Babázhatok

[eremit]

Újabb kérdésem lenne:
Tegnap a nőgyógyász dokim mondta, hogy mivel cukros vagyok, el kell mennem magzati szív UH vizsgálatra, amit "természetesen" Miskolcon nem végeznek... Javasolta, hogy Debrecen (de szerinte ott sincs már), illetve Budapesten az 1. Női Klinia Szülészet Neonatológián, valamint valami Gottsegen Kardiológián végeznek ilyen vizsgálatot. Valaki esetleg tudja, hogy hogyan kell ide jelentkezni, mi az elérhetőség stb. Vagy hogy Debrecenben van-e ilyen? Meg egyltalán miből áll ez a vizsgálat? Köszi!

 

[kmolli]

Újabb kérdésem lenne:
Tegnap a nőgyógyász dokim mondta, hogy mivel cukros vagyok, el kell mennem magzati szív UH vizsgálatra, amit "természetesen" Miskolcon nem végeznek... Javasolta, hogy Debrecen (de szerinte ott sincs már), illetve Budapesten az 1. Női Klinia Szülészet Neonatológián, valamint valami Gottsegen Kardiológián végeznek ilyen vizsgálatot. Valaki esetleg tudja, hogy hogyan kell ide jelentkezni, mi az elérhetőség stb. Vagy hogy Debrecenben van-e ilyen? Meg egyltalán miből áll ez a vizsgálat? Köszi!

Az 1-es nőin van a Hajdú Júlia docenső és a Gottsegenben pedig nem emlékszem a nevére, de ő is országos hírű, mindketten az országban a legjobbak, akármelyikre mehetsz. Neked kell felhívni a kiválasztott helyet időpontért (lehet, hogy oda fogsz menni, ahová normális időben tudnak időpontot adni, mert jó előre kell kérni és a 20-23. hetek között célszerű menni). A neten keresd ki az 1-es női telefonszámát és hívd fel vagy a Gottsegenét hívd fel (ez 06-1-2151220), ahogy jól esik. Mindkét helyen központ veszi fel a telefont és mindkét helyen meg kell mondanod, hogy magzati szívUHra szeretnél időpontot kérni és onnan majd továbbítanak.

 

[eremit]

Azt hiszem a Gottsegent fogom hívni először, valamiért az szimpatikusabb - na nem mintha lenne összehasinlítási alapom - és kérej egy időpontot. Még időben vagyok, most vagyok a 16. héten. Ha meg ott nem tudnak adni, jöhet a másik. Köszi a választ!

 

[eremit]

Felhívtam őket, csak 12 és 14 között lehet időpontot kérni... Számomra ez hihetetlen, de mindegy... Csak július 2. hetére tudtak már időpontot adni... Köszi a segítséget!

 

[kmolli]

Felhívtam őket, csak 12 és 14 között lehet időpontot kérni... Számomra ez hihetetlen, de mindegy... Csak július 2. hetére tudtak már időpontot adni... Köszi a segítséget!

Hát igen, sajnos ez az időpontkérés ott nagyon brutál, de a kórház láttán le fog esni az állad Mintha valami menő, külföldi kórház lenne és a személyzet is egyébként azon a színvonalon van, segítőkészek, kedvesek és szakmailag a legjobbak. Ez az egy bibi van, ez az időpontkérés...

 

[eremit]

Őszintén szólva, én már semmin sem lepődöm meg...

 

[szandimon]

