Cukorbeteg gyermek
- Téma inditó vende1
- Kezdés dátuma
Zsu77
Új tag
Köszi Grácia!Már voltam is odaát és hát nagyjából jól mondtam.7-8,illetve fél4-4.Változó.De nagyjából így.Köszönöm az infókat,nagyon hasznosak voltak és nagyon örültek neki!
Még egy kérdés:az étkezés után 1 órával a 13,2 milyen?Ha egy szelet diab csoki a tízórai rá,akkor az hogyan hangzik így?
Még egy kérdés:az étkezés után 1 órával a 13,2 milyen?Ha egy szelet diab csoki a tízórai rá,akkor az hogyan hangzik így?
dg
Őstag
Inzulin beadás idejét nem lehet lazán kezelni. Ki kell jelölni egy időpontot, és az akörüli fél órában be kell adni. Tehát a 7-8 között, az úgy nem jó, káosz lesz, labilitás.
Szögezzék le szerintem, hogy mondjuk fél8-kor reggel (vagy ami nekik jó), és akkor negyed8 és háromnegyed8 között tényleg penezzenek!
Ugye, aszongyák, hogy akkor jó a beállítás, ha az étkezés utáni mért érték max. 2 mmol/l-el nagyobb, mint az étkezés előtti.
Namost ezt mixtarddal kicsit nehezebb produkálni, de azért lehet! Főként napközben! Ebből a legneccesebb a reggeli. Itt nincs mese, ki kell titrálni, hogy mi megengedhető. Nálunk a reggeli általjában egy begre kakaó, meg valami rágcsika mellé, meg ha kell, ch mentes kaja, de speciel a lányom nem akar enni reggel sokat (meg mostanában máskor se..) Na mindegy.
Szóval, kéne tudni, hogy melyik étkezés után?
Amúgy sok, és ha ez a reggeli utáni, akkor a következő étkezést érdemes késleltetni, vagy ha nem megy, két részletre bontani, és a második felét adni később. Meg a diabos csoki hány ch? Van 10 és 20 ch-s is pl. (Meg sok más..)
Figyi! Nem írod le nekem, hogy mikor esznek és mennyit? Privátban, esetleg.
Szögezzék le szerintem, hogy mondjuk fél8-kor reggel (vagy ami nekik jó), és akkor negyed8 és háromnegyed8 között tényleg penezzenek!
Ugye, aszongyák, hogy akkor jó a beállítás, ha az étkezés utáni mért érték max. 2 mmol/l-el nagyobb, mint az étkezés előtti.
Namost ezt mixtarddal kicsit nehezebb produkálni, de azért lehet! Főként napközben! Ebből a legneccesebb a reggeli. Itt nincs mese, ki kell titrálni, hogy mi megengedhető. Nálunk a reggeli általjában egy begre kakaó, meg valami rágcsika mellé, meg ha kell, ch mentes kaja, de speciel a lányom nem akar enni reggel sokat (meg mostanában máskor se..) Na mindegy.
Szóval, kéne tudni, hogy melyik étkezés után?
Amúgy sok, és ha ez a reggeli utáni, akkor a következő étkezést érdemes késleltetni, vagy ha nem megy, két részletre bontani, és a második felét adni később. Meg a diabos csoki hány ch? Van 10 és 20 ch-s is pl. (Meg sok más..)
Figyi! Nem írod le nekem, hogy mikor esznek és mennyit? Privátban, esetleg.
tímeácska
Őstag
Nekünk éppen Grácia által említett dolgok miatt lett szétszedve a tízórai... 2 részletben ette a 15 g Ch-t (fél 10-kor, és fél 11-kor). És így vált be. Ha egyszerre megette a 10órait, akkor magas lett a cukra délre. De így éppen szinten tartotta. Uzsonnánál viszont nem működött a szétszedés, valószínű, hogy a délutáni aktivitása miatt... Kevés lett volna a 2-szer 7,5 g... De egyben jó volt...
Zsu77
Új tag
Na most.Dávidnak mindig ugyanaz a reggelije,nem gondolnám,hogy sok,dehát eleve 6 akármiről indult.Erzsi mindig azt mondja:1 kenyér bele.Ez eddig bevált.Most nem tom mi van.Az inzulin-adás ideje szerintem is így gázos,de nem akartam már azért is szólni,inkább fölraktam ide,hogy mi a reakció.Gondoltam,hogy ez...A baj az,hogy nem akarnak többet mérni,elég keveset mérnek,hogy úgy mondjam.Én pezzegetem,apuka még hajlik is rá,de tanácstalan vagyok ebben.Tímeácska,ha vasárnap jöttök(gyertek!!!!),akkorra dolgozz ki valami Erzsébet meggyőző módot,én ehhez kevésnek érzem magam.Alapból nem mér minden evés előtt,ez szerintem gáz. ???
tímeácska
Őstag
Hűűha-hűűha... Itt komoly gondok vannak, kérem...:???: Nem hajlandó többet mérni?! És miért nem?! Mi a magyarázat?! A minimum, főleg így az elején, hogy MINDEN étkezés előtt, és MINDEN étkezés után másfél órával, illetőleg lefekvéskor SZIGORÚAN MÉRÉS (Időnként éjjel is, hiszen valóban még igencsak az elején vannak...)!!! Ezt bele kell vésni a fejébe, mert hogy a csudában tudná akkor a vércukor alakulását nyomon követni???
