Az alábbi vázlatos összefoglalást egy olvasónk saját tapasztalataira támaszkodva írta. Ezúton szeretné megosztani az utazás megkönnyítése érdekében a külföldre készülő, inzulinpumpát használó sorstársaival.
1. Az utazás célországa szabadon megválasztható
Ezt bizton állítom, mert az inzulinpumpával már számos országban jártam, amelyekben nagyon különböző éghajlati körülmények vártak rám. A legmelegebb helyen 40–45 °C volt a csúcshőmérséklet. A pumpa ilyen feltételek között is biztonságosan üzemelt, az egyetlen dolog, amire nagyon vigyázni kell, hogy a készüléket ne érje direkt napsugárzás. Egy fehér ing, amely visszaveri a fényt, elegendő védelmet ad. Különösen akkor, ha a pumpát a test felszínén viseljük, nem pedig övre kapcsolva vagy zsebben. Az emberi test állandó hőmérséklete ugyanis biztosítja, hogy a pumpa ne melegedjen át még akkor sem, ha a levegő hőmérséklete igen magas.
2. Felkészülés az útra
Nagyon fontos, hogy inzulinból és a fogyó eszközökből, vércukormérő tesztcsíkokból legalább másfélszeres mennyiséget vigyünk magunkkal, és természetesen legyen nálunk a tartalék pumpa is. A tartalék készülék doboza tartalmazzon elemet, csatlakozókat és – papírra kiírva – a pumpa programozását. Mindez az esetleg előforduló működészavar alkalmával nagyban segíti a tartalék készülék beüzemelését. Hozzáteszem, erre még nálam soha nem került sor, de senkit sem érhet felkészületlenül egy ilyen helyzet.
3. Tanácsok a csomagoláshoz
Repülőút esetén az inzulint, a pumpaalkatrészeket és a fogyó eszközöket helyezzük a kézi poggyászba. Még akkor is, ha ez manapság kissé nehézkes, mert a méret és súlykorlátozásokat a légitársaságok egyre komolyabban veszik. E téren nem köthetünk kompromisszumot, mert a feladott bőrönd könnyen eltűnhet, és a biztonsági ellenőrzésekor sincs mód a magyarázkodásra, így akár a tartalék pumpa veszélybe is kerülhet.
4. Repülőtéri biztonsági intézkedések
Az inzulinpumpát a fémdetektoros kapuk nem jelzik, a kézipoggyász átvilágításakor azonban a tartalék pumpa és a vércukormérő felkeltheti a biztonsági őrök figyelmét. Ha valaki nem beszél idegen nyelvet (pl. angol, német), akkor célszerű egy angol nyelvű igazolást vinni arról, hogy orvosi szempontból indokolt az említett eszközök kézicsomagban történő elhelyezése, illetve az alapkészülék folyamatos viselése. A készüléket be kell kapcsolni, ha a biztonsági őr erre utasítást ad. Még bonyolultabb a helyzet a fokozott biztonsági kockázatú repülőtereken, ahol fémdetektorokkal személyi vizsgálatot is végeznek. Ezek teljes biztonsággal kimutatják az inzulinpumpát. Ezért előre célszerű felhívni az ellenőrzők figyelmét a készülékre, hogy ezt ne ők vegyék észre és ne kezdjenek kérdezősködni. A készülék ugyanis valóban gyanús lehet, ha előre nem tudnak róla. Ilyenkor aztán alapos vizsgálat következik, amelyben – sajnos – volt részem...
5. A pumpa programozása időzóna átlépések esetén
Több időzónát átrepülni egyébként is megterhelő. Tapasztalataim szerint a legjobb módszer, ha a célállomásra megérkezve a pumpa programja a helyi időnek megfelelő, ezért a repülőút során folyamatosan, 2-3 óránként változtassunk a programon. Ha előre értesítjük a légitársaságot, a gépen speciális ételt szolgálnak fel számunkra. Az étkezések mennyiségi szempontból nem jelentenek megterhelést, általában alulkalkulálják a szénhidrátmennyiséget, ami igazodik a fizikai aktivitás hiányához, így az egyensúly általában nem borul fel. Szükséges azonban a gyakoribb vércukor-önellenőrzés, és szükség esetén a korrekció. Az étkezések rendjét ajánlatos úgy alakítani, hogy lehetőleg a megérkezésnek megfelelő helyi idő szerint folytassuk a napot. Ennek érdekében szükség esetén egy étkezést be lehet iktatni a nyugati irányba repülésnél, illetve egyet elhagyni keleti irányú utazásnál.
Tudom, hogy még mindig sajnálatosan kevesen használják a diabéteszesek életét megkönnyítő inzulinpumpát, de remélem, hogy számunk folyamatosan gyarapodik, s akkor – a most vázolt tanácsokat megszívlelve – többeknek is könnyebbé válik a távoli utazások vállalása.
