Edukáció
- Téma inditó tímeácska
- Kezdés dátuma
blaci
Őstag
Retinopathiáról találtam némi érdekességet, ajánlom figyelmébe Mindenkinek az alábbi sorokat!
Enyhe, nem proliferatív retinopathia (háttér-retinopathia):
Néhány microaneurisma, kisebb-nagyobb pontszerű bevérzések, kemény exsudatumok lehetnek jelen. Szubjektív panasz nincs, a látásélesség csak akkor csökken, ha macula oedema mutatkozik.
Nagyon köszönöm a hasznos infókat, nekem ez a fenti enyhe változat van ( egyenlőre!? ) ez van ráírva a leleteimre is, "kisebb pontszerű bevérzések". A cikk szerint az átmenet az egyikből a másikba folyamatos!Ez akkor van ha nem kezelik időben vagy ez törvényszerűen bekövetkezik valamikor? Egész éjszaka dolgoztam, most egy kicsit fáradt vagyok de ettől felébredtem!
tímeácska
Őstag
Retinopathiáról találtam némi érdekességet, ajánlom figyelmébe Mindenkinek az alábbi sorokat!
Enyhe, nem proliferatív retinopathia (háttér-retinopathia):
Néhány microaneurisma, kisebb-nagyobb pontszerű bevérzések, kemény exsudatumok lehetnek jelen. Szubjektív panasz nincs, a látásélesség csak akkor csökken, ha macula oedema mutatkozik.
Nagyon köszönöm a hasznos infókat, nekem ez a fenti enyhe változat van ( egyenlőre!? ) ez van ráírva a leleteimre is, "kisebb pontszerű bevérzések". A cikk szerint az átmenet az egyikből a másikba folyamatos!
Nem feltétlen következik be a poliferatív retinopathia, a hangsúly a retinopathia súlyosbodásának prevencióján van, az időben megkezdett és megfelelő kezelésen, illetve a magának a rethinopathianak a megelőzésén!
blaci
Őstag
Kedves Tímeácska!
Na jól van, szóval még nem vagyok azért reménytelen eset.
tímeácska
Őstag
Kedves Tímeácska!
Na jól van, szóval még nem vagyok azért reménytelen eset.
Én éppen ezért tartanám fontosnak a diabéteszeseket nagyon keményen szembesíteni a lehetséges következményekkel, a szövődményekkel. Ebben a tekintetben nem ismernék tréfát, mert a szövődmények sem tréfásak. Amikor Győrújbaráton voltunk, beszélgettünk a Győri gyermekinzulinpumpa centrum vezető orvosával, hogy mit lehetne tenni azokkal a fiatalokkal, kamaszokkal, akik majdhogynem "kinevetik" a szövődményeket, mondván, Velük úgy sem történhet meg... Én akkor is azt mondtam, hogy érdemes lenne az ilyen fiatalokat elvinni "esettanulmányútra", mondjuk egy műveseállomásra, beültetném őket ugyan annyi időre a székbe, amennyi ideig egy kezelés tart, amputált végtagú, és/vagy vak, ill. csökkentlátó cukorbetegekkel elbeszélgettetném Őket, hátha elgondolkodnának, szükségük lenne ezekre a problémákra, valóban Őket is elkerülik ezek a szövődmények, ha továbbra is félvállról veszik a diabéteszüket?! Tudom, kegyetlen, de lehet, hatásos lenne. Bár, biztosan vannak olyanok, akiket "ez sem térítene észhez"...
blaci
Őstag
rgyörgy
Új tag
Szia Laci!
Mivel a szememmel érintett vagyok a témában, leírom, amit én tudok.
Ha lassítani akarod a folyamatokat, te azzal tehetsz a legtöbbet ezért, ha különösen vigyázol a normál vc értékekre, de legjobban, hogy minél kisebb legyen az ingadozás.
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Mivel a szememmel érintett vagyok a témában, leírom, amit én tudok.
Ha lassítani akarod a folyamatokat, te azzal tehetsz a legtöbbet ezért, ha különösen vigyázol a normál vc értékekre, de legjobban, hogy minél kisebb legyen az ingadozás.
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
lizzi
Őstag
Szia B.Laci üdv a a fórumon!