Ha nem mér evés előtt, akkor honnan tudja, hogy a beadott inzulin mennyisége, és az elfogyasztott CH arányban/egyensúlyban vannak é?! Csak azért nem mérni étkezés előtt, mert reggelinél jó volt, akkor most ebéd előtt is biztosan jó, vagy tegnap is jó volt ébredéskor a cukra, akkor most is jónak kell lennie, felelőtlenség, ez nem így működik! Egy frászt! Na, majd kiokoskodok valamit...
Megyünk (megyek) vasárnap, természetesen, akkor tudok Vele beszélgetni, de az az 1-1,5 óra igencsak kevéske lesz... De majd összehozunk még 1-2 talit, és meglátjuk, mire jutunk! ;-)
dg
Őstag
Hát, ha a kisujjában van az inzulin hatásgörbéje, meg a gyermeke reakciói, akkor előfordulhat egy-egy nap (kirándulás, buli), hogy csak inzulinok előtt mér, azaz napi kétszer. És mindez egy évben kétszer, kb.
Egyébként nélkülözhetetlen a sok mérés. Pláne a betanulás időszakában: hogy tanulja meg másképp, hogy milyen étel mikor adható? Hogy mikor kell résen lenni, mikor van az inzulin a hatásának csúcsán? stb...
Mi napi 8-10-szer mérünk cukrot. Személy szerint a pisilést jóval neccesebbnek érzem: letolni a gatyát, wc szűkítő, mellé megy, stbb...
tímeácska
Őstag
...Aztán meg feltakarítani, gyereket pisitleníteni, gatyót cserélni... Igen, sokkal bonyolultabb... (Ismerős...
) És mindezt kb. ugyan annyiszor (bár, még többször is :roll végigcsinálni, mint ahányszor normál esetben cukit mérni... Őőőő... Választhatok?! Akkor inkább a cukimérés... :mrgreen::mrgreen:
Zsu77
Új tag
Hát az elején nem forszírozgattam,ment magától minden,mint a karikacsapás,az eredmények tényleg szépek voltak.De én azt gondolom,hogy a mézeshetek az a szülőknek is mézeshetek:egyszer véget ér.Jönne az ugrás a terhek emelésében,ehhez kéne meggyőzni.Forszírozgatom,de még csak most van maga a gondolat a szoktatgatásnál.Elriasztani sem akarom,de ami igaz,az igaz.Míg az ember saját magának sem mondhatja meg érzés alapján,hogy mi van,addig egy másik szervezetről hogyan lehetne mindig megbízhatóan tájékozódni?Szóval kéne segítség,ötlet,akármi.Mondjuk az olvasmányokat szívesen fogadják,apuka aggódósabb,ott lehetne presszúrázni ilyenekkel.
tímeácska
Őstag
Igen, valóban így van, hogy egy cukorbeteg (kicsi)gyermek esetében először is, a szülőnek kell elfogadnia a helyzetet... Ha ez sikerült, utána (talán) jobban látja a helyzetet... Na, erre már lehet építeni várat, és az a vár a jó anyagcsere! De más NEM építheti fel helyette!!! Ha már nagy/nagyobb lesz a gyerek, akkor majd Ő lesz annak a várnak a gondnoka, a szülő pedig a bástyája... (Tejóég! Ezt is én írtam??? :mrgreen: Le vagyok magamon döbbenve... Le vagyok nyűűűgözve :lol
dg
Őstag
Zsu!
Én itt nem értek valamit, bár ettől még nem lesz megoldás, de ha összegezzük:
Én úgy vettem ki a szavaidból, hogy totál nincsenek Erzsiék tisztában az általuk használt inzulin jellegével, és azt se ismerik, hogy hogyan kell használni (összevissza beadás, novorapidozzunk vagy se). És még hol van a mit, mikor, hogyan együnk úgy, hogy jól lakjon, jól feljődjön, jól érezze magát -- kérdésétől. Ezekről nincs infom. És nem igazán közreműködőek: ne mérjünk sokat, nem telefonál a dokinak, diabos nővérkének (aki egyébként profi, és a saját gyereke is diabos).
Ezek után meg kell kérdeznem, hogy hogy kerültek kórházba? Ki foglalkozott velük? Milyen tananyagot kaptak? Kaptak-e edukációt a kórházban? Vannak.e könyveik, ismertetőik? Konzultálnak-e az orvossal, amiben benn van, hogy kérdeznek tőle (nyilván van mit)?
