Sorozatunkban a gyermekdiabétesz gondozókat mutatjuk be a vezető orvossal készült interjúk formájában. Ezúttal Dr. Rippl Ilonát kérdeztük.
Hol működik a gondozó?
– A Tolna Megyei Balassa János Kórház Gyermekosztályán a diabéteszes betegeket járóbeteg szakrendelés keretein belül gondozzuk (endokrin, anyagcsere, vesebetegségek gondozása mellett). Hétköznapokon 8–15 óráig egy orvos és két asszisztens dolgozik.
Hány gyermekkel foglalkoznak?
– Jelenleg 81 inzulinnal kezelt betegünk van. 13 inzulinpumpás beteget közösen gondozunk a pumpacentrumokkal.
Mennyi idő jut egy gyermekre egy-egy alkalommal az első, illetve az ismételt gondozási foglalkozáson?
– Az inzulinkezelés beállítása az osztályon történik a gondozó team irányításával. Általában egy hét alatt beszéljük át az elméleti és gyakorlati ismereteket a pácienssel és hozzátartozóival (naponta kb. 3-4 órás időtartamban).
A beállítás után a telefonos konzultációk mellett hetente kb. két alkalommal személyesen találkozunk, majd háromhavonta történik a labor és status ellenőrzés. Ha az eredmények rosszabbak, időközben is elérhetőek vagyunk, e-mailben vagy személyesen. Rugalmasan tudunk alkalmazkodni akár a gyermek, akár a szülő időbeosztásához, a teamből valakivel mindig tudnak beszélni. A gondozóban fél óra az előjegyzett idő – ebben a vérvétel is megtörténik –, de hosszabb beszélgetésre, ismeretfrissítésre a délutáni órákban is tudunk időt biztosítani.
Kérem, foglalja össze szakmai pályafutásának főbb állomásait.
– 1977-ben végeztem Pécsett. A szekszárdi Gyermekosztályon kezdtem dolgozni Csordás Főorvos Úr mellett. Csordás Főorvos Úr korábban a Pécsi Gyermekklinikán endokrin betegségekkel foglalkozott, így sok szép szakmai élményen „nevelkedhettem”. 1982–1986 között (gyermekem születése után) gyermekkörzetben dolgoztam Decs községben, az önálló munka edzett, tanított, szerettem. Családi okból visszatértem a Gyermekosztályra, azóta a gyermek-szakrendelésen, -osztályon dolgozom, ügyeleti időben is. A Diabetológus képesítést 1998-ban kaptam meg, amely licence vizsgámmal 2014-ben megújult.
Gondozói munkájának mely aspektusát tartja a legnehezebbnek és a legszebbnek?
– Közel harminc év alatt sok család életébe kapcsolódtam be. Igyekeztem a kórházi tartózkodás idején úgy megismerni egy családot, hogy később a gondozásban felmerülő igényeket észre vegyem. A legnehezebb ennek az igazi nagy tehernek a feladattá szelídítése személyre, családra szabva. Az élő kapcsolat segít felismerni, hogy mikor van szükség gyakoribb találkozásra, mikor takargatunk hazugságokat, mi változott meg a család életében. Örömmel tölt el, ha sikerül a cukorbetegséggel megbékélni, és ebben részem lehet.
Van-e gyermekgyógyász diabetológus kolléga, aki segíti munkáját illetve helyettesíteni tudja?
– A gondozásban segítenek kollégáim, egy jelenleg még rezidens kolléganő készül majd a feladat átvételére.
Milyen fekvőbeteg-osztályos (kórházi) háttér áll rendelkezésükre?
– Gondozónk az osztály részeként tud működni, „csak egy emelet”. Ha „friss” diabéteszes, vagy már „ismert” cukorbeteg fekszik az osztályon, minden rezdülésről értesülünk, megbeszéljük a kezelést. Kórházunk minden osztályán van lehetőségünk kiegészítő vizsgálatokra, terápiás beavatkozásokra.
Szakdolgozók segítik-e tevékenységüket?
– Diabetes szakasszisztens kollégánk, a kórház dietetikusai, a Gyermek-ideggondozó munkatársai és osztályunk tapasztalt nővérei a harcostársak.
Milyen a páciens-edukációs aktivitás?
– Nagyon pozitív hatása volt a korábbi években a DIAB Egyesületünk által szervezett hétvégi programoknak, illetve nyári táborozásoknak. Igazi közösséggé formálódtunk. Pár éve az érdeklődés, és a szervezőerő hiánya miatt már nem találkoztunk rendszeresen. Egyesületünk még van, remélem, megtaláljuk majd az új érdeklődőket. Már elindult a szervezés.
Tapasztalata szerint egy szülő számára mi jelenti a legnagyobb problémát gyermeke diabéteszével kapcsolatban; mi az, ami leginkább megnehezíti egy diabéteszes gyermek/család életét?
– A szülő számára talán legnehezebb a végleges diagnózis feldolgozása. Valljuk be: Nincs lazítás. Kisebb gyermek mellől a szülő szinte el sem mozdulhat, így a napi aggódás hatványozott.
Manapság a gyermek nehezebben fogadja el a kötöttséget, emiatt a krónikus betegség rendre szoktató hatását ritkán tudjuk pozitívan hangoztatni és kihasználni.
Tapasztalatom szerint, ha a család nem tudja elfogadni ezt az állapotot, akkor a gyermeknek sem sikerül...
Köszönjük az interjút, sok sikert kívánunk a további munkájához!
