Cukorbeteg gyermek

[dg]

Valóban nem panasznak szántam, nem is szokásom az ilyesmi. Ahány nyavajánkról írtam eddig több topikban, azt mind infónak szánom. Nekem is hasznos olvasni mások konkrét eseteit. Azt hiszem, a legtöbbet ilyenekből lehet tanulni, nem a hangzatos szlogenekből, amit mindenki fúj álmában is, egyébként is. Én is sokat okultam azokból az írásokból, amik az egyedi eseteket taglalták, még akkor is, ha egyelőre ránk nem vonatkozik. Elraktározni viszont nagyon hasznos!

 

[christina]

Hétfőn a gyerekorvosnál rendelési idő vége előtt fél órával a 35. sorszámot húztuk, és előttünk 20-an voltak még. Hát, fogtuk magunkat, és hazamentünk. Szerintem ilyen tömegben még egy-két plusz vírust, bacit is sikerült volna begyűjteni.

Nem lehet a gyerekorvossal egyeztetni? Nekünk annak idején -mikor átmentem hozzá a régitől(mert az nem vette észre a diabot, és fiatal agilis orvost kerestem) a lelkünkre kötötte, hogy ha betegek vagyunk akkor szóljak oda telefonon és a rendelés elején vagy végén fogad soron kívül! Ne üljünk már ott a sok beteg között, hogy még összeszedjünk valamit.
Teljesen korrekt!

 

[napocska]

Hát, lehet időpontot kérni, de csak annak, aki kontrollra megy vissza, és az is csúszik. Az a baj, hogy csak két óra a rendelési idő naponta... Nagyon aranyos doktornénink van, de sajnos mások is szeretik, ezért rengeteg a betege. Legközelebb megkérdezem én is, hogy kijön-e házhoz, vagy megoldható-e nála is, ami Nálatok, Christina.

 

[gabibaba]

Van egy 10 éves, 1 éve cukorbeteg fiú ismerősünk. Az anyukája nem tudja rávenni sehogy, h odafigyeljen magára: sokszor elfelejt a suliban mérni, de enni is. Igaz, délben hazamegy, akkor az anyukája onnantól rendezi, de ha valamiért nem szól neki, h vacsora előtt van, mérni, szúrni kellene, akkor tök elfelejti. Az evés nem igazán hozza lázba, ha egész nap nem kapna, nem enne. Szúrásra csak és kizárólag a karját használja, ha próbálják máshová adni, sír, küzd. Van-e valami ötletetek arra, h hogyan lehet rávenni erre? Rá lehet-e, vagy majd megérik rá?

 

[Zsu77]

Van egy 10 éves, 1 éve cukorbeteg fiú ismerősünk. Az anyukája nem tudja rávenni sehogy, h odafigyeljen magára: sokszor elfelejt a suliban mérni, de enni is. Igaz, délben hazamegy, akkor az anyukája onnantól rendezi, de ha valamiért nem szól neki, h vacsora előtt van, mérni, szúrni kellene, akkor tök elfelejti. Az evés nem igazán hozza lázba, ha egész nap nem kapna, nem enne. Szúrásra csak és kizárólag a karját használja, ha próbálják máshová adni, sír, küzd. Van-e valami ötletetek arra, h hogyan lehet rávenni erre? Rá lehet-e, vagy majd megérik rá?

