogy szerintük, mit tud a párjuk.

 

[bogesz]

ez tök jó! én kiváncsi lennék a párom mit kezdene velem,velünk(cukrom+én)!? ha haza ér,a gépben hagyom,talán beleolvas!

 

[vighkata]

A cikk nagyon jó, bár elég szélsőséges, és rengeteg kérdést felvetne, ami cikkhez tartozik, de a téma indítás, hogy itt mondjuk el a véleményünket, jobban tetszik.

Egy alkalommal, amikor a diabon rengeteget vártunk a kontrollra, beszélgettem egy fiatal férfival (nem ismertem, csak várótermi beszélgetés volt). Ő mesélte, hogy általában a kontroll előtt megkérdezi a feleségét, hogy változtatott-e az éjszakai inzulinján, tudjon mit mondani a dokinak. Ugyanis ez a férfi este az éjszakai inzulin beadásának idején már bealszik, és a felesége adja be az inzulint.

Akkor még én is penes voltam, és bizony előfordult néha, hogy átaludtam az éjszakai inzulin beadását, és így az elmaradt. Na a várótermi beszélgetés után teljesen belelkesedtem, elmeséltem az esetet a páromnak, és felajánlottam, hogy megmutatom az inzulin beadás technikáját. Hát a tervem nem jött be, mert a párom képtelen lett volna ezt felvállalni, hogy böködjön.

Arról már a diabom kezdetén beszéltünk, hogy mit tegyen, ha ez vagy az történik velem. Én mondtam, hogy semmit, én mindent meg tudok csinálni, ha viszont összeesek, akkor hívjon mentőt. Erre nem került sor.

 

[vighkata]

Akkor, amikor diabos lettem, akkor a párommal együtt kezdtük magunkba tömni a tudományt, persze könyvekből. Azóta nyilván ő már "lemaradt" a tudományban, de ha beszélgetünk a diabról, akkor érti, miről van szó. Kezelni viszont nem tudna, de a határértékeket tudja, meg nagyjából azt is, hogy mit lehet enni, mit nem ajánlatos.

 

[borka]

Sziasztok, Sándor vagyok.

Nagyon jó,hogy felhoztátok ezt a témát,mert valóban nagyon kevés hozzátartozó tudná kezelni adott esetbe a diabos párját.
Valamikor hajdanán,még amikor 1x használatos fecsik voltak ,számtalanszor mentesítettem Borkát a szúrás alól és én adtam be a 2 féle insulint.
Jelenleg,hogy pumpával rendelkezik már nem kell ilyesmivel foglalkoznom,viszont ismerem a pumpát. Ha kell, patront is tudnék cserélni az összes szerelékeivel együtt.Tudom kezelni a hypót és a hypert, tudok vc.-t mérni.
A CH értékeket fejből nem tudom,de viszont tudom,hogy hol keressem.
Szerencsés helyzetbe vagyok,mivel Borka nagyon precízen vezeti a naplóját és abból sok mindent ki tudok puskázni.
Tisztába vagyok a bázis-bólus témával is.

Üdv:
Sándor.......akit Borka cenzúrázott

 

[poe]

Én még anno fecskendővel megtanítottam a páromat inzulint beadni, elsősorban azért, hogy szükség esetén a glucagen injekciót be tudja adni. Vc-t tud mérni, hipót tudja kezelni, tudja mikor kell inzulint adnom. De a mennyiségekkel, pumpa működésével nincs képben.

 

[naty77]

Írtam egy hosszú és eltűntettem, verem a fejem az asztalhoz.
Szóval Molli hívtál, itt vagyok.

Hogy mit tud a férjem? első körben rávágtam: semmit. És mivel nem akar betegként kezelni, nem is segít semmiben.
Aztán végiggondoltam a dolgot.
A végzettsége kapcsán tökéletesen tisztában van a különböző cukrokkal, felszívódásukkal, hatásukkal.
Hipónál rámszól: ne egyek, hanem igyak.
A penjeim tudja kezelni, a lantusban eleinte ő cserélt ampullát, nekem kínai volt. Valószínűleg a vércukormérőt is tudná hasznosítani.
Hogy meg merne-e szúrni? Muszáj esetén nyilván igen.
Nincs napi szinten képben azzal, hogy mennyi ch-t eszek, de azt tudja mikor és milyen eloszlásban és mivel tudja miket eszek, így tudná folytatni így a diétát.
Amikor rossz a leheletem rám szól, hogy mérjek.
Az hiszem összességében mégis dícséret illeti, ha kellene tudná mit tegyen és meg is tenné.

