Álmatlanság, éjszakai felébredések

[kmolli]

Kedves Molli!
Visszaolvastam, de nem találtam, meg amit a műtétről írtál. Ettől függetlenül Szurkolok, hogy mielőbb otthon legyetek, Vigyázzatok magatokra, elvégre ti is a kedvenceim közé tartoztok.

ez jól esik, köszönöm

Grácia is kérdezte már, milyen műtétek lesznek, akkor leírom. Brúnónak (aki 11 hónapos) lesz egy lágyéksérv műtéte és egy hereretensio-ja van, nem jött le azon az oldalon a heréje, ahol a sérv van, szóval egyben lehozzák neki azt is. Ez sima maszkos altatásban fog menni elvileg, nála a bonyodalom a szívritmuszavar (öröklött probléma, elvileg ki kell nőnie lassan már), azaz ha normálisan kapja a gyógyszert nincs semmilyen tünete, de ha valami kiváltja a rohamot, akkor 250-es pulzusa is lehet. Februárban egy láz kiváltotta, szóval nem tudjuk, a műtét mit okoz. A kardiológus szerint semmit... De az anesztes és a sebész - gondolom ezirányú tapasztalat híján - eléggé aggódott. Nimródnak (aki nemrég múlt 2.5 éves) meg van egy ún sinus a fenekén, nem záródott be teljesen a farokcsontján a bőr és egy nagyon mély, 1-2mm vastagságú luk van ott neki, egyelőre teljesen panaszmentes, de ebből szokott felnőttkorban kialakulni a sipoly, amit teljesen sosem lehet kiműteni, az visszajön - most kivennék neki ezt a mirigyet, ami ott van valahol (de nem látszik kívülről semmi, csak egy pici luk), hogy ne gyulladjon be sohasem és akkor sipoly sem alakulhat ki. Azért kell most műteni, mert még nem váladékozott, addig lehet állítólag teljes egészében kivenni a mirigyet és akkor megoldódik a probléma örökre. Igy legyen... Itt a probléma, hogy mély altatásban kell csinálni, mivel hara kell feküdnie a műtéthez. Tehát intubálás, lélegeztetés és én ettől félek nagyon.

Még este bevettem 2 hova tablettát (Kriszti, asszem telefonban mondtam neked, hogy ez nem segített nekem, na hát most sem ), de annyira ideges voltam éjjel, hogy aludtam 3x1 órát és egyszer 3órát, de elég felületetesen. Szóval valamennyit a sedatif használ, mert anélkül biztosan ennyit sem sikerült volna aludnom, azért ennél szoktam kevesebbet is produkálni. Ma este szopi után beveszem a frontint. Mivel több, mint 1 éve nem szedtem és nem is vagyok most súlyos depis, mint akkor voltam, amikor elkezdtem a terhességem elején szedni, szerintem hatni fog az 1 szem is. Akkor nagyon durva volt a helyzet, még 1 órát sem tudtam aludni egyben és tényleg súlyosan depis voltam, azért nem volt elég az 1 szem. Aztán lehet, hogy koppanok és nem lesz elég, de nem merek többet bevenni elsőre.
Igen, 3-4 szemet szedtem egyszerre, lefekvés előtt terhesség alatt. De ezzel is csak 2-3 órát tudtam egyszerre aludni úgy hajnali 1-2-ig és utána csak 1-1 órát. Délután aludtam még fél-1 órát rendszeresen. Nappalra nem szedtem semmit, nem akartam ennél több gyógyszert magamba tömni. De ilyen szépen, mint Kriszti neked, sosem hatott a frontin. Én úgy gondolom, hogyha a frontinnal az éjjeled ennyire jó, felesleges az antidepresszáns, annak sok mellékhatása lehet, de ezt persze te érzed! A pszichiáter biztosan fel fogja írni. Nekem is szó nélkül felírta terhesen, de én nem vettem be, mert arról nem tudják a nődokik sem, hogy mennyire biztonságos vagy sem terhesen. Kivi vagyok, mit fog mondani neked a doki!

