Babázhatok
- Téma inditó naty77
- Kezdés dátuma
szandimon
Új tag
és azzal,hogy a pajzsmirigy alultermeléstől kevesebb tejcsi van nem is tudtam
Szia Lizzi!
nekem ez kezeletlen pajzsmirigyalultermelés volt, most nem tudok tök pontos referenciatartományt írni, de a TSH kb. 0,3-4,2 között jó, nekem pedig 79 volt.....
szandimon
Új tag
Elvileg 7 alatt kell lennie, van olyan orvos, aki 3x is kéri a 7 alattit, mielőtt start jelet adna, de én ezzel spec nem értek egyet, szerintem elég 1 jó HbA1c és ez is szubjektkjív. Akinek mindig 7 fölött van, annak minél közelebbit a 7-hez kell elérnie, ha közben stabilak a cukrai, akkor ez biztosan nem gond. Van, akinek 8 körülivel indul, de terhesség alatt ez mindig lejjebb megy, ezért, ha nem 2-20 közötti cukrok okozzák ezt vagy nem stabil 10-es minden cukra valakinek,akkor nem gond.
Nekem 6.0 és 6.3 volt a 2 terhesség előtt.
szandimon
Új tag
Kedves Tubi!
Annyi jó tanácsot adnak itt a csajok, de egy picit mindenki tapasztalata eltérő, neked kell eldöntened, hogy neked mi az, ami belefér, amivel a legjobban tudsz azonosulni. Annak idején ugyanilyen bizonytalan voltam, mint te, és tanácstalan. A terhesség alatt elolvastam egy jó könyvet a szoptatásról, és nem értek azzal egyet, h könyvből nem lehet dolgokat megtanulni. Amire lehetett, abból felkészültem. (tejleadó reflex, ha kevés a tej, ha sok a tej, koraszülött gyermek, stb.) Aztán a való életben persze ez kevés volt. Ugy éreztem, bármit is próbálok(bogyó, tea), nem segít, ha nincs gyakori szopi. Nem leányálom, ez igaz. Nálunk volt, h a gyerek sirt, tej nem volt, apát kértem meg, h rázza a bőgő gyereket, mert annyira furdalt a lelkiismeret, de tápot nem akartam! Egy óra múlva újra próba.... (De nem egész nap volt ez persze, hanem mondjuk csak este.) Aztán eltelt 3-4 nap, és azt mondtam, nem birom tovább, megyek, iratok tápot.... és épp azon a napon nem volt már bőgés éhség miatt... igy nem mentem. Én azért biztatnálak annyira, mert nekem sikerült! De mindenki más, az anya és bébi is.
Molli javaslatával tök egyetértek, én kipróbálnám, amit ír, még bimbóvédő krémet is ugyanazt használtam (Avent)
Napirend.... nekünk még 6 hónaposan sem volt....
Ébresztgetni kb. 1-2 hónapig kellett. (Ez is kegyetlen érzés....)
