Az inkretinhormon hatású liraglutid és a vesén keresztül ható SGLT-2 gátló dapagiflozin a jelenleg érvényes szakmai protokollok szerint a 2-es típusú cukorbetegek kezelési eszközei. Ezek alkalmazása 1-es típusú betegeken „off label”-nek minősül, ami a nemzetközileg konszenzusos terápiás előírások áthágását jelenti.
Ennek ellenére a Buffaloban lévő állami New York Egyetemen D. Nitesh és MPH. Kudaiya 10 1-es típusú (átlag 56 éves, átlag 29 év diabetes tartammal rendelkező, átlag testtömeg index: 29 kg/m2) cukorbetegnél alkalmaztak 12 héten keresztül inzulin mellett liraglutid + dapagliflozin kezelést. A vizsgálat végére a betegek HbA1c szintje 0,66%-kal, testsúlya 2 kg-mal, testtömeg indexe 1 kg/m2-rel csökkent. A teljes inzulinadagjuk nem változott, viszont a betegek vércukorszintje 11%-kal hosszabb ideig tartózkodott a céltartományban (4–8,5 mmol/l között) 8,5 mmol/l felett pedig 13%-kal rövidebb ideig volt. A hipoglikémiák gyakorisága változatlan maradt.
Diabéteszes ketoacidózist egy betegnél észleltek, aki a normális vércukorszintek miatt 30%-kal csökkentette az inzulinadagokat (0,45 E/testsúly kg-ról 0,33 E/testsúly kg-ra). A vizsgálók szerint ha normoglikémia mellett 0,5 E/testsúly kg alatti mennyiségű inzulint adagolnak, beindulhat a ketonképződés. Ezért ezt a hármas terápiát 1-es típusú cukorbetegeknél csupán gyakorlott diabetológus szoros kontrollja mellett gondosan kioktatott beteg esetében szabad alkalmazni.
(Hazánkban az 1-es típusú cukorbetegek részére e készítmények fel sem írhatók receptre. Ha mégis szabályellenesen alkalmaznák, az a betegnek havi 12 ezer Ft költséggel járna. Nem gondolnám, hogy jelenleg kívánatos lenne megkockáztatni a szigorú előírások áthágását – a referáló megjegyzése.)
(Forrás: ADA Kongresszus Boston, 2015. június 5–9.)
Megjelent: DiabFórum 2015/3. (45. oldal)
Ennek ellenére a Buffaloban lévő állami New York Egyetemen D. Nitesh és MPH. Kudaiya 10 1-es típusú (átlag 56 éves, átlag 29 év diabetes tartammal rendelkező, átlag testtömeg index: 29 kg/m2) cukorbetegnél alkalmaztak 12 héten keresztül inzulin mellett liraglutid + dapagliflozin kezelést. A vizsgálat végére a betegek HbA1c szintje 0,66%-kal, testsúlya 2 kg-mal, testtömeg indexe 1 kg/m2-rel csökkent. A teljes inzulinadagjuk nem változott, viszont a betegek vércukorszintje 11%-kal hosszabb ideig tartózkodott a céltartományban (4–8,5 mmol/l között) 8,5 mmol/l felett pedig 13%-kal rövidebb ideig volt. A hipoglikémiák gyakorisága változatlan maradt.
Diabéteszes ketoacidózist egy betegnél észleltek, aki a normális vércukorszintek miatt 30%-kal csökkentette az inzulinadagokat (0,45 E/testsúly kg-ról 0,33 E/testsúly kg-ra). A vizsgálók szerint ha normoglikémia mellett 0,5 E/testsúly kg alatti mennyiségű inzulint adagolnak, beindulhat a ketonképződés. Ezért ezt a hármas terápiát 1-es típusú cukorbetegeknél csupán gyakorlott diabetológus szoros kontrollja mellett gondosan kioktatott beteg esetében szabad alkalmazni.
(Hazánkban az 1-es típusú cukorbetegek részére e készítmények fel sem írhatók receptre. Ha mégis szabályellenesen alkalmaznák, az a betegnek havi 12 ezer Ft költséggel járna. Nem gondolnám, hogy jelenleg kívánatos lenne megkockáztatni a szigorú előírások áthágását – a referáló megjegyzése.)
(Forrás: ADA Kongresszus Boston, 2015. június 5–9.)
Megjelent: DiabFórum 2015/3. (45. oldal)