 

[vighkata]

Deni fiam 5 éves volt, amikor a penekkel hazamentem a kórházból, és mindent megmutattam neki. A kezébe adtam, megmutattam a tűt, a levegőbe "lőttünk" egy kis inzulint. A hűtőben is megmutattam melyik az inzulin. Emondtam neki, hogy ez számomra fontos, életmentő szer, és a pen is, amivel beadom.

Megbeszéltem vele, hogy bármikor meg szeretné újra nézni a cuccaimat, akkor szóljon, együtt megnézzük, megint megfoghatja, de egyedül, a tudtom nélkül neki tilos hozzányúlnia.

Be is tartotta, hanem egyszer azzal állt elő, hogy szúrjuk be neki is karjába a pent tűt, hogy tudja, miről van szó. Meg is tettük, inzulin adagolás nélkül beszúrtam, aztán ő szúrta be magának. Konstatálta, és meg is nyugodott, hogy szinte semmit nem érzett (addig sajnált, hogy anya böködi magát). Cukrot is mértünk neki.

Amikor a pumpát kaptam, akkor már nagyobbacska srác volt, és az már nem hozta annyira lázba, megnézte, és kész.

Persze felnőtt az én kicsi fiam, és már "látni se bírja", ha a kanült bököm be magamba. Viszont reggel tudja, ha éjszaka hipom volt, látja a nyomokat. Volt, hogy a szobában éreztem a hipot, ki tudtam volna menni a konyhába, de a gyerkőc behozta a cukimérőt, tejet, és kekszet.

Az örökölhetőség, a diéta, a lehetséges megelőzés az érdekli, de továbbra is megcukrozza még a cukrot is.

 

[kmolli]

Szerintem nagyon érdekes, hogy más mit tud a mi diabéteszünkről és szépen látszik, hogy ebben is különböznek a kapcsolatok, hogy nem mindenhol látják ugyanúgy

Ugyan Katának nem tetszett a cikk, amit belinkeltem , de konkrétan tényleg ennek a cikknek az apropóján indult el bennem ez a kérdés és kezdtünk erről beszélgetni a férjemmel. Aki mondta, hogy majd ír ide, de aztán ráfogta, hogy lassú a drinfo és végül nem írt, a galád
Tényleg arra vagyok kíváncsi, hogy úgy érzitek-e, hogyha veletek történne hasonló, egy kórházi tartózkodás, amikor nem tudjátok ellátni magatokat (cukrotokat sem), akkor képes lenne-e valamilyen hozzátartozónk segíteni az orvosoknak, esetleg rávenni őket, hogy valóban kezeljék is a cukrunkat?
Az én férjem biztosan nem lenne képes. Egyből megbízna az orvosban, aki mivel nem diabetológus, igazából azon kívül, hogy beadatja a nővérrel az inzulint, semmit nem tesz - de mint tudjuk, ez igencsak kevés. Azt gondolom, hogy a legközelebbi hozzátartozónknak illene tudnia annyit a kezelésünkről (és látszik, hogy van aki tud!), hogy ilyen esetekben legalább irányt mutasson az orvosnak, esetleg segíthessen hatékonyan neki. Vagy az otthoni ápolásunk folyamán képes legyen ezt is kezelni. Persze nem kell stabil 5-ös vc szintet produkálni És azon filóztam, hogyan tudnám rávenni, hogy érdekelje ez az egész, de nem tudom. Azt érzem, hogy ez vagy jön valakiben magától vagy semmivel nem lehet előhozni.

 

[poe]

Esetleg azt lehetne csinálni, hogy írunk magunkhoz egy "használati utasítást", amit átbeszélünk a párunkkal, illetve elfér a kezelési napló mellett. Ha jól van összerakva, akkor ezzel egyí kezelőorvos már el kell boldoguljon, az meg a megbeszélhető, hogy mi az amihez föltétlen ragaszkodni kell...

 

[kmolli]

Kata, jót nevettem Denin, cukrot cukorral Jól teszi, ha cukros lesz, nem ettől lesz az, addig is jól kiélvezi, amit lehet... de sztem ő már megússza.

