Megjelent a DiabFórum magazin IV. ÉVFOLYAM, 2016/3 - augusztusi száma!
Köszöntő
„A mai kormánypártok 2010-ben egész társadalmi legitimációjukat az egészségügy rendbetételének ígéretével nyerték el. Ehhez képest eltelt hat év úgy, hogy az egészségügyben semmi nem történt. Sem a szerkezet, sem a működés nem változott, az egyetlen vezérelv az volt, hogy ne kelljen költeni rá. De most már ideje hozzákezdeni valami érdemihez, mert recseg-ropog a rendszer” – mondta egy közelmúltbeli konferencián Kincses Gyula volt szakállamtitkár. Rácz Jenő volt egészségügy miniszter pedig így fogalmazott: „A politika hiú ábrándban ringatja az embereket, mintha a hazai egészségügy képes lenne az orvostudomány aktuális állása szerint mindenfajta szolgáltatást mindenhol, mindenkinek elérhetővé tenni. Ez hazugság, sehol nincs ilyen a világban, még az Egyesült Államokban sem, pedig ott az egy főre jutó egészségügyi kiadás nominálisan annyi, mint nálunk az egy főre jutó nemzeti össztermék”.
Igaz: több százmilliárd forintból jelentősen feljavították a vidéki kórházak állományát és ezt tervezik a fővárosban is, bár az erősen kritizálható tervek még cseppfolyós állapotban vannak. Végre emelni kezdik az orvosi és ápolói béreket, mely üdvözlendő, de mértéke elégtelen és a béremelés elkésett. Jóval korábban, 5-6 évvel ezelőtt kellett volna ezt a lépést megtenni. Akkor talán itt lehetett volna tartani jó néhány ezer ma már külföldön dolgozó orvost és ápolót. Ezzel a béremeléssel senkit nem fognak hazacsábítani.
Eddig azt hallottuk, hogy addig nem lehet több pénzt tenni a rendszerbe, míg azt át nem alakítják. Erre várunk jó negyedszázada, de senki érdemi lépést nem tett a korszerűsítés irányában. Már a kilencvenes évek elején sokan hangoztattuk, hogy a reformot az alapellátásnál kellene kezdeni. Felfejleszteni a háziorvosi praxisokat, csoportpraxisokká alakítva, 2-3-szor több nővérrel, adminisztrátorral, 3-4-szeres dotációval és kvázi szakrendelői szintű műszerezettséggel, saját EKG, ABPM, UH-, kislabor készülékekkel ellátva azokat. Ilyen financiális, szakmai és műszerezettségi feltételek között csábítóvá válhattak volna a praxisok, versengtek volna értük a fiatal orvosok, az alapellátás részben elláthatta volna a szakellátás feladatait, valamint megvalósíthatta volna a megelőző népegészségügyi programokat. Mindez töredék pénzből elérhető lett volna, a kórházakra fordított költségeket tekintve. A második lépés lehetett volna a szakrendelők színvonalának emelése, járóbeteg ellátó központok létrehozása, melyek részben kiválthatták volna a kórházi ellátást egy részét. És így tovább. És mi van ma? A háziorvosok 40 százaléka 60 év feletti, a kiürülő falusi praxisok pedig nem lesznek betöltve, akármit próbálnak tenni. A kórházak adósságállománya pedig folyamatosan fennmarad. Hadd ne folytassam.
Attól tartok, hogy nem csupán magam, de a korombeli cukorbetegek többsége se fogjuk megérni, hogy az egészségügyben meghatározó pozitív változásoknak legyünk tanúi és nem csupán az egymást váltó államtitkárok nevét kell megjegyezni.
A főszerkesztő:
Dr. Fövényi József
A tartalomból:
Köszöntő
„A mai kormánypártok 2010-ben egész társadalmi legitimációjukat az egészségügy rendbetételének ígéretével nyerték el. Ehhez képest eltelt hat év úgy, hogy az egészségügyben semmi nem történt. Sem a szerkezet, sem a működés nem változott, az egyetlen vezérelv az volt, hogy ne kelljen költeni rá. De most már ideje hozzákezdeni valami érdemihez, mert recseg-ropog a rendszer” – mondta egy közelmúltbeli konferencián Kincses Gyula volt szakállamtitkár. Rácz Jenő volt egészségügy miniszter pedig így fogalmazott: „A politika hiú ábrándban ringatja az embereket, mintha a hazai egészségügy képes lenne az orvostudomány aktuális állása szerint mindenfajta szolgáltatást mindenhol, mindenkinek elérhetővé tenni. Ez hazugság, sehol nincs ilyen a világban, még az Egyesült Államokban sem, pedig ott az egy főre jutó egészségügyi kiadás nominálisan annyi, mint nálunk az egy főre jutó nemzeti össztermék”.
