Megelőzhető-e a cukorbetegség?
Az 1-es típusú diabétesz mai tudásunk szerint nem előzhető meg. Ma még mindössze annyi állítható, hogy születést követően legalább hat hónapos korig tartó kizárólagos anyatejes táplálás és a tehéntej alapú tápszerek mellőzése bizonyos fokú védelmet nyújthat az 1-es típusú diabéteszre való hajlammal rendelkezők esetében.
A 2-es típusú cukorbetegek túlnyomó többségénél csak részben meghatározó az örökletes hajlam, sokkal fontosabb ennél az életvitel. Ezért jó alapunk van azt állítani – és ezt egzakt tudományos vizsgálatok is igazolták –, hogy ha valaki családjában, felmenői között 2-es típusú cukorbeteg van, mozgásban gazdag életmóddal, egészséges táplálkozással, a normális testsúly megőrzésével vagy a felvett kilók néhány hónapon, maximum 1-2 éven belül történő leadásával, egész életen át elkerülheti a cukorbetegséget, vagy az csupán évtizedekkel később fejlődik ki nála.
A legújabb szakirodalmi adatok is a testsúlyfelesleg meghatározó szerepét húzzák alá. Ha a 22 vagy ez alatti testtömeg indexszel rendelkező egyének 2-es típusú cukorbetegség iránti kockázatát 1-nek vesszük, akkor: 22 és 25 közötti testtömeg indexnél a kockázat már háromszoros, 25–35 közötti testtömeg indexnél 11-szeres, 35 feletti testtömeg index esetén 17-szeres.
Az elhízás megelőzése valójában már a csecsemő- és kisgyermek korban kezdődik. Itt komoly szerepe van a legalább hat hónapon keresztül történő anyatejes táplálásnak és ezt követően a kisgyermek egészséges táplálásának. A normális testsúly megőrzését szolgálja a maximálisan egészségtelennek tekinthető üdítőitalok és gyorséttermi ételek kerülése, valamint a kora gyermekkortól folyamatos és rendszeres fizikai aktivitás, sportolás. Ami az egészséges táplálkozást illeti, minden ajánlás megtalálható a „Cukorbetegek nagy diétáskönyvé”-ben (5. kiadás, SpringMed Kiadó, 2013.), ezekre ehelyütt csupán utalni tudunk.
A cukorbetegség kifejlődésének első szakaszában, az ún. csökkent glukóztolerancia állapotában még 50–60% esély van az állapot visszafordítására. Ezt követően a már diagnosztizált valódi cukorbaj esetén is még sokat segíthet az életvitel radikális megváltoztatása, de jelentős eredményt csak a súlyfelesleggel rendelkező egyének testsúlyának jelentős csökkentésével lehet elérni.
Milyen anyagcsere mutatók tekinthetők ideálisnak cukorbetegek esetében?
A minden cukorbeteg számára elérendő vércukor szintek, azaz az ún. vércukor céltartományok a következők:
Vércukor céltartományok:
Ma már fentiek mellett a szőlőcukorral kötődött hemoglobin, a HbA1c vagy glikohemoglobin értéket és az átlagos vércukorszintek értékét egyaránt szem előtt tartva ítéljük meg az anyagcsere állapotát. A HbA1c szint és a (becsült) átlagos vércukorértékek közötti összefüggést az alábbi egyenlet tükrözi:
Átlagos vércukorszint (mmol/l) = (1,6 x HbA1c) – 2,6
Az ennek nyomán megszerkeszthető táblázat, mely csupán az egész számú HbA1c szinteket tartalmazza a hozzájuk tartozó, mmol/l-ben mért vércukorátlagokkal együtt, a következő:
A HbA1c és a becsült vércukorátlagok közötti, a táblázatban közölt összefüggéstől az alacsonyabb tartományokban 1–2, a magasabb tartományokban 2–3 mmol/l között mozgó eltérések is lehetségesek.
