Hamarosan megérkezik a nyár. Olvasóink visszajelzései szerint sajnálatosan kevés cukorbeteg engedheti meg magának, hogy nagyobb utazást tegyen, egy fürdőhelyen vagy akár a tengerparton nyaraljon.
Akik mégis képesek rövidebb-hosszabb ideig kimozdulni otthonról, azok számára érdemes röviden felidézni az inzulinkezelés sajátosan nyári problémáit és feladatait. Először is minden inzulinnal kezelt diabéteszes esetében érvényes lehet, hogy nyáron valamivel kevesebb inzulinra van szükség, mint télen. Ez egyrészt a meleg évszak speciális hatásából következik, másrészt azon a tényen alapul, hogy jó időben inkább hajlandóak vagyunk a mindenki számára szükséges és hasznos fizikai aktivitásra. Ilyenkor szívesebben sétálunk, nagytakarítunk, felújításokat végzünk a házban vagy a lakásban, ha van kertünk ásunk, kapálunk, gyomlálunk, szabadidőnkben kirándulunk, és ne adj’ Isten, még kocogunk, focizunk is. A mozgás pedig jelentősen megnöveli az inzulinérzékenységet, ezért időnként akár 40%-kal csökkenteni szükséges a nap egyik vagy másik felére eső inzulinadagot, a hipoglikémia elkerülése céljából.
Hogy kinek mennyivel kell redukálnia az adagot, azt a mozgás intenzitása, tartama, az egyidejűleg fogyasztott többlet szénhidrát mennyisége dönti el, így csupán a gyakoribb napközi vércukormérések eredményeinek ismeretében lehet pontosítani az alkalmazandó egységeket. Az 5–8 órán keresztül folytatott kiadósabb fizikai aktivitást követően további 12 órán keresztül is 5–10%-kal szükséges csökkenteni az adagot (pl. az éjszakai bázisinzulin mennyiségét), mert a mozgás által kiváltott kedvező anyagcsere-változások hosszabb távon éreztetik hatásukat.
Hasonló szituációról számolnak be pl. görög, török, dél-olasz, spanyol, vagy thaiföldi, mexikói vidékekre tett utazásuk kapcsán a diabéteszesek. Nekik esetenként különösebb többlet fizikai aktivitás nélkül is akár 20–30%-kal csökkenteni kellett inzulinadagjaikat, a meleg időjárás hatásának intenzívebb érvényesülése miatt.
Rendszeresen felmerülő kérdés, hogy miként kezeljük az inzulint a nyári melegben, mennyit vigyünk magunkkal, hogyan tároljuk? Először is tudni kell, hogy az otthonától hosszabb ideig távol tartózkodó diabéteszesnek, különösen külföldön, „túlbiztosításra” van szüksége inzulinból, és az adagoló eszköz(ök)ből is. Az egyébként szükséges mennyiség legalább másfélszeresét vigyük magunkkal, és lehetőség szerint még egy pent (vagy fecskendőt: amennyiben fecskendővel a patronból szívjuk ki az inzulint, a fecskendőegység 2,5-del szorzandó!) Az inzulin 30C°-on 3–4 hétig stabil marad. Ennél magasabb hőmérsékleten viszont bizonyosan károsodik. Tehát soha ne tegyük a készletet a gépkocsi kalaptartójára, ne hagyjuk a kocsiban vagy a csomagtartóban, ahol akár 50–60 fok is lehet. Az inzulint repüléskor soha ne adjuk fel poggyászként, hanem mindig vigyük magunkkal a gép fedélzetére. Nagyobb kézitáskán, hátizsákon belül hőszigetelő fóliába, vagy frottír törölközőbe, gyapjúba tekerve tároljuk az inzulint, mert így soha nem kell tartanunk a felhevüléstől. Éjszakára lehetőleg helyezzük hűtőszekrénybe a szert.
E néhány jó tanácsot megfogadva az inzulinnal kezelt cukorbetegek is kikapcsolódást nyújtó örömmel üdülhetnek, utazhatnak. Azonban szabadságuk alatt se feledkezzenek meg az ilyenkor fontos fokozottabb önellenőrzésről, ami alig korlátoz, de nagyban segíti az esetleges problémák elkerülését.
