Kedves Umbra!
Most olvastalak csak...
Remélem, nem köveznek meg majd mások ezért, de én is sokáig kerestem az okokat és sokszor elgondlkodtam azon a mi lett volna ha dolgon. És nem tartom nagy problémának ezen filózni, mert nálam így kerültek helyére a dolgok és ma már nem izgat ez a kérdés.
A vírustémáról. Ezt azért elég régóta tudják az orvosok, hogy egy-egy erősebb vírusfertőzés kiválthatja azt az immunrekciót, aminek következtében a test megtámadja a saját inzulintermelő sejtjeit. De ez nem egy adott vírus, hanem akármilyen vírus lehet, ami erős immunválaszt vált ki a szervezetből. Ilyet nem lehet elkerülni sajnos. Nálam egy influenzafertőzés volt a manifesztálódás elötti fél évben és egészen nyilvánvalóan az hozhatta ki belőlem ezt a reakciót. DE: ilyen immunreakciót csak abban az emberben válthat ki egy vírus, akiben hajlam van. Ezért, ha nem is az a vírus hozta ki a babádból, amit terhesen kaptál el, vagy nem hozta volna ki belőle, akkor kihozta volna egy következő. Ezért végülis tényleg mindegy, hogy mi hozta ki, mert nem önmagában a vírus a bűnös, hanem a hajlam, ami benne volt a babában és az a génjeiben van benne valszeg (vagy génhiba? de semmi esetre sem olyasmi, amiről egy anuyka tehet a terhessége idején! vagy később).
Nekünk szívritmuszavarral született a kisebbik és majdnem 1 évig magamat hibáztattam, aztán hosszas beszélgetések (az orvosokkal...) után megértettem, hogy ugyanaz a szitu itt: hajlama a génjeiben volt és még csak nem is külső tényezők hatására manifesztálódott nála, hanem egyszerűen belülről jött egy plussz inger, ami kiváltotta és ezzel elindította a folyamatot. Nem fogja kinőni, napi 3x-i, órára pontosan beadott gyógyszerrel él. Bár nekünk van remény, mert 6 éves korában meg lehet majd műteni és egyáltaln nem olyan rossz betegség, mint a cukorbetegség, de ezt csak nemrég ismertük fel - tudtuk meg (a műtétet). Szóval az érzés hasonló lehet, amikor keresed az okát és az ember azon filózik, hogy mit kellett volna másképp csinálnia. Nagyon nehezen, de megértettem, hogy ezek a dolgok nem rajtunk múlnak: ha nem drogoztunk, piáltunk, szedtünk mindenféle tiltott gyógyszert, hanem normálisan éltünk terhesség alatt, akkor a sors ezt dobta nekünk és pont. El lehet fogadni bármit, a cukorbetegség meg nem is olyan rossz dolog, simán lehet vele teljes életet élni! Főleg pumpával! Csak még picike nagyon, de ha nagyobbacska lesz, már nem lesz ilyen brutális ez a dolog!
A fülcimpát próbáld meg, nagyon jól lehet onnan mérni babánál. A lábujjak is jók, nem kell a sarokból, szerintem a lábujj ugyanolyan értéket fog adni, mint a kézujjak. Én nagyon féltem régebben, hogy sziták az ujjaim és ez nem jó, nem nyúlhatok dolgokhoz hozzá, de azért ez nem így volt, igazából egyetlen egy dolgot hagytam ki az életemből: az edzéseinken (tollaslabda) mindig fel kellett mosni a pályát ütések elött és kézzel kellett kifacsarni a felmosóronygot és olyan piszkos, állott vízben kellett ezt mindig megtenni (mert siettünk és nem volt idő újratölteni a vödröt