Igaz: több százmilliárd forintból jelentősen feljavították a vidéki kórházak állományát és ezt tervezik a fővárosban is, bár az erősen kritizálható tervek még cseppfolyós állapotban vannak. Végre emelni kezdik az orvosi és ápolói béreket, mely üdvözlendő, de mértéke elégtelen és a béremelés elkésett. Jóval korábban, 5-6 évvel ezelőtt kellett volna ezt a lépést megtenni. Akkor talán itt lehetett volna tartani jó néhány ezer ma már külföldön dolgozó orvost és ápolót. Ezzel a béremeléssel senkit nem fognak hazacsábítani.
Eddig azt hallottuk, hogy addig nem lehet több pénzt tenni a rendszerbe, míg azt át nem alakítják. Erre várunk jó negyedszázada, de senki érdemi lépést nem tett a korszerűsítés irányában. Már a kilencvenes évek elején sokan hangoztattuk, hogy a reformot az alapellátásnál kellene kezdeni. Felfejleszteni a háziorvosi praxisokat, csoportpraxisokká alakítva, 2-3-szor több nővérrel, adminisztrátorral, 3-4-szeres dotációval és kvázi szakrendelői szintű műszerezettséggel, saját EKG, ABPM, UH-, kislabor készülékekkel ellátva azokat. Ilyen financiális, szakmai és műszerezettségi feltételek között csábítóvá válhattak volna a praxisok, versengtek volna értük a fiatal orvosok, az alapellátás részben elláthatta volna a szakellátás feladatait, valamint megvalósíthatta volna a megelőző népegészségügyi programokat. Mindez töredék pénzből elérhető lett volna, a kórházakra fordított költségeket tekintve. A második lépés lehetett volna a szakrendelők színvonalának emelése, járóbeteg ellátó központok létrehozása, melyek részben kiválthatták volna a kórházi ellátást egy részét. És így tovább. És mi van ma? A háziorvosok 40 százaléka 60 év feletti, a kiürülő falusi praxisok pedig nem lesznek betöltve, akármit próbálnak tenni. A kórházak adósságállománya pedig folyamatosan fennmarad. Hadd ne folytassam.
Attól tartok, hogy nem csupán magam, de a korombeli cukorbetegek többsége se fogjuk megérni, hogy az egészségügyben meghatározó pozitív változásoknak legyünk tanúi és nem csupán az egymást váltó államtitkárok nevét kell megjegyezni.
A főszerkesztő:
Dr. Fövényi József
A tartalomból:
- Köszöntő
- Interjú Dr. Prof. Barkai László Főorvossal
- Taroltak a piros gyümölcsösök!
- Rövid beszámolók a 76. ADA Kongresszusról
- Inzulinkezelés felnőttkorban - inzulinkezelés és fizikai aktivitás (18)
- Önellenőrzés - a dcont.hu haszna (18)
- A vércukorértékek manipulálása kamaszkorban
- Glucagon orr-spray - súlyos hipoglikémia kezelése gyermekeknél
- Védőoltások kontra diabétesz
- Z2 Cross Gym - A hónap sportolója Bánfai Kata
- Diabétesz tábor a Brauer panzióban
- Gyermeknap 2016
- IX. Törp program beszámoló
- CGM - Mikor nincs értelme a szenzor alkalmazásának?
- Áttörés - könyvrészlet
- Megelőzhető-e a mélyvénás trombózis?
- Felhívás a cukorbetegek lábának megmentéséért
- Veszélyes (gyógy)szer kombinációk
- Kishírek, kutatások...
- Növényekkel a diabéteszes diéta szolgálatában (6.) - ribiszke és köles
- Receptek
