Babázhatok

[lizzi]

hát ez nagyon jó téma ahhoz,hogy lássuk ki mit hogyan és milyen körülmények között élt meg és mindenkinek mennyire más a véleménye,tapasztalata
szóval ugye én is az 1-es nőin szültem és nekem ahhoz képest,hogy fiatal a dokim,de érti a dolgát és elismerik (nekem a Thaisz ajánlotta és ő mondta ,hogy ért az inzulinpumpához is valamennyire ,bár nem volt rá szükség) ,mindezek ellnére ugye mivel én bennt feküdtem egy hónapig ezért ismertek ,de szinte mindenben más döntött nem a saját dokim ,ez akkor nekem érdekes volt ,de közben mondták ,hogy 4-6 évvel ezelőtt is úgy volt ez

 

[Rami]

Sziasztok!
Nem bírom ki, hogy ne szoljak a magándoki témához!
6 év sikertelen próbálkozás után megismertem egy nagyon fiatal szülész-nőgyógyászt, aki a Sznt Imrében dolgozik és privát rendelője is van! Teherbe estem a segítségével, tudta, hogy diabeteszes vagyok és nem ilyedt meg egyáltalán! A rendelőbe van egy diabetológus, aki végigvitte a terhességem probléma mentesen, az ultrahang is ott helyben készült egy nagyon tüneményes doktornő ellenőrzése mellett!
Nagyon, nagyon odafigyeltek rám mindhárman a 9 hónap alatt!
Soha egy percet nem vártam sehol, azonnal fogadtak! Az utolsó hetekben a baba szívhangját is itt ellenőrízték és szuperűl össze ismerkedtem Erikával a szülésznővel, amíg a szívhangot figyelte! A krhban, azonnal time jött össze beleértve a professzort is! Egy pillanatra sem éreztem, hogy valamitöl is félnem kellett volna, hiszen körbe ugráltak és ellenőriztek folyamatosan! Cukor monitor végig rajtam volt és az insulint infúzión keresztűl kaptam! A diabetesz doktornővel kapcsolatban voltam, még az előkészületek alatt is, és Ő határozta meg az egységeket is!
Arra is felkészültek, ha a babával valami rendellenes történik! Olcsimnak a szülés után 1 órával le esett a cukra, amit a nővérke a bőre színéből észlelt, amikor mellettem volt a baba ,2 nap alatt helyre is hozták és ekkor sem ilyedtek meg, kezelték és nyugtattak, hogy semmi probléma nem lessz!
Szóval egyáltalán nem mondanám, hogy nem tudják végig vinni a terhességet privát rendelőbe, sőt ugyan így tennék a következő terhességnél!
Én végig a terhesség alatt, és a szülés hetében is csak, azt éreztem, hogy jobban törödnek velem és gondoznak engem, mint az egészséges kismamákat!
Nagyon jó volt ilyen orvosokra bíznom magam! És igenis maximális tudás és odafigyelés volt a hátuk mögött!!

 

[kmolli]

Sziasztok!
Nem bírom ki, hogy ne szoljak a magándoki témához!
6 év sikertelen próbálkozás után megismertem egy nagyon fiatal szülész-nőgyógyászt, aki a Sznt Imrében dolgozik és privát rendelője is van! Teherbe estem a segítségével, tudta, hogy diabeteszes vagyok és nem ilyedt meg egyáltalán! A rendelőbe van egy diabetológus, aki végigvitte a terhességem probléma mentesen, az ultrahang is ott helyben készült egy nagyon tüneményes doktornő ellenőrzése mellett!
Nagyon, nagyon odafigyeltek rám mindhárman a 9 hónap alatt!
Soha egy percet nem vártam sehol, azonnal fogadtak! Az utolsó hetekben a baba szívhangját is itt ellenőrízték és szuperűl össze ismerkedtem Erikával a szülésznővel, amíg a szívhangot figyelte! A krhban, azonnal time jött össze beleértve a professzort is! Egy pillanatra sem éreztem, hogy valamitöl is félnem kellett volna, hiszen körbe ugráltak és ellenőriztek folyamatosan! Cukor monitor végig rajtam volt és az insulint infúzión keresztűl kaptam! A diabetesz doktornővel kapcsolatban voltam, még az előkészületek alatt is, és Ő határozta meg az egységeket is!
Arra is felkészültek, ha a babával valami rendellenes történik! Olcsimnak a szülés után 1 órával le esett a cukra, amit a nővérke a bőre színéből észlelt, amikor mellettem volt a baba ,2 nap alatt helyre is hozták és ekkor sem ilyedtek meg, kezelték és nyugtattak, hogy semmi probléma nem lessz!
Szóval egyáltalán nem mondanám, hogy nem tudják végig vinni a terhességet privát rendelőbe, sőt ugyan így tennék a következő terhességnél!
Én végig a terhesség alatt, és a szülés hetében is csak, azt éreztem, hogy jobban törödnek velem és gondoznak engem, mint az egészséges kismamákat!
Nagyon jó volt ilyen orvosokra bíznom magam! És igenis maximális tudás és odafigyelés volt a hátuk mögött!!

