Exporttörvények:
Mennél többet exportálunk Nyugatra (azért, hogy minél több dollár jöjjön be, mert csak így tudjuk törleszteni nyugati adósságainkat), annál jobban romlik a forint (a dollárkitermelés és paritás miatt).
Első következmény:
Egyre több dollárt kell felvennünk Nyugatról.
Következtetés:
1. Minél jobban működik a magyar gazdaság (ami az exportnövekedésben mérhető), annál jobban elszegényedünk és eladósodunk.
2. Célszerűbb lenne a felvett kölcsönt azonnal visszautalni, és kihagyni belőle a magyar gazdaságot.
3. Addig jó, amíg a magyar gazdaság nem működik ( mert így kevesebbet tudunk exportálni Nyugatra, és nem szegényedünk el annyira ). Az exporttörvénynek adó-, és árindexre vonatkozó folyományai:
1. A magas adó-, és árindex visszaszorítja a belső fogyasztást, és így többet tudunk exportálni Nyugatra.
2. Ha többet akarunk exportálni, egyre magasabb adó-, és árindexet kell bevezetni.
Következmények:
Minél többet exportálunk Nyugatra, annál magasabb adó-, és árindexet kell bevezetni, hogy még többet exportálhassunk, és még magasabb adó-, és árindexet tudjunk bevezetni.
Első következtetés:
Nyugati adósságállományunk az export növekedésével egyenes arányban növekszik.
A következtetés folyománya:
Előbb-utóbb adósságunk visszafizethetetlenné válik.
A folyomány pénzpiaci következménye:
A visszafizethetetlen adósságot úgy kell kezelni, mintha nem is lenne.
A következmény következménye:
Ha adósságunkat meg akarjuk szüntetni, egyre nagyobb kölcsönöket kell fölvennünk, hogy teljességgel visszafizethetetlenné váljon.
A törvény elvi párhuzama:
Ha a magyar gazdaság működésképtelenségét meg akarjuk őrizni, egyre nagyobb adó-, és árindexet kell alkalmazni, hogy a belső fogyasztást a nullára lehessen redukálni.
Az elvi párhuzam folyománya:
A belső piac megszűnik, így nem lesz szükség lakossági adó-, és árindexre.
A folyomány következménye:
A magyar gazdaság megint működni fog.