Kb. másfél hete nincs netem, hogy ti azóta mennyit írtatok!!!!!! Alig győzök visszaolvasni.... És persze a reagálásaimmal is elkéstem.
Eremit, Debrecenben nincs magzati szívUH, de látom, már van időpontod Bp-re.
Tubi mikor lett Ricsi cukorbeteg? Írtál erről itt valahol? Elolvasnám.....Tudod mi is mindketten cukrosak vagyunk....
Kicsidodi én is a neg. szemléletű "öregek" klubját erősítem 34 vok, 24 évesen teljesen más felfogású voltam.... optimista, tervekkel teli, pedig már akkor is 8 éve cbeteg voltam. A kor előrehaladtával egyre több dolog, sajna nem mindig pozitív, történik, ami kicsit megkeserítheti az ember életét...
Kmolli, "hozzám hasonló emberek társaságát keresem", gondolatod teljesen átérzem. Én akkor jutottam ide, amikor 26 évesen szülők nélkül maradtam. 3 évig "bujdokoltam" az emberek elől, mert nem találtam megértő társaságot. Most a gyerekek születése nagyon kiegyensúlyozottá tett, hála, de tényleg igaz, nem tudhatjuk előre mi vár ránk. A szép fehér ruhában még csak én voltam cbeteg, ma már a férjem is az, és van 2 másik betegsége, ami gyógyithatatlan, majdhogynem kezelhetetlen is, a kezelődoki egyértelműen megmondta, h általában transzplantációra van szükség, csak az a kérdés, h mikor... (ja, mindezt akkor tudtuk meg, amikor a 2. baba a 7. hónapját töltötte a hasamban......)
Mindig történik valami, ami visszadob a gödörbe, kivel mi, mint ahogyan olvastam is. Igyekszem nagyon pozitivnak lenni, de látni a többnyire egészséges kollégáim életét, ez gyakran nehéz.
Nagyon szeretem a fórumot, pláne, ha ennyire aktív, és ennyi embert megmozgat

Még egy kérdés.... apának szemszövődménye alakul... van itt olyan topic, ami szövődményekkel kapcsolatos? Hogy ne kapjunk infarktust azonnal, amikor a doki közli a rossz hírt?

 

[lizzi]

Szandimon kérdezz a szövődményekről ,nekem is vannak ,szem is,talán tudok valami infót mondani!
A férjednek és neked is sok erőt kívánok ,és kitartást!!!

 

[tubi]

Tubi mikor lett Ricsi cukorbeteg? Írtál erről itt valahol? Elolvasnám.....Tudod mi is mindketten cukrosak vagyunk....

Majdnem pont egy hónapja derült ki, majdnem másfél éves volt igazából csak egy megérzés volt, minimálisan többet pisilt. de EGYETLEN PERCET NE GONDOLJ ERRE, MERT ATTÓL NEM LESZ JOBB! HIDD EL, TUDOM, MIRŐL BESZÉLEK, MIKOR MEGSZÜLETETT, HETEKIG A NETET BÚJTAM HASONLÓ ESETEKRE RÁKERESVE ÉS CSAK AZ AGGODALOM TÖLTÖTT EL. aztán jött a genetika, a pozItív eredmény, a fellegekben járás. aztán a sokk. NE GONDOLJ ERRE! ÉLJ MEG MINDEN PERCET, BÁRCSAK ÉN IS EZT TETTEM VOLNA! drukkolok Nektek nagyon, hogy ne kerüljetek hasonló helyzetbe!

sajnálom, ami férjeddel van, remélem, tudják/tudjátok szinten tartani és nem lesz szükség komolyabb beavatkozásra. a szem-szövődményről én csak annyit tudok mondani, hogy nekem is voltak kis bevérzések, de eltűntek rögtön, ahogy javult a cukrom! eddig kétszer volt ilyen, mindkettő esetben rendeződött. szóval ha nem nagy a gáz, akkor visszafordítható, csak figyeljen nagyon a cukrára. mit mondott a doki?

 

[kmolli]

Kb. másfél hete nincs netem, hogy ti azóta mennyit írtatok!!!!!! Alig győzök visszaolvasni.... És persze a reagálásaimmal is elkéstem.
Eremit, Debrecenben nincs magzati szívUH, de látom, már van időpontod Bp-re.
Tubi mikor lett Ricsi cukorbeteg? Írtál erről itt valahol? Elolvasnám.....Tudod mi is mindketten cukrosak vagyunk....
Kicsidodi én is a neg. szemléletű "öregek" klubját erősítem 34 vok, 24 évesen teljesen más felfogású voltam.... optimista, tervekkel teli, pedig már akkor is 8 éve cbeteg voltam. A kor előrehaladtával egyre több dolog, sajna nem mindig pozitív, történik, ami kicsit megkeserítheti az ember életét...
Kmolli, "hozzám hasonló emberek társaságát keresem", gondolatod teljesen átérzem. Én akkor jutottam ide, amikor 26 évesen szülők nélkül maradtam. 3 évig "bujdokoltam" az emberek elől, mert nem találtam megértő társaságot. Most a gyerekek születése nagyon kiegyensúlyozottá tett, hála, de tényleg igaz, nem tudhatjuk előre mi vár ránk. A szép fehér ruhában még csak én voltam cbeteg, ma már a férjem is az, és van 2 másik betegsége, ami gyógyithatatlan, majdhogynem kezelhetetlen is, a kezelődoki egyértelműen megmondta, h általában transzplantációra van szükség, csak az a kérdés, h mikor... (ja, mindezt akkor tudtuk meg, amikor a 2. baba a 7. hónapját töltötte a hasamban......)
Mindig történik valami, ami visszadob a gödörbe, kivel mi, mint ahogyan olvastam is. Igyekszem nagyon pozitivnak lenni, de látni a többnyire egészséges kollégáim életét, ez gyakran nehéz.
Nagyon szeretem a fórumot, pláne, ha ennyire aktív, és ennyi embert megmozgat