Cukorleesés? Dettó ugyanez. Nekem inzulin nélkül is leesett, mert nem tudtam időben kajához jutni. Ez majd kialakul, ki kell találni erre valami jót, ami nálatok beválik. (Nem elszomorítás, de "a gyerek miatt nem tudok időben enni" dolog elég sokáig téma egy pici gyereknél.... (nálunk még mindig)
Végül apa kérdése. Apa külön szobában, anya és fia pedig egy közös szobában, de külön ágyban. Nálunk ez volt a felállás 1 félévig. Így apa tud aludni, te pedig ha kell, odaveheted magadhoz a babut bármikor. Szandi a hasamon feküdve nagyon sokszor megnyugodott, elaludt. Utána, persze ha nem aludtam el én is, letettem a kiságyba
Elhatározás és kitartás, bárhogyan is döntesz
Annyi jó tanácsot adnak itt a csajok, de egy picit mindenki tapasztalata eltérő, neked kell eldöntened, hogy neked mi az, ami belefér, amivel a legjobban tudsz azonosulni. Annak idején ugyanilyen bizonytalan voltam, mint te, és tanácstalan. A terhesség alatt elolvastam egy jó könyvet a szoptatásról, és nem értek azzal egyet, h könyvből nem lehet dolgokat megtanulni. Amire lehetett, abból felkészültem. (tejleadó reflex, ha kevés a tej, ha sok a tej, koraszülött gyermek, stb.) Aztán a való életben persze ez kevés volt. Ugy éreztem, bármit is próbálok(bogyó, tea), nem segít, ha nincs gyakori szopi. Nem leányálom, ez igaz. Nálunk volt, h a gyerek sirt, tej nem volt, apát kértem meg, h rázza a bőgő gyereket, mert annyira furdalt a lelkiismeret, de tápot nem akartam! Egy óra múlva újra próba.... (De nem egész nap volt ez persze, hanem mondjuk csak este.) Aztán eltelt 3-4 nap, és azt mondtam, nem birom tovább, megyek, iratok tápot.... és épp azon a napon nem volt már bőgés éhség miatt... igy nem mentem.
Én azért biztatnálak annyira, mert nekem sikerült! De mindenki más, az anya és bébi is.Molli javaslatával tök egyetértek, én kipróbálnám, amit ír, még bimbóvédő krémet is ugyanazt használtam
(Avent) Napirend.... nekünk még 6 hónaposan sem volt....
Ébresztgetni kb. 1-2 hónapig kellett. (Ez is kegyetlen érzés....)
Cukorleesés? Dettó ugyanez. Nekem inzulin nélkül is leesett, mert nem tudtam időben kajához jutni. Ez majd kialakul, ki kell találni erre valami jót, ami nálatok beválik. (Nem elszomorítás, de "a gyerek miatt nem tudok időben enni" dolog elég sokáig téma egy pici gyereknél.... (nálunk még mindig)
Végül apa kérdése. Apa külön szobában, anya és fia pedig egy közös szobában, de külön ágyban. Nálunk ez volt a felállás 1 félévig. Így apa tud aludni, te pedig ha kell, odaveheted magadhoz a babut bármikor. Szandi a hasamon feküdve nagyon sokszor megnyugodott, elaludt. Utána, persze ha nem aludtam el én is, letettem a kiságyba
Elhatározás és kitartás, bárhogyan is döntesz
Sziasztok!
Már nagyon régen jártam erre, de most muszáj pár szóban leírnom, hogy nekünk milyen volt az eleje!
Kb. én is az őrület határán jártam, mert nekem sem akart elindulni a tejtermelés, akármit csináltam! Az én kisfiam egyszerűen nem akart szopizni. Hiába raktam mellre, annyira éhes és türelmetlen volt, hogy kb 2 perc után már megfeszítette magát és úgy sírt, hogy csinálhattam bármit...Próbáltam mindkét mellből váltogatva is, sőt mindenféle szoptatási ketyerével (szoptanít és társai), ami hol sikerült, hol hasonló eredményekhez vezetett, mint csak a mellem!
Én is nagyon akartam szoptatni és annyira nem értettem, nekem miért nem sikerül és ettől szinte teljesen becsavarodtam! Kipróbáltam minden teát, bogyót, vitamint, azok sem segítettek, a pihenésről meg szinte szó sem lehetett, hiszen kb egy óráig küzdöttem Hendrivel (szoptatás és pótlás), aztán hasfájás leküzdése, majd fejés kb megint egy óráig és már kezdhettem is előről az egészet! Én is haszontalannak éreztem magam, mert ezen kívűl semmi mást nem csináltam és úgy éreztem, még anyaként is csődött mondtam... Azt azért megjegyzem, nekem az egész napos fejések alatt gyűlt össze max. 50ml tejcsi, de az már nagy dolog volt! Ezt persze mindig odaadtam Hendrinek a nap végén. És közben vártam a bűvös 6. hét végét...és semmi nem történt nálunk!
