Álmatlanság, éjszakai felébredések

rgyörgy

Új tag
Most Lacinak írtam, és mikor elakartam küldeni, a klikkre eltűnt a levél. Lehet, hogy újra kell telepíteni a windozt?Mindjárt klikk, és kiváncsi vagyok.
 

rgyörgy

Új tag
Egyszer már írtam erről, nem túl régen, 11 óra körül felriadtam, hogy nem kapok levegőt, megfulladok. Rosszul voltam, de ráébredtem, rendesen lélegzem. Ettől függetlenül, a páni félelem megmaradt reggelig, hiába sétáltam. Ekkor írattam fel frontint, amiből kétszer vettem be, de ha elutazunk, akkor is viszem magammal biztonság okán. Tízéves korom körül már volt olyan, hogy egész éjjel menekültem, az erdőben. A halálfélelem elől menekültem, de akkor az oka a háborús lelki sérülés volt. Fontos az önismeret, hogy megtaláljuk az okokat. A mozgás és ingerszegény élet is megbosszulhatja magát. Esetemben ez volt utoljára. A tudatalattim gondoskodott róla, hogy ne kelljen unatkoznia. Előbányászott egy szintén gyerekkori, rég elfelejtett eseményt. Balatonon nőttem fel, otthon voltam a mélyvízben is. Egy alkalommal beúsztam egy víz alatt lévő, jó nagy tető alá, és elnavigáltam magam. Az volt a szerencsém nem veszítettem el a lélekjelenlétem, korrigáltam. Az utolsó pillanatban értem a tető széléhez, így megúsztam. Kisegítettek a vízből, de nagyon sokáig nem bírtam lábra állni se, annyira elment minden erőm. Mostanában hajmosáskor is olyan érzésem van, nem kapok levegőt, megfulladok. Mivel már ismerem az okot, könnyebben megegyezek magammal. Másik irány, amerre érdemes keresgélni:
Ti még a diktatúrában születtetek. a szüleitek nem tudhatjátok, miken mentek keresztül. Még a hatvanas években naponta láttam három pici gyereket, akikről, már akkor lehetett tudni, nehéz felnőtt koruk lesz. De erről majd máskor.
Jó éjt mindenkinek.
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Azt már észrevettem, hogyha nagyon sokat sétálok egy nap, akkor jobban alszom, de a séta azért nem sport.
Pedig biztos lehetsz benne, a séta is sport. talán nem olyan intenzív, mint a futás, de azért az is mozgás.

Amit én tudok, a sport alatt adrenalin termelődik, és ez kiváltja a szerotonin termelődését is, amit boldogság hormonnak is neveznek. Mindenképpen hasznosnak tartom sétát.
 

Magdika

Új tag
Szia Magdika!
Én azt nem értem, miért kell mentegetőzni, ha egy nyitott fórumon, bárki bármikor hozzászól? Apropó..engem érdekelne, mi volt Veszprémbe? Úgy hallottam, neked volt egy kellemes meglepetésben részed. Nem osztanád meg velünk az örömödet, úgy tudom kapcsolatban áll a téma a diabbal.
Szóval, kíváncsian várom!

Szia Gyuri!

Elég burkoltan kérdezel, nem egészen értem mire gondoltál. Veszprémben én két kellemes dologban részesültem. Az egyik is és a másik is kapcsolatban áll a diabal. De egyik sem volt meglepetés.
Megismerhettünk bennetek személyesen aminek nagyon örültünk és megkaptam a Joslin Emléklapot amire már 24 éve jogosult vagyok. Ezt 25 évben eltöltött diabetesz után igényelhetik a cukorbetegek. Eddig ezt Amerikában lehetett át venni, most a Győrben megtartott 40 éven felüliek találkozóján lehetőséget kaptunk, az igénylésre és a diabetesz lap szerkesztői segítségével, nekik postán elküldték, és ezt ünnepélyes keretek között ott Veszprémben adták át egy szál sárga rózsával, de hisz ezt ti látátok. Ha erre gondoltál, akkor most itt el kell mondanom azt is, hogy ha van olyan ismerősötök aki erre jogosult, a diabetesz lapon keresztül kérheti. Feltétele zárójelentés, vagy orvosi irat, amivel bizonyítható a 25 vagy 50 éve fennálló diab. Az 50 év felett már Érmet is kapnak. Nekem ehhez még kell másfél évet megélnem. Jóval többet szeretnék.