Még egy kérdés.... apának szemszövődménye alakul... van itt olyan topic, ami szövődményekkel kapcsolatos? Hogy ne kapjunk infarktust azonnal, amikor a doki közli a rossz hírt?

Nagyon sajnálom Apa problémáit. Drukkolok, hogy a gyerekek ne örököljenek tőletek semmit! A transzplantációt mire írtad? (ez bélgyulladás?) Sok erőt kívánok nektek, de úgy látom, van is, nagyon erős csaj vagy te és a gyerekek is egészségesek, ez Apának is erőt ad!
Azt hiszem, nincs szövődményekkel kapcsolatos topik, vagyis aktív az tuti nincs, ahová érdemben írtak volna...

Hogy áll Apa a pumpával? Van neki? És a HbA1c-je milyen? Annyira át tudom érezni, amiket írsz, ellenben irigykedem is, mert nekem a negatív törést a gyerekek hozták, azaz ez most hülyén hangzik, de főleg amióta ketten vannak, azóta borzasztó az életem (de ez persze egybe esett a magánéleti zűrömmel is, nem is véletlenül), de talán a legnehezebben feldolgozható az volt számomra, hogy nem teljesen 100%-os egyik gyerekem sem és ráadásul mindkét probléma örökletes, életreszóló és mégcsak nem is tőlem örökölték és ez bosszant, jobb lett volna, ha tőlem örökölnek valamit, mert arra fel voltam készülve, de ezekre sajnos nem Valahogy a gyerekeim problémáit nem tudom idővel sem teljesen elfogadni, nekem ez valami szörnyű lelki teher, mert az enyémek se kutyák, súlyosabbak is jóval, mint az övék, de valahogy együtt már túl sok. Szeretnék már ott tartani, hogy nem fordulok meg azután a család után, ahol két kisgyerek mellett rohangál anyuka nagy pocakkal vidáman. Egyszer talán... Te pedig gyere és kérdezz, szerintem sokan tudnának segíteni Apának is!

 

[szandimon]

Majdnem pont egy hónapja derült ki, majdnem másfél éves volt igazából csak egy megérzés volt, minimálisan többet pisilt. de EGYETLEN PERCET NE GONDOLJ ERRE, MERT ATTÓL NEM LESZ JOBB! HIDD EL, TUDOM, MIRŐL BESZÉLEK, MIKOR MEGSZÜLETETT, HETEKIG A NETET BÚJTAM HASONLÓ ESETEKRE RÁKERESVE ÉS CSAK AZ AGGODALOM TÖLTÖTT EL. aztán jött a genetika, a pozItív eredmény, a fellegekben járás. aztán a sokk. NE GONDOLJ ERRE! ÉLJ MEG MINDEN PERCET, BÁRCSAK ÉN IS EZT TETTEM VOLNA! drukkolok Nektek nagyon, hogy ne kerüljetek hasonló helyzetbe!

sajnálom, ami férjeddel van, remélem, tudják/tudjátok szinten tartani és nem lesz szükség komolyabb beavatkozásra. a szem-szövődményről én csak annyit tudok mondani, hogy nekem is voltak kis bevérzések, de eltűntek rögtön, ahogy javult a cukrom! eddig kétszer volt ilyen, mindkettő esetben rendeződött. szóval ha nem nagy a gáz, akkor visszafordítható, csak figyeljen nagyon a cukrára. mit mondott a doki?

