Sziasztok!
Mégegyszer köszi mindenkinek! Nem Molli, nem várunk. Ma megy a háziorvoshoz, du-ra kapott időpontot. Nagyon nehezen viselem, talán nehezebb, mint mikor én ilyen helyzetben voltam. Nem várok csodát, tudom, hoyg nincs mit tenni... Csakhát én magam is olyan vagyok, mint egy hullámvasút... Most figyelek, mert van motiváció. De nem mindig megy ez így. Valahol tényleg "szerencsés" ez így, a férjem is mondja, mert itt vagyok, aki nagyjából képbe van. Így nem kell mindent az elejétől kezdeni. Az igazság az, hogy én eléggé pesszimitsán állok most a dolgokhoz. Vagy inkább realistán? Volt ismerős, aki azt mondta, hogy először próbálkozzunk. Diéta, króm, fogyókúra, minden bölcsesség szóba jött. De azt gondolom, hogy elég ezek a cukrok ahhoz, nincs idő próbálkozni... Szerettem volna én is elhinni, hogy csak átmeneti képzavar, hogy talán egy kis diéta helyrebillenti... De nem úgy tűnik.
Most itt tartunk: este tényleg nem nasizott, inkább jött velem aludni... Így ébredt 13,8-ra. 40 gr ch Ebéd előtt 11,9.
Szandimon: lehet, hogy majd fordulok hozzád tanácsért... És igen, kicsit nehezebben érint most a dolog, hogy itt van a pocakomban a következő kis jövevény. Kedden nagy boldogságban úsztunk, hogy az uh szerint minden rendben van, erre csüt reggelre ez történt.
És most annyit agyalok... Hogy itt vannak a porontyok. Ugye eddig is benne volt a pakliban, hogy öröklik ezt a gyönyörűséget. És most, hogy apa is cukrosnak tűnik??? Megy az esélylatolgatás...