 

[dg]

Molli!

Azokat az izgalmakat, amiken most átmentek, nem tudom, józan ésszel át tudnám-e vészelni! Tudom, hogy az alvás probléma idült nálad (is), de ilyen események előtt valószínűleg másnak se menne. Semmi vígasztalót nem tudok mondani azon kívül, hogy bízni kell a túlélési ösztönben, és bár roncsként, de átvészelni még 1-2 napot... Valahogy.
Mindenkinek más a tűrőképessége. A gyerekekkel körüli bajok tekintetében az enyém például annyira kevés, hogy már nem is ildomos tűrőképességnek nevezni.

Izgulok értetek és a legjobbakat kívánom! És még azt, hogy most kezdjen el nagyon gyorsan repülni az idő, hogy mihamarabb a múlté legyen ez az egész mizéria!

Egyébként, ahogy a soraitokat olvasom, a legszembeötlőbb problémának, ami az elalvásotokat nehezíti, az tűnik, hogy féltek attól, hogy nem tudtok elaludni. Afféle öngerjesztő folyamat, ördögi kör, ami meg is kapja a táptalaját azáltal, hogy végül tényleg nem megy az elalvás, s ez visszaigazolás arra nézve, hogy valóban van mitől tartani!
Na, persze, amit most írtam, az "nesze semmi, fogd meg jól"! Mert arra nézve, hogy hogy lehet erőltetni a legnyugvást, ha az magától nem megy (általában, és nem extrém események közepette), nincs ötletem. Megoldásként bogyókat adnak azonnal, bár nem kétlem, hogy van, amikor már más megoldás nem lehetséges. De azért biztos van egyéb módja is az önmegnyugtatásnak, relaxálásnak. Olyamire gondolok, ami lelki síkon segít rendezni sorainkat. Lehet, hogy érdemes lenne alternatívákat keresni. A létezésükről tudok, de tapasztalatom nincsen.

 

[napocska]

Molli, nagyon drukkolok Nektek! Holnapután pedig túl lesztek a sikeres műtéten, és ez biztosan megnyugvást hoz alvás ügyben is!

 

[vighkata]

Molli, Grácia és Napocska után már nem is tudok mást írni, mint hogy nagyon drukkolok nektek, hogy minden simán menjen, és megoldódjanak a problémák. Akkor talán, ha már a félelem és aggódás nem lesz benned, az alvásod is nyugodtabb és pihentetőbb lesz.
Tényleg ezt most egyszerűen csak "túlélni" lehet. Sok erőt kívánok hozzá. (Egy anya mindent kibír.)

 

[kmolli]

Kata, Napocska, köszönöm szépen!

Grácia, neked külön köszönöm! Azt nem hiszem, hogy egyáltalán ne lenne tűrőképességed, szerintem amikor probléma van, akkor egy anya úgy érzi, hogy neki nincs is egyáltalán tűrőképessége... én is pont így érzem, holott el sem tudom képzelni, micsoda teher egy diabos gyerek. Én ezt nem tudnám csinálni a gyerekeimmel, amit magammal, mert hetek alatt szétcsúsznék idegileg. Elképzelni nem tudom azt a terhet, amit rátok, cukros gyereket nevelő anyukákra akasztott a sors.
Egyébként én nagyon jól elalszom, nincs 3 perc és már alszom este. Csak felriadok 1-2 óra múlva és akkor átfordulok, akkor próbálok újra elaludni, de ideges vagyok, na mondjuk sikerült elaludni gyorsan és ugyanúgy felriadok 1-2 óra múlva. Hajnali 5 után meg már sosem tudok mélyen aludni, mindenre felriadok és csak 10-15 perces periodusokat tudok aludni egyben.