Megjelent: DiabFórum 2015/4. (22-23. oldal)
Hol működik a gondozó?
– A Tolna Megyei Balassa János Kórház Gyermekosztályán a diabéteszes betegeket járóbeteg szakrendelés keretein belül gondozzuk (endokrin, anyagcsere, vesebetegségek gondozása mellett). Hétköznapokon 8–15 óráig egy orvos és két asszisztens dolgozik.
Hány gyermekkel foglalkoznak?
– Jelenleg 81 inzulinnal kezelt betegünk van. 13 inzulinpumpás beteget közösen gondozunk a pumpacentrumokkal.
Mennyi idő jut egy gyermekre egy-egy alkalommal az első, illetve az ismételt gondozási foglalkozáson?
– Az inzulinkezelés beállítása az osztályon történik a gondozó team irányításával. Általában egy hét alatt beszéljük át az elméleti és gyakorlati ismereteket a pácienssel és hozzátartozóival (naponta kb. 3-4 órás időtartamban).
A beállítás után a telefonos konzultációk mellett hetente kb. két alkalommal személyesen találkozunk, majd háromhavonta történik a labor és status ellenőrzés. Ha az eredmények rosszabbak, időközben is elérhetőek vagyunk, e-mailben vagy személyesen. Rugalmasan tudunk alkalmazkodni akár a gyermek, akár a szülő időbeosztásához, a teamből valakivel mindig tudnak beszélni. A gondozóban fél óra az előjegyzett idő – ebben a vérvétel is megtörténik –, de hosszabb beszélgetésre, ismeretfrissítésre a délutáni órákban is tudunk időt biztosítani.
Kérem, foglalja össze szakmai pályafutásának főbb állomásait.
– 1977-ben végeztem Pécsett. A szekszárdi Gyermekosztályon kezdtem dolgozni Csordás Főorvos Úr mellett. Csordás Főorvos Úr korábban a Pécsi Gyermekklinikán endokrin betegségekkel foglalkozott, így sok szép szakmai élményen „nevelkedhettem”. 1982–1986 között (gyermekem születése után) gyermekkörzetben dolgoztam Decs községben, az önálló munka edzett, tanított, szerettem. Családi okból visszatértem a Gyermekosztályra, azóta a gyermek-szakrendelésen, -osztályon dolgozom, ügyeleti időben is. A Diabetológus képesítést 1998-ban kaptam meg, amely licence vizsgámmal 2014-ben megújult.
Gondozói munkájának mely aspektusát tartja a legnehezebbnek és a legszebbnek?
– Közel harminc év alatt sok család életébe kapcsolódtam be. Igyekeztem a kórházi tartózkodás idején úgy megismerni egy családot, hogy később a gondozásban felmerülő igényeket észre vegyem. A legnehezebb ennek az igazi nagy tehernek a feladattá szelídítése személyre, családra szabva. Az élő kapcsolat segít felismerni, hogy mikor van szükség gyakoribb találkozásra, mikor takargatunk hazugságokat, mi változott meg a család életében. Örömmel tölt el, ha sikerül a cukorbetegséggel megbékélni, és ebben részem lehet.
Van-e gyermekgyógyász diabetológus kolléga, aki segíti munkáját illetve helyettesíteni tudja?
– A gondozásban segítenek kollégáim, egy jelenleg még rezidens kolléganő készül majd a feladat átvételére.
Milyen fekvőbeteg-osztályos (kórházi) háttér áll rendelkezésükre?
– Gondozónk az osztály részeként tud működni, „csak egy emelet”. Ha „friss” diabéteszes, vagy már „ismert” cukorbeteg fekszik az osztályon, minden rezdülésről értesülünk, megbeszéljük a kezelést. Kórházunk minden osztályán van lehetőségünk kiegészítő vizsgálatokra, terápiás beavatkozásokra.
Szakdolgozók segítik-e tevékenységüket?
– Diabetes szakasszisztens kollégánk, a kórház dietetikusai, a Gyermek-ideggondozó munkatársai és osztályunk tapasztalt nővérei a harcostársak.
Milyen a páciens-edukációs aktivitás?
– Nagyon pozitív hatása volt a korábbi években a DIAB Egyesületünk által szervezett hétvégi programoknak, illetve nyári táborozásoknak. Igazi közösséggé formálódtunk. Pár éve az érdeklődés, és a szervezőerő hiánya miatt már nem találkoztunk rendszeresen. Egyesületünk még van, remélem, megtaláljuk majd az új érdeklődőket. Már elindult a szervezés.
Tapasztalata szerint egy szülő számára mi jelenti a legnagyobb problémát gyermeke diabéteszével kapcsolatban; mi az, ami leginkább megnehezíti egy diabéteszes gyermek/család életét?
– A szülő számára talán legnehezebb a végleges diagnózis feldolgozása. Valljuk be: Nincs lazítás. Kisebb gyermek mellől a szülő szinte el sem mozdulhat, így a napi aggódás hatványozott.
Manapság a gyermek nehezebben fogadja el a kötöttséget, emiatt a krónikus betegség rendre szoktató hatását ritkán tudjuk pozitívan hangoztatni és kihasználni.
Tapasztalatom szerint, ha a család nem tudja elfogadni ezt az állapotot, akkor a gyermeknek sem sikerül...
Köszönjük az interjút, sok sikert kívánunk a további munkájához!
Megjelent: DiabFórum 2015/4. (22-23. oldal)