Nagyon klassz, hogy ilyen jó tapasztalatod volt a Szent Imrében! Tudod, hogy elég kevés ilyen tapasztalat születik ott? Ezek szerint tényleg egy jó orvost fogtál ki és nagyon jó, hogy nem történt komolyabb probléma! Pl, amihez PIC kell, mert az nincs a SzentImrében... Nos, az a helyzet, hogy nem mindegy, milyen a terhesség és milyen a szülés. Ahol semmi gond nincs (az, hogy leesik a baba cukra, az szinte szükségszerű egy cukros anyuka babájánál, ez szerintem nem probléma), ott nincs szükség a nagy szaktudásra. Nem azt akarom mondani, hoyg a te dokidnak nem volt, hanem azt, hogy nem tudjuk, hogy valóban ott van-e az az igazi szaktudása. Több barátnőm szült a SzentImrében és nekik nem ilyen élményeik vannak onnan (annyira természetes szülés pártiak, hogy igen gyakran várják meg a mekóniumos magzatvizet, mire oxitocint adnak a szüléshez, de még van más is, ami a kórházra jellemző és nem orvosfüggő). Te hogyan szültél amúgy? Szóval, ne vedd ezt kötekedésnek, ahogy Hangyusz megsértődött rám, de én nem "ellen"véleményt akarok mondani, hanem a bennem felmerülő gondolatokat osztom meg, pusztán információ jelleggel . Csak azt akarom kihozni ebből, hogy neked például nem volt szükséged PICre. Nekünk volt, a kisebbiknél és én lehet, hogy hülyét kaptam volna, ha át kellett volna szállítani az újszülött gyerekemet egy másik, PIC-es kórházba és nekem oda bejárni a friss hegemmel naponta többször, egy vadidegen helyre. És, ha jól értem a történetet, nem is volt különösebb gondod. Azt gondolom, hogy egy dokiról akkor lehet kijelenteni, hogy megfelelő szaktudással rendelkezik, ha komplikáció esetén is bizonyít. Amikor kerestem anno szülészt, akkor az volt az egyik szempont, hogy akik véleményt mondanak a dokiról, azok olyanok legyenek, akiknek volt valami komplikációjuk. Ha már egy normális terhesség, normális szülés során valaki problémázott a dokin, azt eleve kizártam már Jól teszed, ha következőre is ehhez a dokihoz mész, ha kialakult ez a kölcsönös szimpátia és részedről ez az erős bizalom,ez nagyon jó dolog! Azt az egyet vedd számításba, hogy a Szent Imrében nincs PIC, de amúgy, ha jól emlékszem, te nem is vagy olyan régi cukros, igaz? Mert valószínűleg neked akkor szükséged sem lesz rá, vagy annyira mint akárki másnak, tehát akkor érthető, ha ez nem egy kritérium nálad, ha közben van egy szuper orvosod! Egy 20 éve cukros nőnek ez már szempont kell, hogy legyen sajna. Meg, ha valaki még orvos választás előtt áll, és már cukros egy ideje, még nem kötődik senkihez, akkor azért érdemes PIC-es kórházat választani és olyan orvost, akikről olyan anyák tudnak nyilatkozni, akiknél volt valami komplikáció és a doki sikeresen vette az akadályt.