Magdika

Kedves kismadár!

Most jól vagyok, de a gyógyszerekkel. Azt hiszem én már nem is fogom abbahagyni. Hogy mi az ok? Néhány családi dolog amiről még nem tudok a nyilvánosság előtt beszélni. A testvérem, az édeapám, a gyermekem, az unokám, az édesanyám. Szörnyű dolgokat éltünk meg. Eggyelőre ennyit.
Ha nem megyek orvoshoz vele nem vagyok biztos benne, hogy még itt vagyok a családdal. Így most megint én vagyok a család gerince. Ezt egyszer régen mondta a férjem. Azt hiszem ma is hiába vettem be az altatót nem lesz alvás. 0:35 van elmúlt éjfél és még itt ülök a gépnél nem vagyok álmos. De neked még ott van a két kicsi gyerkőc. Értük ha kell gyógyszerrel is élned kell még. Én is a családért vállaltam be. így még tudok nekik segíteni.
Magdika
 

nofre

Adminisztrátor
Fórumvezető
Pedig biztos lehetsz benne, a séta is sport. talán nem olyan intenzív, mint a futás, de azért az is mozgás.

Amit én tudok, a sport alatt adrenalin termelődik, és ez kiváltja a szerotonin termelődését is, amit boldogság hormonnak is neveznek. Mindenképpen hasznosnak tartom sétát.

Bizony, bizony, a séta is sport.

Sétával fogyni

Jótékony séta

A heti 5x1 óra gyaloglás megfiatalít

Ne rohanj, csak gyalogolj - meghosszabbítod az életedet
 

lmfiti

Új tag
Sziasztok! Kicsit le vagyok maradva! Mostanában csak pár perceim voltak a gép előtt, ami gyors olvasásra volt elég, válaszra nem.
- Kismadár! Köszönöm az együttérzést, a problémáimat illetően! Recepción dolgoztam egy üdülőben, másik munkán pedig csak most fogok gondolkodni, mert eddig bevallom inkább a végrendeletemet akartam megírni, nem egy új jövőn gondolkodni. Most viszont úgy néz ki mégis kapok új lehetőségeket az élettől, ezután belelendülök. Addig még a munkahelyemmel a szokásos végkielégítéses köröket futjuk...ki mondjon fel kinek. Egy kicsit még mérgezi a napjaimat!
Egyébként csatlakozom R. György véleményéhez! Van pár kedvenc mondásom: "A vég nem büntetés, mindig egy új, szebb, boldogabb jövő kezdete", "Minden csak addig tart amíg igazán jó!", " Ami nem öl meg az megerősít". Azt gondolom, ha egy pár már nem tud együtt fejlődni, az élet úgyis kikényszeríti a változást, hogy aztán megújult erővel mindketten a saját szintüknek megfelelő kapcsolatban tovább fejlődhessenek. Igenis jön másik kapcsolat! 2 gyerekkel is jöhet, nem egy példát láttam már! Ha valakinek kelleni fogsz(és miért ne kellenél,hisz értékes ember vagy) Kelleni fogsz a gyerekeiddel, problémáiddal, rossz idegállapotoddal együtt is! Tapasztalatból mondom. Az én párom amióta megismert, még csak sz...ból várat próbál építeni! Mit ne mondjak...jó nagy, ígéretes várat láthatott bennem, mert szegénykém még csak a problémáimat,és betegségeimet kapta mióta ismer! Utólag miatta, és magam miatt is bánom, hogy nem szedtem rendszeresen bogyókat, hanem őt is belevontam az alvászavaros életembe. Remélem egyszer kiheverjük.

-Molli: Lekéstem az írott formáról, de azért olvasóként titokban szorítottam értetek! DG-nek igaza van: Senki sem bírná helyetted, vagy nálad jobban, végigcsinálni, hihetetlen erős vagy! Fel a fejjel!

