Sziasztok!
Gondoltam gyorsan adok életjelet
:
Babucival minden rendben, ezen a héten (is) 2790g -nak mérték, és most egy tutijó UH-s, szóval vlsz. múltkor kicsit elnagyzolták, de a lényeg, hogy nem hízik kóros ütemben, flowmetria jó, CTG jó...
.
Velem viszont nem ilyen rózsás a helyzet, mert az utóbbi időben már szinte mindig légszomjam van, nagyon fáradékony vagyok, "rosszul viseltem" a terhességet, gyakran fog el szédülés, és heves szívdobogás. Elküldtek szívUH-ra és kiderült, hogy kisebb folyadékgyülem van a szívem körül, ezért vannak a panaszaim
. Az UH-s egy érzéketlen tuskó volt, és fa arccal közölte, hogy ez nem a terhességtől van, vagy TBC, vagy pajzsmirigybetegség okozza, nézessek hormonszinteket, és éljek együtt a tudattal.
Aztán átmentem a szívspecialistához, hogy kiértékelje a CTG-t, meg az UH-t, és ő egyből tök kedvesen mondta, hogy ez ugyan elég nagy baj, de ő 90%-ig biztos benne, hogy a terhességtől van, és semmilyen maradandó következménye nem lesz nálam! Ezt aztán a vérvétel is igazolta, minden hormonszintem tökéletes, pajzsmirigyem rendben, nincs összefüggés, tehát nem maradandó a dolog .
Kérdeztem, hogy a cukortól van-e, azt mondta, tuti hogy nem! annyiban lehetne hozzá köze, hogy ha pajzsmirigytől lenne, akkor az ugye szintén autoimmun folyamat következménye lenne, ahogy a cukorbetegség, és az agy ugyanazon részét érintené a bibi, de a cukorbetegség nem okoz ilyesmit, nincs ilyen szövődménye, főleg, hogy nálam ez "csak" terhességi szövődmény. Szóval nem írható a diab számlájára (ez sem)
.
Viszont ő azt mondta, hogy a babát minél előbb ki kéne venni, amint érett rá. Ő már a betöltött 35-öt javasolta (azaz a mai napot)! A nődokim viszont még min. 2 hetet várni akar, és én is, mert nem véletlenül mondogatják azt a 37. hetet :roll: . Szóval abban maradtunk, hogy ha vmi panaszom van, persze egyből ugrunk, jövő héten CTG+babaUH, leveszik a streptot, meg a vércsop-ot, és rá következő héten csekkolják megint a szívemet, hogy nem nőtt-e a gyülem. Amúgy a nő azt mondta, ez nem életveszélyes dolog, csak azért szeretné, ha minél előbb kivennék a babát, mert a terhelés egyre csak nagyobb lesz... Szóval most sokat pihenetk, nagyon figyelek a vízre, hogy mennyi jön-megy, és növesztgetem a bébimet
.
Ha tudtok gondoljatok ránk egy picit, mert be vagyok ám tojva. Jó lenne túllenni rajta, épen, egészségesen, boldogan mindkettőnkre nézve
Ergé!
Én első körben "cukros teamhez" mentem, ahogy "illik", de nagyon rövid úton befejeztük az együttműködést, mert úgy döntöttem, nem jelentenek annyi előnyt számomra, mint amennyi hátrányt okoz a stressz, amit belém raknak
! Szóval inkább felkerestem egy nagyon jó nőgyógyász főorvost, hogy elvállal-e, egy diabetológust, akinek van gyakorlata kismamákkal, és magamat "menedzseltem" intéztem szemészetet, szívUH-t, ilyesmiket, amikor kellett. Nem kellett befeküdnöm semikor, havonta jártam kontrollra mindkét dokihoz, plusz a diabosnak jeleznem kellett, ha bármi változás volt. A cukorbetegségem szempontjából sem az első, sem a mostani terhességemmel nem volt semmi gond
. Rengeteget mértem, és "szaladtam" a cukraim után, mikor épp igényváltozás volt, de mindig sikerült kordában tartani, és tényleg nem keserítette ez meg a dolgokat (más panaszok néha igen, de az más kérdés
)...
Én nagyon bíztatlak a váltásra
!