Csak a több pisi volt a jel? Nem evett többet, nem volt fáradékony? És megmérted a cukrát gondolom.... Emlékszem, ahogy megszületett, kérdezted, h mi milyen gyakram méricskéljük, és mondtad, h te inkább hetente megméred, csak h megnyugodj.... akkor nem gondoltam volna.... eddig előttem csak pozitív példa áll, csak egy cbeteg ismerősömnek lett cukros a gyereke is, az is igaz, h cukorbeteg házaspárt viszont nem ismerünk...

Nehéz bármit is mondani, mert eddig azt vallottam, h nem olyan rossz betegség ez a cukor, ha már valami van, akkor inkább ez. De ha belegondolok, hogy a kis csecsemőm lesz cukorbeteg, aki még szólni sem tud, ha leesett a cukra..... ez borzasztó lehet. Amikor a férjem beteg lett, akkor is hetekig sírtam, mert pontosan tudtam, hogy mi lesz vele, mi ez az egész... nem még a saját gyermeked....
Én is nagyon sok erőt kívánok nektek, és pozitív gondolkodás, ne gondolj arra, h majdan felelőssé tesz (olvastam másik topicban a gondolataid)... miért tenne? Az élet tud szép lenni emellett a betegség mellett, annyi pozitív élmény érheti majd őt, hogy a betegségérzés simán eltörpül mellettük. A szerető család sokat jelent Az pedig megvan nállatok

 

[szandimon]

Szandimon kérdezz a szövődményekről ,nekem is vannak ,szem is,talán tudok valami infót mondani!
A férjednek és neked is sok erőt kívánok ,és kitartást!!!

Köszi Lizzi, biztosan élni is fogok a lehetőséggel

 

[bogesz]

sziasztok!
kicsit elszomorít,hogy a babavárásom alatt ennyi rosszat olvasok! persze tudom hogy vannak problémák,de én úgy szeretném rettegésmentesen várni a babucit! írjatok jókat is! köszi

 

[tubi]

szerintem azért vannak jó példák is, elég sok anyukának volt itt aránylag problémamentes a terhessége. a szülés meg másoknál is sok komplikációval járHAT, szóval én nem látom, hogy abban különlegesek vagyunk. szerintem önmagában a babavárás a jó, de nekünk ez jóval nehezebb, mint másoknak, ezt tudomásul kell venni. ha innen indítasz, ez az alap, akkor alapvetően minden OK rettegni nem érdemes, "csak" mindent megtenni, hogy Rajtad ne álljon vagy bukjon a problémamentesség. a többi nem a Te dolgod, ezért nem szabad rettegni. de a tudás fontos, hogy tudd, mire kell figyelni, mert nem tudok elképzelni rosszabb érzést, mintha az ember utólag magát okolhatja, hogy "bárcsak tudtam volna róla". szóval sztem inkább info-forrásként olvasd, amit írunk, mindenkinek más van megírva

 

[tubi]

Csak a több pisi volt a jel? Nem evett többet, nem volt fáradékony? És megmérted a cukrát gondolom.... Emlékszem, ahogy megszületett, kérdezted, h mi milyen gyakram méricskéljük, és mondtad, h te inkább hetente megméred, csak h megnyugodj.... akkor nem gondoltam volna.... eddig előttem csak pozitív példa áll, csak egy cbeteg ismerősömnek lett cukros a gyereke is, az is igaz, h cukorbeteg házaspárt viszont nem ismerünk...

Nehéz bármit is mondani, mert eddig azt vallottam, h nem olyan rossz betegség ez a cukor, ha már valami van, akkor inkább ez. De ha belegondolok, hogy a kis csecsemőm lesz cukorbeteg, aki még szólni sem tud, ha leesett a cukra..... ez borzasztó lehet. Amikor a férjem beteg lett, akkor is hetekig sírtam, mert pontosan tudtam, hogy mi lesz vele, mi ez az egész... nem még a saját gyermeked....
Én is nagyon sok erőt kívánok nektek, és pozitív gondolkodás, ne gondolj arra, h majdan felelőssé tesz (olvastam másik topicban a gondolataid)... miért tenne? Az élet tud szép lenni emellett a betegség mellett, annyi pozitív élmény érheti majd őt, hogy a betegségérzés simán eltörpül mellettük. A szerető család sokat jelent Az pedig megvan nállatok

ez igaz, de engem nagyon terhel ez az érzés, hogy mi vállaltuk be az "ő nevében" ezt a kockázatot. gondoltam már rá, hogy keresek pszichológusi segítséget, hátha valaki, valami megváltoztathatja ezt az érzésemet.

