Friss savanyúságot is készíthetünk cukkiniből, ha az uborkához hasonlóan kovászoljuk - Kovászos cukkini – a kovászos uborka analógiájára.
Az alaposan megmosott cukkinik végeit levágjuk, mindkét végükön pici darabot megkóstolunk, nehogy keserű legyen. (Valamennyi cukkinit megkóstoljuk, addig vagdossuk a végeiket, míg a keserű ízt érezzük, ugyanis, ha egyetlen keserű végű cukkini is bekerül az üvegbe, az tönkreteszi kovászos cukkininket!)
A cukkinik középső részén vágunk egy kis „zsebet”, vigyázva arra, hogy ne vágjuk ketté őket, de az is megfelel, ha egy vastagabb (tiszta) varrótűvel szurkáljuk meg a cukkiniket.
Az üveg aljára tesszük a csokor kaporlevelet, aztán szép sorban jönnek a cukkinik, közéjük bújtatva néhány gerezd fokhagymát. A tetejére kerül a kaporszár és a szelet kenyér.
Felöntjük langyos, sós vízzel, és letakarva napon, vagy meleg helyen 3-4 napig érleljük. A cukkinik akkor jók, ha elvesztve élénkzöld színűket, kissé sárgászölddé válnak. Ha gyorsítani kívánjuk az érlelést, a sós, langyos vízbe egy kis ecetet önthetünk.
A megérlelt cukkiniket egy üvegbe vagy fedeles tálba tesszük, és a megmaradt levet leszűrve a cukkinire öntjük.
A kovászos cukkini hűtőszekrényben hetekig is eláll, és ropogós marad. Behűtve tálaljuk.