 

[dg]

Kata, Napocska, köszönöm szépen!

Grácia, neked külön köszönöm! Azt nem hiszem, hogy egyáltalán ne lenne tűrőképességed, szerintem amikor probléma van, akkor egy anya úgy érzi, hogy neki nincs is egyáltalán tűrőképessége... én is pont így érzem, holott el sem tudom képzelni, micsoda teher egy diabos gyerek. Én ezt nem tudnám csinálni a gyerekeimmel, amit magammal, mert hetek alatt szétcsúsznék idegileg. Elképzelni nem tudom azt a terhet, amit rátok, cukros gyereket nevelő anyukákra akasztott a sors.
Egyébként én nagyon jól elalszom, nincs 3 perc és már alszom este. Csak felriadok 1-2 óra múlva és akkor átfordulok, akkor próbálok újra elaludni, de ideges vagyok, na mondjuk sikerült elaludni gyorsan és ugyanúgy felriadok 1-2 óra múlva. Hajnali 5 után meg már sosem tudok mélyen aludni, mindenre felriadok és csak 10-15 perces periodusokat tudok aludni egyben.

Molli, köszönöm kedves szavaidat!

Mikor a lányom diabja kiderült, a kórházban mondta az egyik nagyon kedves szakápoló, akinek saját gyermeke is cukros, hogy ha baj van, az ember ereje megsokszorozódik, amikor pedig nem is hinné, hogy ez lehetséges. Nem tudom elfelejteni, annyi átérzés, őszinteség és tapasztalat volt a hangjában!

Persze, velem is így van, nem adtam még fel, csak időközben azért az ember elhasználódik, és nem tudom, hogy volna- e most annyi energiám, mint akkor??

Átérzem, hogy arra gondolni, az ember gyereke diabos lesz, elrettető. Elég magamra gondolnom, anno. De én nem így élem meg a mindennapokat, és annak vagyok lelkes híve, hogy hangoztassam mindenhol: a diab nem az, aminek látszik! Nem kínszenvedés, és minőségi életet lehet élni emellett! Úgyhogy, kicsit még kényelmetlenül is érzem magam attól, amit írtál: nincs itt semmi extra.

 

[rgyörgy]

Kedves kismadár, és alvástémában érintettek
Amikor beleolvasok ebbe a topikba olyasmiket tapasztalok, ami nagyon elgondolkodtató. Válaszolni gyorsan nem lehet, mert az csak fecsegés lenne. Én könnyen félreérthető lehetek, mert az élet dolgait inkább az összefüggéseiben látom. Fiatal anyukák, akik abban a korban vannak, amikor a legboldogabbnak kellene lenniük, nem tudják élvezni az élet örömeit. És ez nagyon szomorú. Alapjaiban legjobban a felszabadult őszinte beszélgetések hiányoznak, aminek a hiánya minden kapcsolatot rombol. Amit Kata írt mollinak, hogy egy anya mindent kibír, valóban így van, de az a anyuka érzelmileg már sérült. Én azt tartom jónak, mikor nehéz helyzetekben vagyunk, akkor van egy kéz, amit megfoghatunk. Egy ilyen kézfogás az egyik legértékesebb lehetőségünk. Különböző okok miatt, de nagyon rossz irányba haladunk. Jó pár eu országba eljutottam, és a látnivalókon kívül, ami nagyon érdekel, az emberek, megélhetési lehetőségek, és a köztünk lévő különbségeket is figyelem. Strasburg környékén amire legjobban felfigyeltem, hogy a babakocsival sétáló szülők majdnem mind férfiak voltak, ketten a picivel. A magam részéről az a fontos, aki nehéz helyzetben van, el tudja mondani búját, baját, hogy megkönnyebbüljön. Ez az alvást is befolyásolja, tehát ide tartozó téma. A barátságot csak egyféleképpen tudom elképzelni, nekem úgy tűnik azonos hullámhosszon vagyunk.

