Sziasztok!
Nagyon köszönöm a gratulációkat!!!
Röviden a kis történetünk:
Júli 2.-án mentem sima UH-ra, ez a 4. UH szűrés, mindenkinek kötelező. Már végzett volna a csaj, amikor mondtam neki, hogy nézzünk egy áramlásvizsgálatot, mert így a végefelé, főleg, ha uccsó kötelező UH, én kíváncsi vagyok, nem tudom, miért... Az áramlás tökéletes volt (a cukor okozhat ebben gondot), ellenben feltűnt, hogy 270-es a baba pulzusa. Tachicardia. Azonnal mennem kellett a szülőszobára, azzal az 1 szál táskával, amivel bejöttem. Rögtön ctg-re tettek és mivel szabin volt a dokim és a szülésznőm, behívták mindkettőt, mondván ma műtét lesz. Este be is jött a szülésznő, a dokim meg telefonon folyamatos kapcsolatban volt (nem értem, miért nem ért oda estig...) a kórházzal. Mivel a szívhang 1 órán belül rendeződött és utána sem volt tachicardia többet, elhalasztották a műtétet, de a szülőszobán maradtam még 1 napig folyamatos ctg-n. Aztán felvettek a terhesosztályra, hogy napi 2 ctg-t csináljának. Kidumáltam, hogy a nagyobbikom miatt hazamehessek, de bejárok a 2 ctg-re. Minden rendben volt vasárnap estig. Az volt a második ctg, egyből hallottam, hogy nagyon gyors megint a szíve. A nővérnek szóltam, aki mondta, hogy mivel a gép 135-t mutat és neki nem tűnik rossznak, nincs semmi baj, nyugodjak csak meg. De én megszámoltam a frekvenciát, pont 2x annyi, mint amit a gép mutatott (elvileg 270-et nem tud mutatni a ctg, nyilván itt egy mechanikai probléma okozta, hogy minden második ütést értékelt csak ki). A nővér szerint semmi baj. Én erre lementem a szülőszobára, és addig könyörögtem, hogy ott nézzenek meg (szó szerint könyörögtem!), hogy végül azt mondták, ok. Merthogy a gép szerint 135 a szíve, a gép megbízható mindenki szerint, ezért nem akartak hinni nekem (ráadásul telivolt a szülőszoba és mindenki le volt terhelve teljesen). Ahogy rákötöttek a ctg-re, a lenti gép már jó volt, nem is jelezte ki a frekvenciát és a gyakorlott szülésznő azonnal mondta, hogy tachicardia. Megegyeztünk a dokimmal, hogy ha még egyszer előfordul, azonnal műtét. Igy hívták a dokimat, szülésznőmet és néhány óra múlva megszületett Brúnó. Addigra már szintén rendben volt a szívhangja amúgy. Még a hasamban megnézte a Hajdú doktornő szívspecialista UH-n is, de azt mondta, hogy semmilyen eltérést nem talált, ez a tachicardia vagy csak méhen belül van valami magzati stressz miatt vagy egy ritmuszavar előjele, amit gyógyszerrel karban lehet tartani, ezért figyelnünk kell itthon is néha a pulzusát. Azt mondta, hogy ha az utóbbi, akkor az örökletes és nem fejlődési rendellenesség. Születése után 2 napig EKGn volt, majd kapott egy mobil EKG-t is és szerencsére rendben volt minden az elmúlt 1 hétben, így pénteken hazajöhettünk. Azért időnként fogunk pulzust mérni neki. Végül a 36. héten született, így azért papíron koraszülöttnek számít, bár elég nagy.
És egy érdekesség: volt egy valódi csomó a köldökzsinóron. Az egész kórhéz jött megnézni, annyira különleges dolog ez, főleg, hogy túlélte Brúnó... Csak egyszer kell megfeszíteni a zsinórt és elhalhatott volna...
Nagyon jól viseltem bent a kórházban minden izgalmat, próbáltam tartani magam és a jóra gondolni, de most, hogy itthon vagyunk, kicsit leengedtem és kezdem érezni, hogy milyen sok is volt ez nekem, meg ki is vagyok nagyon merülve. Sajnos kevés segítséget kapunk, apukám segített eddig, ő volt a nagyobbikkal egész héten, de például nem nagyon tud főzni nekem senki, mondjuk étvágyam sincs, de azért a tej miatt kellene enni, na majd megoldjuk valahogy.
A cukrom a műtét után azonnal visszaállt a terhesség előtti igényekhez, sőt, még kevesebbet kell adnom inzulinból, mint előtte. Terhesség végén adtam 17-17 levemirt, most 5-5 egységet adok (terhesség előtt 8-8 volt). 4 napig szerintem folyamatosan hipóztam
Vicces volt.
Teszek fel képet Brúnóról.