amúgy de, igen, többet evett előtte pár héttel és még örültünk is, hogy végre eszik rendesen... viszont ez azóta is megmaradt, szóval sztem az nem feltétlen a cukor jele volt... most is sokat eszik, sokkal többet, mint amit egy ilyen korú gyereknek általában előírnak. talán már hízni is fog mostmár. mielőtt kiderült a baj, sokáig nem mértem a cukrát, lényegében azóta, mióta megkaptuk a genetika eredményét. akkor már nem tartottam érdemesnek. nem volt fáradékonyabb, sőt! de voltak ilyen kis fura kilengései, hogy leült a játszón és nem csinált semmit percekig. DE: ez most is van!!! többször mértem ilyen esetben a cukrát és 4-nél és 10-nél is produkálta, szóval ez nem a cukor jele volt! amúgy ő ilyen, elég szélsőséges gyerkőc, nehéz a viselkedéséből bármire is következtetni. ezt azért is írom, hogy nehogy megijedj bármi változástól is!

köszi a bíztatást igyekszünk pozitívan hozzáállni, eddig jól mennek a dolgok, csak kicsit nehezebb a szervezés, de kívülről és Ricsi számára semmiben nem változott az életünk. "csakl" nekünk sokkal melósabb... most tényleg örülök, hogy eddig sem kapott semmi cukrosat (nem akartuk ránevelni, úgyis majd ömlik rá a sok reklám, meg amit lát), szóval nem hiányzik neki semmi.

jó példa isvan: én ismerek egy cukros párt, akiknek a 4 éves gyerkőce nem cukros!

 

[kmolli]

sziasztok!
kicsit elszomorít,hogy a babavárásom alatt ennyi rosszat olvasok! persze tudom hogy vannak problémák,de én úgy szeretném rettegésmentesen várni a babucit! írjatok jókat is! köszi

Engem is elszomorít a saját helyzetem... De talán ezért nincs is szövődményes topik, mert amikor az embernek már problémája van, akkor azt valamiért illik magában tartania. Nekem például főleg az első terhességem mintaterhesség volt, még hányingerem sem volt, nem fájt a végén a hátam sem, minden, végig rendben volt, még csak nem is paráztam agyon magam, a cukraim tökéletesek voltak (5.5 hba1c-k), utaztam összevissza (vagy 5x repültem terhesen), várostnéztem, pakoltam, mozogtam, majd 41 hetesen, spontán, hüvelyi úton, problémamentesen megszületett a fiam, aki 3680gr volt. Ettől függetlenül MOST igenis pocsék az életem, az itt leírt problémáinknak nincs sok köze ahhoz, hogy ki hogy éli meg a terhességet és Te is nagyon fiatal vagy még, nem érint téged egy csomó olyan dolog, amiket itt leírtunk.
Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem két nyomós oka is van annak, hogy van értelme leírnunk a problémáinkat. Az egyik, hogy akiknek vannak, azoknak könnyebbség, ha kiírhatják, megírhatják és ha ezt mások megértik, reagálnak rá, lehet, hogy tanácsot is kaphatnak (szerintem pont erre való ez a fórum). A másik, hogy amint látszik itt is, a cukorbetegség egyáltalán nem akkor okoz problémát, amikor fiatalok vagyunk, nem okoz problémát a babavárásnál sem (!), de igenis beleszól abba, hogy azt a babát mikor és hányadiknak szeretnénk megszülni. És az, hogy mi leírjuk a problémáinkat szerintem jónak kell lennie arra, hogy akik most még tényleg nagyon fiatalok, kaphassanak valami képet arról, hogy átlagban hogy megy ez mondjuk 30 fölött, több szülés vagy betegségek után vagy beteg gyerekkel - és nem azért, hogy ezen parázzanak, hanem, hogy ne dugják a fejüket a homokba, mondván, most jól vagyok, miért lenne ez rosszabb később. Ettől még fontos a pozitivitás, de én még nem láttam olyan embert, aki miután sok tényleg rossz dolgon átment az életében, azt mondja, hogy minden olyan gyönyörű és az is marad... Bogesz, pont azt írta itt mindenki, hogy fiatalon még semmit nem fogsz érezni abból, amit mi, idősebbek már érzünk, ezért MOST neked nincs miért paráznod. Nekünk viszont nagyon kell, hogy megírjuk a gondjainkat.