Összesen 9 hétig próbálkoztam az anyatejjel, aztán úgy döntöttem, hogy egy nyugodt és kiegyensúlyozott (és mellé jobban kipihent) mama sokkal többet ér és lássatok csodát, pár hét múlva megszűnt Hendri csillapítatlan hasfájása és boldogok voltunk mind a ketten!
Az éjszakákat csak most kezdi átaludni, pedig már 1 éves lesz jan. 8-n, addig meg hiába tápszeres, mégis éjjel kétszer kért enni, szóval ez is baba függő!
Összefoglalva én is csak azt tudom mondani, hogy kitartás, ezen mindenki átesik az első babánál és ha tényleg nem megy, bele kell nyugodni! Attól még ugyanolyan jó anyuka vagy és ami tényleg egy nagy igazság: " A szeretet nem a ciciből vagy a cumisüvegből jön, hanem a szívedből!!!! "
Mindenkinek boldog új évet és gyermek kacajos, vidám napokat kívánok!!!
zsuzs
Már nagyon régen jártam erre, de most muszáj pár szóban leírnom, hogy nekünk milyen volt az eleje!
Kb. én is az őrület határán jártam, mert nekem sem akart elindulni a tejtermelés, akármit csináltam! Az én kisfiam egyszerűen nem akart szopizni. Hiába raktam mellre, annyira éhes és türelmetlen volt, hogy kb 2 perc után már megfeszítette magát és úgy sírt, hogy csinálhattam bármit...Próbáltam mindkét mellből váltogatva is, sőt mindenféle szoptatási ketyerével (szoptanít és társai), ami hol sikerült, hol hasonló eredményekhez vezetett, mint csak a mellem!
Én is nagyon akartam szoptatni és annyira nem értettem, nekem miért nem sikerül és ettől szinte teljesen becsavarodtam! Kipróbáltam minden teát, bogyót, vitamint, azok sem segítettek, a pihenésről meg szinte szó sem lehetett, hiszen kb egy óráig küzdöttem Hendrivel (szoptatás és pótlás), aztán hasfájás leküzdése, majd fejés kb megint egy óráig és már kezdhettem is előről az egészet! Én is haszontalannak éreztem magam, mert ezen kívűl semmi mást nem csináltam és úgy éreztem, még anyaként is csődött mondtam... Azt azért megjegyzem, nekem az egész napos fejések alatt gyűlt össze max. 50ml tejcsi, de az már nagy dolog volt! Ezt persze mindig odaadtam Hendrinek a nap végén. És közben vártam a bűvös 6. hét végét...és semmi nem történt nálunk!
Összesen 9 hétig próbálkoztam az anyatejjel, aztán úgy döntöttem, hogy egy nyugodt és kiegyensúlyozott (és mellé jobban kipihent) mama sokkal többet ér és lássatok csodát, pár hét múlva megszűnt Hendri csillapítatlan hasfájása és boldogok voltunk mind a ketten!
Az éjszakákat csak most kezdi átaludni, pedig már 1 éves lesz jan. 8-n, addig meg hiába tápszeres, mégis éjjel kétszer kért enni, szóval ez is baba függő!
Összefoglalva én is csak azt tudom mondani, hogy kitartás, ezen mindenki átesik az első babánál és ha tényleg nem megy, bele kell nyugodni! Attól még ugyanolyan jó anyuka vagy és ami tényleg egy nagy igazság: " A szeretet nem a ciciből vagy a cumisüvegből jön, hanem a szívedből!!!! "
Mindenkinek boldog új évet és gyermek kacajos, vidám napokat kívánok!!!
zsuzs
sziasztok!
