Magazinunk előző számában a fájdalmas ízületek taglalás keretében foglalkoztunk a kezeken létrejövő elváltozásokkal, a diabéteszes cheiroartropátiával, valamint a nem diabétesz függő Dupuytren kontraktúrával. A jelen cikkünk keretében – melyet az elsőhöz hasonlóan Prof. Dr. Rüdiger Petzold Bad Oeynhausen-ben dolgozó diabetológus munkái alapján írtunk – a karpaltunnel szindrómával, a pattanó ujjakkal és a lefagyott váll (periarthritis humeroscapularis) problémáival foglalkozunk.
A karpaltunnel szindróma
A gyakori karpaltunnel szindróma (csukló-alagút szindróma) nem ízületi megbetegedés. Mégis itt említendő, mivel a kéz és az ujjak panaszait eredményezi és a kézműtétek leggyakoribb oka.
A csukló alagutat a kéztőcsontok és a felettük húzódó kötőszövet-köteg képezi. Ezen alagúton futnak át az ujjhajlító inak és a nervus medianus, mely a tenyér beidegződését látja el: ez mozgatja a hüvelykujj, a mutatóujj és részben a középső ujjat és vezeti az innen származó érzéseket.
Különböző megbetegedések során a csukló alagút beszűkül. Ez előfordulhat túlterhelésnél, törések után, hegképződés és gyulladás során, valamint vesebetegségek, reuma és diabétesz esetében. Ha a csukló alagút beszűkül, a nervus medianus összenyomódik, mely a hüvelykujj, a mutatóujj és a középső ujj fájdalmas érzészavarát eredményezi. (ld. alább vázlatosan). A fájdalom az egész kézbe és az alkarba kisugározhat. Éjjel fokozódhat a fájdalom, hangyamászás-érzéssel kísérve, később folyamatos maradhat, éjjel-nappal egyaránt fáj. Minél hosszabb időn át és minél kifejezettebb a nervus medianus összenyomása, a fájdalomhoz annál gyakrabban társul az ujjak mozgatásának a zavara is. Az ember nem képes megfelelő erővel szorítani, majd a hüvelykujj párnája sorvadni kezd (atrofizál).
A tervezett műtét előtt a karpal-tunnel szindróma diagnózisát igazolni szükséges, meg kell méretni az idegvezetési sebességet. A kézsebész egy rövid ambuláns műtét keretében megnyitja a csatornát és felszabadítja az ideget.
Pattanó ujj
A pattanó ujj sem tartozik az ízületi elváltozások közé. Akkor jön létre, ha az ujjhajlító inak mozgása gátolt ínhüvelygyulladás következtében (tendovaginitis). Ilyenkor az ínhüvely megdagad, fájdalmassá válik és mintegy gyűrűként szorítja össze az inat az ujjízületek magasságában, megakadályozva az inak csúszását a hüvelyben. Az ujjakat nem lehet behajlítani, csupán a másik kéz segítségével és ugyanígy egyenesíthetők ki. Mindkét művelet fájdalmas és pattanó hanggal jár.
Korai stádiumban hasznos lehet az elváltozás helyére vagy annak közelébe injekcióban szteroidot tartalmazó készítményt fecskendezni, mely ugyan nem kellemes, de gyakran eredményes lehet. Ezt a kezelést nem szabad gyakran alkalmazni.
Amennyiben a szteroid alkalmazása nem jár eredménnyel, kisebb műtéttel az állapot korrigálható és a kitágított ínhüvelyben az inak ismét akadálytalanul csúsznak.
Lefagyott váll
A vállízületet képező csontok (lapocka, kulcscsont, felkarcsont feje), valamint a vállizmok és a vállízületi tok szolgálnak arra, hogy a vállízület a nagyfokú mozgékonyság mellett kellően stabil is legyen. A vállízületben fellépő fájdalmas elváltozások különböző okokra vezethetők vissza.
A lefagyott váll, ill. a fájdalmas, mozgásában különböző mértékben beszűkült váll a leggyakoribb vállízületi elváltozás. A kezdetben mozgásra, később nyugalomban is fellépő fájdalom folyamatosan fokozódó mozgáskorlátozottsághoz vezet, melynek a vége, hogy a törzstől egyáltalán nem tudják eltávolítani a kart. Ennek gyakori oka az előrehaladott sérülés, gyulladás, majd az ízületi tok zsugorodása. Cukorbetegeknél egyre gyakrabban jelentkezik, bár nem tekinthető késői diabéteszes szövődménynek. A fájdalmas, mozgásában korlátozott váll kifejlődésében számos tényező játszhat szerepet. Ezek: túlerőltetésre visszavezethető ínsérülés, a vállízület artrózisa, az ízületet képező csontok egyikének sérülése, műtéte, a vállízületi izmok sérülése.
Gyakorlott ortopéd orvos döntheti el a lefagyott vállhoz vezető okokat és választhatja meg a megfelelő terápiát. Ezek között fontos, kezdetben kiemelkedő szerepet játszik a tornáztatás, más fizikoterápiás beavatkozások, később lokálisan adott szteroid injekciók, (ezek egy hétig megemelik a vércukor szintjét!) esetleges műtéti beavatkozások. A legtöbb esetben az idejében elkezdett torna és lokális fizikoterápia az eredeti állapot teljes vagy közel teljes mértékű helyreállítását eredményezheti.