Szerintem ez a kérdés rettenetesen összetett.Ahány hasonkorú gyerkőccel eddig "taliztam"az mind másért,máshogy reagálta le és élte meg.Ahogy gondolkodtam ezeken,én kb erre tudok következtetni: alap,hogy milyen volt már a betegség előtt a szülő-gyermek viszony.Ha ez hiányos,nagyon nehéz elfogadtatni a megváltozott helyzetet és megértetni bizonyos dolgokat.Vagy:lehet,hogy előtte is "hanyag"volt,ebben sem tud más lenni.Vagy:lehet,hogy ezzel próbál ellene tiltakozni,miszerint is mit keres ez az életében.Az a helyzet,hogy ez az amikor hirtelen kell felnőni a feladathoz és nem megy mindenkinek akadálytalanul.Mindenesetre még elég kicsi ahhoz,hogy meg lehessen érteni a magatartását,ami szerintem nem jelenti azt,hogy nem kell neki szüntelenül és vég nélkül adagolni az ügyet.Nem így kell "betegségtudat nélkül élni".Betegségtudat nélkül szerintem amúgy is csak azután lehet elkezdeni élni,hogy az ember szembenézett a tényekkel.Talán ez hiánycikk nála.Legalábbis átjön a magatartásán bizonyos fokú elkeseredettség is.Modjuk így:"én aki annyira utáltam a tűt,együtt éljek vele?!Soha!"Csakhogy ez nem lehetséges.Talán abban lenne érdemes segíteni neki,hogy feldolgozza az (egyenlőre még ez a helyzet) "örök" fogalmat.Ez van és ez lesz.Persze nem mondom,hogy nem lehet neki reményt adni a zajló kutatásokból,de szerintem mindneképp lelkigondozásra szorul az ügy,a folyamatos "edukálás"mellett.Nehéz feladat,de mindenképp segíteni kellene neki.
Amúgy is egy olyan ifjúság növekszik föl most már sorozatban,amely azt hiszi,hogy ha a hideg téli időben kimegy egy szál pólóban,akkor ő elég vagány ahhoz,hogy megússza komolyabb baj nélkül is.Azt hiszik,hogy pusztán pszihikai lázadással felül lehet írni akár a fizikai törvényeket is,tehát télen is topot vesznek a lányok,mert "ugyanmár".Szóval ilyen helyzetben nehéz nem látható dolgok még nem látható következményeiről papolni.Én az ilyen nemtörődöm hozzáállást elsősorban mindenképp a lázadás eszközének tekintem,illetve a "felnőtt vagyok" érzés egyik kiszolgálását.De nincs kizárva egyáltalán az elkeseredés diktálta lázadás sem.Nem tudja,hogy nem lehet így legyőzni a bajt.Elég egészséges reakció egyébként a "nem fogadom ezt el",de sajnos ez így és itt nem működik.Szerintem némi segítséggel ki kellene iktatni belőle ezt.Be kell érnie és be is fog.De anyuka szemmpontjából nézve sem mindegy,hogy mikor.Hogy csak 18 éves korára,vagy akár előbb is.Összességében szerintem nincs nála feldolgozva az ügy eléggé.
Szerintem sokat segítene neki ebben az "amennyire lehet" kötöttség-mentes kezelés is.

 

[borka]

Zsu. Nagyon jó dolgokat irtál, de szeretném kiegészíteni annyival,hogy ezt a gyermeket,ill. a hozzá hasonlókat őssze kellene hozni valamilyen táborba, ahol egymástól tanulhatnának. Sajnos a felnőtt intelmeket nem mindegyik gyerek fogadja el , de a másiktól eltanult, ill. el lesett dolgokat hamarább a magukévá teszik.

 

[Zsu77]

Ez is igaz Borka,de az az igazság,hogy egy végletekig elkeseredett gyerek sajnos még az anyukájára is képes haragudni a történtekért,mindenféle racionalitást nélkülözve.Az ilyen gyerekek hacsak tehetik pontosan,hogy kerülik a diabos társaságot. Szóval nem tudom,hogy a konkrét esetben mi a helyzet,ezt a vele együttélők tudják felmérni,de meglehet,hogy szaksegítség szükséges.Ő mondjuk viszont hamar rendbe tudja tenni az ügyet,minimum egy olyan szintre,hogy a saját sorstársak közé vágyódjon.És nekem azért itt ezen a ponton sokszor eszembejut Patrik.Nem-e nála is hasonlóról van-é szó.Már ami a sorstárs-társaságot illeti.
A kisfiú esetéhez annyit tennék hozzá,nem tudom vígasztaló-e a tény,de nagyon nincsenek egyedül,sok tini reagál hasonlóan.Sajnos.Én "ismerek" is valakit,aki végiglázadta tinikorát.Ma már felnőtt és szinte az ellenkezője lett annak,ahogy volt: rendkívüli precizitást képvisel.

 

[vighkata]

Zsu. Nagyon jó dolgokat irtál, de szeretném kiegészíteni annyival,hogy ezt a gyermeket,ill. a hozzá hasonlókat őssze kellene hozni valamilyen táborba, ahol egymástól tanulhatnának. Sajnos a felnőtt intelmeket nem mindegyik gyerek fogadja el , de a másiktól eltanult, ill. el lesett dolgokat hamarább a magukévá teszik.

Gabibaba, amit Borka javasolt, azt Békefi doki is elmondta tanfolyamon. Ilyenkor majdnem hogy csak ez az egyetlen megoldás van. Ill még annyit mondott, amire te is célzol, hogy kinövi. Vagyis, ha már serdül, és jó csapatba kerül, akkor a többiek úgyis figyelmeztetik, és ők a baráti körben meg akarnak felelni. És van még egy remény. Amikor a cukorbeteg srácnál jön egy kislány, a lánynál pedig megjelenik a lovag, akkor ott is meg akarnak felelni. Itt ebben az esetben a barát felvilágosítása nagyon fontos.

 

[borka]

Természetesen előbb - utóbb mindenkinek be nől a fejelágy.Még azt is mondhatnám, hogy mindenki a saját kárán tanul, csak nehogy későn legyen.

 

[Zsu77]

Így igaz!

 

[gabibaba]

Köszönöm mindenkinek, továbbítom a mamának.
Gábor is próbál hatni rá ilyen-olyan módszerekkel (csomós kar, jobb cukrok ), de eleddig kevés (0) sikerrel....