Az öngerjesztő folyamatot én is átéltem, én is inkább már maga az elalvás tényétől féltem, és számoltam, hogy "már csak ennyit alhatnék ha tudnék,de nem tudok"-aztán természetesen nem tudtam. Másnap persze utáltam magam, mert semmi sem gátolt meg az alvásban, csak én saját magam.

Én 20 éve sportolok, van ilyen-olyan tapasztalatom. Valóban jótékony lehet az elalvásra amennyiben az ember szívesen, önmagáért, amikor kedve van csinálja. Valamint jóleső fáradtságot érez utána. Mindegy milyen mozgás-akár séta is. A séta (is lehet sport-nordic walking, gyorsgyaloglás) nagyon jó kardio, zsírégető mozgás is lehet. Én átestem a ló másik oldalára is. Oktatóként azt is megtapasztaltam milyen amikor káros a sport és gátolja az elalvást. Nekem kötelező volt akkor is mozognom mikor fáradt voltam, volt, hogy 21.00 után fejeztem be az óráimat, és már annyira felpörögtem a megerőltető mozgástől, hogy a későre nyúló edzéstől egész éjjel nem tudtam ellazulni. A szerotonin hormon szerepet játszik az agy ingerátvitelében, a pszihés problémáknál azt hiszem pont ez sérül. A bogyók is ezt próbálják helyreállítani.
 

kismadar76

Új tag
Sziasztok!
Hú de sokan írtatok! Nagyon jó, hogy tényleg így együtt éreztek velünk.
Molli nagyon sokat gondoltam rád, ahogy is neked a blogodra.
Kata; neked is köszönöm a megértő, segítő hozzászólásod!
Molli; azt hiszem szükségem lesz az antidepire, de a jövő héten megyek megint egy másik pszichodokihoz, és majd rábízom. De úgy érzem a mindennapjaimat nem fogom tudni végigcsinálni segítség nélkül. Te tudod miken megyek keresztül...
Christina; A férjem sajnos nem veszi komolyan a bajt. Próbál is segíteni, (néha kiviszi a gyerkőcöket a játszóra, meg egy-két dologban segít, de lélekben nem partner. Sokszor csak hisztisnek nevez, pedig ez már nem az..),de nekünk más gondjaink is vannak. Nagyon súlyos anyagi nehézségeink vannak, és még más problémák... ez is az okozója a kapcsolatunk megromlásának.Próbál segíteni, de fontosabbnak tartja, hogy pénzt keressen, ami persze nagyon fontos, de pont emiatt is, hogy velem rám nem szentel annyi figyelmet, amennyire szükségem lenne, pláne ilyenkor, pont ezért is kerültem ilyen állapotba. Szinte semmi segítségem sincs, egész nap lótok futok, úgyhogy nekem a mindennapi sportom megvan, hulla fáradtan fekszem le, sokszor már annyira kimerülök, hogy remegve kerülök ágyba. Tehát nekem biztos nem a sport hiányzik....
Hát igen, a napi teendők... folyton szalad a lakás, mert nem bírom ellátni rendesen a feladataimat... Most próbálom a gyerkőcöket bölcsibe adni, remélem sikerül, és akkor én is helyrejöhetek, és megpróbálhatom a kapcsolatomat rendezni. Sajnos a nagyobbik fiam is kicsit agresszív lett, mert folyton feszültséget, és kapkodást észlel a mindennapokban.
Infiti;Neked is köszönöm a megértésed, és a lelkifröccsöt. Egyenlőre most ahogy már írtam, nem tudok a kapcsolatom helyrehozatalával, vagy szétválasztásával foglalkozni.
Nagyon szerencséd van, hogy ilyen barátot találtál... Ő tényleg igazán szeret!
Remélem én is megtalálom majd a helyem.
Bocsánat mindenkitől,hogy kicsit kipakoltam a magánéletem...
Magdika;Együttérzek veled, bár részletesen nem ismerem a problémádat, de el tudom képzelni min mehettél, és mész keresztül, ahogy a szavaidból kiveszem... Köszönöm a segítséget!
Próbálok odafigyelni a szép gondolatokra amit írtatok, és bízni, és elfogadni a segítséget, még ha az gyógyszer is....
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Sziasztok!
Hú de sokan írtatok! Nagyon jó, hogy tényleg így együtt éreztek velünk.
Molli nagyon sokat gondoltam rád, ahogy is neked a blogodra.
Kata; neked is köszönöm a megértő, segítő hozzászólásod!

