Piroska és a Farkas
Piroska és a Farkas - változatok
1. Piroska és a farka
Ez a mese annyira rövid, amennyire a Piroska farka.
2. Piroska és a farkas
Egyszer Piroska ment, ment. Mígnem megállt, mert egy kashoz ért. Kinyitotta a kas ajtaját és láss csodát, fertálykép tárult elé! Tele volt a kas farral, ezért is hívták farkasnak.
3. Piroska és a Barkas
Ezt mindenki maga írja meg.
4. Piroska és a farkas (tanmese)
- Na, gyerekek! Mivel ma nagyon rosszak voltatok, büntetésből a Piroska és a Farkast mesélem el!
- Jaj! – veszékeltek a kölykök mindhiába.
- Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy kislány, akit úgy hívtak, hogy Piroska, és úgy is küldték, hogy: Piroska, eriggy a nagyanyádhoz, itt egy kosár csirke farhát! Amint ment-mendegélt, egyszerre csak továbbment. Épp félúton járt, amikor ugyanannyi volt vissza. Gondolta, most már nem áll meg. És úgy is tett. Egyszerre csak egy fára lett figyelmes. Aztán még egyre. De nem ijedt meg, mert eszébe jutott az évezredes népi megfigyelés eredménye: AZ ERDŐBEN FÁK VANNAK!
Mégse hiedelem – gondolta, miközben szemébe ötlött még egy csoda: A MOHÁKNAK MINDIG A DÉLI OLDALUK A FÁS! Eszes volt ez a Piroska, amikor épp arra jött a farkas. Illendően köszönt, Piroska szerint viszont túl halkan, amivel a farkas nem értett egyet és máris összevesztek. Piroska otthon is mindig nagyszájú volt, de most a mohaxiómától még nagyobb lett a pofája. A farkas szóváltás közben megcsúszott és beleesett. Ezen Piroska elcsodálkozott kicsit, de tudta, mi az illem, nem akart köpni, rágott hát és nyelt. A farkas kínosnak találta, ahogy ropognak a csontjai és féktelen bosszút állt: nem kívánt Piroskának jó étvágyat.
Jó éjszakát, Gyerekek!
5. A lassú Piroska
Volt egyszer Piroska. Ki kellett vinnie az erdőbe a nagyanyjához az ebédet. Ment, ment és közben állandóan az az intelem dobolt az agyában, hogy: Nehogy kilötyköld a csirke farhátat!, meg hogy: Lassan járj, tovább érsz! Lassított hát léptein. Abban a pillanatban, amikor a 207. csiga húzott el Piroska mellett, halt éhen a nagymama.
6. A szereplők szemszögéből
Ahogy a nagymama látta:
- …Pár évá nyugdíjba gyüttám, ezért aztán kázdtám megéháznyi. Meg éháznyi. Volt e kakasom, dá azt álhasználtam szárnyasbátétnák. Jól megszívta. Azért kellett a kakas, mert megkérdeztám a körzeti orvost, hogy ágészséges-é, ha éjszakára is tampont használok? Aszonta, csak nyugodtan, nem hiszi, hogy belebetegszik. Másnapra mégis megfázott. Nem akartam néki rosszat, ázért alkalmaztam inkább a kakast. Amivál párszá nem laktam jól. Ázért aztán a pizzafutárnak üzángáttám, hozzék mán e osztrigásat.
Izentem a lányoméknak: kűdheti a csirká farhátot, úgyis vándégem lesz, várom a Farkast, az öreg Bolyai bácsit. Gondútam, integrálunk kicsinység, meg áldumcsizunk a Gauss görbékrű a kakas ámlékérá, mert húsvétra úgyis olyat tojt. Na, meg is gyütt a Farkas, de bundában. Nagy állat áz, mondom magamba, asziszi fársáng van. Épp leságítettám róla a nagykéssál, mer a gombokat nem találtam, mire egészán kivetkőzött magábul, hogy már csak a csirká farhát van?! Montam néki, de diferenciállyunk mán, mire bákapott, aztán tényleg. Hogy mit ávátt rajtam?
Ahogy a farkas látta:
- Kéremszépen, az egész egész véletlen volt. A nagymama mandulát követelt borkorcsolyának. Mondtam neki, forduljon a mókusokhoz, de ő az enyémet akarta. Mandulakodás közben aztán valahogy a fogaim közé keveredett és… már nagyon kellett nyelnem. Kéremszépen, én nem is szerettem az öregasszonyt… pláne, ha mirelit. Ez meg mindig olyan frigid volt…
- De P. Iroskát azért szerette?
- Kit? …Jaa, a picikorú pecsenyenagyit? Azt már jobban. De az önvédelem volt. Anyukám nekem is elmesélte a 4-es verziót.
Ahogy a vadász megélte:
- Az úgy volt, teccik tudni, hogy az elején kezdem. Be kellett pucolni a nádtetőt, és megmaradt egy rakás ytong. Mi a jó francot csináltam volna vele? Rohadt szigorúak a környezetvédelmi szabályok, persze én is, ezért az erdőben nem rakhattam le. Jójó, tudom, hogy a farkas védett. Bár hogy kit…? A nagymama viszont nem védett. Sose volt kapus.
Gondoltam, jó lesz csalinak. Szegény farkas, látszott a pofáján, milyen ízű a mamburger. Mert én csak hívtam az öregasszonyt, Big Macát. Hát gondoltam, kapjon egy kis friss húst is. Pirospecsenyét. Aztán úgy rendeztem, hogy megmenthessem őket, meg hogy a farkas is jóllakva maradjon és az ytong is eltűnjön. Egyébként azért találtam ilyen jól ki, mert megvettem az ytongot, hogy okosodjak. Elvégre a bölcsek köve. Látják, nem vagyok hülye!
7. Nagy véletlenek, avagy a haladó verzió
Már az is nagy véletlen volt, hogy Piroska anyukája aznap nem csirke farhátat csomagolt a nagymamának, hanem halat. Az meg még nagyobb véletlen, hogy Piroska aznap az erdőben a farkas helyett éppen egy arra turistáskodó német juhászba botlott, aki annyira eltévedt, hogy Piroska lábán a visszereket hitte kék jelzésnek, de nem volt benne biztos. Ezért ráförmedt Piroskára a német juhász, hogy:
- Halt!
Piroska odaadta neki (nem vitatkozott, nehogy megint bekapja a farkas), sőt, a vendéglátást fokozandó, cigányzenét dúdolgatott a német juhásznak, mely így szólt: „Ich aj, tsuch aj meine Ripity! Du boxenplatzen essen!” (Piroska nyersfordítása: „Ihaj, csuhaj ripityom! Teringettét!” – ez se Szabó Lőrinc fordítása.) A nagymama meg továbbra sem panaszkodhatott, hogy állandóan halat kap. Ezzel véget ért a progresszív Piroska haladása, visszafordult.
></o>