 

[kmolli]

Eszembe jutott valami, ahogy kiléptem a fórumról. Azt hiszem, egy nagyon fontos dolgot nem írtam le. Azt, hogy amiket leírok,azok az én szempontjaim és egyáltalán nem kell másnak is így vélekednie! Nehogy ezek után bárki is azt érezze, hogy arról szól ez a beszélgetés, hogy megpróbálom bebizonyítani, hogy nekem van igazam, mert nem Én leírom a véleményemet és azt is, hogy miért jutottam el oda, ahova, mert szerintem az út is lehet tanulságos. Aztán mindenkiben valahol ott lesz, aki olvassa és ha majd döntésre kerül a sor, akkor valamilyen módon biztosan számít mindannyiunk véleménye, ki-ki véleménye erősebben, másnak ugyanaz kevésbé és így fog összeállni az illető saját útja, saját véleménye. Az enyém is csak egy olyan, mint itt bárkié, csak egy tégla a házban.

 

[tubi]

megint egyetértek Veled, Molli!!! sztem érdemes akár túlzottnak tűnően óvatosnak lenni, mert sosem lehet tudni előre, mikor kell a tapasztalat. még egy nem cukros, normálisan végigmenő terhesség befejezése is lehet ilyen! (ld. a barátaim esetét, ahol minden OK volt végig anyukával és a bébivel is, és majdnem meghalt a kislány, hetekig kellett a PIC-en lennie, hogy életben maradjon) az nagyon jó lehet, ha minden gond nélkül megszületik a bébi, de szerintem akkor sem elfecsérelt idő, energia, ha egy cukros anyuka specialistához jár. de ez tényleg csak a mi véleményünk, mert nekünk nem ment minden simán

 

[szandimon]

mondjuk sztem azt nem is a nőgyógyinak kell csinálnia, az enyém mindig csak megkérdezte, jók-e a cukraim, járok-e rendszeresen a diabetológushoz. Amúgy is sztem a terhesség alatti cukor-beállítás legnagyobb része rajtunk múlik...

Bocs, hogy naív voltam, csak mindig annyira hangoztattátok, h "ért" a cukorbetegséghez, én azt hittem, h van ilyen csodanőgyogyi, aki kezeli a cukorbetegséget is. De akkor jól értelmezem, h mindenkinek volt külön diabetológusa és nőgyogyija is?
Egyébként én úgy láttam a debreceni Klinikán, hogy nem egy doki igen jól értett a cukorbetegséghez. Az tény, h a műtét alatt tök nem foglalkoztak a cukrommal, csak megkérdezték, h mértem-e és h mennyi, de végig 4-6 alatti cukraim voltak Teljesen rám bíztak mindent. No de olvastam én már itt olyat is, hogy hiába a neves csapat, vkinek mégis elfelejtették kihúzni a glukózos infúziót....
Tök egyetértek azzal is, h a cukorszint beállítása főként rajtunk múlik, csak én ezt így nem mertem leírni.... már így is lázadónak tűnhetek.
Ahogy Molli írta, mindenki a maga tapasztalatából indul ki. Nálunk a diab. gondozáson a dokinő csak a lelelet jött be aláírni, végig a nővérkék oktattak bennünket, nem is csoda hát, ha azt mondták, h a 35 hét után azért csökken az inzulinigény, mert a baba termelése besegít.... szóval a diab. ellátásom egy nagy nulla volt, végig én csináltam magamnak mindent, lehet ezért nem is ilyedtem meg, hogy a klinikán annyira mindent rámbíztak, nekem ez feküdt a legjobban.

 

[szandimon]

bocs a 3 pontos hibáért: ilyedtem=ijedtem

 

[kmolli]