Hát sajnos én is nagyon érintett vagyok a témában ,mivel nekem a legsúlyosabb retinopathiam van a bal szememen (milyen jó is ilyenkor,hogy 2 szemünk van!!!!)
Te a kezelés alatt meg gyógyszerszedeés alatt mit értesz ,mert nekem csak az elején kellett valami gyógyszert szedni ,de miután megműtöttek és igazából nem tudtak a szememen segíteni ezért azt mondták,hogy a gyógyszer most már felesleges,de sűrűn járok szemészetre és Hála Istennek 12 éve változatlan az állapotom.De azt mindig mondja nekem a szemész ,hogy a hipok a legnagyobb ellenség a retinopáhiás szemnek ,tehát ezért nehéz nekem is eltalálni azt a bizonyos arany középutat ,mert ugye 7 alatt legyen ,de ne legyen hipo mert az árt a szememnek,jó kis játék
Hát sajnos én is nagyon érintett vagyok a témában ,mivel nekem a legsúlyosabb retinopathiam van a bal szememen (milyen jó is ilyenkor,hogy 2 szemünk van
!!!!)Te a kezelés alatt meg gyógyszerszedeés alatt mit értesz ,mert nekem csak az elején kellett valami gyógyszert szedni ,de miután megműtöttek és igazából nem tudtak a szememen segíteni ezért azt mondták,hogy a gyógyszer most már felesleges,de sűrűn járok szemészetre és Hála Istennek 12 éve változatlan az állapotom.De azt mindig mondja nekem a szemész ,hogy a hipok a legnagyobb ellenség a retinopáhiás szemnek ,tehát ezért nehéz nekem is eltalálni azt a bizonyos arany középutat ,mert ugye 7 alatt legyen ,de ne legyen hipo mert az árt a szememnek,jó kis játék
lizzi
Őstag
Tímeácska minden egyes betűvel egyetértek és én néha azért is mesélem el a történetemet másoknak ,hogy bármilyen furcsán is hangzik elrettentsem attól ,hogy félvállról vegyék a betegségüket és lássák,hogy sajnos ezt tudja okozni ez a betegség ,ha nem figyelünk rá.Én ugye nem csak az én hibámból kerültem ilyen állapotba ,mert sok lehetőségem nem volt,de amikor lett akkor már késő volt,de örülök annak ,hogy az állapotom stagnál és végre 7 alatti volt a HbA1c-m
blaci
Őstag
Szia B.Laci üdv a a fórumon!
Hát sajnos én is nagyon érintett vagyok a témában ,mivel nekem a legsúlyosabb retinopathiam van a bal szememen (milyen jó is ilyenkor,hogy 2 szemünk van
Te a kezelés alatt meg gyógyszerszedeés alatt mit értesz ,mert nekem csak az elején kellett valami gyógyszert szedni ,de miután megműtöttek és igazából nem tudtak a szememen segíteni ezért azt mondták,hogy a gyógyszer most már felesleges,de sűrűn járok szemészetre és Hála Istennek 12 éve változatlan az állapotom.De azt mindig mondja nekem a szemész ,hogy a hipok a legnagyobb ellenség a retinopáhiás szemnek ,tehát ezért nehéz nekem is eltalálni azt a bizonyos arany középutat ,mert ugye 7 alatt legyen ,de ne legyen hipo mert az árt a szememnek,jó kis játék
Szia Lizzi!
Köszönöm az üdvözlést, én meg örülök hogy rátaláltam erre a fórumra. Nagyon szuper!
Nekem is a bal szememen van/volt csak elváltozás, de nekem még a legenyhébb változat szerencsére (egyenlőre). Nekem Doxium 500mg-os kapszulát írtak fel napi 3x1-et kellett szedni belőle, most március végén voltam legutóbb akkor lecsökkentették napi 2x1-re, azt mondta a doki hogy ennyi is elég mert most nem lát semmit, gondolom megelőzés képpen. Az nagyon jó hogy a tiéd így megállt, már ilyen hosszú ideje nincs változás, talán mégis segített valamit a műtét. Azt hogy a hipo árt a szemnek még nem is hallottam, talán azért kezdődött nálam mert egy időben alacsonyak voltak a cukraim (4-5 körül), a Hba1c 4.5 volt akkoriban, hipoztam is rendesen míg be nem állt. Állandóan csökkenteni kellett az inzulin adagokat, emelték a szénhidrátot is egyszer de azt mondták tovább nem kellene mert akkor elkezdek hízni. Egyébként elég is a mostani 40-20-60-20-50-20, ezzel jó elvagyok. Viszont nem ingadozik a vc.-m egyáltalán 5 és 7 között van állandóan. Még kaja után is 7.9 volt a legmagasabb amit mértem az elmúlt 2 évben. Ennek biztosan nagy szerepe van abban hogy most nem látható az elváltozás nálam. Az arany középutat megtalálni tényleg nem könnyű, valóban "jó kis játék". További szép napot!