(Forrás: Diabetes Journal)
DiabFórum 2014/4., 54-55. oldal
A karpaltunnel szindróma
A gyakori karpaltunnel szindróma (csukló-alagút szindróma) nem ízületi megbetegedés. Mégis itt említendő, mivel a kéz és az ujjak panaszait eredményezi és a kézműtétek leggyakoribb oka.
A csukló alagutat a kéztőcsontok és a felettük húzódó kötőszövet-köteg képezi. Ezen alagúton futnak át az ujjhajlító inak és a nervus medianus, mely a tenyér beidegződését látja el: ez mozgatja a hüvelykujj, a mutatóujj és részben a középső ujjat és vezeti az innen származó érzéseket.
Különböző megbetegedések során a csukló alagút beszűkül. Ez előfordulhat túlterhelésnél, törések után, hegképződés és gyulladás során, valamint vesebetegségek, reuma és diabétesz esetében. Ha a csukló alagút beszűkül, a nervus medianus összenyomódik, mely a hüvelykujj, a mutatóujj és a középső ujj fájdalmas érzészavarát eredményezi. (ld. alább vázlatosan). A fájdalom az egész kézbe és az alkarba kisugározhat. Éjjel fokozódhat a fájdalom, hangyamászás-érzéssel kísérve, később folyamatos maradhat, éjjel-nappal egyaránt fáj. Minél hosszabb időn át és minél kifejezettebb a nervus medianus összenyomása, a fájdalomhoz annál gyakrabban társul az ujjak mozgatásának a zavara is. Az ember nem képes megfelelő erővel szorítani, majd a hüvelykujj párnája sorvadni kezd (atrofizál).
A tervezett műtét előtt a karpal-tunnel szindróma diagnózisát igazolni szükséges, meg kell méretni az idegvezetési sebességet. A kézsebész egy rövid ambuláns műtét keretében megnyitja a csatornát és felszabadítja az ideget.
Pattanó ujj
A pattanó ujj sem tartozik az ízületi elváltozások közé. Akkor jön létre, ha az ujjhajlító inak mozgása gátolt ínhüvelygyulladás következtében (tendovaginitis). Ilyenkor az ínhüvely megdagad, fájdalmassá válik és mintegy gyűrűként szorítja össze az inat az ujjízületek magasságában, megakadályozva az inak csúszását a hüvelyben. Az ujjakat nem lehet behajlítani, csupán a másik kéz segítségével és ugyanígy egyenesíthetők ki. Mindkét művelet fájdalmas és pattanó hanggal jár.
Korai stádiumban hasznos lehet az elváltozás helyére vagy annak közelébe injekcióban szteroidot tartalmazó készítményt fecskendezni, mely ugyan nem kellemes, de gyakran eredményes lehet. Ezt a kezelést nem szabad gyakran alkalmazni.
Amennyiben a szteroid alkalmazása nem jár eredménnyel, kisebb műtéttel az állapot korrigálható és a kitágított ínhüvelyben az inak ismét akadálytalanul csúsznak.
Lefagyott váll
A vállízületet képező csontok (lapocka, kulcscsont, felkarcsont feje), valamint a vállizmok és a vállízületi tok szolgálnak arra, hogy a vállízület a nagyfokú mozgékonyság mellett kellően stabil is legyen. A vállízületben fellépő fájdalmas elváltozások különböző okokra vezethetők vissza.
A lefagyott váll, ill. a fájdalmas, mozgásában különböző mértékben beszűkült váll a leggyakoribb vállízületi elváltozás. A kezdetben mozgásra, később nyugalomban is fellépő fájdalom folyamatosan fokozódó mozgáskorlátozottsághoz vezet, melynek a vége, hogy a törzstől egyáltalán nem tudják eltávolítani a kart. Ennek gyakori oka az előrehaladott sérülés, gyulladás, majd az ízületi tok zsugorodása. Cukorbetegeknél egyre gyakrabban jelentkezik, bár nem tekinthető késői diabéteszes szövődménynek. A fájdalmas, mozgásában korlátozott váll kifejlődésében számos tényező játszhat szerepet. Ezek: túlerőltetésre visszavezethető ínsérülés, a vállízület artrózisa, az ízületet képező csontok egyikének sérülése, műtéte, a vállízületi izmok sérülése.
Gyakorlott ortopéd orvos döntheti el a lefagyott vállhoz vezető okokat és választhatja meg a megfelelő terápiát. Ezek között fontos, kezdetben kiemelkedő szerepet játszik a tornáztatás, más fizikoterápiás beavatkozások, később lokálisan adott szteroid injekciók, (ezek egy hétig megemelik a vércukor szintjét!) esetleges műtéti beavatkozások. A legtöbb esetben az idejében elkezdett torna és lokális fizikoterápia az eredeti állapot teljes vagy közel teljes mértékű helyreállítását eredményezheti.
(Forrás: Diabetes Journal)
DiabFórum 2014/4., 54-55. oldal