Akik mégis képesek rövidebb-hosszabb ideig kimozdulni otthonról, azok számára érdemes röviden felidézni az inzulinkezelés sajátosan nyári problémáit és feladatait. Először is minden inzulinnal kezelt diabéteszes esetében érvényes lehet, hogy nyáron valamivel kevesebb inzulinra van szükség, mint télen. Ez egyrészt a meleg évszak speciális hatásából következik, másrészt azon a tényen alapul, hogy jó időben inkább hajlandóak vagyunk a mindenki számára szükséges és hasznos fizikai aktivitásra. Ilyenkor szívesebben sétálunk, nagytakarítunk, felújításokat végzünk a házban vagy a lakásban, ha van kertünk ásunk, kapálunk, gyomlálunk, szabadidőnkben kirándulunk, és ne adj’ Isten, még kocogunk, focizunk is. A mozgás pedig jelentősen megnöveli az inzulinérzékenységet, ezért időnként akár 40%-kal csökkenteni szükséges a nap egyik vagy másik felére eső inzulinadagot, a hipoglikémia elkerülése céljából.
Hogy kinek mennyivel kell redukálnia az adagot, azt a mozgás intenzitása, tartama, az egyidejűleg fogyasztott többlet szénhidrát mennyisége dönti el, így csupán a gyakoribb napközi vércukormérések eredményeinek ismeretében lehet pontosítani az alkalmazandó egységeket. Az 5–8 órán keresztül folytatott kiadósabb fizikai aktivitást követően további 12 órán keresztül is 5–10%-kal szükséges csökkenteni az adagot (pl. az éjszakai bázisinzulin mennyiségét), mert a mozgás által kiváltott kedvező anyagcsere-változások hosszabb távon éreztetik hatásukat.
Hasonló szituációról számolnak be pl. görög, török, dél-olasz, spanyol, vagy thaiföldi, mexikói vidékekre tett utazásuk kapcsán a diabéteszesek. Nekik esetenként különösebb többlet fizikai aktivitás nélkül is akár 20–30%-kal csökkenteni kellett inzulinadagjaikat, a meleg időjárás hatásának intenzívebb érvényesülése miatt.
Rendszeresen felmerülő kérdés, hogy miként kezeljük az inzulint a nyári melegben, mennyit vigyünk magunkkal, hogyan tároljuk? Először is tudni kell, hogy az otthonától hosszabb ideig távol tartózkodó diabéteszesnek, különösen külföldön, „túlbiztosításra” van szüksége inzulinból, és az adagoló eszköz(ök)ből is. Az egyébként szükséges mennyiség legalább másfélszeresét vigyük magunkkal, és lehetőség szerint még egy pent (vagy fecskendőt: amennyiben fecskendővel a patronból szívjuk ki az inzulint, a fecskendőegység 2,5-del szorzandó!) Az inzulin 30C°-on 3–4 hétig stabil marad. Ennél magasabb hőmérsékleten viszont bizonyosan károsodik. Tehát soha ne tegyük a készletet a gépkocsi kalaptartójára, ne hagyjuk a kocsiban vagy a csomagtartóban, ahol akár 50–60 fok is lehet. Az inzulint repüléskor soha ne adjuk fel poggyászként, hanem mindig vigyük magunkkal a gép fedélzetére. Nagyobb kézitáskán, hátizsákon belül hőszigetelő fóliába, vagy frottír törölközőbe, gyapjúba tekerve tároljuk az inzulint, mert így soha nem kell tartanunk a felhevüléstől. Éjszakára lehetőleg helyezzük hűtőszekrénybe a szert.
E néhány jó tanácsot megfogadva az inzulinnal kezelt cukorbetegek is kikapcsolódást nyújtó örömmel üdülhetnek, utazhatnak. Azonban szabadságuk alatt se feledkezzenek meg az ilyenkor fontos fokozottabb önellenőrzésről, ami alig korlátoz, de nagyban segíti az esetleges problémák elkerülését.
A cikk megjelenését támogatta:
