Kérdeznék valamit.
Ma Tökmaggal szemészeten voltunk (minden OK szerencsére) és más egyebet is intéztünk, posta, cipő vásárlása neki ...stb.
Kettesben, apa nélkül, kocsival, babakocsistul, nagy meccs volt.
Kezdődött azzal, hogy a cumit otthon hagytunk, de még véletlenül sem jött egy bolt sem az utunkba, ahol vehettünk volna. Tökmag egyszer csak elkezdte, hogy "taka-taka" (keksz), de ordított és ki akart szállni a babakocsiból. Természetesen, hogy neki legyen igaza, a kabátot sem akarta levenni, hiába kértem, ha megpróbáltam levenni, ordított, így anyuka kabát nélkül, babára meg rásült a kabát...
Na, megvolt a körítés, elmenni vele nem egyszerű. Szóval folyamatosan kérte a "takát", (Korpovit cukormentes keksz volt nálam), nem kérte követelte, sikított érte. 7. db után már nem tudtam számolni. Próbáltam követni bólussal, de az agyam már nem bírta, kb. 5x adtam neki egymás után bólust. Mire haza értünk, 15 volt a cukija.
Elmeséltem a mai napunkat egy diabos ismerősömnek és azt mondta, hogy ez nem jó, nem jó a szervezetnek, hogy én egymás után 1,5 órán keresztül így adogatom a kis bólus adagokat neki. Mit tudtam volna csinálni? Csak így maradt a gyerkőc nyugton, különben ordít, sikít vagy kimászik a kocsiból és elszalad. Így tudtam a már nagyon aktuális dolgokat elintézni.
Szóval, a kérdésem, így adogatni a bólusokat káros, nem helyes?
Tehát kijelentem, hogy kekszet muszáj volt adni, mert csak így maradt nyugton, különben mehetünk haza és senki nem intézi el helyettünk a dolgokat.
Mondom tovább. Az elején, mikor kérte az első kekszet, nem tudhattam, hogy még hány további darabot kér, hány további darab tereli el a figyelmét és marad nyugton.
Mondom tovább. Ha arra várok, hogy a tényleges utolsó keksznél adom a bólust, akkor az első keksz és a bólus között eltelik legalább 1,5 óra, de addigra egekben a cukija.
Mondom tovább. Már nem tudtam észben tartani, hogy akkor most mennyi kekszet evett és hányszor, mennyi bólust adtam (nem otthon ültünk, nyugodt körülmények között, hanem kisgyerekkel ügyet intéztünk, cipőt vettünk, sorban álltunk, kommunikálunk másokkal...stb, stb, nem kell magyarázni)
>> Mire haza értünk 15 volt a cuki.
Figyusz! Mostani üzenetemnél megpróbálok minden "műokos" dolgot és gondolatot félretenni - remélem ezt az üzenetemet olvasók is megpróbálják... - és úgy próbálom leírni a véleményemet, ahogy azt én gondolom, esetleg ahogy én tenném, ha a helyedben lennék...
A legnagyobb problémát úgy gondolom, az okozza, hogy egyszerűen abba a korba ért Tökmag, amikor próbálgatja azon a bizonyos "polcon" elhelyezni Magát... Ebbe véleményem szerint következetesen kell "beleavatkoznia" a szülőnek. Vagyis: kell! Ennek a mértéke pedig függ a gyerektől is, de ezen valamennyit lehet változtatni, amihez idő kell... Meg türelem...
Hisztizik... Persze, mert így tudakolja meg, meddig is mehet el...
Kekszet követel... Persze, mert finom...
És ezt a két dolgot nagyon profin bírják űzni a Tökmag-korabeliek
dr_31
, és ötvözik is: kekszet AKAROK, és MEGSZERZEM! Nekiállt hisztizni, és megkapta, amit akart...
Értem én, hogy képtelenség egy ekkora mütyürrel úgy ügyintéző-körútra indulni, ha közben csapkodja Magát, kimászik a babakocsiból, üvölt, ésatöbbi... De ezt Te is érzed, hogy nem OK, változtatni szeretnél rajta. Rajta, és Rajta... Vagyis a helyzeten és Tökmagon...
Véleményem szerint egy esetleges kompromisszumkötés eredményre vezetne...
Hogy mi lenne jó kompromisszum:
1., - okés, kaphatsz kekszet, de csak 2 darabot (egy Tökmag korabeli lurkónak már van némi számfogalma...), és azt is csak akkor, ha nincs hiszti! Tudom, ez mesebelien szépen hangzik, de valahogy meg kell próbálni... És a szó szerinti értelemben vett VALAHOL is lényeges! Nem hinném, hogy a kezdő próbálgatásokra egy rohanós bevásárlós-ügyintézős délelőtt lenne a legalkalmasabb... Először jó lenne otthon "szoktatni" a gyereket, hogy ha nincs hiszti, csak akkor érhet el bármit is... És okos enged... Ugye... Márpedig Tökmag okos!
Viszont Detti, Neked nem szabad engedned! Roppant hamar megtanulják ezek a kis Törpicsekek, hogy nicsak, anyát ha "kiakasztom", akkor "én nyerek", megkapom amit szeretnék, minek küzdjek azért a kekszért holmi hisztimentességgel... Hiszen, a hiszti sokkal bulisabb...
2., - ne vedd észre, ha hisztizik! Persze, ezt is otthon kell elkezdeni gyakorolni"! Egyszerűen NE vegyél róla tudomást! Egészen addig szinte rá se nézzél, amíg hisztizik! Viszont, amint abbahagyta, "jutalmazni" kell! Jutalmazás alatt értem: tegyük fel, éppen a kekszért ment a hiszti, de csapkodja Magát... Abbahagyja a hisztit - lehet, hogy csak elfáradt, de az a tény, hogy abbahagyta, az számít, és nem az ok, amiért abbahagyta!-, tehát, abbahagyja a hisztit, akkor kapjon kekszet! Nem feltétlen kell egy egész kekszet kapnia, lehet ez egy darabka is! És ami lényeges: el KELL Neki mondani, miért kapta a kekszet: azért, mert nem hisztizik!
Amit még lényegesnek tartok: ha otthon egyszer elkezditek ezt a "leszoktatást", onnantól kezdve nem szabad megkülönböztetni otthont és házon kívül-t! Mindenhol ugyan úgy kell(lene) lereagálni a hisztit! Nehogy érdekesen süljön el a dolog: otthon nincs hiszti, "csak" az utcán-a boltban-a postán-az orvosnál-a játszótéren-a mindenhol...
Nem lesz egyszerű menet, de ha úgy látod, hogy ez az állapot így nem maradhat, akkor meg kell próbálni valami változtatást! Nem azt mondom, hogy az én általam leírtak szuperül fognak működni, és pikk-pakk megoldódnak a dolgok, én csak egy lehetséges alternatívát próbáltam adni, hátha bejön... Biztosan van, akinek működik a dolog, és biztosan van, akinek nem... De hát nem vagyunk egyformák, és Tökmag az Tökmag, nem pedig Mindenki...
Edzés napokon ez változ(hat).
Viszont gyors az anyagcseréje, mert nem látszik rajta.
), kinőtt nacik Lacinak mán eccer beígérve. 