Bocs, hogy naív voltam, csak mindig annyira hangoztattátok, h "ért" a cukorbetegséghez, én azt hittem, h van ilyen csodanőgyogyi, aki kezeli a cukorbetegséget is. De akkor jól értelmezem, h mindenkinek volt külön diabetológusa és nőgyogyija is?
Egyébként én úgy láttam a debreceni Klinikán, hogy nem egy doki igen jól értett a cukorbetegséghez. Az tény, h a műtét alatt tök nem foglalkoztak a cukrommal, csak megkérdezték, h mértem-e és h mennyi, de végig 4-6 alatti cukraim voltak Teljesen rám bíztak mindent. No de olvastam én már itt olyat is, hogy hiába a neves csapat, vkinek mégis elfelejtették kihúzni a glukózos infúziót....
Tök egyetértek azzal is, h a cukorszint beállítása főként rajtunk múlik, csak én ezt így nem mertem leírni.... már így is lázadónak tűnhetek.
Ahogy Molli írta, mindenki a maga tapasztalatából indul ki. Nálunk a diab. gondozáson a dokinő csak a lelelet jött be aláírni, végig a nővérkék oktattak bennünket, nem is csoda hát, ha azt mondták, h a 35 hét után azért csökken az inzulinigény, mert a baba termelése besegít.... szóval a diab. ellátásom egy nagy nulla volt, végig én csináltam magamnak mindent, lehet ezért nem is ilyedtem meg, hogy a klinikán annyira mindent rámbíztak, nekem ez feküdt a legjobban.

Nagyon örülök, hogy felmerült ez a téma! Az, hogy mihez kell érteni egy szülésznek, aki a cukros nőkre specializálódott (és NEM a terhességi cukrosokhoz!). Ez eddig itt nem volt még kivesézve és szerintem roppant érdekes, mert látszik, hogy mi magunk sem nagyon tudjuk, hogy mit várjunk el egy specialista szülésztől!
Ebben szeretnék egy picit segíteni mindenkinek.

Első körben nagyon fontos, hogy a specialista szülésznek nem kell értenie a cukrunk kezeléséhez. Ahhoz kell értenie csak a kezelést tekintve, hogy hogyan kösse be az infúziót műtét, szülés közben, erre pedig vannak meghatározott standardok, amiket követniük kell (x kg testsúlyhoz adagolnak y egység inzulint óránként), ezt mindenki így csinálja, ez papíron van nekik valahol.
Amihez értenie kell: a cukorbeteg, várandós nő szervezetben végbemenő változásokhoz, azokhoz legfőképpen, amit a cukorbetegséggel lehet összekötni, valamint a magzatban kimutatható eltérésekhez, amiket szintén a cukorral lehet összekötni - ezekben is azt kell nagyon jól tudnia,hogy MIKOR köthetőek a változások a cukorhoz. Azt is nagyon profin kell tudnia, hogy mi várható a babánál szülés után. Például egy 36 hét előtt született cukorbeteg anyuka babája sokkal nagyobb százalékban szorul lélegeztetésre (és PIC-re!!!!), mint egy egészséges nő 36 hét előtt született babája. Tudnia kell azt is, hogy mikor kell macrosomiáról beszélni és mikor kell emiatt műteni (rengeteg 4kg alatti babát műtenek ki cukros anyuka pocijából úgy, hogy mindenki makkegészséges, baba is, anya is, nincs szülés előtti közvetlen komplikáció és a cukron kívül nincs más indikáció a műtétre). Tudnia kell, meddig várhat a szülés megindításával (lássuk be, hogy az itt is elmesélt esetek majdnem mind arról számolnak be,hogy nem hagyták őket eljutni a 40. hétig egy teljesen egészséges terhesség esetén sem), ugyanis ki lehet hordanunk a babát akár a 41. hétig is.
Terhesség alatt tudnia kell, mit kezdjen a vérvételek eredményével. Például tudnia kell, hogy a Hba1c minden terhesben alacsonyabb, ezért önmagában sajnos nem értékelhető egy 6 körüli HbA1c tökéletesnek (iszonyú kevés orvos tudja). Figyelnie, értelmeznie (ez nem szokott mindig sikerülni) és követnie kell a szemészeti vizsgálatok eredményét.Tudnia kell azt is, hogy terhesség alatt a koleszterin magas és ez normális (nem minden szülész tudja!) és nem kapcsolódik a metabolikus szindrómához, amit a cukorhoz kötnek azonnal. Azt is nagyon jó tudni, hogy mikor kezd el öregedni idő előtt a lepény, hogy az öregedési stádiumot jelző mértékegység (ez az I-II-III-IV) önmagában semmit nem jelent, ehhez milyen egyéb jeleket kell még figyelni (sok orvos önmagában egy III-as lelet miatt befekteti a cukros nőt, ilyet sem szabadna csinálni).
Egy vékony határvonalon kell egyensúlyoznia a szülésznek egy cukros nő terhessége alatt végig,mert nagyon nehéz meghatározni, hogy egy adott probléma mikor köthető már a cukrunkhoz és mikor a terhességhez és mikor függ össze a kettő.
A fent leírtakhoz roppant kevés orvos ért. Amit Szandinom írt, hogy pl azt mondták neki, hogy a 35. hét után azért csökken az inzulinszükséglet, mert a baba termelése besegít... Sokan mondanak ilyesmit és szerencsére semmi köze a valósághoz. (aki még nem tudja: a lepényben a hormonok termelése csökken, majd áll le, ahogyan öregszik a lepény, pont a vércukrot emelő hormonoké) Még az 1-es klinikán is tudok olyan dokit, aki ezt a butaságot mondta a terhes cukrosának (a baba termelését).