Cukorbetegségről 6% feletti HbA1c szinteknél beszélünk. A cukorbeteg anyagcsere vezetését akkor tekintjük ideálisnak, ha a HbA1c szintje nem haladja meg a 7%-ot. Megjegyzendő még, hogy az érbetegségek megelőzése szempontjából a vércukorszintek magasságával azonos fontosságú a vérzsírok és a vérnyomás optimális határok között tartása.
Eszerint akkor tekinthető optimálisnak egy cukorbeteg állapota, ha
a vérzsírok közül:
A vércukorcsökkentő tabletták (orális antidiabetikumok)
1-es típusú cukorbeteget tablettával nem, csupán inzulinnal lehet kezelni. Viszont mivel a közel 800.000 hazai 2-es típusú cukorbeteg túlnyomó többségét vércukorcsökkentő tablettával kezelik, alábbiakban ezeket is röviden ismertetjük:
1. A vér inzulinszintjét nem növelő, ezért hipoglikémiát nem okozó biguanid készítmények közül ma már csupán és elsősorban a metformint javasoljuk, különös tekintettel az inzulinrezisztenciát is csökkentő és a testsúlycsökkenést elősegítő hatására. Ma világszerte a metformint tekintik alapgyógyszernek. Alkalmazásának korlátja, hogy minden 6.–10. személynél hasmenést okozhat. Ezt részben kiküszöböli az XR változat alkalmazása. Nem okoz hipoglikémiát.
2. Szintén nem fokozza az inzulin elválasztását, viszont elhúzódóvá teszi a szénhidrátok felszívódását az akarbóz. Önmagában alkalmazva szintén nem okoz hipoglikémiát.
3. Az inzulin elválasztását fokozó és ezáltal esetenként túl alacsony vércukorszinteket is eredményező szerek közül jelenleg túlnyomórészt a
5. Az utóbbi fél évtizedben forgalomba került ún. DPP-4 enzimgátló készítmények a gliptinek. Képviselőik a sitagliptin, a vildagliptin, a saxagliptin és a linagliptin. Mindegyik szer metforminnal kombinált tabletta formájában is rendelkezésre áll. A gliptinek a bélben keletkező inkretin hormonok szintjét emelik és fokozzák az inzulin elválasztását. Nem emelik a testsúlyt.
A vércukorcsökkentő tabletták és az inzulin adásának bevezetése között sorakoztak fel az injekció formájában alkalmazott ún. inkretin hormon analógok, a naponta egyszer alkalmazandó liraglutid, a napi kétszeri injekció formájában alkalmazható exenatid és alig egy hónapja már rendelkezésre áll a hosszú hatástartamú exenatid, melyet hetente egyszeri injekció formájában lehet adagolni.
E készítmények csökkentik az étvágyat és a vércukorszintek jelentős arányú csökkentése mellett csökkentik a testsúlyt is. Leggyakrabban metformin, esetleg metformin és gliptin tabletták hatásának kiegészítésére javasoljuk adásukat, de ma már egyre gyakrabban naponta egyszer alkalmazott hosszú hatású analóg inzulinkészítmények mellé is adjuk.
(Folytatjuk)
Dr. Fövényi József
Az 1-es típusú diabétesz mai tudásunk szerint nem előzhető meg. Ma még mindössze annyi állítható, hogy születést követően legalább hat hónapos korig tartó kizárólagos anyatejes táplálás és a tehéntej alapú tápszerek mellőzése bizonyos fokú védelmet nyújthat az 1-es típusú diabéteszre való hajlammal rendelkezők esetében.
A 2-es típusú cukorbetegek túlnyomó többségénél csak részben meghatározó az örökletes hajlam, sokkal fontosabb ennél az életvitel. Ezért jó alapunk van azt állítani – és ezt egzakt tudományos vizsgálatok is igazolták –, hogy ha valaki családjában, felmenői között 2-es típusú cukorbeteg van, mozgásban gazdag életmóddal, egészséges táplálkozással, a normális testsúly megőrzésével vagy a felvett kilók néhány hónapon, maximum 1-2 éven belül történő leadásával, egész életen át elkerülheti a cukorbetegséget, vagy az csupán évtizedekkel később fejlődik ki nála.