 

[Magdika]

Kedves kismadár!
Üdvözöllek, és együtt érzek veled. Három és fél évtizede én is átestem házassági válságon. Amire érdemes gondolni ilyenkor, eső után mindig napsütés következik. Az pedig kárpótolni fog mindenért. Én tizenöt év után váltam el, mert a nejem skizofrén lett. A napi stresszen kívül éjszakánként meg kellet hallanom a gáz sziszegését, amit igencsak gyakran kinyitott a lányom anyukája. Bután hangzik, de minden rosszban van valami jó. A hasonló válságok megerősítik az embert, felnyitja a szemünket, megtanuljuk, hol lehetnek buktatók, és azokat hogyan lehet kivédeni. A következő kapcsolatod sokkal jobb lesz! És ez még a mostani pároddal is bekövetkezhet, kibékülhettek, az ő házassága is válságban van. Gyakran előfordul, mindketten rájönnek, hogy hibáztak, és minden jóra fordul. A reményt, hogy ennek az állapotnak egyszer vége lesz jobb lesz nem szabad feladni. A gyerekek miatt nagyon fontos, amennyire lehet, ne vegyék észre, milyen a lelki állapotod. Én régen kipihentem a válást, de a lányom erre képtelen. A frontínnal kapcsolatban úgy gondolom, nyugodtan szedheted, szükséged van rá. Ha pedig rendeződött a sorsotok, úgysem lesz rá szükséged.
Azt kívánom, minél előbb a mosolyt lássák az ajkadon a gyerekeid.

Kedves kismadár! nem engem kérdeztél, de én is átéltem már sok kritikus helyzetet, nem a házasságom volt válságba, de akár addig is fajulhatott volna a dolog, ha nem megyek el időbe segítséget kérni. Nem csak frontint, hanem nekem már erős altatót kellet adni és még mellé hangulat javító antidepreszáns gyógyszereket. Ez akkor következett be, amikor már 48 kiló alig voltam, enni nem ettem, a gyomorsav marta a gyomrom és a nyelőcsövem., kialakult reflux betegségem Annyira fáradt voltam az alvatlansától, hogy nem tudtam feladataimat megoldani,Kezdtem félni magamtól.Elmenten egy dilidokihoz, aki történetesen a barátnőm, és elmondtam neki az alvatlanságom, meg annak okait is. Mivel az okokon nem lehet véltoztatni, a bajaimhoz adott gyógyszert, Azóta alszom, eszem és néhány hónap alatt 60 kg lettem. Te most a szoptatás miatt nem akarod ezeket a gyoógyszereket, de lehet, hogy teljesen kibuksz a gyerekek mellől. Én a te helyedbe a gyereknek vennék tápszert és magamnak pedig az orvossalmegbeszélni mit jhavasol, és azt szedni. Mert mi lesz a gyerekekkel ha kibuksz. Ne vedd tolakodásnak, ez csek egy példa, ha nem akarod nem próbálod ki. Nekem jó. újra én vagyok. De azért godolgodj rajra, mert a gyerekeidnek szükségük van egy stabil anyukára.
Magdika

 

[rgyörgy]

Szia Magdika!
Én azt nem értem, miért kell mentegetőzni, ha egy nyitott fórumon, bárki bármikor hozzászól? Apropó..engem érdekelne, mi volt Veszprémbe? Úgy hallottam, neked volt egy kellemes meglepetésben részed. Nem osztanád meg velünk az örömödet, úgy tudom kapcsolatban áll a téma a diabbal.
Szóval, kíváncsian várom!

