blaci
Őstag
Szürkehályog műtéteim...
Szia Lizzi!
Ahogy tegnap ígértem írok néhány mondatot a szürkehályog műtéteimről.
Nekem a bal szememen kezdődött ill. ott vettem észre először, hogy egyre homályosabban látok. Ekkor derült fény tulajdonképpen a cukorbetegségemre is. Amikor nagyjából már jó értékeim voltak akkor a jobb szememen is észrevettem, hogy rendesen homályosodni kezd a látásom. Bár a doki mondta a vizsgálatokkor, hogy látja a jobb szememen is. Szóval mind a kettőt műteni kell előbb-utóbb. Viszont azon eléggé meglepődtek (én is!), hogy gyakorlatilag 2 hét leforgása alatt teljesen elhomályosodott a szemlencsém, akkor már csak fényfoltokat láttam. Nagyon ijesztő volt. Persze hosszú várólista van, majdnem három hónapig kellett volna várnom az első műtétre. Egyszerre a kettőt nem végzik el, sőt hat hónapot javasoltak a két műtét között. Ekkor már csak kísérővel tudtam közlekedni de mondjuk nem volt kedvem menni sehova csak a dokihoz és vissza mentünk. Rádiót hallgattam csak, meg zongoráztam. Vagyis próbáltam lent tartani a billentyűket a hangszereimen. A barátaim jöttek meglátogatni sokszor. (…a piszkok el is neveztek akkor Stevie Wondernek!)
Egyik délelőtt csörgött a telefon. A kórházból hívtak ahova elő voltam jegyezve, hogy valaki későbbi időpontra halasztást kért, ha tudok menni akkor engem beírnak helyette! Alig két hét volt csak addig! A fejemet bevertem a plafonba akkorát ugrottam örömömben. Irány a háziorvos, kértem beutalót laborba. Friss laboreredményt vinni kellett. Továbbá kell egy műtéti engedély is a háziorvostól. Reggel 7-re kellett ott lenni a kórházba. Két idős bácsival kerültem egy kórterembe, nekik is aznapra volt szürkehályog műtétük előjegyezve de még elég jól láttak, tudtak közlekedni meg minden. Engem meg vezetgetni kellett… A csodámra is jártak, rajtam kívül csak idős betegek voltak! Én alig múltam 30. Alá kellett írni egy nyilatkozatot, hogy bármi történik azért senki nem felelős…senki nem tehet semmiről se, semmit. (kb.) Elolvasni persze nem tudtam, pontosan már nem emlékszem de akkor nem is nagyon érdekelt. Inzulint beadni, reggelizni lehetett. Szokásos gyógyszereket is be lehetett venni. Később egy általános vizsgálat következett, vérnyomás és cukimérés (7,0 mmol volt műtét előtt, emlékszem.) stb. Kaptam egy Xanax-ot is nyugtatónak…jó is volt az! A többieknek is felajánlották de az egyik kisöreg erősen tiltakozott, hogy Ő aztán nem fél nem ideges. A vérnyomása viszont 180/ valamennyi volt… Na, papi, vegye csak be szépen, jó!
Utána kaptam szemcseppeket…rengeteget, a szemem már teljesen kiázott mire a műtő közelébe kerültem volna. A műtétek 9-kor kezdődtek, gyakorlatilag futószalagszerűen de igen jól szervezett rend szerint. Én voltam az első aznap. Menni nem lehetett, mindenkit úgy vittek ill. hoztak a betegszállítók. Mondjuk visszafelé jobb is… Van a műtőben egy előkészítő féle helyiség, oda kell leülni egy székbe ami a fogorvosi székhez hasonlít leginkább. Ott bekenegettek mindenfélével és kaptam érzéstelenítő injekciókat is. Az mondjuk elég kellemetlen de ki lehet bírni. Másodszor már rosszabb mert tudod mi következik, az elsőnél még nem sejtesz semmit, gyanútlanul elvagy. Utána átvittek a műtőbe, ahol Presser Gábor dalai szóltak, szépen halkan. A műtét kb. 15 percig tartott, viszont én mindent éreztem, mondjuk nem fájt egyáltalán inkább csak a matatást lehetett érezni, kb. mint a fogorvosnál. Utána kaptam egy jókora kötést és visszavittek a kórterembe, ott csakis pihengetni kell. Kicsit szédültem is utána pár órát, de az délutánra elmúlt. A műtét után azonnal láttam de kaptam kenőcsöt a szememre és a kötést, ami eltakarta a képet. Délután is megnézett a doki mindenkit, kaptam még kenőcsöt a szememre és az elmaradhatatlan kötést… Mondjuk, ez azért kell nehogy véletlenül is odanyúlkáljon az ember, főleg ha kezd elmúlni az érzéstelenítő hatása. Reggel újra jött a doki és mindenkit megvizsgált, akkor már a kötést is levették.