Szóval összegezve: a szülésznek nem kell érteni a cukrunk kezeléséhez részletesen, nem kell neki kezelnie (ez mindig a diabetológus feladata és az is marad, az egész világon így működik, de normális esetben a diabetológus egy terhesekre specializálódott diabetológus!). Értenie kell minden olyan testi (anyai és magzati) változásokhoz, ami a cukorhoz köthető és a lehető legbiztosabban kell tudnia meghatároznia, hogy ezek a változások mikor köthetőek a cukorhoz (mikor okozhat bajt a cukorbetegség anyában és magzatban egyaránt). És ez utóbbi téma nem egyszerű és nem is tanítják sajnos az egyetemen.
Nagyon sokan azt mondják, hogy értenek ehhez, csupán azért, mert volt 2 cukros terhesünk az életünkben, ezekre érdemes figyelni. Érdemes kérdezni néhányat,hogy kiderüljön, hogy valóban ért-e ezekhez. Érdemes rákérdezni pl arra, hogy ő mikor császároz. Az erre adott válaszok érdekesek szoktak lenni, ebből sokmindent le lehet már szűrni.

 

[kmolli]

BNo de olvastam én már itt olyat is, hogy hiába a neves csapat, vkinek mégis elfelejtették kihúzni a glukózos infúziót....

Én voltam
De ez nem az orvos feladata egyrészt, hanem a szülésznőé, másrészt nevezhetjük ezt egy műhibának, ami azért igencsak független attól, hogy mennyire ért az előzőekben leírtakhoz egy orvos (és tényleg ez nem az ő feladata volt). Egy nagyon fiatal és kezdő szülésznőt választottam akkor (akinek sokat köszönhetek, mert ez leszámítva nekem iszonyú sokat segített), akinek én voltam azt első cukros betege, még sosem kísért végig IDDM-es női vajúdást. És nagy volt a kavarodás, megkérte a doki, hogy kapcsolja le a glükózt, ő pedig elfelejtette... hát ez hiba volt, az tény.
De már írtam ide is, hogy ez legyen a valaha legnagyobb problémám, mert cserébe átélhettem egy természetes szülést.

 

[szandimon]

Én voltam

Rémlett valahonnan

 

[szandimon]

Amúgy nekem semmi cukros/inzulinos infúziót nem kötöttek be.... beadtam normál módon az inzulint. és kajáltam végig, igaz kekszeket.... azt mondták egyek....hát ettem előtte is, utána is.... nem lett semmi baj..... vélemény?

 

[ecetke]

Köszi, megnézem majd!

 

[ecetke]

Mindenkinek köszi a tanácsokat, én csak egy nőgyógyászt szeretnék találni hosszabb távra, aztán meglátjuk majd.Bocs, hogy felkavartam az állóvizet. Egyelőre nem tervezek babát, de olyan nődoki kellene, aki azért konyít valamit a cukrosokhoz.

 

[kmolli]

Mindenkinek köszi a tanácsokat, én csak egy nőgyógyászt szeretnék találni hosszabb távra, aztán meglátjuk majd.Bocs, hogy felkavartam az állóvizet. Egyelőre nem tervezek babát, de olyan nődoki kellene, aki azért konyít valamit a cukrosokhoz.