A legújabb szakirodalmi adatok is a testsúlyfelesleg meghatározó szerepét húzzák alá. Ha a 22 vagy ez alatti testtömeg indexszel rendelkező egyének 2-es típusú cukorbetegség iránti kockázatát 1-nek vesszük, akkor: 22 és 25 közötti testtömeg indexnél a kockázat már háromszoros, 25–35 közötti testtömeg indexnél 11-szeres, 35 feletti testtömeg index esetén 17-szeres.
Az elhízás megelőzése valójában már a csecsemő- és kisgyermek korban kezdődik. Itt komoly szerepe van a legalább hat hónapon keresztül történő anyatejes táplálásnak és ezt követően a kisgyermek egészséges táplálásának. A normális testsúly megőrzését szolgálja a maximálisan egészségtelennek tekinthető üdítőitalok és gyorséttermi ételek kerülése, valamint a kora gyermekkortól folyamatos és rendszeres fizikai aktivitás, sportolás. Ami az egészséges táplálkozást illeti, minden ajánlás megtalálható a „Cukorbetegek nagy diétáskönyvé”-ben (5. kiadás, SpringMed Kiadó, 2013.), ezekre ehelyütt csupán utalni tudunk.
A cukorbetegség kifejlődésének első szakaszában, az ún. csökkent glukóztolerancia állapotában még 50–60% esély van az állapot visszafordítására. Ezt követően a már diagnosztizált valódi cukorbaj esetén is még sokat segíthet az életvitel radikális megváltoztatása, de jelentős eredményt csak a súlyfelesleggel rendelkező egyének testsúlyának jelentős csökkentésével lehet elérni.
Milyen anyagcsere mutatók tekinthetők ideálisnak cukorbetegek esetében?
A minden cukorbeteg számára elérendő vércukor szintek, azaz az ún. vércukor céltartományok a következők:
Vércukor céltartományok:
Éhgyomorra és étkezések előtt 4–6 mmol/l
Étkezések után 1- 1 ½ órával 6–8 mmol/l
Étkezések után 2-3 órával 5–7 mmol/l
Étkezések után 1- 1 ½ órával 6–8 mmol/l
Étkezések után 2-3 órával 5–7 mmol/l
Ma már fentiek mellett a szőlőcukorral kötődött hemoglobin, a HbA1c vagy glikohemoglobin értéket és az átlagos vércukorszintek értékét egyaránt szem előtt tartva ítéljük meg az anyagcsere állapotát. A HbA1c szint és a (becsült) átlagos vércukorértékek közötti összefüggést az alábbi egyenlet tükrözi:
Átlagos vércukorszint (mmol/l) = (1,6 x HbA1c) – 2,6
Az ennek nyomán megszerkeszthető táblázat, mely csupán az egész számú HbA1c szinteket tartalmazza a hozzájuk tartozó, mmol/l-ben mért vércukorátlagokkal együtt, a következő:
A HbA1c és a becsült vércukorátlagok közötti, a táblázatban közölt összefüggéstől az alacsonyabb tartományokban 1–2, a magasabb tartományokban 2–3 mmol/l között mozgó eltérések is lehetségesek.
Cukorbetegségről 6% feletti HbA1c szinteknél beszélünk. A cukorbeteg anyagcsere vezetését akkor tekintjük ideálisnak, ha a HbA1c szintje nem haladja meg a 7%-ot. Megjegyzendő még, hogy az érbetegségek megelőzése szempontjából a vércukorszintek magasságával azonos fontosságú a vérzsírok és a vérnyomás optimális határok között tartása.