tímeácska
Őstag
Az "itteni" fiataloknak -remélem!- nincs erre a szembesítésre szükségük! Vagy, milyen fiatalokra gondoltál?
Mrobi
Új tag
Sokat gondolkodtam ezen, hogy mennyere kell(ene) Patrikot megijeszteni a szövödményekkel. Amíg penesek voltunk a legnagyobb odafigyeléssel sem tudtunk normálglikémiás értékeket produkálni, ezért teljesen el volt keseredve, ha még megtámadom a várható szövödményekkel akkor az életkedve is elment volna.
Amióta pumpánk van azóta viszont "szinte" csak rajtunk múlik, hogy mennyire jók az értékei, mostmár lehet, hogy érdemes lenne egy kicsit jobban elmerülni a témában.
Mert egy kicsit szétszort, vagy nem kellően odafigyelő (hu de magyaros vagyok).
Tegnap pl. egyedül ebédelt (ami ritka) és elfelejtette beadni az inzulint
, még szerencse hogy visszamért mert az is el szokott felejtödni, és 14-es VC-nél kiderült számára a dolog.
tímeácska
Őstag
Robi!
Igazából a kicsit szétszórt gyerekek "olyan" szintű "ijesztgetése", amit leírtam, nem biztos, hogy célra vezető... Ezeknek a dolgoknak, hogy evés előtt cukit mérünk, eszünk/inzulin, és megint visszamérjük a cukit, ezeknek igazából rögzülnie kell! Itt nem egy szándékos (gondolom én), dacból (vagy mittudoménmiből) elkövetett dologról van szó! Patrik esetében szerintem valóban elegendő lenne a következményeket vázolni, de a totális szembesítésre nem hinném, hogy (most) szükség lenne! Abban az esetben érdemes keményen szembesíteni a fiatalokat, amikor szándékosan tojnak mindenre (kit érdekel a diéta, jó nekem is a cukros üdítő, na bumm, nem adom be az inzulint, mert ciki, hogy más látja, stb.), ebben az esetben ez a szembesítés ráijesztő hatású lenne (jó esetben), egy szétszórtság miatti, ámde a dolgok súlyával egyébként tisztában levő fiatalnál viszont lehet, hogy megijesztő hatású lenne. A "nemtörődöm fiataloknál" azt kell/lene elérni, hogy alaposan tele legyen a gatyájuk, és tartsanak a szövődmények lehetőségétől, a "szétszórt fiatalok" esetében a feladatok sorrendjét/egymás utáni sokaságát kéne rutin szerűen beléjük itatni... Vagy vésni...;-)
Egyébként abban is biztos vagyok, hogy vannak olyan fiatalok, akikre a legkeményebb szembesítés is semlegesen hatna, és rezzenéstelenül vennék az infókat, viszont vannak olyanok is, akiknél egy esetleges szembesítés túlzott mértékű aggodalmat váltana ki. Ezért sem lehet szerintem "általánosan" szembesíteni az embereket. Ennek is "személyre szabottnak" kell/lene lennie... Azért pszichés roncsot sem kell csinálni egy "nemtörődöm" emberkéből... Na, azt sem kell hagyni, hogy az orrunk előtt legyen egy hatalmas "szövődményhalmaz" a gyerekből... Minden esetben a legjobb: megtalálni az arany középutat, ami bizony lehet, hogy nagyon sok energiát elvon az "edukáló" emberből, de hosszú távon meghozza gyümölcsét... Remélhetőleg...