Akkor Hangyusz dokiját keresd fel szerintem! És nagyon jó témát vetett fel a hszed

 

[kmolli]

Amúgy nekem semmi cukros/inzulinos infúziót nem kötöttek be.... beadtam normál módon az inzulint. és kajáltam végig, igaz kekszeket.... azt mondták egyek....hát ettem előtte is, utána is.... nem lett semmi baj..... vélemény?

Mármint műtét előtt közvetlenül és utána is enned kellett???
Minden típusú műtétnél ez az alapszabály cukrosoknál, hogy már jóval előtte (ha ez lehetséges, de szülésnél, császárnál nyilván nem sokkal a műtét előtt) be kell kötni mindkét infúziót (glükóz plusz inzulin). Ameddig a beteg állapota műtét után nem teljesen stabil és már feloldódik az ivás-evés tilalom (ez azért 1-2 óra a műtét után minimum), addig nem is szokás levenni az infúzióról. A műtétem után valamivel már levett a nővér, mert teljesen jól voltam és mondta, hogy inkább igyak cukros teát (kezdett lemenni a cukrom), nem kell az infúzió, de odáig azt kaptam. Nálunk szülés előtt és közben sem szabadott enni és utána a 2 órát ki kellett várnom, inni sem ihattam (érdekes, hogy a műtét után engedékenyebbek voltak, de szerintem az a nővéren múlt csak, szabály szerint nem ihattam volna).
Az van, ha komplikáció van műtétnél és altatni kell és van a gyomorban valami (arról nem is beszélve, hogy akkor nincs idő állítgatni egy inzulinos-glükózos infúziót), az életveszélyes lehet (tényleg). És baj esetén, ha a cukor is mozdul valamerre és elhúzódik a műtét, akkor sincs lehetőség hirtelen állítgatni egy újonnan bekötött infúziót. A klinikán,ahol szültem (de szerintem pesten majdnem mindenhol így van), tilos enni műtét előtt, amennyivel csak lehet és utána is és kötik az infúziót amint lehet. Az evés-ivásra nem cukrosoknál is marhára ügyelnek, ez kb az egyetlen fontos kérdésük műtét és szülés előtt, hogy mikor ettem utoljára (és a láz a másik).
Kíváncsi vagyok, mit válaszolsz, tényleg ehettél műtét előtt és után azonnal? Írt már ilyet más is, hogy nem kapott infúziót, de szerintem ez azért lehet,mert valszeg nem tudják,hogyan kell azt beállítani, mert nem szoktak ilyet csinálni. Ha már így van nálatok és lesz második babó, akkor se nagyon filózz ezen, ezek szerint azért mégsem annyira veszélyes, ha hagynak így műtétre menni. Úgysem tudsz mást tenni, nem fognak bekötni legközelebb sem infúziót... Aztán az is lehet, hogy tudsz rendesen szülni! Az lenne a legjobb

 

[kmolli]

de ez tényleg csak a mi véleményünk, mert nekünk nem ment minden simán

Igen, egyetértek, akinek nem ment minden simán, az biztosan másképp látja ezt az egészet.
Bár nem tudom, visszagondolva, Nimródnál semmi, de semmi probléma nem volt, se elején se végén, mégis Hrubyt és az 1-es nőit választottam ezek miatt a biztonságok miatt És csak a másodiknál jöttem rá, mennyire jól tettem De az igaz, hogy akkor fogtam fel igazán a súlyát annak, hogy milyen orvost és kórházat választottam, amikor átéltem a bajt. Biztos mindenki így van ezzel

 

[szandimon]