 

[vighkata]

Köszönöm mindenkinek, továbbítom a mamának.
Gábor is próbál hatni rá ilyen-olyan módszerekkel (csomós kar, jobb cukrok ), de eleddig kevés (0) sikerrel....

Pedig ismerve a prepubertás sajátosságait, csak Gábor (és a majdani kislány) ráhatása hozhat eredményt. Ilyen esetben a szülőt "ki kell hagyni", legalább is képletesen, vagyis a mama maradjon a figyelő háttérben, a srác hadd érezze, hogy nem a mamának kell megfelelnie.

Azt pedig határozottan nem szabad ilyenkor mondani a srácnak, hogy "hiszen mi csak jót akarunk, és minden a te érdekedben történik". Ez az a mondat, mi a dacot kiváltja a gyerkőcből.

 

[Zsu77]

Köszönöm mindenkinek, továbbítom a mamának.
Gábor is próbál hatni rá ilyen-olyan módszerekkel (csomós kar, jobb cukrok ), de eleddig kevés (0) sikerrel....

Igen,itt valószínűleg a hitetlenkedés dolgozik."Nem látom,tehát nem hiszem.Amit nem látok nem is úgy van,tehát nem is igaz,hogy az lesz belőle,különben sem érdekel,mert nem ijeszt meg,stb."

 

[Zsu77]

Pedig ismerve a prepubertás sajátosságait, csak Gábor (és a majdani kislány) ráhatása hozhat eredményt. Ilyen esetben a szülőt "ki kell hagyni", legalább is képletesen, vagyis a mama maradjon a figyelő háttérben, a srác hadd érezze, hogy nem a mamának kell megfelelnie.

Azt pedig határozottan nem szabad ilyenkor mondani a srácnak, hogy "hiszen mi csak jót akarunk, és minden a te érdekedben történik". Ez az a mondat, mi a dacot kiváltja a gyerkőcből.

Egyébként szerintem is,ha Gáborral össze tudnak barizni,akkor hatni tud rá egy idő után és persze jól ki is edukálja majd!

Kata!Én nagyon örülnék,ha tudnál gyártani egy összefoglalót Békefi dr. előadásából,nagyon hasznos és érdekes lenne!

 

[Boóc_Péter]

Nyírségi gyermekdiabétesz nap

Február 14.-én a Nyírségi Diabéteszes Gyermekekért és Fiatalokért Egyesület csinál Nyíregyházán egy összejövetelt, onnét tudok róla hogy minket is meghívtak. Azt hiszem hogy elég sok korosztályt lefednek, lesz Bartók Eszter a nagyoknak, arcfestés és miegymás a kicsiknek. Gyertek minnél többen!

 

[Mrobi]

Hát mi se úsztuk meg a kórházat.
Elmesélem mi történt hátha tanulságos. Vasárnap este 6-kor vacsora, inzulin be. 1 óra múlva már hipo, 3.5 (ez már furcsa volt mert el lehet rontani a bolust, de ennyire??) közben Patrik panaszkodik, hogy nincs túl jól. Fáj a feje a gyomra sincs rendbe, még egy kis hányingere is van. Egy kis cukros lé, meg egy kis keksz majd segít.
Hát nem. 3/4 óra múlva még mindíg csak 3.1 újabb adag hipokezelés. Ekkor már gyanús volt lehet elrontotta a gyomrát és nem szívodott fel a szénhidrát.?
Gyerek egyre rosszabul, erősődő hány inger és a cukor csak nem akar feljebb menni.(3.8; 3.4)
És aztán elkezdödött: hányt, és hányt, és ...... Még a sima cukros víz is azonnal kijött belőle. Cukor 2.5. Na ekkor hívtuk a kórházat, azt kérdezték mennyi idő alatt érünk be.
Glükagont beadtuk, így mire beértünk felment 11.5-re.
Másfél napig nem tudott inni egy kortyot sem. Infuziózták.
Már jobban van, ma már hazaengedik. Valami vírus volt. ( a kis mocsok)

 

[kmolli]

Huu, Robi, de sajnálom, borzalmas lehetett! (lehet, hogy emlékszel, én augusztusban jártam végig pont ugyanezt, 6 hete frissen szültként)

Amikor már tudtad, hogy baj van, nem vetted le róla a pumpát azaz állítottad le teljesen?

 

[Mrobi]

De szerencsére eszembe jutott, a második mérés után leállítotam a pumpát, de sajna ez sem segített.
Igen emlékszem és eszembe is jutottál meg Grácia is. Ő is hasonloról írt.

 

[gabibaba]

Örülök, Robi, hogy már jobban van Patrik, szörnyű lehetett.

 

[Mrobi]

Hát nem volt kellemes, de az öszi tudatvesztéses hypoja ilyesztőbb volt.
Most ezt sikerült elkerülni.