Hát, én is visszahallgattam a Kossuth rádiós felvételt... Nagyon fel vagyok háborodva! Kb. 1 órát voltunk a stúdióban, közel sem ennyit, és ilyen mélységig beszéltük át a témát, mint amennyit leadtak belőle! Így, ebben a formában, ahogy a rádióban elhangzott, egészen másként hat a "szöveg", mint amilyen "eredetileg" volt! Nem értem azt sem, miért nem hagyták beszélni Esztert és Katit sem! A két megkérdezett orvos meg... Hát... Tisztelem Halmos doktort, elismerem szaktudást (az érsebész orvost nem ismerem), de túl általánosságban beszélt a témáról! Vagyis, kifejezetten az analóg és a humán készítmények nyújtotta előnyök/hátrányok nem lettek alaposan elmondva, hogy milyen óriási problémát jelent ez a rendelet így, ahogy van, hogy esetleg lobbiznia kellett volna azért, hogy a szakorvos mérlegelési lehetőséget kapjon, és eldönthesse adott egyénről, hogy analóg vagy humán készítményre állítja, és azokat milyen mértékben illesse a gyógyszer támogatottsága - ahogy a pumpa szerelékeinek féléves mennyiségének felírását adott esetben megtagadhatja az orvos, ha magas a HbA1c, vagy a beteg hozzáállása ezt indokolttá teszi (nem együttműködő, stb.) annak ellenére, hogy a pumpát már megkapta a beteg. Aztán ugyanígy dönthet az orvos, hogy mikortól írja fel újra a szerelékeket.
Az érsebész pedig kifejezetten NEM arról beszélt, amiről kellett volna!!! Egyáltalán azt sem értem, hogy MOST, ennek a problémának a megvilágításában mi szerepe volt egy érsebésznek? Ennyi idő alatt, a műsor rövidsége miatt - úgy gondolom - nem is szabadott volna betenni Őt a műsorba! Úgy értem, elvette mástól az időt! Kicsit "elvitte" a témát. Nagyon elvitte a témát!
Én személy szerint olyan dolgokat is megemlítettem, hogy véleményem szerint aki jelenleg analóg terápiában részesül, nem a saját kénye-kedve szerint döntött az analóg használata mellett, hiszen az analóg inzulin rendelhetőségének is vannak kritériumai, és azt Mi minden teljesítettük - pl. humánnal nem kielégítő anyagcsere állapot, magas(abb) HbA1c, sűrűn elforduló és/vagy súlyos hypoglikémiák, vagy igen fiatal életkor, életvitel, esetleg a munkakörülményei (ésatöbbi-ésatöbbi) "kényszerítették" az embert az analóg használatára. Tehát, nem kívánság volt részünkről az analóg használata, hanem - sok esetben - végső megoldásként kaptuk! Ezekből EGY mondat nem sok, annyi sem hangzott el! DE MIÉRT??? Nem akarok én összeesküvés-elméleteket gyártani, de akarva-akaratlanul megfordul az ember fejében, hogy tényleg, miért is nem hangozhattak el ezek a mondatok??? Drága oepes emberkénk MIÉRT lépett vissza az utolsó pillanatban? Vagy miért fogadta el egyáltalán az interjú meghívást, ha tudta, hogy úgysem megy el? Esetleg el akart jönni, de...??? Esetleg "letiltották"? Ki? Kik? Miért? Oh, a Minisztérium emberéről nem is gondoltam, hogy eljön - mondjuk, az oepesről sem...
Még azt is elmondtam - mellesleg -, hogy Máté kifejezetten retteg, hogy vissza kelljen térnie a humánra, pedig még tényleg pici volt, amikor pumpás lett, de sajnos a rengeteg kórházra emlékszik! Megkérdezte, hogy ha esetleg valamikor 8% felett lenne a HbA1c-je, ugye megvenném Neki az analógot? (Megnyugtattam, hogy inkább nem ennék, lyukas gatyában és cipőben járnék - vagy akár mezítláb! -, de az analógra LESZ pénzem!) Iszonyatos érzés volt ezt egy 8 éves gyermektől hallani! Mit foghat fel ebből az egészből? Azt, hogy meg akarják keseríteni az életét - nem elég maga a diab ténye??? És amikor meghallotta, hogy már most rengeteg ember van, akiknek fizetni kell az analógért - vagy már fizetni sem tudnak érte... - azt mondta, hogy anya, segítsünk nekik, mert szegényekkel mi lesz így? Ugye azért vannak, akik segítenek rajtuk? Erre igen nehezen tudtam Máté számára is elfogadható - és érthető - választ adni, annyit mondtam, hogy azért voltunk a rádióban, hogy akik a rendeletet meghozták, hallják, hogy milyen problémát okoztak ezzel nagyon sok cukorbetegnek. Meg vannak olyan alapítványok, akik segítenek ilyen helyzetben. Talán ezzel a válaszommal nem ölöm ki a gyermekemből drága társadalmunkba vetett bizalmát - már ha van Neki olyanja. Nekem már nem tudom, van-e. De, azt hiszem, még van. Mert akkor kedden nem lettem volna ott, ahol... Meg megjegyeztem azt is, hogy sokaknak ez az 50%-ra csökkentett támogatHATÓSÁG (szándékosan nem támogatOTTSÁGot írtam!) egyfajta megbélyegzést jelent! Mint egy megkülönböztetést: mert most majd lesznek a "jó cukrosok" és a "rossz cukrosok"? És sajnos sokan lesznek (NE LEGYEN IGAZAM, de úgy gondolom nem tévedek nagyot!), akiknek ha nem lesz módjukban finanszírozni az analógot, és humánt kell kapniuk, már lehet, hogy nem akarnak küzdeni a diabjukkal! Mert az nekik már csak valóban küszködés lenne... De ne húzzuk már le az embert a retyin!!! VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
Mostaztánmárnagyonelegemvan!!!