A kezelésben történő együttműködés hiányának hatása az 1-es típusú cukorbetegek halálozására
Jól ismert tény, hogy minél intenzívebben gondozzák az 1-es típusú cukorbetegeket a diagnózis felállításától kezdődően élethossziglan, annál jobb az életminőségük, annál jobbak az életkilátásaik és ezek függvényében ma már életkoruk elérheti vagy akár meg is haladhatja az egészségükre nem ügyelő nem diabéteszes kortársaikét.
A sikeres gondozás alapja a hozzáértő és elkötelezett gondozó csapat (orvos, dietetikus, szaknővér) és a beteg közötti minél szorosabb együttműködés. Ennek hiányáról végeztek átfogó vizsgálatot Craig J. Currie vezetésével az Egyesült Királyságban a Cardiff-i Egyetemen. Itt az 1-es típusú diabéteszesek többségét a háziorvosi praxisok keretében gondozzák.
2946 betegből 867 (29,4%) a vizsgált 4,5 év során egy vagy több vizitet kihagyott, ill. nem úgy kezelte magát, mint ahogyan a gondozói utasították. Ez leginkább a húszas éveikben járó 1-es típusú cukorbetegekre volt jellemző. Körükben – szemben a jól együttműködő többséggel – 64%-kal nagyobb volt a halálozás gyakorisága, amit azt jelentette, hogy míg a jól együttműködők között a halálozási arány 7/1000 betegév volt, addig a rosszul együttműködők között ez a szám 10,2/1000 betegévet tett ki. Érdekes tény, hogy míg a jól együttműködők átlagos HbA1c szintje 8,5% volt, addig a rosszul együttműködőké csupán 0,3%-kal volt ennél magasabb, vagyis 8,8%.
(Az adatok elgondolkodtatók, bár a vizsgálat nem tért ki a konkrét halálokokra, nem részletezte a szövődmények helyzetét és csupán minimális eltérés volt a két csoport között a Hba1c szintekben, melyek a jól együttműködők körében sem nevezhetők ideálisnak – a referáló megjegyzése)
(Forrás: Journal of Diabetes and its Complications 2013. március)
A kezelésben történő együttműködés hiányának hatása a halálozásra 2-es típusú cukorbetegeknél
Az Egyesült Királyságban a 2-es típusú cukorbetegeket kizárólag a háziorvosi praxisok keretében gondozzák, beleértve az inzulinnal kezelteket is. Craig J. Currie Cardiff-i diabetológus vezetésével azt vizsgálták, hogy az inzulinnal kezelt 2-es típusú betegek gondozójukkal történő szoros együttműködésének, ill. az együttműködés hiányának milyen hatása van a betegek halálozására.
15.984 inzulinnal kezelt 2-es típusú cukorbeteg közül 4.346 kettőnél több vizitet hagyott ki a vizsgálat 30 hónapja alatt, azaz hiányos együttműködést mutatott a gondozó csapattal. Fő jellemzőik voltak: többen dohányoztak, több volt közöttük a nő, a fiatalabbak korosztályhoz tartoztak. Az együttműködők HbA1c szintje átlagban 8,2% volt, míg a hiányosan együttműködőké 8,5%-ot tett ki. Utóbbiak halálozási aránya 60%-kal bizonyult nagyobbnak, mint a jól együttműködőké.
(Forrás: Diabetes Care, 2012. november)
Jól ismert tény, hogy minél intenzívebben gondozzák az 1-es típusú cukorbetegeket a diagnózis felállításától kezdődően élethossziglan, annál jobb az életminőségük, annál jobbak az életkilátásaik és ezek függvényében ma már életkoruk elérheti vagy akár meg is haladhatja az egészségükre nem ügyelő nem diabéteszes kortársaikét.
A sikeres gondozás alapja a hozzáértő és elkötelezett gondozó csapat (orvos, dietetikus, szaknővér) és a beteg közötti minél szorosabb együttműködés. Ennek hiányáról végeztek átfogó vizsgálatot Craig J. Currie vezetésével az Egyesült Királyságban a Cardiff-i Egyetemen. Itt az 1-es típusú diabéteszesek többségét a háziorvosi praxisok keretében gondozzák.
2946 betegből 867 (29,4%) a vizsgált 4,5 év során egy vagy több vizitet kihagyott, ill. nem úgy kezelte magát, mint ahogyan a gondozói utasították. Ez leginkább a húszas éveikben járó 1-es típusú cukorbetegekre volt jellemző. Körükben – szemben a jól együttműködő többséggel – 64%-kal nagyobb volt a halálozás gyakorisága, amit azt jelentette, hogy míg a jól együttműködők között a halálozási arány 7/1000 betegév volt, addig a rosszul együttműködők között ez a szám 10,2/1000 betegévet tett ki. Érdekes tény, hogy míg a jól együttműködők átlagos HbA1c szintje 8,5% volt, addig a rosszul együttműködőké csupán 0,3%-kal volt ennél magasabb, vagyis 8,8%.
(Az adatok elgondolkodtatók, bár a vizsgálat nem tért ki a konkrét halálokokra, nem részletezte a szövődmények helyzetét és csupán minimális eltérés volt a két csoport között a Hba1c szintekben, melyek a jól együttműködők körében sem nevezhetők ideálisnak – a referáló megjegyzése)
(Forrás: Journal of Diabetes and its Complications 2013. március)
A kezelésben történő együttműködés hiányának hatása a halálozásra 2-es típusú cukorbetegeknél
Az Egyesült Királyságban a 2-es típusú cukorbetegeket kizárólag a háziorvosi praxisok keretében gondozzák, beleértve az inzulinnal kezelteket is. Craig J. Currie Cardiff-i diabetológus vezetésével azt vizsgálták, hogy az inzulinnal kezelt 2-es típusú betegek gondozójukkal történő szoros együttműködésének, ill. az együttműködés hiányának milyen hatása van a betegek halálozására.
15.984 inzulinnal kezelt 2-es típusú cukorbeteg közül 4.346 kettőnél több vizitet hagyott ki a vizsgálat 30 hónapja alatt, azaz hiányos együttműködést mutatott a gondozó csapattal. Fő jellemzőik voltak: többen dohányoztak, több volt közöttük a nő, a fiatalabbak korosztályhoz tartoztak. Az együttműködők HbA1c szintje átlagban 8,2% volt, míg a hiányosan együttműködőké 8,5%-ot tett ki. Utóbbiak halálozási aránya 60%-kal bizonyult nagyobbnak, mint a jól együttműködőké.
(Forrás: Diabetes Care, 2012. november)
Csatolások
-
orvos-beteg.jpg