Befejeződött az első klinikai vizsgálat, mely bizonyította a mesterséges hasnyálmirigy hatásosságát
A mesterséges pankreász kifejlesztésének fő vonulata az inzulinpumpák olyan irányú tökéletesítése, melynek nyomán a folyamatos szöveti glukóz-szint méréssel (glukózmonitorozás) összekapcsoltan, mindig az aktuális vércukorszint függvényében a pumpa automatikusan adagolja az inzulint. Miután ez könnyen túladagolható – a legprecízebb algoritmusok ellenére is – és ezáltal hipoglikémia léphet fel, a fejlesztők kiegészítették a rendszert a vércukoremelő hormon, a glukagon szükség szerinti, szintén a pumpa által történő adagolása irányában.
A Montreal-i Egyetem Dr. Rémi Rabasa-Lhoret professzor vezetésével az új rendszerrel, azaz a „teljes értékű”, immár kettős hormonadagolású mesterséges pankreásszal elvégezték az első összehasonlító klinikai vizsgálatokat.
A vizsgálat keretében hagyományos, glukóz-érzékelés nélkül irányított inzulinpumpát (20 felnőttnél és 9 serdűlőnél), és a csupán inzulint adagoló (és az adagolást hipoglikémia esetén átmenetileg felfüggesztő) pumpát (20 felnőttnél és 10 serdülőnél) hasonlították össze a kettős hormonadagolású inzulinpumpával, azaz a mesterséges hasnyálmiriggyel (19 felnőttnél és 10 serdülőnél) abból a szempontból, hogy melyik eszköz alkalmazásánál mennyi hipoglikémiás esemény fordul elő.
A kívánt vércukortartomány 4–10 mmol/l között volt 2 órával étkezés után, 4–8 mmol/l között bármely más alkalommal. Hipoglikémiának tekintették a 3,3 mmol/l alatti vércukrot, amennyiben tüneteket is okozott, ill. a 3 mmol/l alatti értékeket, függetlenül attól, hogy voltak-e tünetei vagy sem. A vizsgálatot egy-egy kezelési módszerrel 24 órán keresztül folytatták, egy-egy betegnél váltogatva a három módot és minimum még egy alkalommal megismételték.
Az eredmények magukért beszélnek: a hagyományos pumpakezelés mellett 52 hipoglikémiás esemény, ebből 12 tüneteket is okozott, a szenzor vezérelte, de csak inzulint adagoló pumpakezelés mellett 13 hipoglikémia, ebből 5 tünetekkel járó, a mesterséges pankreász kezelés mellett viszont csupán 9 tünetmentes hipoglikémia lépett fel. Éjjeli, tünetmentes hipoglikémia a hagyományos pumpakezelésnél 13 esetben jelentkezett, a mesterséges pankreász kezelés mellett viszont egy sem. Mivel az éjjeli, gyakran súlyos hipoglikémia az inzulinkezelés legtöbb félelmet kiváltó veszélyes szövődménye, a mesterséges pankreász ezt is teljes mértékben kiküszöböli és ezáltal a betegek életminőségét jelentősen javítani képes.
(A vizsgálatot a Medtronic cég támogatta.)
(Forrás: The Lancet Diabetes & Endocrinology online, 2014. november 27.)
DiabFórum 2014/5., 37. oldal
A mesterséges pankreász kifejlesztésének fő vonulata az inzulinpumpák olyan irányú tökéletesítése, melynek nyomán a folyamatos szöveti glukóz-szint méréssel (glukózmonitorozás) összekapcsoltan, mindig az aktuális vércukorszint függvényében a pumpa automatikusan adagolja az inzulint. Miután ez könnyen túladagolható – a legprecízebb algoritmusok ellenére is – és ezáltal hipoglikémia léphet fel, a fejlesztők kiegészítették a rendszert a vércukoremelő hormon, a glukagon szükség szerinti, szintén a pumpa által történő adagolása irányában.
A Montreal-i Egyetem Dr. Rémi Rabasa-Lhoret professzor vezetésével az új rendszerrel, azaz a „teljes értékű”, immár kettős hormonadagolású mesterséges pankreásszal elvégezték az első összehasonlító klinikai vizsgálatokat.
A vizsgálat keretében hagyományos, glukóz-érzékelés nélkül irányított inzulinpumpát (20 felnőttnél és 9 serdűlőnél), és a csupán inzulint adagoló (és az adagolást hipoglikémia esetén átmenetileg felfüggesztő) pumpát (20 felnőttnél és 10 serdülőnél) hasonlították össze a kettős hormonadagolású inzulinpumpával, azaz a mesterséges hasnyálmiriggyel (19 felnőttnél és 10 serdülőnél) abból a szempontból, hogy melyik eszköz alkalmazásánál mennyi hipoglikémiás esemény fordul elő.
A kívánt vércukortartomány 4–10 mmol/l között volt 2 órával étkezés után, 4–8 mmol/l között bármely más alkalommal. Hipoglikémiának tekintették a 3,3 mmol/l alatti vércukrot, amennyiben tüneteket is okozott, ill. a 3 mmol/l alatti értékeket, függetlenül attól, hogy voltak-e tünetei vagy sem. A vizsgálatot egy-egy kezelési módszerrel 24 órán keresztül folytatták, egy-egy betegnél váltogatva a három módot és minimum még egy alkalommal megismételték.
Az eredmények magukért beszélnek: a hagyományos pumpakezelés mellett 52 hipoglikémiás esemény, ebből 12 tüneteket is okozott, a szenzor vezérelte, de csak inzulint adagoló pumpakezelés mellett 13 hipoglikémia, ebből 5 tünetekkel járó, a mesterséges pankreász kezelés mellett viszont csupán 9 tünetmentes hipoglikémia lépett fel. Éjjeli, tünetmentes hipoglikémia a hagyományos pumpakezelésnél 13 esetben jelentkezett, a mesterséges pankreász kezelés mellett viszont egy sem. Mivel az éjjeli, gyakran súlyos hipoglikémia az inzulinkezelés legtöbb félelmet kiváltó veszélyes szövődménye, a mesterséges pankreász ezt is teljes mértékben kiküszöböli és ezáltal a betegek életminőségét jelentősen javítani képes.
(A vizsgálatot a Medtronic cég támogatta.)
(Forrás: The Lancet Diabetes & Endocrinology online, 2014. november 27.)
DiabFórum 2014/5., 37. oldal