most mindenkinek írok egyszerre, mert mindenkinek köszönöm a támogatást, meg a bátorítást! tényleg nagyon meg vagyok hatva, hogy ilyen sokan és részletesen leírtátok a sztorijaitokat és a véleményeteket, olyan jó érezni, hogy segíteni szeretnétek, és úgy remélem, hogy 1-2-3 év múlva majd én is fogok tudni segíteni másoknak
a tegnap este - ma reggel volt a mélypont, most úgy érzem, túljutottam ezen (vagy csak mert ma du tudtam 2 órát aludni?) hát nem tudom, mi lenne velem a megértő és türelmes férjem nélkül, nem is tudom, hogy bírja ki néha velem
most úgy tűnik, az általános hasfájás reflux-szá alakult, teljesen másképp sír Ricsi, sokkal elkeseredettebben és másképp feszíti a hátát, meg vissza is bukik néha elég nagy mennyiséget. úgyhogy új feladat van - nincs idő a depire.
Molli -kérdezted, igen a Suttogót olvasom? Nem jól teszem? nekem hasznosnak tűnt egy csmó tanács, a napirend különösen, mert hogy akkor mi is jobban tervezhetjük a napunkat. Vagy naív elképzelés, hogy ilyen korán (4. hét eleje) ki lehet alakítani napirendet?
megyek hasfájás-elhárítani.
tubi
most mindenkinek írok egyszerre, mert mindenkinek köszönöm a támogatást, meg a bátorítást!
tényleg nagyon meg vagyok hatva, hogy ilyen sokan és részletesen leírtátok a sztorijaitokat és a véleményeteket, olyan jó érezni, hogy segíteni szeretnétek, és úgy remélem, hogy 1-2-3 év múlva majd én is fogok tudni segíteni másoknak a tegnap este - ma reggel volt a mélypont, most úgy érzem, túljutottam ezen (vagy csak mert ma du tudtam 2 órát aludni?
) hát nem tudom, mi lenne velem a megértő és türelmes férjem nélkül, nem is tudom, hogy bírja ki néha velem most úgy tűnik, az általános hasfájás reflux-szá alakult, teljesen másképp sír Ricsi, sokkal elkeseredettebben és másképp feszíti a hátát, meg vissza is bukik néha elég nagy mennyiséget. úgyhogy új feladat van - nincs idő a depire.
Molli -kérdezted, igen a Suttogót olvasom? Nem jól teszem? nekem hasznosnak tűnt egy csmó tanács, a napirend különösen, mert hogy akkor mi is jobban tervezhetjük a napunkat. Vagy naív elképzelés, hogy ilyen korán (4. hét eleje) ki lehet alakítani napirendet?
megyek hasfájás-elhárítani.
tubi
christina
Őstag
Köszönjük a gratulát és a bíztatást!
szóval nekem is az a központi kérdés, hogy hol a határ, meddig érdemes próbálkozni. Amiket eddig kipróbáltunk, az is elég fárasztó, a gyerkőc mellett figyelni a cukromra, a vérnyomásra, homeobogyók bevétele, eleget inni, pihenni. Főleg, hogy Ricsi hasfájós, emiatt elég kiszámíthatatlan, hogy
mikor mit tudok csinálni, mert sokszor kell pocit melegíteni, tornázni, masszírozni. De nem panaszkodom, ha mindez eredményt hozna, megérné. Infacolt kipróbáltuk, de csak 1 napig, mert úgy tűnt, rosszabb lett tőle. Persze rá van írva, hogy néhány napig eltart, míg a hatás kialakul, de nekem nem volt lelkem nézni szegényt, ahogy egész nap feszül, nyom, sír. Most a kajcsi előtt 10 ml édeskömény tea és ha fáj, akkor külső megoldásokkal próbálkozunk. mi amúgy BEBA start HA-t eszünk...
Az fontos, hogy nem bántál meg semmit, nem is szabad, jó célért tetted és a kislánykád biztosan nagyon örült, hogy a Te tejcsidet ihatta
Nagyon szép és nyugodt Ünnepeket Nektek és minden szépet és jót az Új Évre!!!