Igazából a kicsit szétszórt gyerekek "olyan" szintű "ijesztgetése", amit leírtam, nem biztos, hogy célra vezető... Ezeknek a dolgoknak, hogy evés előtt cukit mérünk, eszünk/inzulin, és megint visszamérjük a cukit, ezeknek igazából rögzülnie kell! Itt nem egy szándékos (gondolom én), dacból (vagy mittudoménmiből) elkövetett dologról van szó! Patrik esetében szerintem valóban elegendő lenne a következményeket vázolni, de a totális szembesítésre nem hinném, hogy (most) szükség lenne! Abban az esetben érdemes keményen szembesíteni a fiatalokat, amikor szándékosan tojnak mindenre (kit érdekel a diéta, jó nekem is a cukros üdítő, na bumm, nem adom be az inzulint, mert ciki, hogy más látja, stb.), ebben az esetben ez a szembesítés ráijesztő hatású lenne (jó esetben), egy szétszórtság miatti, ámde a dolgok súlyával egyébként tisztában levő fiatalnál viszont lehet, hogy megijesztő hatású lenne. A "nemtörődöm fiataloknál" azt kell/lene elérni, hogy alaposan tele legyen a gatyájuk, és tartsanak a szövődmények lehetőségétől, a "szétszórt fiatalok" esetében a feladatok sorrendjét/egymás utáni sokaságát kéne rutin szerűen beléjük itatni... Vagy vésni...;-)
Egyébként abban is biztos vagyok, hogy vannak olyan fiatalok, akikre a legkeményebb szembesítés is semlegesen hatna, és rezzenéstelenül vennék az infókat, viszont vannak olyanok is, akiknél egy esetleges szembesítés túlzott mértékű aggodalmat váltana ki. Ezért sem lehet szerintem "általánosan" szembesíteni az embereket. Ennek is "személyre szabottnak" kell/lene lennie... Azért pszichés roncsot sem kell csinálni egy "nemtörődöm" emberkéből... Na, azt sem kell hagyni, hogy az orrunk előtt legyen egy hatalmas "szövődményhalmaz" a gyerekből... Minden esetben a legjobb: megtalálni az arany középutat, ami bizony lehet, hogy nagyon sok energiát elvon az "edukáló" emberből, de hosszú távon meghozza gyümölcsét... Remélhetőleg...
hát durva lenne egy ilyen látogatásdi de sztem sokan észheztérnének. különben sztem azoknak sem ártana akik félnek a szövődményektől és betartanak mindent.... Hiába tud az ember elméletben sokmindent, azért amikor szemtől szembe vagy a problémával egészen más érzés!!! Lehet utána jöhetne egy pszihológus hogy feldolgozd a látottakat
))
tímeácska
Őstag
hát durva lenne egy ilyen látogatásdi de sztem sokan észheztérnének. különben sztem azoknak sem ártana akik félnek a szövődményektől és betartanak mindent.... Hiába tud az ember elméletben sokmindent, azért amikor szemtől szembe vagy a problémával egészen más érzés!!! Lehet utána jöhetne egy pszihológus hogy feldolgozd a látottakat
Hát, szerintem nagyon is ártana egy ilyen látogatósdi egy olyan embernek, aki fél a szövődményektől!
Nekik elsősorban pszichologusra lenne szükségük, a félelmet legyőzendő! Állandó félelemben/rettegésben sem jobb éni (gondolom én), mint szövődményekkel... Úgyhogy, ezt a látogatósdit valóban személyre "személyiségre!" szabottan kell/lene kivitelezni...Sokat gondolkodtam ezen, hogy mennyere kell(ene) Patrikot megijeszteni a szövödményekkel. Amíg penesek voltunk a legnagyobb odafigyeléssel sem tudtunk normálglikémiás értékeket produkálni, ezért teljesen el volt keseredve, ha még megtámadom a várható szövödményekkel akkor az életkedve is elment volna.
Amióta pumpánk van azóta viszont "szinte" csak rajtunk múlik, hogy mennyire jók az értékei, mostmár lehet, hogy érdemes lenne egy kicsit jobban elmerülni a témában.
Mert egy kicsit szétszort, vagy nem kellően odafigyelő (hu de magyaros vagyok).