Christina;
Próbál segíteni, de fontosabbnak tartja, hogy pénzt keressen, ami persze nagyon fontos, de pont emiatt is, hogy velem rám nem szentel annyi figyelmet, amennyire szükségem lenne, pláne ilyenkor, pont ezért is kerültem ilyen állapotba.
Bocsánat mindenkitől,hogy kicsit kipakoltam a magánéletem...
.
Kismadár, rossz volt olvasni, hogy ebben a nehéz helyzetben vagy. Sajna ismerős nekem ez az érzés, amikor a fiam megszületett, aztán egészen 4 éves koráig ezen én is átmentem, szinte ugyanígy, ahogy leírtad.

Utólag azt mondom, hogy nehéz volt, de túléltem, túljutottam rajta. Viszont aki benne van, annak azért nehéz, mert nincs senki aki azt mondaná, hogy bírd ki, csak 2 hónap, vagy félév, és utána jön a napfény. Mert ha tudja az ember, hogy mennyit kell még kibírnia, akkor ha a hátán fát vágnak, akkor is kibírja, erőt ad a tudat, hogy tudja hol a vége. Amíg viszont benne van az ember, addig nincs semmi támpont, ami erőt adna, vagy megmutatná a végét. És ebben az állapotban kell a hétköznapokat túlélni, tenni a napi teendőket, a lehető legjobban. Ez baromi nehéz.

Csak azt tudom mondani, hogy itt vagyunk, és ha mást nem is tudunk segíteni, csak lelki támaszt nyújtunk, akkor azt megtesszük. Úgyhogy nyugodtan pakold ki, ami kikívánkozik, ha egy kis lelki nyugalmat vagy erőt jelent, akkor már megérte.
Ha végét nem is tudod hol van, egy dologban biztosnak kell lenned, és bíznod kell benne: csak jobb lehet, rendeződni fognak a dolgok. Áthidaló megoldásnak néhány szem bogyó meg nem a világvége, inkább segítség.
 

kismadar76

Új tag
Köszönöm Kata! Te mindig tudod kinek hogyan kell lelkierőt adni!!!Most tényleg egy kicsit sikerült megnyugtatnod, hogy nem én vagyok/voltam egyedül ilyen nehéz és valóban kilátástalan helyzetben.És talán látok esélyt tényleg a napfényre....
Örülök, hogy meghallgatásra találtam, és hogy ennyi jóbarátra tettem szert.

Molli!
Már én is akartam mondani, írni, hogy ebbe a helyzetbe neked sem szabad belenyugodni!
Hunit muszáj volt elválasztanom, ha tetszett, ha nem. Neked is ezt kellene szerintem, és elmenni egy kivizsgálásra esetleg. De gyógyszer kellene.
Úgy néz ki akihez fogok menni pszichodokihoz, neki nem kell fizetni. Anyukám volt nála (ő is depresszióval küzd) és azt mondta hogy nagyon jó, ő nem egy egyszerű pszichiáter, aki csak felirja a gyógyszert, meg esetleg kérdezget 1-2-őt, hanem beszélget. Ahogy írtam jövő héten "kipróbálom", és ha tényleg jó (ő gyermek és felnőtt pszichiáter), neked is ajánlanám. De semmiképp nem szabad ezt hagyni!!!! Tényleg tönkremehetsz!
Én is hasonlóképpen vagyok, mint te, olyan barátnőm nincs nagyon, talán 1, akinek el tudom minden búmat, bajomat mondani, de vele meg ritkán találkozom. Jó érzés tényleg megosztani a problémákat másokkal, akik szívesen meghallgatják-elolvassák, és segítenek, mert vagy hasonló dolgokon mentek keresztül, vagy még mindig benne vannak, vagy jószándék vezérli őket.
Magdika!
Bármikor szívesen meghallgatunk, ha meg tudsz nyílni. Ha azzal megkönnyebbülsz esetleg, vagy te is úgy vagy, hogy nincs kinek elmond, nyugodtan írd le, szerintem mindannyian ha mást nem is de (ahogy Kata írta), lelkitámaszt nyújtunk. Én is most úgy érzem, egy kisebb kő esett le a szívemről...
 