 

[kismadar76]

Kedves Magdika!
Egyáltalán nem veszem tolakodásnak a hozzászólásod, inkább segítségnek. Nagyon köszönöm. Valamelyik nap visszaolvasgattam a hozzászólásokat, és pont rád is gondoltam, hogy írtad, hogy te csak altatóval tudsz aludni, és néha még azzal sem, hogy téged is megkérdezlek mi sodort ide, miken mentél, és mész keresztül. De örülök, hogy leírtad, megosztottad velem, velünk. Nagyon sajnálom!!!!!! Én is hasonló dolgokon megyek keresztül. Alig eszem, nincs étvágyam, eszméletlen kimerült vagyok a rendszertelen alvás miatt, szalad folyton a lakás, nem tudom ellátni rendesen a feladataimat....
Én már nem szoptatok, (tápszerezünk) ahogy írtam is, és Frontint szedek este 2-őt de ma éjjel sem hatott. Már félek az éjszakáktól, hogy mi lesz...(ebben talán én is hibás vagyok, mert ahogy Grácia írta, hogy önmagam gerjesztem a nem alvást,de már nem tudok lenyugodni...).És már rettentő kimerült vagyok. Tegnap is a játszótéren már koncentrálni nem tudtam Botira (nagyobbik fiamra)... ez így tényleg nem mehet tovább.... Voltam orvosnál, ő adott frontint, de akkor még nem volt ennyire gázos a helyzet, most megint el akarok menni hozzá... De altatótól tartok a hozzászokás miatt...Viszont én is úgy gondolom, hogy valami antidepresszánsra szükségem lehet... Csak tudod, én attól is félek, hogy függővé válok, és ha elkezdem, nem tudom majd abbahagyni, még az antidepresszáns sem....
Te nálad ez hogy ment? Te már rendbe jöttél? És ha nem veszed tolakodásnak, esetleg elmesélnéd mi történt veled, miért kerültél ilyen állapotban...akár priviben is ha úgy gondolod, akár a fórumon...
Nagyon köszi, és akkor várom a válaszod!

Kriszti

 

[vighkata]

Kismadár, ahogy többen is javasolták, inkább egy rövid időre, de szedd az orvos által ajánlott gyógyszert.
Én is tartanék a hozzászokástól, de ha te odafigyelsz, és nem szeded marok számra, akkor inkább használ, mint ártana.
Ha segít abban, hogy jobban kipihend magad, akkor könnyen le tudod tenni, amikor már nem lesz létszükséglet. A gyógyszer a te számodra áthidaló megoldás, de szükséges. Ha kevesebb lesz a stressz, ami miatt szedni kell, akkor az igény is elmúlik.

 

[kmolli]

Sziasztok!

Ide leírtam a műtétről a történetet: http://drinfo.hu/forum/blog/kmolli/154-gyerekek-mutetei.html
(nem akarom offolni ezt a topikot)
Gyerekek viszonylag jól vannak, a műtétek sikerültek.

És itt köszönöm mindenkinek, aki gondolt ránk!!! Grácia, neked különösen!