Eszerint akkor tekinthető optimálisnak egy cukorbeteg állapota, ha
a vérzsírok közül:
- a szérum össz-koleszterin 4,5 mmol/l alatt
- a HDL-(védő) koleszterin férfiaknál 1,0 mmol/l felett
- a HDL-(védő) koleszterin nőknél 1,3 mmol/l felett
- az LDL-koleszterin 2,5 mmol/l alatt
- a szérum triglicerid 1,7 mmol/l alatt
- 60 éves korig 135/80 Hgmm alatti
- 60 éves kor felett 140/70 Hgmm alatti
A vércukorcsökkentő tabletták (orális antidiabetikumok)
1-es típusú cukorbeteget tablettával nem, csupán inzulinnal lehet kezelni. Viszont mivel a közel 800.000 hazai 2-es típusú cukorbeteg túlnyomó többségét vércukorcsökkentő tablettával kezelik, alábbiakban ezeket is röviden ismertetjük:
1. A vér inzulinszintjét nem növelő, ezért hipoglikémiát nem okozó biguanid készítmények közül ma már csupán és elsősorban a metformint javasoljuk, különös tekintettel az inzulinrezisztenciát is csökkentő és a testsúlycsökkenést elősegítő hatására. Ma világszerte a metformint tekintik alapgyógyszernek. Alkalmazásának korlátja, hogy minden 6.–10. személynél hasmenést okozhat. Ezt részben kiküszöböli az XR változat alkalmazása. Nem okoz hipoglikémiát.
2. Szintén nem fokozza az inzulin elválasztását, viszont elhúzódóvá teszi a szénhidrátok felszívódását az akarbóz. Önmagában alkalmazva szintén nem okoz hipoglikémiát.
3. Az inzulin elválasztását fokozó és ezáltal esetenként túl alacsony vércukorszinteket is eredményező szerek közül jelenleg túlnyomórészt a
- szulfanilurea készítményeket alkalmazzuk. Ezek közül elsősorban a naponta egyszer adagolandó gliclazid MR és a glimepirid emelendő ki. Egyre ritkábban szedik a mikronizált glibenclamidot és a gliquidont. Hipoglikémiát okozhatnak és növelhetik a testsúlyt.
- A glinidek csupán bevételük után 2-3 órán keresztül fokozzák az inzulin elválasztását, ezért messzemenően az életvitelhez illeszthetők. Képviselőik: a repaglinid és a nateglinid. Ritkábban okoznak hipoglikémiát és kevésbé növelik a testsúlyt.
5. Az utóbbi fél évtizedben forgalomba került ún. DPP-4 enzimgátló készítmények a gliptinek. Képviselőik a sitagliptin, a vildagliptin, a saxagliptin és a linagliptin. Mindegyik szer metforminnal kombinált tabletta formájában is rendelkezésre áll. A gliptinek a bélben keletkező inkretin hormonok szintjét emelik és fokozzák az inzulin elválasztását. Nem emelik a testsúlyt.
A vércukorcsökkentő tabletták és az inzulin adásának bevezetése között sorakoztak fel az injekció formájában alkalmazott ún. inkretin hormon analógok, a naponta egyszer alkalmazandó liraglutid, a napi kétszeri injekció formájában alkalmazható exenatid és alig egy hónapja már rendelkezésre áll a hosszú hatástartamú exenatid, melyet hetente egyszeri injekció formájában lehet adagolni.
E készítmények csökkentik az étvágyat és a vércukorszintek jelentős arányú csökkentése mellett csökkentik a testsúlyt is. Leggyakrabban metformin, esetleg metformin és gliptin tabletták hatásának kiegészítésére javasoljuk adásukat, de ma már egyre gyakrabban naponta egyszer alkalmazott hosszú hatású analóg inzulinkészítmények mellé is adjuk.
(Folytatjuk)
Dr. Fövényi József
A cikk megjelenésének támogatója:
Csatolások
-
05_diabforum_2013_5_december-50.jpg