kismadar76

Új tag
Azt közben nem írtam, (csúnya módon magam problémáját tartottam szem előtt) hogy azért Kata nagyon sajnálom, hogy te is részese voltál hasonló problémának. De neked sosem volt alvászavarod, ugye? Vagy akkor volt?
Imfiti, tőled meg elfelejtettem megkérdezni, hogy milyen jellegű munkát találtál? És most milyen állapotban vagy? Teljesen rendbe jöttél, vagy még azért gyógyszerrel vagy? A recepciós munkát nem is tudnád folytatni?
Ami az öngerjesztési folyamatot illeti, te hogy tettél túl rajta? Mert ez egy ördögi kör tényleg, és nehéz megszakítani... Én nem tudom miből kifolyólag, de van amikor érzem előre, hogy most nehezebben fogok elaludni, mint máskor, és ilyenkor 3 frontin veszek be este (az ugye nem sok még?) de van, amikor úgy érzem, most tuti hogy nem fog érdekelni semmi, és negyed óra után elalszom, és elég 2. (Ez persze nagyon ritka, talán hetente 1-szer van ilyen...) Nem értem mi befolyásolja, de szeretnék máskor is ilyen nyugodtan hozzáállni az esti alváshoz, de nem megy.......
 

Magdika

Új tag
Pont ezen gondolkodtam az írásaitok alapján. A párotok hogyan reagál az alvászavarokra, depresszióra? Próbálnak-e segíteni és hogyan?
Vagy ahogy a barátoknak sem nyíltok meg ennyire, otthon sem?
Nagyon nehéz lehet ezekkel a problémákkal együtt élni, és legfőképp a napi teendőket ellátni fáradtan, ingerülten.
Úgy, hogy ne menjen a családi élet és főleg a ti egészségetek rovására.
Segíteni sajnos én sem tudok az ötleteim- amik felmerültek- már elhangzottak.
Nagyon sok erőt, kitartást kívánok mindnyájatoknak és kívánom, hogy megtaláljátok a lehető legjobb és legsikereseb kezelési módot!

Crisztina!
Az én párom eleinte simogatta a hátam, hogy aludjak el, majd belefáradt. És elaludt. Én meg csak hallgatom a szuszogását, vagy nézem a Tv-t lehalkítva, hogy Ő legalább tudjon aludni, vagy át jövök a másik szobába a számítógéphez. Ha felébred és nem vagyok mellette, ki jön és összeszid. hogy miért nem alszom. Amióta altatót is szedek, hajnal fele elálmosodom és délelőt 9-10-11.-ig is van , hogy alszom. Persze, ha a gyerekekhez kell mennem akkor kelek már 4-kor. a két unokát ilyenkor én viszem iskola, óvoda, mert a szülők eü dolgozók. Nekem a párom ebben nem tud segíteni.
Magdika
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Azt közben nem írtam, (csúnya módon magam problémáját tartottam szem előtt) hogy azért Kata nagyon sajnálom, hogy te is részese voltál hasonló problémának. De neked sosem volt alvászavarod, ugye? Vagy akkor volt?
.
A te dolgod az, hogy a problémádat megoldd, és szem előtt tartsd. Úgyhogy ne vádold magad emiatt, meg semmi miatt sem.

Az, hogy részese voltam én is hasonlónak, az talán inkább megerősített, így utólag persze már könnyű ezt mondani. Szerencsére annyira le tudtam zárni a múltat, hogy az életemet nem befolyásolta jelentősen. Valahogy úgy képzeld, hogy húztam egy képzeletbeli vonalat, ez volt idáig, és ez lesz ezután. Kiléptem valamiből, és csak előre néztem, hátrafelé nem, vagy csak alig.
Abban viszont szerencsém volt, hogy nekem nem volt alvászavarom, legalább is nem állandósult alvászavar, vagy én nem annak ítélem meg. Emlékszem kimerültségre, reménytelenség érzetre, kilátástalanságra, de ez mind abból adódott, hogy én sem láttam előre, hogy meddig tart, meddig kell "túlélnem".
Én sokszor azt éreztem, hogy soha nem tudom magam kipihenni, kialudni. Ez a "soha" most már túlzásnak tűnne, akkor nagyon is valósnak tűnt. Talán ez az, de nálam biztos nem volt olyan komoly ez a kialvatlanság, mint ahogy nálatok olvasom. Nekem nem kellett gyógyszer, valahogy túljutottam rajta, ezért is gondolom, hogy nálam nem volt olyan komoly a dolog, vagy nem alvászavar volt, csak kimerültség.

Az egészben tényleg a legnehezebb az, hogy nem lehet előre tudni, hogy meddig kell a nehéz helyzetben kitartatni.

Utólag már könnyen veregeti az ember a vállát, hogy ezt is maga mögött tudja, túlélte, stb.
Arra viszont nagyon jó, hogy erőt adjon annak, aki még benne van. Reményt arra, hogy más is túljutott rajta.
 

kismadar76

Új tag
Szia Kata,
Bocsánat, csak a napokban nagyon ki voltam, és vagyok borulva...
Köszönöm, hogy megosztottad velem az életed egy nehezebb szakaszát... Neked sem lehetett könnyű....és tudom, nem vagyok egyedül ilyen nehéz helyzetben.
Igazad van, a problémáktól az ember erősödik, de ki is készül egy rossz kapcsolat mellett a napi terhet cipelni...
Nagyon gratulálok neked, hogy le tudtad zárni a múltadat, és megújult erővel előre tudtál nézni!
Nekem ez még egyáltalán nem megy, és nincs is lehetőségem rá, de ha lesz, meg fogom én is próbálni. Igen, a legnehezebb az, hogy nem tudom mikor lesz könnyebb.
Köszönöm a megerősítést és biztatást, remélem valahogy én is, mi is egyszer túljutunk a nehezén...
 

lmfiti

Új tag
Kismadár! A recepciós melót sajna nem végezhetem, mert az éjszakázástól, ill.a váltott műszaktól borult fel a szervezetem. Egyelőre foggggggalmam nincs mit fogok csinálni. Mi az amit végezhetek egészségileg(bár sztem ezen kívűl bármit amivel nem jár éjszakázás), van felvétel és pont én kellenék az adott helyre, plusz "valamennyit" fizetnek is. Meglátjuk...addig is próbálok rákészülni, jól kipihenni magam, hogy legyen majd erőm az új ingerekhez. Szerencsére mostanában bogyó nélkül alszom! Kb. 8 éve nem volt ilyen! Leteszem a fejem és reggelig semmire sem ébredek fel! Nem is tudom hogy bírtam akkoriban....de valóban az a legszörnyűbb az ilyen mély állapotokban, hogy az ember nem tudja meddig kell kitartania, mennyi erőre lesz még szüksége, no meg ilyenkor az idő sokkal lassabban telik! Csak reménykedni lehet, hogy egyszer vége lesz és addig is kapunk elég erőt hozzá! Nagyon jó, hogy van ez a fórum, sokat segít, hogy az ember ki tudja magából írni a nehézségeit, és megértő, együttérző fülekre-szemekre talál!
 

vighkata

Utolérhetetlen :) – moderátor
Neked sem lehetett könnyű....és tudom, nem vagyok egyedül ilyen nehéz helyzetben.
Én ma már nem úgy emlékszem vissza, hogy az egy nehéz időszak volt, hanem, mint egy múltbéli megtörtént eseményre.
Talán, ha tudod, hogy nálad is eljön majd ez az érzés, akkor most egy picivel könnyebb túlélni a mindennapok nehézségeit. A reményt, és a bizalmat magad iránt soha ne add fel. Erős vagy, és képes vagy túljutni mindenen. Most a körülmények kényszerítenek, de a körülmények mindig változnak. És rajtad múlik, hogy milyen irányba. Innen csak kifelé, és felfelé van, hidd el.
 

nofre

Adminisztrátor
Fórumvezető
Sziasztok!
Csak gondoltam szólok: alvás témában elindult egy nyereményjáték az oldalunkon... akit érdekel: katt IDE

A Különszámban megtalálhatók a kérdésekre adható helyes válaszok!
 
Oldal tetejére