Vasárnap bevettem 1 frontint, ez arra volt jó, hogy aludtam egyben 4 órát és utána még 1-1 órát, szóval az eddigiek után ez olyan normális éjjel volt, nem voltam teljesen hulla hétfőn. Aztán a kórházban nem aludtam szinte semmit, tegnap délután 1.5 órát itthon (de olyan hipóra ébredtem, azt hittem, nem tudok kimenni a szobából), ma éjjelre semmit nem vettem be, de annyira fáradt voltam, hogy aludtam egyszer 4.5 órát és után 2 órát majdnem és végül a gyerekek ébresztettek (bár 5:15-kor...). De most rettenetesen kimerült voltam, nem hiszem, hogy most megoldódott a problémám, mert túl régi ez ahhoz.
Mindenesetre olvasva titeket, megértettem, hogy nem húzhatom én sem tovább így, muszáj megoldást találnom nekem is. Az nem megy hosszú távon, hogy éjjelente, ha JÓ ÉJJELEM VAN, akkor alszom egyszer 2-3 órát és után 2-2-1- órákat, összesen 6-7 órát csak 3-4-5 részletben. Én is nagyon fáradt vagyok, pedig amúgy nagyon energikus, pörgős ember lennék (valszeg ezért nem dőltem ki még eddig), könnyen beteg leszek (eddig sosem voltam beteges) és roppant ingerült vagyok és képtelen vagyok boldog lenni, pedig csodálatos az életem egyébként (a műtétet leszámítva ). Nagyon elgondolkodtatott lmfiti írása, hogy hová jutott (és én is nagyon drukkolok, hogy helyreálljon a ciklusod és ki tudd úgy pihenni magad, hogy újra dolgozhass!!!) és megértettem, hogy el lehet lébecolni kevés alvással is, csak hosszú távon szörnyű következményei lehetnek. Ha muszáj, akkor kell a gyógyszer, de rgyörgynek van talán a legjobb meglátása, hogy itt sokunknak szüksége lenne egy olyan barátra, akivel megbeszélhetnénk rendszeresen a problémáinkat. Sok barátom van nekem is, de ilyen részletesen (vagy ilyen megértő fülekre találva) nem tudom elmondani senkinek és gyanítom, hogy más is így van ezzel, aki ide ír az alvási gondjaival kapcsolatban. Talán egy jó pszichológus tud ebben segíteni, de ugye arra meg kinek van ideje és pénze?? (találtam én egy jót, de 7ezer egy óra és nincs időm eljárni a belvárosba) Örülök, hogy itt összegyűltünk már néhányan, talán könnyebb elfogadnunk, hogy ezzel a problémával kell kezdeni valamit és, hogy ez nem a világvége, a gyógyszer sem az.

Kriszti, sajnos a frontint növelni kell időről időre, nekem is ez volt vele a tapasztalatom... a pszichodoki is mondta nekem ezt. Hogy döntöttél, beveszed az antidepit?

Magdika, én nagyon kíváncsi vagyok a történetedre!!

Grácia, már múltkor is akartam kérdezni, hogy neked is vannak alvási problémáid? Eddig azt hittem, hogy csak a lányodhoz kell kelni és ez okoz problémát, de most elbizonytalanodtam... Egyébként az, hogy fel kell kelni cukrot mérni, talán tökmindegy, hogy az ember magának méri vagy a gyerekének, egy idő után olyan mélyen beleivódik az emberbe, a tudatallatiba talán, hogy már nem képes normálisan átaludni egy éjszakát. Egyértelműen azóta vannak alvási nehézségeim, amióta a nagyobbikkal terhes lettem, de akkor még csak tényleg cukrot mérni keltem fel (éjjelente 3-4x), aztán szülés után jobb lett, de hamar elkezdtünk készülni a második babára, tehát a prekoncepcionális időszak alatt szintén keltem cukrot mérni 1-2x, aztán jött a pumpa, azzal az első hónapokban folyton mérnem kellett, aztán volt 1 hónap, amikor nem kellett egyáltalán felkelnem éjjel, de a szöveti vérzékenyésg miatt le kellett állnom a pumpával, akkor vissza a levemirre, azzal újra éjjel kellett mérni, mert az átállás nehéz, de terhes lettem és akkor meg megint jött a folyamatos éjjeli 3-4xi mérés és akkor a kimerültség és okozta a depressziót, ami miatt még kevésbé tudtam aludni és gyönyörűen eljutottam odáig, hogy már sehogysem tudtam aludni. Összesen 2.5 év kellett ehhez. (csak most jutottam el odáig, hogy így le tudtam írni, meg tudtam fogalmazni, most állt össze a kép a napokban, ahogyan elgondolkodtam az itteni írásokon)

 

[rgyörgy]

Szia kedves Molli!
Ez egy nagyon jó hír, hogy otthon vagytok, és a műtét sikerült. A műtétről írtakat elolvasom. Az alvás gondoknál szerintem valami aránylag egyszerű ok lehet, csak meg kell találni. Kiindulni szerintem, abból lehetne, hogy a korosztályodban, nem csak neked van ilyen gondod. Azt nem értem, miért kell éjszaka többször mérni a vc-t.
Pihenjetek jól, és élvezzétek ezt a szép napsütést.

 

[kmolli]

Azt nem értem, miért kell éjszaka többször mérni a vc-t.

Mert nincs 2 ugyanolyan éjszakám, egyszer hipó, egyszer magas,
hajnali 2-3 óra körül mindenképpen kell mérnem egyet és 10ből 8szor valamit tenni kell (enni vagy korrigálni). Csak pumpával nem kellett korrigálnom, de azt nem bírta a bőrőm. De nem ez önmagában a baj, mint írtam a terhesség alatti sok mérés volt a gond (ott ugye nem mehet elvileg 7 fölé sem, főleg egy insulatarddal azt produkálni a hormonok durva hatásai mellett csak így sikerült nekem, de nem vagyok ezzel egyedül a terhesség alatt). Régebben nem törődtem ennyit a cukrommal, nem érdekelt, hogy 13-mal kelek vagy éjjel hipózom (rendszeresen hipóztam éjjel), de mostmár szeretném felnevelni a gyerekeimet, sőt, szeretnék még egy babát, ezért nem engedhetek meg rossz cukrokat, de tényleg nem az éjjeli 1x-i a baj, az beleférne bőven, a terhesség alatti mérések készítettek ki.

 

[rgyörgy]

El akartam küldeni a választ, de beillesztéskor eltünt az írás. Még a kukába se találom.

 

[kmolli]

Most jutott az eszembe, hogy mindenféléről írta ma itt, csak a lényeget hagytam le.
Mit gondoltok a sportról? Ha jól értem, akik itt küzdünk alvási problémákkal, egyikünk sem sportol, igaz?
Amíg rendesen sportoltam (5-6 évvel ezelőttig), nemcsak alvás, de lelki problémám sem nagyon volt. Azt lehet tudni, hogy a mozgás (főleg az, amikor az ember jól elfárad, kifárad valamilyen sportban) olyan vegyületeket szabadít fel, amiket az antidepresszánsok révén próbálnak pótolni a dokik. Kíváncsi vagyok, van-e valakinek ilyen irányban tapasztalata.

Azt már észrevettem, hogyha nagyon sokat sétálok egy nap, akkor jobban alszom, de a séta azért nem sport.

 

[kmolli]

El akartam küldeni a választ, de beillesztéskor eltünt az írás. Még a kukába se találom.

De sajnálom... amúgy egyszerre írtunk majdnem az előbb

 

[blaci]

Most jutott az eszembe, hogy mindenféléről írta ma itt, csak a lényeget hagytam le.
Mit gondoltok a sportról? Ha jól értem, akik itt küzdünk alvási problémákkal, egyikünk sem sportol, igaz?
Amíg rendesen sportoltam (5-6 évvel ezelőttig), nemcsak alvás, de lelki problémám sem nagyon volt. Azt lehet tudni, hogy a mozgás (főleg az, amikor az ember jól elfárad, kifárad valamilyen sportban) olyan vegyületeket szabadít fel, amiket az antidepresszánsok révén próbálnak pótolni a dokik. Kíváncsi vagyok, van-e valakinek ilyen irányban tapasztalata.

Azt már észrevettem, hogyha nagyon sokat sétálok egy nap, akkor jobban alszom, de a séta azért nem sport.

Szia Molli!
Bocsi hogy beleszólok, mindig elolvasom ezt a topikot és sokat gondolkoztam már azon hogy mi ez a sok probléma, tényleg mitől lehet. Velem ilyesmi egyáltalán nincs. Szerintem ez nagyon jó gondolat, mármint a sport, a rendszeres mozgás, szóval hogy olyan "kellemesen elfáradtam" érzésünk legyen estére. Az lehet sport, de akár valamilyen hasznos fizikai munka, pl. kertészkedés is. Az a lényeg hogy az ember szívesen csinálja! Attól nem csak a testünk fárad el hanem a lelkünk is megnyugszik. A kimerültség az már más. Ha mondjuk elmegyek reggel hétkor dolgozni és este kilenckor hazaérek sokszor úgy zuhanok ágyba mint egy zsák. Azért nem mindig de vannak ilyen hajtósabb napok. Reggel hatkor (nagy nehezen) felébredek reggelizni, aztán alszom tovább még kb. kilencig. A legrosszabb hogy néha fáradtabbnak érzem magam mint este. Közben éjszaka nem ébredtem fel egyszer se és mégis. Ez már a szellemi, lelki kimerültség. Erre van nekem a zene, ilyenkor mindig elmerülök benne egy időre… Ha itthon vagyok akkor pedig mindig sétálok, biciklizek, vagy kimegyek horgászni, amiről azt hiszi mindenki hogy pihentető de én úgy el szoktam fáradni hogy ne tovább. (Már összepakoltam reggelre, irány a tópart...) :grin: Viszont nagyon szórakoztató és kitűnő kikapcsolódás, főleg hogy kicsit kint lehet az ember a szabadban a természet lágy ölén. Szerintem mindenképpen érdemes lenne kipróbálni a sportot, mozgást, esetleg séta képpen egynapos kirándulást a közelbe (szép helyek mindenhol vannak), kicsit kimozdulni a napi rutinból, persze csak óvatosan és betartva a fokozatosság elvét. Különben hamar el megy a kedvetek az egésztől.:roll::grin:
Üdv.,
Laci

Ui.: De jó! Végre ebbe a topikba is írtam valamit!:mrgreen: Azért remélem nem volt haszontalan…:mrgreen:

 

[rgyörgy]

Elszálltak a gondolataim,így még nem jártam.
Nagyjából, a lényeg. Érdemes keresgélni az alap ösztönök között, hátha visszalehet vezetni az okokat ide. Fura dolgokat képes az élet produkálni. Én úgy látom, megélhetési gondjaid nincsenek, akkor ez nem lehet a mozgató rugó. Van akinél a párkapcsolati problémák a kiváltó okok, ott is egyértelmű az alvászavar oka. Próbálok belegondolni, ha a feleségem lenne hasonló helyzetben, hogyan tudnék segíteni. Mivel okok vannak, megoldásnak is kell lennie. Csak hát, jobb lenne túl lenni rajta. Előbb utóbb biztosan helyre áll az egyensúlyod. Van két szép gyermeked, akikre büszke lehetsz, és ez is sokat segíthet.

 

[christina]

Próbálok belegondolni, ha a feleségem lenne hasonló helyzetben, hogyan tudnék segíteni. Mivel okok vannak, megoldásnak is kell lennie. Csak hát, jobb lenne túl lenni rajta. Előbb utóbb biztosan helyre áll az egyensúlyod. Van két szép gyermeked, akikre büszke lehetsz, és ez is sokat segíthet.

Pont ezen gondolkodtam az írásaitok alapján. A párotok hogyan reagál az alvászavarokra, depresszióra? Próbálnak-e segíteni és hogyan?
Vagy ahogy a barátoknak sem nyíltok meg ennyire, otthon sem?
Nagyon nehéz lehet ezekkel a problémákkal együtt élni, és legfőképp a napi teendőket ellátni fáradtan, ingerülten.
Úgy, hogy ne menjen a családi élet és főleg a ti egészségetek rovására.
Segíteni sajnos én sem tudok az ötleteim- amik felmerültek- már elhangzottak.
Nagyon sok erőt, kitartást kívánok mindnyájatoknak és kívánom, hogy megtaláljátok a lehető legjobb és legsikereseb kezelési módot!