Kedves Tubi!
Először is gratulálok a kisfiadhoz.
Üzeneteidet olvasva eszembe jutottak a 4 évvel ezelőtti nehézségek, ami a szoptatás és a fiam hasfájása miatt voltak. Nyeltem nagyokat, és nem vágyom vissza azokat az időket. Nem volt könnyű időszak, de ezt te is látod-tudod.
A lányommal (már 14 éves) annak idején se volt tejem, nagyon akartam szoptatni, ittam valami szőrnyű ízű teát rendületlenül, meg fejtem- de semmi. Akkor azt gondoltam ez örökletes lehet, hisz anyukámnak se volt teje, vagy a lányom "lustasága" miatt van, nem akart szopizni elaludt, meg persze az üvegből jobban jött a cucc és erre hamar rájött-kiverte a patáliát. Az életkörülményeink se a legszerencsésebbek voltak.
10 évre rá megszületett a fiam, minden tervszerűen tökéletesen ment, a szülőszobán már kezdett szopizni, nagyon ügyes volt, ezért úgy gondoltam minden rendben megy majd.
De tejem most se volt sok. Voltunk szopás mérésen (valahogy így hívják), szopogattam a homeopátiás bogyót, ittam teát, sokat próbáltam fejni, de semmi.
Elkeserítő volt a szopiztatás -később pótlás- fejés, gátseb tisztitás... mire végeztem, kezdhettem elölről. És ez így ment egész nap. A lakás szaladt, főzni nem tudtam, úgy éreztem elhanyagolom a lányomat, a férjemet és mindeközben béna, ügyetlen rossz anyának gondoltam magam.
Emellett azt lehet olvasni, hallani, hogy mindenki tud szoptatni, mindenkinek van teje és keresd fel a szakembereket majd ők segítenek.....Csak az nem tud szoptatni aki nem akar....
A tévében egy közismert személy már a kórházból jövet fogadta a stábot és az öt napos gyerekével együtt ott állt a kamerák előtt a csilli-villi házában, kisminkelve, frissen mosott hajjal, soványan, csinosan, mosolyogva. Én meg fel tudtam volna robbani az idegességtől. És azt éreztem miért vagyok én ennyire béna? Hiába volt már egy gyermekem, úgy éreztem semmivel sem vagyok ügyesebb, tapasztaltabb.
A férjem elkeseredve talált rám délután, és ő nyugtatott hogy könnyű lehet neki bejárónővel sminkessel, fodrásszal.....és ne essek kétségbe.
Persze tudtam én hogy igaza van, de abban a helyzetben ez a híradás csak olaj volt a tűzre.
Ugyanis senki nem mesélt ezekről a nehézségekről, se a család, se barátnők, se védőnő (na róluk inkább nem is írok, az külön röhej) mintha ezt ciki lenne bevallani, hogy nekik sem volt fenékig tejföl.
Pedig ha erről beszélnének,a kismamák kevesebben éreznék magunkat szerencsétlennek.
Aludni kb. 2 évig nem tudtunk nyugodtan. Először az éjjeli etetés, aztán az iszonyú hasfájás ami semmire se múlt el, aztán egyszer csak elvágták, majd 1 éves kora előtt pár héttel a diab. kialakulása előtti sírás, ivás, bepisilés hetekig- mire kiderült a diab.-ja. Majd 1 éven át a diab. miatti izgulás, az éjszakai mérések.:dr_21: Nem volt egyszerű. Úgyhogy babázni csodás, de nem cserélném le az én 4 éves okos fiamat egy kisebb manóra.
Tanácsot nem tudok adni, majd kialakul. Mindenkinél máshogy működik. (ez a nesze semmi, fogd meg jól?!)
Viszont az én történetemet adom cserébe minden nehézségekkel küzdő anyukának, hogy érezze és lássa nem csak neki nehéz az első pár hónap és ez idővel sokkal-sokkal jobb lesz, csak ezt kell kibírni. És miért ne bírnánk ki?! Hisz anyák vagyunk és minden nehézség és probléma ellenére ez a legszebb dolog a világon. Ezt senki nem értheti, érezheti csak mi- ANYÁK!
Köszönöm, ha elolvastátok a hosszúra sikerült üzimet, és mindenkinek nagyon sok szép élményt, emléket és zökkenő mentesebb anyaságot kívánok, szeretettel!
Christina, nekem nagyon tetszett, amit írtál!!!!
Engem az idegesített folyton, hogy tényleg vannak sokan, akiknek varázsütésre sikerült, semmit nem kellett tenniük és nem értettem, hogy miért van az, hogy valakinek megy minden, másnak meg akkor sem, ha meggebed - pedig az igét mindenki hírdeti, hogy márpedig mindenki tud szoptatni.
Engem az idegesített folyton, hogy tényleg vannak sokan, akiknek varázsütésre sikerült, semmit nem kellett tenniük és nem értettem, hogy miért van az, hogy valakinek megy minden, másnak meg akkor sem, ha meggebed - pedig az igét mindenki hírdeti, hogy márpedig mindenki tud szoptatni.
mantanya
Aktív tag
Sziasztok!
Örömmel tudatom, hogy 2009.12.19-én, 09.02 perckor, 4250 grammal, 53 centivel, 36 hétre, császárral megszületett 3. gyermekünk, Bulcsú Csanád. Koraszülöttre kerültünk, két nap inkubátor, antibiotikum, de már itthon vagyunk, egészségesen. Növögetünk, eszünk, alszunk, tegnap volt egy hasfájós esténk. A cukraim jók voltak, mégis ekkora babó lett belőle. Egyenlőre ennyi!
Örömmel tudatom, hogy 2009.12.19-én, 09.02 perckor, 4250 grammal, 53 centivel, 36 hétre, császárral megszületett 3. gyermekünk, Bulcsú Csanád. Koraszülöttre kerültünk, két nap inkubátor, antibiotikum, de már itthon vagyunk, egészségesen. Növögetünk, eszünk, alszunk, tegnap volt egy hasfájós esténk. A cukraim jók voltak, mégis ekkora babó lett belőle. Egyenlőre ennyi!
Gratulálok!!!
Majd leírod, mi volt pontosan? Miért jött a 36. hétre és miért kellett császár (úgy emlékszem, te is normál úton szülted az első két babádat)?
Hát igen, minél idősebb valaki, minél többedik baba és még fiú is, sajna, ehhez nem kell rossz cukor... nekem is ez volt, tökéletes értékek (HbA1c 5.6 körül végig, csak reggel volt a kaja után 10 körüli 1 órára általban, de ugyanez volt a kisebbiknél is, aki nem lett nagy egyáltalán, sőt) és mégis, azt mondták, macrosomia (3500gr lett 35 hét 5 naposan, de ő még csak a második baba volt
). A dokim szerint nem kell rossz cukor a macrosomiához, bőven elég, ha cukorbeteg valaki, minél régebb óta, minél többedik baba, van valami faktor, amit nem ismernek pontosan, hogy mi, de rájöttek, hogy nem a vércukorszint okozza, valami más, ami a cukorbetegekben van jelen és mégcsak szövődmény sem kell hozzá.
Sziasztok!
Először is gratula Bulcsú Csanád fiatokhoz!
Én régen nem jelentkeztem, de köszönöm így utólag is a sok hasznos segítséget az elég durva hypom után. Azóta kétszer is felkelünk éjszaka, de szerencsére azóta hasonló sem történt, sőt most elkezdtek felfelé tendálni a vércukraim, úgyhogy kísérletezhetek újra a legmegfelelőbb adagokkal, ami valószínűleg a következő hétre már nem is lesz jó. A mostani HbA1c 5,7% volt, úgyhogy akkora nagy baj csak nem lehet az anyagcserémmel. Az orvos szerint egyszerűen a baba akkor valamiért bekavart a rendszerbe. Szemészeten is voltam, a 2007-es állapotomhoz képest semmit sem romlott a szemem, ami 20 év DIAB után azért nem elhanyagolható.
Szóval még egyszer mindenkinek köszönök mindent, biztosan lesz még olyan, amikor szükségem lesz rátok.
Irén + Luca
(19 hét)
Először is gratula Bulcsú Csanád fiatokhoz!
Én régen nem jelentkeztem, de köszönöm így utólag is a sok hasznos segítséget az elég durva hypom után. Azóta kétszer is felkelünk éjszaka, de szerencsére azóta hasonló sem történt, sőt most elkezdtek felfelé tendálni a vércukraim, úgyhogy kísérletezhetek újra a legmegfelelőbb adagokkal, ami valószínűleg a következő hétre már nem is lesz jó. A mostani HbA1c 5,7% volt, úgyhogy akkora nagy baj csak nem lehet az anyagcserémmel. Az orvos szerint egyszerűen a baba akkor valamiért bekavart a rendszerbe. Szemészeten is voltam, a 2007-es állapotomhoz képest semmit sem romlott a szemem, ami 20 év DIAB után azért nem elhanyagolható.
Szóval még egyszer mindenkinek köszönök mindent, biztosan lesz még olyan, amikor szükségem lesz rátok.
Irén + Luca
(19 hét)
christina
Őstag
Christina, nekem nagyon tetszett, amit írtál!!!!
Engem az idegesített folyton, hogy tényleg vannak sokan, akiknek varázsütésre sikerült, semmit nem kellett tenniük és nem értettem, hogy miért van az, hogy valakinek megy minden, másnak meg akkor sem, ha meggebed - pedig az igét mindenki hírdeti, hogy márpedig mindenki tud szoptatni.
Drága Christina minden szavaddal egyetértek és jó ezeket a dolgokat olvasni
most én sem cserélném le Karolát egy pici babára az biztos,és a lelkiállapotomat sem az akkorival,ami kegyetlen volt,de kibírtam
Örülök, hogy olvastátok.
Ja, még azt elfelejtettem, hogy a napi tejmennyiség kb. napi 20-50 ml volt, de azt rendületlenül fejtem és adtam neki hónapokig, mert minden cseppje kincs.
Gondolhatjátok, hogy mikor diabos lett, nekem meg kellett küzdenem magammal, hogy mi lett volna esetleg ha rendesen szoptatom, mert van tejem literszám.
Tudom, hogy ez hülyeség és nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a diab. a szoptatott vagy tápszeres gyereknél alakul-e ki. De ez a kisördög azért ott motoszkált bennem egy darabig.
napocska
Őstag
Örülök, hogy olvastátok.
Ja, még azt elfelejtettem, hogy a napi tejmennyiség kb. napi 20-50 ml volt, de azt rendületlenül fejtem és adtam neki hónapokig, mert minden cseppje kincs.
Gondolhatjátok, hogy mikor diabos lett, nekem meg kellett küzdenem magammal, hogy mi lett volna esetleg ha rendesen szoptatom, mert van tejem literszám.
Tudom, hogy ez hülyeség és nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a diab. a szoptatott vagy tápszeres gyereknél alakul-e ki. De ez a kisördög azért ott motoszkált bennem egy darabig.
Dani 9 hónapig kizárólag anyatejen élt, aztán mégis...
gabibaba
Aktív tag
Örülök, hogy olvastátok.
Ja, még azt elfelejtettem, hogy a napi tejmennyiség kb. napi 20-50 ml volt, de azt rendületlenül fejtem és adtam neki hónapokig, mert minden cseppje kincs.
Gondolhatjátok, hogy mikor diabos lett, nekem meg kellett küzdenem magammal, hogy mi lett volna esetleg ha rendesen szoptatom, mert van tejem literszám.