Naty, végül milyen jól összehoztad, hogy a férjed mi mindent tud a kezelésedről!!! A kis sunyi, úgy csinál, mint aki nem figyel, de aztán mindent tud Eszembe jutott Nimród, aki sokszor mondja, hogy neki most leesett a vércukra, kéri a csokit De neki csak játékból esett le, anyának esik le igaziból.... pedig csak 3.5 éves. Meg anya most nem eszik velünk,mert magas a cukra, mondja az öccsének, pedig az még semmit nem ért ebből

Kata, és mi is mértünk már Nimónak cukrot csak azért, mert kérte, hiszen anya is ezt csinálja. Inzulint is akart adni, de ő ehhez még kicsi, nem engedtem.

Sándor, igazán te lehetnél a mintahozzátartozó Eleinte, amikor olvastalak titeket, nem tudtam, melyikőtök a cukros... mostmár persze tudom, de ez talán elárulja, hogy tényleg mennyi mindent tudsz erről.

 

[kmolli]

Esetleg azt lehetne csinálni, hogy írunk magunkhoz egy "használati utasítást", amit átbeszélünk a párunkkal, illetve elfér a kezelési napló mellett. Ha jól van összerakva, akkor ezzel egyí kezelőorvos már el kell boldoguljon, az meg a megbeszélhető, hogy mi az amihez föltétlen ragaszkodni kell...

Igen, de folyton update-elni kéne Legalábbis nálam... elég sűrűn változik. Persze, ha a párunkban alapvetően nincs meg az érdeklődés ebbe az irányba, akkor ez egy nagyon jó ötlet... csak meg is kell írni

 

[poe]

Ha gépen írod, az updatelés nem gond, illetve ha szükség van rá (ne legyen) mint te is írtad nem a normoglikémia a cél arra a néhány napra, hanem hogy ne legyen nagyobb baj.

 

[vighkata]

És azon filóztam, hogyan tudnám rávenni, hogy érdekelje ez az egész, de nem tudom. Azt érzem, hogy ez vagy jön valakiben magától vagy semmivel nem lehet előhozni.

Szerintem nem kell rávenni. Én biztos vagyok benne, ha éles lenne a helyzet, akkor nagyon jól, ügyesen és biztonságosan kezelnék a helyzetet.

Most egyelőre nincsenek "rákényszerítve", de a háttérben van annyi infojuk, hogy bármikor elő tudják venni a memóriájukból, ha szükséges.

 

[vighkata]

Kata, jót nevettem Denin, cukrot cukorral Jól teszi, ha cukros lesz, nem ettől lesz az, addig is jól kiélvezi, amit lehet... de sztem ő már megússza.

Kata, és mi is mértünk már Nimónak cukrot csak azért, mert kérte, hiszen anya is ezt csinálja. Inzulint is akart adni, de ő ehhez még kicsi, nem engedtem.

Sándor, igazán te lehetnél a mintahozzátartozó Eleinte, amikor olvastalak titeket, nem tudtam, melyikőtök a cukros... mostmár persze tudom, de ez talán elárulja, hogy tényleg mennyi mindent tudsz erről.

Én is 32 évesen lettem diabos, elvileg Deninek is van rá esélye. Az igaz, hogy nem a cukortól lesz valaki diabos, de ha ennyi cukrot eszik, töményen, akkor azért igencsak megdolgoztatja a bétasejtjeit. Az pedig nem jó.

Én Deninek pici korában gyakran mértem cukit, mert néha szédült, és még a tejet is kihányta, ha beleerőltettem. Általában 2 körül volt a cukija. A dokimat megkérdeztem, azt mondta, hagyni kell, kinövik. Kinőtte.

Borka és Sándor lehetne az igazi példakép, és ezek nem nagy szavak.

 

[vighkata]

Esetleg azt lehetne csinálni, hogy írunk magunkhoz egy "használati utasítást", amit átbeszélünk a párunkkal, illetve elfér a kezelési napló mellett. Ha jól van összerakva, akkor ezzel egyí kezelőorvos már el kell boldoguljon, az meg a megbeszélhető, hogy mi az amihez föltétlen ragaszkodni kell...

Ez a használati utasítás baromi jó ötlet.