 

[szandimon]

sziasztok!
kicsit elszomorít,hogy a babavárásom alatt ennyi rosszat olvasok! persze tudom hogy vannak problémák,de én úgy szeretném rettegésmentesen várni a babucit! írjatok jókat is! köszi

Bogesz, egyetértek Mollival, az itt leírt keserűségek egy része valóban nem is kapcsolatos a cukorbetegséggel. Azokra te ne figyelj! Amikor az első babát vártam, a kórházban megtanultam, ha épp ésszel túl akartam élni, hogy VELEM NEM FOG AZ TÖRTÉNNI, MINT XY-NAL OTT AZ OSZTÁLYON, MERT MINDENKI MÁS, ÉS MINDEN TERHESSÉG MÁS. Mesélték a rémstorykat, hogy itt szakadt szét, meg ott, és szomorú babaeseteket, begolyóztam volna a 7 hét alatt, ha mind magamra veszem. És valóban. Az én szülésem olyan volt, amit senkitől sem hallottam előtte, kár is lett volna annyit parázni. Persze kis mértékben érdemes figyelni, ahogyan Molli is írja, ne dugjuk a fejünket a homokba! Mi újság már a babuciddal? Mennyi idős? Hogy van az UH szerint?

 

[szandimon]

Bogesz, ezt ne olvasd el!!

Engem is elszomorít a saját helyzetem... De talán ezért nincs is szövődményes topik, mert amikor az embernek már problémája van, akkor azt valamiért illik magában tartania.

Nem értek egyet. És szerintem ezt te magad is megcáfolod ugyanebben a hozzászólásban

Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem két nyomós oka is van annak, hogy van értelme leírnunk a problémáinkat. Az egyik, hogy akiknek vannak, azoknak könnyebbség, ha kiírhatják, megírhatják és ha ezt mások megértik, reagálnak rá, lehet, hogy tanácsot is kaphatnak (szerintem pont erre való ez a fórum).

Én is így gondolom. Miért ne lehetne igaz ez a gondolatod a szövődményekre is? Nem lehetne mégis szem-, vese- és idegszövődményes topic? Vagy csak egy topic szövődményekről? A férjemnek is azt mondta szemész, h ha jók lesznek a cukrai, lehet elmúlnak a bevérzések. Engem megnyugtat, h Tubi azt írta, neki elmúlt. A férjem meg készpénznek veszi, h akkor is elmúlik, ha ő nem tesz semmit. Most már annyira fél a magas cukroktól, h napi szinten több hipója van......
No ezek már tényleg nem a babázós topicba valók

Szóval, ha jönnek a szövődmények, nekem jól esne pár nyugtató gondolat olyanoktól, akinek már van, h nem fogok azonnal meghalni. Ez durva, de erről tényleg nem sokat tudok, h ha elindulok mérhetően is a lejtőn, mennyi van még hátra az elfogadható létből? Meddig tudok dolgozni, meddig lehet egy-egy szövődménnyel húzni, meddig tudom normál fizetésből és nem rokkantságiból nevelni a gyerekeim?

 

[szandimon]

Nagyon sajnálom Apa problémáit. Drukkolok, hogy a gyerekek ne örököljenek tőletek semmit! A transzplantációt mire írtad? (ez bélgyulladás?) Sok erőt kívánok nektek, de úgy látom, van is, nagyon erős csaj vagy te és a gyerekek is egészségesek, ez Apának is erőt ad!
Azt hiszem, nincs szövődményekkel kapcsolatos topik, vagyis aktív az tuti nincs, ahová érdemben írtak volna...

