Cukorbeteg gyermek

Mrobi

Mrobi

Új tag
Szia Timi és Eszter
Amikor az ember megtudja, hogy mi történt vele az nagyon le tudja taglózni. Most hiába ismételném magam, hogy minél hamarabb elfogadjuk ezt a tényt, annál könnyebb lesz vele élni, (mert hát választási lehetőség úgysincs). A lelkünket úgyis az idő gyógyítgatja.
Nekem valaki azt tanácsolta, hogy írjam össze (de tényleg nem csak átgondolni, hanem le is írni) azokat a dolgokat amiért hálás vegyok az életben.(Pl hálás vagyok hogy látok , vagy van egy gyönyörű gyermekem, aki minden nap mosolyt csal az arcomra .........) Ezt a listát utánna folyamatosan lehet bővíteni. A nehézebb időszakokban ennek az olvasgatása segít a talpra állásban.
Minél többet megtudtok a cukorbetegségről, annál jobban tudjátok majd kezelni. Tájékozodjatok sokat, bár már biztos megtettétek, de mindig tanul az ember, itt a fórumon is nagyon sok hasznos dolgot találhattok, ha visszaolvastok, vagy kérdezzetek.
Timi utolsó sorát idézném:"fel a fejjel"
 
zsuzsa

zsuzsa

Új tag
szia Eszter!
Azt szeretném kérdezni, hogy voltatok e genetikai vizsgálaton, vagy nem tartottad szükségét. Ezt azért kérdezem, mert mi is szeretnénk, szerettünk volna kisfiamnak testvérkét, de amíóta beteg letettünk róla, félünk hogy két cukorbeteg gyermekünk lenne, és ismerve magamat, folyamatosan azon aggodnék mikor jelentkeznek nála a tünetek. Azt mondják az orvosok hogy azért félünk ettől mert ezt ismerjük de millió más betegség is lehet, hát ezzel nagyon megvígasztalltak. A genetika sem tudja megmondani hogy az lesz e vagy sem, az esélye meglenne rá, és mégegyszer végigcsinállni nem bírnánk. Viszont azt látjuk hogy a legtöbb helyen van kistesó és még csak kevés olyan családról hallottunk ahol halmozottan előfórdúlt. Bizonytalanok vagyunk pedig nagyon szeretnék mégegy kisgyereket, ti hogy gondolkodtatok ez ügyben. Lehet hogy tényleg az lenne a legjobb ha nem is gondolnék arra hogy baja lehet, és optimistán jöhetne.
 
H

hypohonder

Vendég
Kedves Zsuzsa, én csak a saját esetemet tudom elmondani: én nyolc és fél, a nővérem kb. 15-16 évesen lett cukorbeteg. Nem tudhatod, hogy hogyan fog alakulni, és az tényleg nem vigasztaló, hogy ezer másfajta betegsége is lehet ezen kívül vagy emellett...
 
Sani

Sani

Új tag
Kedves Zsuzsa!

Megbetegedni 2 féle képpen lehet.
- vagy magunkban hordozzuk , tehát öröklődés által
- vagy külső hatások( vírus, betegség következménye, vagy traumák által előidézett cukorbetegség)

Nekem 2 bátyám van. Én 8 éves koromtól vagyok cukorbeteg, de ők - szerencsére - egészségesek.
Igazából - szerintem - azt nektek kell eldönteni, hogy lesz -e kistestvér. Én mindig azt szoktam mondani, hogy a diabetes csak egy állapot, amit ha ügyesen kezelünk, akkor megvalósíthatjuk a terveinket és az álmainkat és boldog, kiegyensúlyozott életet élhetünk. Én pl. örülök, hogy nem értelmi sérült vagyok, mert akkor esélyem sem lenne a boldog, önálló életre.
Nem tragédia a cukorbetegség, csakhát az elején biztosan nehéz elfogadni a tényt.
Azt javaslom, hogy ne rágódjatok ezen, pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz és akkor sikerül.
Persze minden helyzet más, könnyen beszélek innen a távolból. De ne lássátok az eseteteket olyan tragikusan.
 
zsuzsa

zsuzsa

Új tag
Tragikusan semmiképp nem látjuk, én pajzsmirigybeteg vagyok, sokféle kezelést kaptan rá, gysz t kell szednem állandóan de ennyi legyen a legtöbb problémám vele, ez is egy állapot. De azért más mint a cukorbetegség, és feleleősséget érzek az iránt hogy esetleg döntünk hogy persze vállaljuk, de ezzel a felett is döntök hogy esetleg ha örökli cukorbetegen fog élni. Én nem vagyok cukorbeteg, és nem is kívánnám senkinek, én biztos nem tudnám olyan fegyelelmmel csinállni mint ahogy azt a három éves fiam is teszi, ill. rá lennék kényszerűlve persze csinálnám,. Az elején sokszor feltettök azt a kérdés hogy ha tudtuk volna hogy beteg lesz véllaltuk volna e és persze el sem tudnánk képzelni nélküle az életünket. Döbröntén mondta azt az egyik orvos hogy nézzünk végig azon a sok cukorbeteg gyereken milyen önfeledten játszottak, mondanánk hogy kár volt megszületniük? Dehogyis, persze hogy nem ez a lényeg, és az orvosunk is mindíg azt mondta anyuka lehetne ennél sokkal rosszabb is. Vannak ennél nagyobb tragédiák én is tudom, mégsem tudok még úgy gondolkodni hogy cukorbeteg, és akkor mi van, na bumm. Én még elég sokat sírok rajta. Erre mondta a dr.-nő hogy lehet hogy segítene ha lenne egy kistesó és nem csak a problémánkkal foglalkoznék. Hát majd meglátjuk, kicsit rendeződjön az ő élete, aztán ki tudja majd ahogy hozza a jövő.
 