 

[naty77]

Molli: végül meg is kérdeztem a férjem, aki közölte, hogy végül is mi együtt voltunk,amikor kezdődött, végigcsinálta velem az elejétől és ne felejtsem le, hogy eleinte ottü lt Baranyinál mellettem órákig és ő is meghallgatott mindent. Meg a dietetikust is. Szóval tényleg nem mondhatom, hogy nem tud semmit.
Szerintem kórházi kezelés esetén első körben megbízna az orvosban, de ha látná, hogy valami nem oké, akkor beleszólna.
Szerintem az emberek zöme megbízik az orvosban...
Hozzáteszem ő a mai napig érdekelt vendéglátásban és sok esetben van beleszólása menüknél vagy étlapon a diétás, szénhidrátmentes, vegetáriánus vagy hasonló dologba is, így azért ezekben is képben van, tőlem függetlenül. Persze ez ritka eset, mert szakmája.

 

[kmolli]

Naty, az én férjem a töredékét nem tudja ennek, de igazad van, azaz igaza van a férjednek, a kezdetektől csinálta vele végig. Az én férjem eleve így "kapott" engem, addigra már vagy 12 éves cukros múlttal rendelkeztem. Mindent csináltam magam, nem kellett neki semmit sem tennie. Aztán először a szülés volt, amikor fel kellett készíteni, de úgy emlékszem, a vajúdás alatt problémás volt a vc mérés is, de persze ezek nem tiszta emlékek. Biztosan meg tudná mérni, ha kellene. De ennél többet szerintem nem tudna megtenni. Azt még tudja, milyen inzulinokat használok és elviekben megtanulta, hogyan kell a cukros injekciót beadni, de nem vagyok biztos benne, hogy még emlékszik ilyesmire. Nem tudom, én ezt kevésnek érzem. És szeretném, ha ő saját magától érezné úgy, hogy ennél többet kell tudnia rólam, a betegségemről. A vajúdás után, ha még egyszer lenne ilyen, nem tudnék benne már megbízni, mert tudom, hogy maximum a vércukromat méri meg, de az eredményből nem hiszem, hogy tudna következtetni akármire is. Nade, csak ír majd ide ő is...

Kata, szerintem te ritka eset vagy. Ha örökletes a cukrod, akkor jóval nagyobb esélye van Deninek arra, hogy ezt 18 éves korig hozza ki magából, de már elmúlt, egyre csökken az esélye. Az szerintem nem számít, hogy neked mikor jött ki. Én is cukrot, cukorral ettem.... aztán mégis az influenza volt, ami kihozta és nem bánom,hogy odáig csak édességen éltem, jó emlékeim vannak Biztos vagyok benne, hogy nem osztott-szorzott a sok régi édesség, amikor már cukros voltam.

 

[vighkata]

Kata, szerintem te ritka eset vagy. Ha örökletes a cukrod, akkor jóval nagyobb esélye van Deninek arra, hogy ezt 18 éves korig hozza ki magából, de már elmúlt, egyre csökken az esélye. Az szerintem nem számít, hogy neked mikor jött ki. Én is cukrot, cukorral ettem.... aztán mégis az influenza volt, ami kihozta és nem bánom,hogy odáig csak édességen éltem, jó emlékeim vannak Biztos vagyok benne, hogy nem osztott-szorzott a sok régi édesség, amikor már cukros voltam.

Ez tényleg érdekes, hogy mit tudnak a párjaink, gyerekeink, családtagjaink.
Szerintem Deni már nagyon keveset tudna megcsinálni, de biztos vagyok benne, hogy a szükség meghozná találékonyságát. Egyszerűen többet tudna, mint amit most vélek, hogy tud.

Viszont a genetika érdekli. Többször kérdezett a diabról és az öröklődésről, volt amit meg kellett néznem, mert nem tudtam válaszolni.
Azt már ő maga rakta össze, hogy ő nem lesz diabos, de a gyerekére majd nagyon oda fog figyelni, mert a diab hajlam öröklése is átugrik egy generációt. Mondom neki, hogy a diabnál nem ugrik a hajlam, de ő hajthatatlan. HA nem éles a dolog, és nem feszegeti jobban, akkor én sem rágódom rajta, ahhoz ez túl bonyolult tudomány.

 

[borka]

Sziasztok, Sándor vagyok.

Köszönjük az elismerést,de ez nálunk is úgy mint Naty-éknál a kezdetektől együtt csináltuk és ez a 26 éves "édes élet" eredménye.

Üdv: Sándor