A gyerekkori cukorbetegség elfogadása még mindig nehézkes

nofre

Adminisztrátor
Fórumvezető
Bár a gyermekkori cukorbetegség gyógyíthatatlan, krónikus állapot, de megfelelő kezelés mellett is teljes életet élhetnek, az ilyen gyerekek oktatási rendszerbe jutása még mindig nehézkes - derült ki a témában tartott keddi budapesti sajtótájékoztatón.

Velkey György, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának elnöke azt mondta, egyik missziójuk, hogy megszólítsák a társadalmat, nyílt és világos párbeszédre törekedve az orvosok, a szülők és a pedagógusok között. Hozzátette, a gondozóhálózat rendelkezésre áll, de sok múlik a gyermek környezetén, a befogadó közegen is - írja az mti.
A Bethesda Gyermekkórház főigazgatója szerint korszerűsíteni kell az 1-es típusú cukorbetegségről alkotott felfogást mind a kezelőorvosok, mind a gyerekek szülei, a pedagógusok és mások körében. A szakemberek igyekeznek elérni az óvoda- és iskolapedagógusokat is, hogy próbáljanak változtatni a sok esetben a gyermeket a betegsége okán a közösségből kirekesztő magatartásukon, mert szemléletváltásra van szükség - emelte ki.

gyermekdiabetesz-uj-iranyelvek.jpg

Kocsisné Gál Csilla, a Szurikáta Alapítvány kuratóriumi elnöke arról beszélt, még mindig sok óvoda és iskola zárkózik el az 1-es típusú cukorbeteg gyermekek nevelésbe vételétől. Találkoztak olyan esettel, amikor felvették ugyan a gyereket az óvodába, de olyan kikötéseket tett az intézmény, amely végül lehetetlenné tette a gyerek közösségben maradását.
A kuratóriumi elnök hangsúlyozta, a gyermekkori diabétesz kezelhető, de nagy odafigyelést igénylő állapot, a pedagógusnak minden esetben jelen kell lennie, ami valóban többletmunkával jár.
Hozzátette, hogy a szórás nagy: van olyan intézmény, amely szívesen vesz fel diabéteszes gyermeket, de jelentős azok száma is, ahol elzárkóznak a beteg gyermek óvodába, iskolába történő felvételétől, holott egy 2015-től hatályos törvény szerint kötelező a hároméves - köztük a cukorbeteg - gyermek felvétele az oktató-nevelő intézménybe.

Kocsisné Gál Csilla elmondta, az alapítványhoz heti 2-3 alkalommal érkezik jelzés szülőktől arról, hogy valamely intézmény elzárkózik a beteg gyermek felvételétől, ami igazán a kistelepüléseken élőknek okoz nehézséget. Ennek oka szerinte a tudáshiány, az együttműködés hiánya és a rugalmatlanság.

Magyarországon az elmúlt harminc évben megháromszorozódott a 1-es típusú cukorbetegséggel diagnosztizált gyerekek száma. A '80-as évek végén minden százezer magyar gyerek közül hét lett diabéteszes, ma ez a szám húsz körül van, és míg a betegség régebben a 10-14 éves korosztályt érintette, ma már hatéves kor alatt is jelentkezhet.

H. Nagy Katalin, a Békés megyei gondozóközpont vezetőjének véleménye szerint is komoly társadalmi edukációra van szükség, hiszen a betegség korszerű kezelése lehetővé teszi, hogy a gyermek korának megfelelő közösségbe járjon és teljes életet éljen. Azonban a pedagógusok nem kapnak megfelelő segítséget ahhoz, hogyan kell egy ilyen gyermekre odafigyelni - vélte. E szempontok közé sorolta, hogy a gyermek ehet óra közben is, vagy ha rosszul van, csak kísérettel mehet(ne) az iskolaorvosi rendelőbe.

Tóth-Heyn Péter, a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinika igazgatóhelyettese elmondta, a betegség kezelésében az utóbbi években számos új technológia elérhető. Okos vérnyomásmérők, inzulinpumpák és a bőr alá beültethető cukormérő szenzorok kerültek piacra. Míg utóbbi nem vagy csak egyedi támogatásban érhető el, az inzulinpumpát támogatja a társadalombiztosítás.
A tünetek felismerésének fontosságát kiemelve elmondta, ha a gyerek extrém sokat iszik, sokat pisil, a fokozott étvágy mellett fogyás tapasztalható, vagy fáradt, gyenge, akkor érdemes a cukorbetegségre gondolni és szakember segítségét kérni. A gyógyszeres kezelés mellett elengedhetetlen a megfelelő diéta betartása is.

Abban az esetben, ha az oktató-nevelő intézmény elzárkózik a beteg gyermek felvételétől, érdemes a szülőknek az önkormányzathoz fordulni. Ezen kívül lehetőség van az oktatási jogok biztosához, az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz vagy az alapvető jogok biztosához fordulni.
 

krisz_2011

Aktív tag
Érdemes lenne már a pedagógusképzés során megismertetni a leendő óvónőkkel, tanítókkal, hogy mit jelent a cukorbeteg gyermekekkel való foglalkozás. Így talán fokozatosan egyre kevesebb olyan intézmény lenne, amelyik elutasítja a diabos gyerekek felvételét. Sok olyan tanár dolgozik a felsőoktatásban, ill. a kisiskolákban és óvodákban, akik még esetleg annak idején osztálytársaik között, vagy környezetükben gyakran elájuló cukorbeteggel találkoztak, meg vannak rémülve és úgy gondolják, hogy képtelenek lennének egy ilyen helyzettel megbirkózni. Nem tudják, hogy a mai modern eszközökkel már nem kell eljutni idáig. A lányom általános iskolájában 2 tanár is 1-es típusú cukorbeteg volt, fel sem merült kérdésként, hogy egy cukorbeteg gyerek járhat-e oda vagy sem. A középiskolában sem volt gond, bár itt épp egy biológia szakos tanár fejezte ki aggodalmát. Ez addig tartott, amíg az iskolai tábor első napján egy 20 km-es túra közben egy másik tanulót pánikrohammal szállítottak kórházba, a lányomnak meg kutya baja sem volt.
Döbbenetes élmény volt, amikor egy tanítóképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézmény, egyébként rendkívül kedves, vezetőjével beszéltem. Szerinte aggályos 32 gyereket rábízni egy cukorbeteg nevelőre... Ezért is kezdtem azzal, hogy érdemes lenne ezen a szinten kezdeni a felvilágosító munkát.
 
Oldal tetejére