vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Moncsi!
Igen, az éjszakait és a nappali inzulint is el lehetett (kellett) hagyni.
Én egyáltalán nem örültem neki, hogy teljesen el kellett hagyni az inzulint, ugyanis a dokim már akkor felvilágosított, hogy ha teljesen helyreáll az inzulin termelésem, akkor az csak időleges lesz, és amikor újra megtámadja az immunrendszerem a béta sejteket, akkor az sokkal drasztikusabb lesz, vagyis totális inzulin hiányos állapot lesz. Legalábbis a a gyakorlat, ill. a tapasztalat ez.
Sokkal jobb lett volna, ha a remisszió abban nyilvánul meg, hogy valamelyest magukhoz térnek a béta sejtek a külső inzulin pótlásra, és így a valamennyi inzulinnal és a saját inzulin termelésemmel ellehettem volna évekig.
Én is ismerek olyat, sőt, itt a fórumon is van, aki szerencsésen élte meg ezt a remissziós időszakot, és minimális inzulinnal (persze emellett szigorú odafigyeléssel) tudja tartani a szintet.
A pozitív hozzáállást ne add fel, és jó is ha bízol a tudományban, magadban. De azt nem szabad elfelejtened, hogy a kívülről bejuttatandó inzulint csak akkor hagyhatod el, ha a szervezeted termelni fogja. Erre jó esélyed van, hiszen a pozitív hozzáállással nagyon sokat tehetsz annak érdekében, hogy a szervezeted megfelelően működjön. De az is lehet, hogy ez az állapot csak ideiglenes, vagy évekig működik, aztán egyszerre csak minden sejt elpusztul. Ha az inzulin termelő béta sejtek végérvényesen elpusztulnak, akkor nincs az a pozitív gondolkodás, és a mindentudó mester kézrátétele, ami béta sejtet varázsol a hasnyálmirigyedbe.
Ha józanul gondolkodsz, és elfogadod a lehetőségeket és tényeket, akkor igen keserű csalódástól óvhatod meg magadat. A diab tudománya és maga a kezelése egyelőre nagyon is a fizikai tényeken alapuló valóságon működik. Te egyelőre görcsösen kapaszkodsz az inzulin mentes élethez, aztán ha a pozitív gondolkodás, és a mester nem segít életben tartani a béta sejteket, akkor teljesen felkészületlen leszel, és mindenkiben csalódni fogsz, legfőképpen magadban.
Így utólag nagyon sokszor megfordult a fejemben, ha akkor, arra a 2,5 hónapra is adhattam volna az inzulint....., csak szerencsés vagyok, mert a múlton nem rágódom sokat. Legalábbis a "mi lett volna, ha" kérdés nem teszi tönkre az életemet.
Igen, az éjszakait és a nappali inzulint is el lehetett (kellett) hagyni.
Én egyáltalán nem örültem neki, hogy teljesen el kellett hagyni az inzulint, ugyanis a dokim már akkor felvilágosított, hogy ha teljesen helyreáll az inzulin termelésem, akkor az csak időleges lesz, és amikor újra megtámadja az immunrendszerem a béta sejteket, akkor az sokkal drasztikusabb lesz, vagyis totális inzulin hiányos állapot lesz. Legalábbis a a gyakorlat, ill. a tapasztalat ez.
Sokkal jobb lett volna, ha a remisszió abban nyilvánul meg, hogy valamelyest magukhoz térnek a béta sejtek a külső inzulin pótlásra, és így a valamennyi inzulinnal és a saját inzulin termelésemmel ellehettem volna évekig.
Én is ismerek olyat, sőt, itt a fórumon is van, aki szerencsésen élte meg ezt a remissziós időszakot, és minimális inzulinnal (persze emellett szigorú odafigyeléssel) tudja tartani a szintet.
A pozitív hozzáállást ne add fel, és jó is ha bízol a tudományban, magadban. De azt nem szabad elfelejtened, hogy a kívülről bejuttatandó inzulint csak akkor hagyhatod el, ha a szervezeted termelni fogja. Erre jó esélyed van, hiszen a pozitív hozzáállással nagyon sokat tehetsz annak érdekében, hogy a szervezeted megfelelően működjön. De az is lehet, hogy ez az állapot csak ideiglenes, vagy évekig működik, aztán egyszerre csak minden sejt elpusztul. Ha az inzulin termelő béta sejtek végérvényesen elpusztulnak, akkor nincs az a pozitív gondolkodás, és a mindentudó mester kézrátétele, ami béta sejtet varázsol a hasnyálmirigyedbe.
Ha józanul gondolkodsz, és elfogadod a lehetőségeket és tényeket, akkor igen keserű csalódástól óvhatod meg magadat. A diab tudománya és maga a kezelése egyelőre nagyon is a fizikai tényeken alapuló valóságon működik. Te egyelőre görcsösen kapaszkodsz az inzulin mentes élethez, aztán ha a pozitív gondolkodás, és a mester nem segít életben tartani a béta sejteket, akkor teljesen felkészületlen leszel, és mindenkiben csalódni fogsz, legfőképpen magadban.
Így utólag nagyon sokszor megfordult a fejemben, ha akkor, arra a 2,5 hónapra is adhattam volna az inzulint....., csak szerencsés vagyok, mert a múlton nem rágódom sokat. Legalábbis a "mi lett volna, ha" kérdés nem teszi tönkre az életemet.
Tallonban van még nekem kitűző is, azt is berakom a csomagocskába. 
Azóta sem vettem, nem is tudom miért.