Mármint műtét előtt közvetlenül és utána is enned kellett???
Minden típusú műtétnél ez az alapszabály cukrosoknál, hogy már jóval előtte (ha ez lehetséges, de szülésnél, császárnál nyilván nem sokkal a műtét előtt) be kell kötni mindkét infúziót (glükóz plusz inzulin). Ameddig a beteg állapota műtét után nem teljesen stabil és már feloldódik az ivás-evés tilalom (ez azért 1-2 óra a műtét után minimum), addig nem is szokás levenni az infúzióról. A műtétem után valamivel már levett a nővér, mert teljesen jól voltam és mondta, hogy inkább igyak cukros teát (kezdett lemenni a cukrom), nem kell az infúzió, de odáig azt kaptam. Nálunk szülés előtt és közben sem szabadott enni és utána a 2 órát ki kellett várnom, inni sem ihattam (érdekes, hogy a műtét után engedékenyebbek voltak, de szerintem az a nővéren múlt csak, szabály szerint nem ihattam volna).
Az van, ha komplikáció van műtétnél és altatni kell és van a gyomorban valami (arról nem is beszélve, hogy akkor nincs idő állítgatni egy inzulinos-glükózos infúziót), az életveszélyes lehet (tényleg). És baj esetén, ha a cukor is mozdul valamerre és elhúzódik a műtét, akkor sincs lehetőség hirtelen állítgatni egy újonnan bekötött infúziót. A klinikán,ahol szültem (de szerintem pesten majdnem mindenhol így van), tilos enni műtét előtt, amennyivel csak lehet és utána is és kötik az infúziót amint lehet. Az evés-ivásra nem cukrosoknál is marhára ügyelnek, ez kb az egyetlen fontos kérdésük műtét és szülés előtt, hogy mikor ettem utoljára (és a láz a másik).
Kíváncsi vagyok, mit válaszolsz, tényleg ehettél műtét előtt és után azonnal? Írt már ilyet más is, hogy nem kapott infúziót, de szerintem ez azért lehet,mert valszeg nem tudják,hogyan kell azt beállítani, mert nem szoktak ilyet csinálni. Ha már így van nálatok és lesz második babó, akkor se nagyon filózz ezen, ezek szerint azért mégsem annyira veszélyes, ha hagynak így műtétre menni. Úgysem tudsz mást tenni, nem fognak bekötni legközelebb sem infúziót... Aztán az is lehet, hogy tudsz rendesen szülni! Az lenne a legjobb

Lehet félreérthetően fogalmaztam, nem "kellett" ennem, hanem ehettem, ha kellett Amikor felkerültem a szülőszobára, akkor mondták, hogy adjam az inzulint, és egyek, úgy, ahogy szoktam. Pontosan 6kor megettem a vacsorám, 7:40kor vették ki Szandikát, de nem kérdezték, h mikor ettem. A műtét után 100%kos üdítőt ittam utóvacsora gyanánt, persze nem közvetlenül. Kb. 22kor. De másnap már kifejezetten kivétel voltam, mert azt hiszem délig nem lehetett másoknak semmit sem enni, én meg ott reggeliztem, meg ebédeltem. Erre gondoltam. Se fel, se le nem ment a cukrom, 4-6 közöttiek voltak, pedig már az esti inzulin a szülés előtti adag volt. Bámulatos, h mennyire bejött, amit a gondozóban mondtak, miszerint szülés után azonnal a régi adagolást tartsam. Bár csak most is annyira jó lenne a cukrom....
Most már én sem tudom, hogy jó helyen voltam-e vagy nem ezen a klinikán? Mindenesetre, amiket írtál Molli, h mit kell tudnia egy cukrosokhoz értő nődokinak, ezeket a klinikán mind elmondták nekem. A méhlepényes, a korababa lélegeztetős és a többi dolgokat. De ez az infúziós dolog kicsit fura, hogy ennyire úgymond nem törődtek a cukrommal.
Nos én másodjára is a vágás mellett voksolnék, nem vágyom a normál szülésre. Éppen azért, mert ez csak 20 perc volt, addig nem sok az esélye, hogy lemegy/felmegy a cukrom. Órákig tartó iszonyú kínok között, amikor mindenképp segítségre szorulsz, mert valamilyen szinten magatehetetlen vagy, nem bizok benne, hogy ilyen jól el tudnám látni a cukrom egyedül......