LÁTTAM ÚJRA!!!
A táblán a betűket, számokat csak kb. feléig láttam akkor még (fentről lefelé olvasva) de mondta a doki, hogy ez nem gond, homályos még kicsit a látásom a sok kenőcs miatt. Utána néztem meg a tükörbe. Olyan volt a szemem mint a húsvéti nyuszinak. Bevérzett rendesen de fokozatosan ez felszívódik. Meg kellett még várni a zárójelentést és a műtét utáni napon haza is jöhettem. Itthon még szemcseppel csepegtetni kellett elég sokáig de egyre ritkábban. 1 hét múlva kellett menni az első kontrollra. Meg utána még jó sokszor…
Javasolják még, hogy vigyenek a betegek napszemüveget mert zavaró a fény eleinte de engem pl. egyáltalán nem zavart. Az egyik bácsika viszont szinte ki sem tudta nyitni a szemét amikor felkapcsolták a villanyt, annyira bántotta a szemeit a fény. Hát, nem vagyunk egyformák.
A jobb szememet 3 hónap múlva műtötték meg saját felelősségemre, nem akartam várni 6 hónapot…
A műtét után nagyon éles lesz a látás szinte jobb mint új korában de egy idő után ez szépen beáll az eredeti élességre. Mondjuk maradhatna…dehát ez van.
Volt még eleinte amolyan idegentest érzésem, szúrt viszketett néha a szemem de az is teljesen elmúlt egy idő után.
A második műtét is ugyanott és hasonlóképpen történt, nem volt különösebb probléma egyik esetben sem. Azóta pedig minden rendben van.
Szóval, csak bátran nincs mitől tartani.
Üdv.,
Laci …aki csak úgy röviden…! (Remélem nem volt nagyon unalmas...)
Szia Lizzi!
Ahogy tegnap ígértem írok néhány mondatot a szürkehályog műtéteimről.
Nekem a bal szememen kezdődött ill. ott vettem észre először, hogy egyre homályosabban látok. Ekkor derült fény tulajdonképpen a cukorbetegségemre is. Amikor nagyjából már jó értékeim voltak akkor a jobb szememen is észrevettem, hogy rendesen homályosodni kezd a látásom. Bár a doki mondta a vizsgálatokkor, hogy látja a jobb szememen is. Szóval mind a kettőt műteni kell előbb-utóbb. Viszont azon eléggé meglepődtek (én is!), hogy gyakorlatilag 2 hét leforgása alatt teljesen elhomályosodott a szemlencsém, akkor már csak fényfoltokat láttam. Nagyon ijesztő volt. Persze hosszú várólista van, majdnem három hónapig kellett volna várnom az első műtétre. Egyszerre a kettőt nem végzik el, sőt hat hónapot javasoltak a két műtét között. Ekkor már csak kísérővel tudtam közlekedni de mondjuk nem volt kedvem menni sehova csak a dokihoz és vissza mentünk. Rádiót hallgattam csak, meg zongoráztam. Vagyis próbáltam lent tartani a billentyűket a hangszereimen. A barátaim jöttek meglátogatni sokszor. (…a piszkok el is neveztek akkor Stevie Wondernek!)
