Évente fél fogkefe? Gondosan őrizzük fogainkat!

Milyen gyakran ellenőrizteted a fogaidat?

  • Fél évente

  • Évente

  • Csak ha muszáj :(


Az eredmények csak szavazás után tekinthetők meg.

nofre

Adminisztrátor
Fórumvezető
11 éve vagyok cukorbeteg. Igyekszem rendszeresen tájékozódni, hogy elkerüljem a nagyobb bajokat, de sok olyan téma van, amire nem találok választ, vagy amit ajánlanak, az számomra nem megfelelő.
Egy ilyen kérdést hozok szóba. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert csak 45 éves koromban kezdtek el romlani a fogaim. Sajnos úgy tapasztalom, hogy a fogorvosok a megmentés helyett inkább a rossz fogak azonnal eltávolítását választják. Nálam egy év alatt két alkalommal. Az a fő problémám, hogy a pótlásra viszont nem szívesen vállalkoznak, arra hivatkozva, hogy a cukorbetegeknél nagyon intenzív az ínysorvadás, ráadásul a korona gyorsítja a gyökér romlását. Rákérdeztem a beültetésre, és szintén nemleges választ kaptam. Mit tehetek? Meg kell várnom, míg sorban elvesztem a fogaimat, és jöhet a kivehető protézis? Várom válaszukat, ha egyáltalán van megoldás, miként gondozzák a cukorbetegek a fogaikat, és gyógyszerrel lehet-e lassítani az ínysorvadást, késleltetni a fogak kihullását.

Napi munkám során számos alkalommal kapok hasonló kérdéseket cukorbeteg pácienseimtől, akiket – Önhöz hasonlóan – azzal szoktam megnyugtatni, hogy ugyan a diabéteszesek fogai az átlagosnál gondosabb kezelést igényelnek, de az orvos és a beteg együttműködésével a kedvezőtlen folyamatok lényegesen lelassíthatók. Mielőtt a konkrétumokra rátérnék, utalok két általános érvényű és meglehetősen szomorú tényre. A felmérések és saját tapasztalataim szerint nálunk a lakosság közel 90 százaléka szenved ínygyulladásban és 15 százalékra tehető a valóban súlyos esetek aránya. Legyünk őszinték, mindezek hátterében a rendszeres szájápolás elhanyagolása húzódik meg. Jellemző, hogy a kereskedelmi statisztikák szerint egy magyar állampolgár évente átlagosan két és fél tubus fogkrémet és fél fogkefét használ el. A rendkívül alacsony átlagok arra utalnak, hogy megengedhetetlenül sokan élnek közöttünk olyanok, akik a korszerű és hatékony szájápoló szerek, eszközök bőséges kínálata ellenére sem fordítanak mindezekre figyelmet és némi pénzt. Pedig az ilyen „takarékosság” árát inkább előbb, mint utóbb, súlyosan meg kell fizetni. Mégpedig a gyorsan romló fogakkal, az ínysorvadással, a különböző szájbetegségekkel, nem is szólva az egyéb kellemetlen kísérőjelenségekről és a szövődmények veszélyeiről.

fogkefe.jpg

„Minél előbb, annál jobb”, de feltétlenül még a panaszok előtt

A rendszeres szájápolás, az átlagosnál sűrűbb fogorvosi ellenőrzés különösen fontos a cukorbetegek számára, hiszen a diabétesz valóban felgyorsítja a fogazatot veszélyeztető és károsító folyamatokat. (Rögtön hozzáteszem: tapasztalataim szerint az állapotukat következetesen óvó diabéteszes betegeim döntő többsége ezzel pontosan tisztában van, és igényli a fogorvosi segítséget, hasonlóan az idézett levél írójához.) Egy általános érvényű jó tanács a fogászati rendelés felkeresésére: „minél előbb, annál jobb”, de feltétlenül még a panaszok jelentkezése előtt. Ilyenkor a szakorvos elvégzi az állapotfelmérést, tanácsokkal szolgál, szereket és módszereket ajánl, s – ha szükséges – eltávolítja a fogkövet, kezeli az esetleges fogágybetegségeket, a gombás fertőzéseket és az egyéb szájüregi rendellenességeket.

Ne áltassuk magunkat, a gondos karbantartás mellett is előfordulhat, hogy a cukorbetegséggel együtt járó fogínysorvadás miatt a fogak menthetetlenül meglazulnak és elkerülhetetlenné válik a húzás. Ezt megelőzően azonban még számos lehetőség kínálkozik, amelyekkel élni kell. A szakma többségének véleményét osztom, miszerint a diabéteszes beteg esetében is egyértelműen indokolt a beteg fog teljes körű kezelése, a koronák vagy a stabilitást és a pótlást egyaránt szolgáló hidak készítése. Így hosszú ideig megőrizhető a beteg rágófunkciója és óvhatók megmaradt fogai. Mindig olyan pótlást igyekszünk készíteni, amely egyrészt szolgálja a rágást és az artikulációt, másrészt fékezi a fogágy pusztulását. Hogy fix vagy kivehető pótlást alkalmazunk-e, alapvetően meghatározza a meglévő fogak száma és elhelyezkedése. Sajnos jelenleg még a beültetés a cukorbetegek számára valóban nem ajánlott. Kivétel azért előfordul, ugyanis a férfiak körében kevesebb a csontritkulás és esetükben az alsó állcsont szerkezete a beültetésre alkalmas lehet, ilyenkor ez a megoldás is szóba jöhet, de erről – nagyon alapos vizsgálatok után – csak a szájsebész dönthet.

Természetesen a kihúzott fogak helyett soha nem vagyunk képesek az eredetiekkel teljesen egyenértékű pótlást készíteni, ám elkeseredésre nincs ok. A korszerű fogtechnikai megoldások mind esztétikai, mind funkcionális szempontból egyre jobb eredményeket tesznek lehetővé, de sokak számára gondot okozhat a pótlás megszokása, a fenntartások leküzdése, az allergiás tünetek jelentkezése. Nem is szólva a komolyabb beavatkozások betegekre háruló anyagi vonzatairól.

Mivel a cukorbetegek ínysorvadását megakadályozó gyógyszer ma még nem létezik, ismételten csak azt ajánlhatom, hogy a diabéteszesek ne mulasszák el a félévenkénti fogorvosi ellenőrzést, ügyeljenek a diéta szabályainak betartására, anyagcseréjük optimális állapotára, tehát tegyenek meg mindent alapbetegségük szövődményeinek késleltetéséért, amivel egyben segítik fogaik megőrzését is.

Dr. Szalai Katalin
fog- és szájbetegségek szakorvosa
http://fogorvoslat.hu
 
Oldal tetejére