Hogy áll Apa a pumpával? Van neki? És a HbA1c-je milyen? Annyira át tudom érezni, amiket írsz, ellenben irigykedem is, mert nekem a negatív törést a gyerekek hozták, azaz ez most hülyén hangzik, de főleg amióta ketten vannak, azóta borzasztó az életem (de ez persze egybe esett a magánéleti zűrömmel is, nem is véletlenül), de talán a legnehezebben feldolgozható az volt számomra, hogy nem teljesen 100%-os egyik gyerekem sem és ráadásul mindkét probléma örökletes, életreszóló és mégcsak nem is tőlem örökölték és ez bosszant, jobb lett volna, ha tőlem örökölnek valamit, mert arra fel voltam készülve, de ezekre sajnos nem Valahogy a gyerekeim problémáit nem tudom idővel sem teljesen elfogadni, nekem ez valami szörnyű lelki teher, mert az enyémek se kutyák, súlyosabbak is jóval, mint az övék, de valahogy együtt már túl sok. Szeretnék már ott tartani, hogy nem fordulok meg azután a család után, ahol két kisgyerek mellett rohangál anyuka nagy pocakkal vidáman. Egyszer talán... Te pedig gyere és kérdezz, szerintem sokan tudnának segíteni Apának is!

Bocs, erre tegnap már nem volt idő reagálni, Ádi sírt
Mindenkinek köszi a biztatást Apával kapcsolatosan, nem volt célom a sajnáltatás, csak arrafel jutott eszembe mindezt megírni, h valóban előfordulhat: Nem úgy alakulnak a dolgok az évek során, ahogyan az elején gondoljuk, és tényleg van értelme számolni azzal, h esetleg még jobban ránk szakad a gyerekek nevelése, mint ahogyan azt az elején képzeljük. Nem feltétlenül betegségek, lehet válás, vagy bármi más is. És hangsúlyozom, előfordulhat, nem kell, h mindenkivel előforduljon.
Éppen ezért itt nem is részletezem, hogy pontosan mi is van Apával, majd megírom neked Molli emailben, úgyis már nagyon rég tervezem. És erős? Dehogy vagyok. Mindig azt hisszük, h többet már nem birunk el, de amikor jönn a több, azt is ki kell bírni, és túl kell élni, ha másért nem, a GYEREKEINKÉNRT!!

 

[kmolli]

Nem értek egyet. És szerintem ezt te magad is megcáfolod ugyanebben a hozzászólásban

Hát ironikusan akartam írni, csak nem sikerült

Szóval, ha jönnek a szövődmények, nekem jól esne pár nyugtató gondolat olyanoktól, akinek már van, h nem fogok azonnal meghalni. Ez durva, de erről tényleg nem sokat tudok, h ha elindulok mérhetően is a lejtőn, mennyi van még hátra az elfogadható létből? Meddig tudok dolgozni, meddig lehet egy-egy szövődménnyel húzni, meddig tudom normál fizetésből és nem rokkantságiból nevelni a gyerekeim?

Azt nem írtad, hogy Apának pontosan mit is mondtak? Nem mindegy, hogy bevérzés vagy microaneurisma (vagy hogy írják...), melyik pontosan, mi van a papírján? Az utóbbi hol van hol nincs, gyanítom, hogy a legtöbbünknek, akik 20 évnél régebb óta cukrosak már mind vannak, de ezek változnak és nem is mindegyik szemész veszi észre ezeket (saját tapasztalat...). Ezek NEM szövődmények. A bevérzés az már igen és az nem fejlődik vissza. De ezekre megvannak a kis latin megfelelők, ha megírod, könnyebb lesz megmondani, mi is a helyzet pontosan.
És sajnos van még valami, ami fontos, ezt majd Lizzi is meg fogja erősíteni: ha már van rendes szövődmény (ismételten a microaneurisma nem jelent szövődményt), akkor a hipó még rosszabbat tesz, mint a picit magasabb, egyenesen rontanak a hipók a szemszövődményeken. Ha már vannak - mert amíg nincsenek, nem alakulnak ki könnyebben a hipóktól, addig semmilyen hatással nincsenek a hipók önmagukban a szemre, szemfenékre.
Ezért is jó lenne, ha a férjed teljesen tisztában lenne, hogy mi a baja pontosan és mit kell ahhoz tenni, hogy jobb legyen. A microaneurismákkal nem kell foglalkozni például, de ha más van, komolyabb, azzal mindenképpen (pl milgamma kapszula, nem mondták neki??). És a másik kérdésem a pumpa, van neki? Az sokat lendítene, ha lenne...