), hogy azt mondtam, hogy ebben a vízben én nem turkálok. Na, ezt leszámítva, még sárban is turkáltam kézzel, szóval én hagynám homokozni, mert kb 1 perc alatt heges lesz, legalábbis nem lesz nyílt az ujjszúrás utáni heg.
Szia Kmolli,
Itt vagyok megint, közben olvaslak ám benneteket, csak nem írtam, mindenkinek (kisnyuszi, tidebor, Poe) nagyon köszönöm a hozzászólásokat, kedves szavakat!
Kedves kmolli és vighkata! Leírnátok nekem, hogy nálatok ki a cukorbeteg, hány éves a gyermeketek - ha ő beteg - mert teljesen elvesztem, nem akarok tudatlanul levelezni... visszaolvasni pedig nincs idegzetem, időm.
Tidebor!
Megnyugtatóak a szavaid, csak hát a mindennapos apró problémák, kezdek besokallni! Olyan pici még! A 4 fal között élünk kettecskén (férjem dolgozik) és csak az tölti ki az életünket, hogy épp mit egyen, mennyi a cukorja, óráról órára élünk, óráról órára csak az izgalom, hogy megint mennyire megy fel neki, vagy hipózik be. (mostanában inkább magas értékek vannak. ) Írj máskor is!
Tegnap este foylamatosan magas neki, óránként felsírt éjszaka, adtam neki vizet (gondolom a magasabb cukor miatt szomjas) és visszaludt. Ezt csináltam 23:00-tól óránként, aztán mértük 2:00-kor, 6:00-kor, aztán evett 7:00-kor, 9:30-kor. Szóval.... alvás nincs.
Pici babánknak /aki nem is olyan kicsi, 10 kg!

/ nem olyan jók az értékei, sőt mondhatnám, hogy 3 hónapja, amióta kiderült a cukorbetegsége, alig volt olyan nap, amit én tökéletesnek tekinthetnék. Jan. elején iszonyatosan hipo-s napok voltak, az elmúlt 1 hétben pedig inkább magasabb, 13-14 értéket is mérünk. Állítottunk a bázison megint, de már nagyon kivagyok. Valahol azt olvastam, hogy a betegség felismerése után 2 hónappal rendeződnie kellene az értékeknek, természetesen, ha jól csináljuk a dolgokat. Vezetjük egy füzetben, mindent feljegyzünk, de mégis minden nap becsúszik egy kis baki és felmegy a cukor. Az az igazság, hogy nekünk az égvilágon senki nem mondta (de lehet, hogy pumpásoknak nem is fontos?), hogy mikor mennyi CH-t egyen. Olvasom, hogy másoknak meg van szabva, hogy reggelire/ebédre... mit ehet. A zárójelentésen szerepelt, hogy napi 60-80 CH-t egyen és kész. Még szopik, 3 orvos is (gyerekorvosunk, kórházbeli gyerekorvos, ahol született, még egy ismerős) azt javasolta, hogy ne hagyjam abba a szoptatást. Nem is hagytam, kéri is a babóca. Hajnalban, reggel ébredés után, vacsikor (18:00) és lefekvés előtt szopik. Szegénykémmel kóstoltatni (hozzátáplálás) kellene a kajákat, de nem merem, nehogy sok legyen és felmenjen a cukorja. Igaz, már most is bátrabb vagyok, mint akár múlt héten, már joghurtot, túrót, teljes kiörklésű kenyeret, sajtot is kap, de annyit adok neki,a mennyit kér és ahhoz próbálok saccolni bólust. Nem tudok mást tenni, kisbaba. Sőt igazából azt sem tudom, hogy adott CH-jú kajához mennyi inzulinra lenne szüksége, csak próbálgatjuk. DE! meddig lehet ezt csinálni?? A kis szervezete bírni fogja? Szövődmények később?
Tegnap kivette a tokjából a pumpát és a zsinórt fogva el kezdte lóbálni!!

Pedig csak annyi volt, míg 20 mp-re nem figyeltem oda, elkezdtem egy almát hámozni neki! Valamelyik nap pedig valószínű megránthatta a szereléket, bevérzett neki, tehát egyértelmű volt ekkor a magas cukor.
Jajj, egyszerre zúdítok mindent, mint egy dilinyós.

)
Még írok.