E

eszter

Új tag
Kedves Zsuzsa!

Nálunk nem volt lehetőség mérlegelni, mert mikor a ksifiam beteg lett (egy hónapja) én már 20 hetes terhes voltam. A várandós kismamák optimizmusával és nyugalmával még is úgy érzem, nem lesz semmi baj. Ismerek egy családot, ahol a négy már majdnem felnőtt gyerek közül csak egyikük cukorbeteg. Mi is ebben bízunk. A genetikai vizsgálatot nem terveztük, és azt gondolom, nem segítene semmiben, legfeljebbb önvádat okozhatna, amire azt hiszem egyikünknek sincs szüksége.
Szerintem azzal, ha vállaltok egy kistestvért, a kisfiad csak nyerhet, mert lesz még egy ember, akire feltétlenül számíthat az élete során.

Annak, aki válaszolt, köszönöm a bíztató szavakat...
 
zsuzsa

zsuzsa

Új tag
Én is így gondolnám a helyetekben, ahol már meglévő gyerekek vannak, ott sem rettegés az élet, hogy vajon a többi mikor lesz beteg, én is olyan családot ismerek ahol három gyerek van, és a többiek csak segítenek. Mikor megszületett már elterveztük hogy ne lesz egyedűl, nekünk is van testvérünk, és szeretném ha neki is lenne. Döbröntén kimondottan olyan családokat toboroztak össze akiket ez halmozottan is érint, és ot találkoztunk ezzel a lehetőséggel is. Ott az egyik anyuka elmondta hogy igazán amikor a 1,5 éves gyereke beteg lett lesúlytotta őket, de éltek így tovább megtanúlták, stb.. de amikor rá egy évre a 14 éves kislánya is beteg lett na akkor nyílt meg a föld, mert már ismerték tudták milyen élet, és két gyerekkel kellett a mindenapok harcát megvívni.
Nem szeretném ha félreértenél, én is bíztatni tudlak, és jó dolog hogy lesz még egy babátok, mert tényleg könnyebb lesz, nem csak ezen fogsz rágódni, és bearanyozza a problémás hétköznapokat, és a kisfiadnak is jót fog tenni. Ezek csak az én vívódásaim, lehet hogy nem is kellett volna belekezdenem. A legtöbb család akiket ismerünk több gyermeket nevel, és még ha az egyikük cukorbeteg is, még nagyobb az összefogás, és ettől még boldogok. Nektek is ezt kívánom és én be is felyeztem ezt a témát, nem akarom a kisbogarat elültetni feleslegesen a fejedben, és idegeskedj, persze hogy minden rendben lesz. Egészséget kívánok a pocaklakónak is, és a kisfiadnak is minél szebb értékeket.
 
ildikó

ildikó

Új tag
Sziasztok! Mi is nagyon sokat gondolkodtunk, hogy legye-e Péternek tesója. Ő 13 hónaposan lett cukorbeteg, most 3 éves. És végülis úgy döntöttünk, hogy legyen. Többek közt azért, mert amúgy is sokat kell figyelni Péterre, és így legalább megoszlik egy kicsit a figyelem. És levetettük Anna köldökzsinórvérét, hátha majd azzal tudják Pétert meggyógyítani. Félünk hogy Anna is cukorbeteg lesz, de nem gondolunk rá minden nap, már párszor megmértük a cukrát (8 hónapos). A családban nincs cukorbeteg, így annyi esély van rá, mint Péternél.
 
Sani

Sani

Új tag
Kedves Pumukli!

Én is nagyon szívesen segítek, beszélgetek veled. Én 8 éves koromtól vagyok cukros. Most 30 éves vagyok.;)
 
tímeácska

tímeácska

Őstag
Én még csak 41 napja vagyok cukros:-D, de én is nagyon szívesen beszélgetek Veled PuMukli! :) Mollival, és Sanival egy idős vagyok én is!;-)
 
Sani

Sani

Új tag
Igazából én fel sem fogtam 8 évesen még a dolgokat. Csak azt tudtam, hogy mostantól szabályok szerint kell élnem. ----->Te szerencsés vagy , hiszen már fejlettebb az orvostudomány és biztosan Te is többet tudsz már a kezelésről és a helyes életmódról.
Érzed valamiben a hátrányt, hogy cukros vagy? Vagy ugyanúgy élsz, csak odafigyelsz magadra?
 
PuMuKli

PuMuKli

Új tag
Igazából nem érzem a hátrányát szinte fel sem tűnik,csak h nem ehetek cukrosat,de addig se voltam oda az édességért :) Amúgy legalább nem mennek tönkre a fogaim:D De kb nem gátol semmiben :D
 
tímeácska

tímeácska

Őstag
Szia Pumukli!
Itt elég sokaknak van pumpája! ;-) Mátém 10 hónapos kora óta cukros, augusztus óta pumpás. Neked mióta van pumpád?
Az nagyon jó, hogy szinte fel sem tűnik a betegséged, és nem érzed hátrányát! Én is ebben bízom, hogy kisfiam is nagyon kicsi volt, amikor diabos lett, így Neki is ez lesz a természetes, mint Neked!;-)
Írtad, hogy 14 éves vagy. Most végzel az általános iskolával, vagy már középiskolás vagy? Mi leszel, ha "nagy leszel"? Társaid hogy tolerálják a diabodat? Van más hasonló korú diabos ismerősöd is a környezetedben?
 
A válaszhoz kattints ide és lépj be Facebook-al, Gmail-el stb.
Oldal tetejére