Tegnap pl. egyedül ebédelt (ami ritka) és elfelejtette beadni az inzulint
Hát nemcsak a Patrik jár így... A multkor megettem ebédre a chillis babot egy kis kenyérrel ( hogy jó diétás maradjak ), közben a tesómmal cseverésztem telón. Hát az inzulinbeadás teljesen kimaradt az éltemből... Miután megmértem az ebéd utáni cukromat jöttem rá, hogy mi is történt. 16-ot mértem az 5 után... Nemcsak kisgyereknél fordul elő az ilyesmi.... És még biztos lesz párja. 100%ig sztem nem lehetünk egész életünkben figyelmesek és elővigyázatosak. De persze azért mindent tegyünk meg azért.
Hát, szerintem nagyon is ártana egy ilyen látogatósdi egy olyan embernek, aki fél a szövődményektől!
hát lehet igazad van
nekem személyszerint tele a gatyóm a szövődményektől.... Mondjuk nem mindegyikétől. Még válogatok is ))
tímeácska
Őstag
hát lehet igazad van
Régebben beszélgettük a többiekkel, hogy ki melyik szövődménytől tart/ill. nem tart a legjobban... Most szeretnélek Gretta Téged is megkérdezni erről!
vighkata
Utolérhetetlen :) – moderátor
Az edukátor képzőben Békefi főorvos úr előadásban volt szó a serdülők dac korszakáról. Vagyis hogy pontosan tisztában vannak a szövődmények súlyosságával, és mibenlétével, de pont az orvos és a gondos, figyelmes szülő az akire az igazi dackorszakot élő kamasz nem figyel, és kialakul a csak azért is, meg a csak azért se szindróma. Ilyenkor a leghatásosabb módszer az, ha a dacos fiatal környezetét tudjuk megközelíteni, vagyis a vele egykorú fiatalokat. Hiszen ők egymástól veszik a példaképet, és egymásnak akarnak példaképei lenni.
Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem minden fiatal diabos éli meg,-és át egyformán a dackorszakot. Az előadáson sem a jó önkontrollal rendelkező teenagerről beszélgettünk, hanem a teljes ellenállást mutató fiatalról.
Na most visszatérve a témánkhoz, az igazi dacos, akaratos ellenállást mutató fiatalnak hiába mutogatnánk a szövődmények súlyos következményeit, náluk valószínű pont az ellnekezőjét érnénk el, mint amit szeretnénk. Aki pedig figyel önmagára, és mindent megtesz, azt pedig tényleg leeht, hogy megrémisztenénk.
Tehát tényleg egy nehéz, komoly témába nyúltunk bele.
Találjuk ki, hogy a jó akaratunkkal valóban jót teszünk-e. Talán segítségünkre lesznek azon társaink, akik néhány éve még serdülő diabosok voltak, és írnak a tapasztalatokról.
Miért tartották be a diétát, és mértek rendesen cukrot. Mert a dokijuk és a mamájuk ezt kérte? Vagy mert tudtak a szövődményekről? Vagy mert ismertek diabos társat, aki mindent pontosan megcsinált?
Vagy mert..., hát írjátok le.
Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem minden fiatal diabos éli meg,-és át egyformán a dackorszakot. Az előadáson sem a jó önkontrollal rendelkező teenagerről beszélgettünk, hanem a teljes ellenállást mutató fiatalról.
Na most visszatérve a témánkhoz, az igazi dacos, akaratos ellenállást mutató fiatalnak hiába mutogatnánk a szövődmények súlyos következményeit, náluk valószínű pont az ellnekezőjét érnénk el, mint amit szeretnénk. Aki pedig figyel önmagára, és mindent megtesz, azt pedig tényleg leeht, hogy megrémisztenénk.
Tehát tényleg egy nehéz, komoly témába nyúltunk bele.
Találjuk ki, hogy a jó akaratunkkal valóban jót teszünk-e. Talán segítségünkre lesznek azon társaink, akik néhány éve még serdülő diabosok voltak, és írnak a tapasztalatokról.
Miért tartották be a diétát, és mértek rendesen cukrot. Mert a dokijuk és a mamájuk ezt kérte? Vagy mert tudtak a szövődményekről? Vagy mert ismertek diabos társat, aki mindent pontosan megcsinált?
Vagy mert..., hát írjátok le.