1. Az utazás célországa szabadon megválasztható
Ezt bizton állítom, mert az inzulinpumpával már számos országban jártam, amelyekben nagyon különböző éghajlati körülmények vártak rám. A legmelegebb helyen 40–45 °C volt a csúcshőmérséklet. A pumpa ilyen feltételek között is biztonságosan üzemelt, az egyetlen dolog, amire nagyon vigyázni kell, hogy a készüléket ne érje direkt napsugárzás. Egy fehér ing, amely visszaveri a fényt, elegendő védelmet ad. Különösen akkor, ha a pumpát a test felszínén viseljük, nem pedig övre kapcsolva vagy zsebben. Az emberi test állandó hőmérséklete ugyanis biztosítja, hogy a pumpa ne melegedjen át még akkor sem, ha a levegő hőmérséklete igen magas.
2. Felkészülés az útra
Nagyon fontos, hogy inzulinból és a fogyó eszközökből, vércukormérő tesztcsíkokból legalább másfélszeres mennyiséget vigyünk magunkkal, és természetesen legyen nálunk a tartalék pumpa is. A tartalék készülék doboza tartalmazzon elemet, csatlakozókat és – papírra kiírva – a pumpa programozását. Mindez az esetleg előforduló működészavar alkalmával nagyban segíti a tartalék készülék beüzemelését. Hozzáteszem, erre még nálam soha nem került sor, de senkit sem érhet felkészületlenül egy ilyen helyzet.
3. Tanácsok a csomagoláshoz
Repülőút esetén az inzulint, a pumpaalkatrészeket és a fogyó eszközöket helyezzük a kézi poggyászba. Még akkor is, ha ez manapság kissé nehézkes, mert a méret és súlykorlátozásokat a légitársaságok egyre komolyabban veszik. E téren nem köthetünk kompromisszumot, mert a feladott bőrönd könnyen eltűnhet, és a biztonsági ellenőrzésekor sincs mód a magyarázkodásra, így akár a tartalék pumpa veszélybe is kerülhet.
4. Repülőtéri biztonsági intézkedések
Az inzulinpumpát a fémdetektoros kapuk nem jelzik, a kézipoggyász átvilágításakor azonban a tartalék pumpa és a vércukormérő felkeltheti a biztonsági őrök figyelmét. Ha valaki nem beszél idegen nyelvet (pl. angol, német), akkor célszerű egy angol nyelvű igazolást vinni arról, hogy orvosi szempontból indokolt az említett eszközök kézicsomagban történő elhelyezése, illetve az alapkészülék folyamatos viselése. A készüléket be kell kapcsolni, ha a biztonsági őr erre utasítást ad. Még bonyolultabb a helyzet a fokozott biztonsági kockázatú repülőtereken, ahol fémdetektorokkal személyi vizsgálatot is végeznek. Ezek teljes biztonsággal kimutatják az inzulinpumpát. Ezért előre célszerű felhívni az ellenőrzők figyelmét a készülékre, hogy ezt ne ők vegyék észre és ne kezdjenek kérdezősködni. A készülék ugyanis valóban gyanús lehet, ha előre nem tudnak róla. Ilyenkor aztán alapos vizsgálat következik, amelyben – sajnos – volt részem...
5. A pumpa programozása időzóna átlépések esetén
Több időzónát átrepülni egyébként is megterhelő. Tapasztalataim szerint a legjobb módszer, ha a célállomásra megérkezve a pumpa programja a helyi időnek megfelelő, ezért a repülőút során folyamatosan, 2-3 óránként változtassunk a programon. Ha előre értesítjük a légitársaságot, a gépen speciális ételt szolgálnak fel számunkra. Az étkezések mennyiségi szempontból nem jelentenek megterhelést, általában alulkalkulálják a szénhidrátmennyiséget, ami igazodik a fizikai aktivitás hiányához, így az egyensúly általában nem borul fel. Szükséges azonban a gyakoribb vércukor-önellenőrzés, és szükség esetén a korrekció. Az étkezések rendjét ajánlatos úgy alakítani, hogy lehetőleg a megérkezésnek megfelelő helyi idő szerint folytassuk a napot. Ennek érdekében szükség esetén egy étkezést be lehet iktatni a nyugati irányba repülésnél, illetve egyet elhagyni keleti irányú utazásnál.
Tudom, hogy még mindig sajnálatosan kevesen használják a diabéteszesek életét megkönnyítő inzulinpumpát, de remélem, hogy számunk folyamatosan gyarapodik, s akkor – a most vázolt tanácsokat megszívlelve – többeknek is könnyebbé válik a távoli utazások vállalása.