Egyik délelőtt csörgött a telefon. A kórházból hívtak ahova elő voltam jegyezve, hogy valaki későbbi időpontra halasztást kért, ha tudok menni akkor engem beírnak helyette! Alig két hét volt csak addig! A fejemet bevertem a plafonba akkorát ugrottam örömömben. Irány a háziorvos, kértem beutalót laborba. Friss laboreredményt vinni kellett. Továbbá kell egy műtéti engedély is a háziorvostól. Reggel 7-re kellett ott lenni a kórházba. Két idős bácsival kerültem egy kórterembe, nekik is aznapra volt szürkehályog műtétük előjegyezve de még elég jól láttak, tudtak közlekedni meg minden. Engem meg vezetgetni kellett… A csodámra is jártak, rajtam kívül csak idős betegek voltak! Én alig múltam 30. Alá kellett írni egy nyilatkozatot, hogy bármi történik azért senki nem felelős…senki nem tehet semmiről se, semmit. (kb.) Elolvasni persze nem tudtam, pontosan már nem emlékszem de akkor nem is nagyon érdekelt. Inzulint beadni, reggelizni lehetett. Szokásos gyógyszereket is be lehetett venni. Később egy általános vizsgálat következett, vérnyomás és cukimérés (7,0 mmol volt műtét előtt, emlékszem.) stb. Kaptam egy Xanax-ot is nyugtatónak…jó is volt az! A többieknek is felajánlották de az egyik kisöreg erősen tiltakozott, hogy Ő aztán nem fél nem ideges. A vérnyomása viszont 180/ valamennyi volt… Na, papi, vegye csak be szépen, jó!
Utána kaptam szemcseppeket…rengeteget, a szemem már teljesen kiázott mire a műtő közelébe kerültem volna. A műtétek 9-kor kezdődtek, gyakorlatilag futószalagszerűen de igen jól szervezett rend szerint. Én voltam az első aznap. Menni nem lehetett, mindenkit úgy vittek ill. hoztak a betegszállítók. Mondjuk visszafelé jobb is… Van a műtőben egy előkészítő féle helyiség, oda kell leülni egy székbe ami a fogorvosi székhez hasonlít leginkább. Ott bekenegettek mindenfélével és kaptam érzéstelenítő injekciókat is. Az mondjuk elég kellemetlen de ki lehet bírni. Másodszor már rosszabb mert tudod mi következik, az elsőnél még nem sejtesz semmit, gyanútlanul elvagy. Utána átvittek a műtőbe, ahol Presser Gábor dalai szóltak, szépen halkan. A műtét kb. 15 percig tartott, viszont én mindent éreztem, mondjuk nem fájt egyáltalán inkább csak a matatást lehetett érezni, kb. mint a fogorvosnál. Utána kaptam egy jókora kötést és visszavittek a kórterembe, ott csakis pihengetni kell. Kicsit szédültem is utána pár órát, de az délutánra elmúlt. A műtét után azonnal láttam de kaptam kenőcsöt a szememre és a kötést, ami eltakarta a képet. Délután is megnézett a doki mindenkit, kaptam még kenőcsöt a szememre és az elmaradhatatlan kötést… Mondjuk, ez azért kell nehogy véletlenül is odanyúlkáljon az ember, főleg ha kezd elmúlni az érzéstelenítő hatása. Reggel újra jött a doki és mindenkit megvizsgált, akkor már a kötést is levették.
LÁTTAM ÚJRA!!!
A táblán a betűket, számokat csak kb. feléig láttam akkor még (fentről lefelé olvasva) de mondta a doki, hogy ez nem gond, homályos még kicsit a látásom a sok kenőcs miatt. Utána néztem meg a tükörbe. Olyan volt a szemem mint a húsvéti nyuszinak. Bevérzett rendesen de fokozatosan ez felszívódik. Meg kellett még várni a zárójelentést és a műtét utáni napon haza is jöhettem. Itthon még szemcseppel csepegtetni kellett elég sokáig de egyre ritkábban. 1 hét múlva kellett menni az első kontrollra. Meg utána még jó sokszor…
Javasolják még, hogy vigyenek a betegek napszemüveget mert zavaró a fény eleinte de engem pl. egyáltalán nem zavart. Az egyik bácsika viszont szinte ki sem tudta nyitni a szemét amikor felkapcsolták a villanyt, annyira bántotta a szemeit a fény. Hát, nem vagyunk egyformák.
A jobb szememet 3 hónap múlva műtötték meg saját felelősségemre, nem akartam várni 6 hónapot…
A műtét után nagyon éles lesz a látás szinte jobb mint új korában de egy idő után ez szépen beáll az eredeti élességre. Mondjuk maradhatna…dehát ez van.
Volt még eleinte amolyan idegentest érzésem, szúrt viszketett néha a szemem de az is teljesen elmúlt egy idő után.
A második műtét is ugyanott és hasonlóképpen történt, nem volt különösebb probléma egyik esetben sem. Azóta pedig minden rendben van.
Szóval, csak bátran nincs mitől tartani.
Üdv.,
Laci …aki csak úgy röviden…!
(Remélem nem volt nagyon unalmas...)