Tudom, hogy ez hülyeség és nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a diab. a szoptatott vagy tápszeres gyereknél alakul-e ki. De ez a kisördög azért ott motoszkált bennem egy darabig.
Gábor csak anyatejet kapott fél éves koráig, tejet 1 éves kora után kapott. Mégis ő a diabos. Eszter kezdettől kapott kiegészítést, ráadásul az akkor szokásos Robébi nevű csodát.
Hát igen, ezen átrágtuk magunkat néhány hete ebben a topikban, miszerint a tejtermékek megvonása nem egyenlő azzal, hogy nem lesz cukros valaki. De a kutatások arra engednek következtetni, hogy csökkenti az esélyét, de semmi esetre sem zárja ki - szóval biztosan vannak gyerekek, akik azért nem lettek cukrosok, mert nem kaptak tejterméket sokáig (egyébként itt megjegyzem, hogy a fél évig tartó szopi önmagában kevés, 1 éves korig elvileg semmilyen tejterméket nem szabadna adni, kivéve a sajtot, amint itt ezt meg is tárgyaltuk néhány hete, tehát az is számít, ha 8 hós korában joghurtot, tejfölt eszik egy baba - de tényleg nem szabad elfelejteni, hogy vannak babák, akik valszeg ezért nem lettek diabosok, de vannak, akik ennek ellenére is azok lettek, tehát van egy faktor, amit nem ismernek még, ami ha jelen van, mindenképpen diabos lesz a gyerek).
mantanya
Aktív tag
Gratulálok!!!
Majd leírod, mi volt pontosan? Miért jött a 36. hétre és miért kellett császár (úgy emlékszem, te is normál úton szülted az első két babádat)?
Hát igen, minél idősebb valaki, minél többedik baba és még fiú is, sajna, ehhez nem kell rossz cukor... nekem is ez volt, tökéletes értékek (HbA1c 5.6 körül végig, csak reggel volt a kaja után 10 körüli 1 órára általban, de ugyanez volt a kisebbiknél is, aki nem lett nagy egyáltalán, sőt) és mégis, azt mondták, macrosomia (3500gr lett 35 hét 5 naposan, de ő még csak a második baba volt
Csak röviden: az eredményeim végig jók voltak, 6,4 -el indultunk, aztán 5,7 és 5,9. Szóval erre nem lehet fogni. Az tuti, hogy marha nagy hasam volt, meghát az UH alapján is nagy babára számíthattunk. A 36 hetes UH-on 4700 grammra becsülték, macrosomia, másfélszer több magzatvíz, meg fötopátia gyanúja. Ennyi kellett, és a doki (persze nem a fogadott dokim, mert Ő erre rá sem bagózott, hanem aki az UH-ot csinálta) azt mondta, másnap azonnali befejezés. Így maradtunk és másnap reggel meg is császároztak. Ráadásul hosszába vágott. Végül nem lett akkora, mint becsülték, és a lányomat megszültem simán 4550 grammal, lehet, hogy sikerült volna spontán is. Az tuti, hogy ez sokkal rosszabb volt. Eleve, hogy műtétről van szó, hogy nem élheted át magát a szülés élményét, meghát a felépülés sem volt egy leányálom. A baba átkerült a koraszülött osztályra, 2 nap inkubátor, légzéstámogatás, antibiotikum, kékfény, stb. Nem volt egyszerű menet, mivel a kora nem is egy épületben van a szülészettel (kb.300-400 m), így frissen műtve, -20 fokban, hóban jártam át szinte hason csúszva 3 óránként, hogy cicire tegyem. Persze nem panasz, mert az ember bármire képes, ha a porontyáról van szó. Mindegy, már itthon vagyunk, 9 napot voltunk a korán. Szopizunk, alszunk, és szépen növögetünk.
Egyenlőre ennyi, mert most is itt szuszog a fülembe!