 

[lizzi]

na akkor itt vagyok én egy nem tudom hányadik más eset akinél ugye hirtelen jött a császár ,rossz ctg miatt és nem tudtak elérzésteleníteni ,altatni kellett és reggeliztem....
volt is ott sűrgés-forgás de nem tűnt úgy mintha nagy gond lenne és ez biztonságot adott nekem
aztán nem is értettem,hogy a császár másnapján a nagy hidegben miért kell nekem átkocsikázni másik épületbe tolókocsival és tüdőröntgent csinálni meg antibiotikumot szedni,de a dokim elmondta,hogy mivel császár közben hánytam ezért lehet ,hogy hányadék került a tüdőbe és az nagyon veszélyes ,ezért,de amúgy ha programozott császár lett volna akkor már inni sem lehetett volna egész éjjel azt mondták és csak vacsorázni ,de reggelizni nem szabadott másoknak sem

 

[kmolli]

Lehet félreérthetően fogalmaztam, nem "kellett" ennem, hanem ehettem, ha kellett Amikor felkerültem a szülőszobára, akkor mondták, hogy adjam az inzulint, és egyek, úgy, ahogy szoktam. Pontosan 6kor megettem a vacsorám, 7:40kor vették ki Szandikát, de nem kérdezték, h mikor ettem. A műtét után 100%kos üdítőt ittam utóvacsora gyanánt, persze nem közvetlenül. Kb. 22kor. De másnap már kifejezetten kivétel voltam, mert azt hiszem délig nem lehetett másoknak semmit sem enni, én meg ott reggeliztem, meg ebédeltem. Erre gondoltam. Se fel, se le nem ment a cukrom, 4-6 közöttiek voltak, pedig már az esti inzulin a szülés előtti adag volt. Bámulatos, h mennyire bejött, amit a gondozóban mondtak, miszerint szülés után azonnal a régi adagolást tartsam. Bár csak most is annyira jó lenne a cukrom....
Most már én sem tudom, hogy jó helyen voltam-e vagy nem ezen a klinikán? Mindenesetre, amiket írtál Molli, h mit kell tudnia egy cukrosokhoz értő nődokinak, ezeket a klinikán mind elmondták nekem. A méhlepényes, a korababa lélegeztetős és a többi dolgokat. De ez az infúziós dolog kicsit fura, hogy ennyire úgymond nem törődtek a cukrommal.
Nos én másodjára is a vágás mellett voksolnék, nem vágyom a normál szülésre. Éppen azért, mert ez csak 20 perc volt, addig nem sok az esélye, hogy lemegy/felmegy a cukrom. Órákig tartó iszonyú kínok között, amikor mindenképp segítségre szorulsz, mert valamilyen szinten magatehetetlen vagy, nem bizok benne, hogy ilyen jól el tudnám látni a cukrom egyedül......

Nem tudom, hogy melyik típusú ember vagy, aki szereti, ha tudja, hogy mi várhat rá, ha baj lenne vagy az, aki inkább rábízza magát a dokikra és jobb, ha nem tudja? Ha az előbbi, akkor szólj és akkor reagálok erre a hszre Ha az utóbbi, akkor csak szimplán örülök, ha ennyire megbékéltél, sőt ezt a megoldást (vágást) tartod a legjobbnak,ez tök jó dolog, hogy így pont jó volt neked eddig is és a következőnél is így szeretnéd!
Egyébként (attól függetlenül, hogy miket írnék még, ha az "előbbi" típusba sorolod magad ), azt szeretnéd leírni mindenképpen,hogy terhességeknél is különbözik a szülés utáni cukorháztartás rendben tartása. Nekem Nimród után semmit nem kellett csökkentenem a terhességi inzulinokon (régi inzulin adagjaim 2.5-3x-a),úgyis több magas értékek voltak sokszor (12-13-asok simán voltak). A másik szülés után pedig kevesebb, mint a régi adagom harmadát (!) adtam már másnap este és még mindig hülyére hipóztam magam, megállás nélkül cukros teát ittam, de annyit, hogy amit a férjem hozott be 1 liter (töményet) rég megittam és a kórházból úgy kellett éjjel kérnem cukros cuccot, mert annyira alacsony volt. Hát nem volt 7 fölötti értékem az biztos (nagyon alacsony sem, de folyamatos 3-5 között voltam úgy, hogy megállás nélkül ittam a cukros löttyöket és már alig adtam inzulint).
Nem tudom, melyik volt a jobb...

 

[kmolli]

Még egy gondolat. Mindegy, hogy szülés vagy vágás, ha komplikáció van, egyiknél sem tudsz vigyázni a cukraidra. Komplikáció nélkül mindkét esetben tudsz vigyázni a cukrodra. Ezért is szoktak adni EDA-t az IDDM-es vajúdó nőnek.