Itt semmi tragédia nincs! Minden pótolható! Csak ugye ezt ők is akarják? Én mindenben segítek, ahogy tudok, de őszintén megmondom, engem megrettent, hogy előbb szalasztja át a szomszédasszonyát Erzsi a netről tanácsot kérni, mithogy felvegyék a telefont.
Erzsi! Ha majd olvasod: jó dokid van, használd!!!
Én itt nem értek valamit, bár ettől még nem lesz megoldás, de ha összegezzük:
Én úgy vettem ki a szavaidból, hogy totál nincsenek Erzsiék tisztában az általuk használt inzulin jellegével, és azt se ismerik, hogy hogyan kell használni (összevissza beadás, novorapidozzunk vagy se). És még hol van a mit, mikor, hogyan együnk úgy, hogy jól lakjon, jól feljődjön, jól érezze magát -- kérdésétől. Ezekről nincs infom. És nem igazán közreműködőek: ne mérjünk sokat, nem telefonál a dokinak, diabos nővérkének (aki egyébként profi, és a saját gyereke is diabos).
Ezek után meg kell kérdeznem, hogy hogy kerültek kórházba? Ki foglalkozott velük? Milyen tananyagot kaptak? Kaptak-e edukációt a kórházban? Vannak.e könyveik, ismertetőik? Konzultálnak-e az orvossal, amiben benn van, hogy kérdeznek tőle (nyilván van mit)?
Itt semmi tragédia nincs! Minden pótolható! Csak ugye ezt ők is akarják? Én mindenben segítek, ahogy tudok, de őszintén megmondom, engem megrettent, hogy előbb szalasztja át a szomszédasszonyát Erzsi a netről tanácsot kérni, mithogy felvegyék a telefont.
Erzsi! Ha majd olvasod: jó dokid van, használd!!!
tímeácska
Őstag
Lehet, hogy itt van a hátulütője a "nincs semmi baj, cukorbeteg, de lehet ezzel nyugodtan együtt élni" dolognak?! Úgy értem, az sem jó, ha "túlreagálják" a diabosságot a szülők, az sem, ha túlzottan "nyugodtan" veszik a történéseket... Itt most éppen ezzel állunk vajon szemben (nincs semmi gond... majd lesz valahogy...)?!
dg
Őstag
Hát, nem nyugodtak, mert Zsutól kérdeznek. (Vagy Zsu, Te nem vagy nyugodt???)
Inkább a szembesülés nem történt meg még -- talán. De ezt is oldja a tanulás! Meg a cukroknak is jó tesz! Meg csak egyszer kell betölteni a tananyagot, aztán szinte magától ápolódik!
tímeácska
Őstag
Itt a nyugodtságot nem úgy értettem... Aggódnak, igen, de nem úgy, nem olyan szinten, ahogy kellene... Vagyis, nem úgy reagálják le a dolgokat, ahogy kellene... (Orvostól kérdezni, tudásanyagot falni befele, amikor már, vagy még egyedül nem megy, a megfelelő személytől segítséget kérni, stb.) Mert vannak olyan élethelyzetek egy cukorbeteg életében, amikor a megoldásban az orvos sokkal többet tud segíteni, mint mi... Pl. És az orvossal/szakszemélyzettel ki kell alakítani egy kölcsönös bizalmi helyzetet... Legalábbis, meg kell próbálni...
dg
Őstag
Itt a nyugodtságot nem úgy értettem... Aggódnak, igen, de nem úgy, nem olyan szinten, ahogy kellene... Vagyis, nem úgy reagálják le a dolgokat, ahogy kellene... (Orvostól kérdezni, tudásanyagot falni befele, amikor már, vagy még egyedül nem megy, a megfelelő személytől segítséget kérni, stb.) Mert vannak olyan élethelyzetek egy cukorbeteg életében, amikor a megoldásban az orvos sokkal többet tud segíteni, mint mi... Pl. És az orvossal/szakszemélyzettel ki kell alakítani egy kölcsönös bizalmi helyzetet... Legalábbis, meg kell próbálni...
Persze! Az orvos az első. Akármerre is, de elindulni csak onnan lehet.
Okés, értettem, amit írsz, (mostmán), és egyetértek.
Zsu77
Új tag
Én egyáltalán nem vagyok nyugodt,nem is voltam az.Mivel tudom,hogy laza az ügy követése én vagyok az,aki állandóan kérdezi őt,hogy milyen volt éjszaka,milyen volt reggel.De be kell valljam,hogy szóhoz se jutok,ha olyat hallok,hogy ebéd előtt most nem nézte.Annyira sokkol,hogy nem...egy értelmes mondat nem jut az eszembe.Mostanság is csak annyi,hogy talán többet kellene nézni.Nekem mindig csak az estiről,az éjjeliről és a reggeliről volt infóm,semmit nem tudok a napközbeni értékekről,csak remélek,hogy ha ez a három oké,akkor azért az összes többi se lehet olyan rossz.Már az aug-i tali előtt rágtam a fülüket a HgA1c miatt,akkor nem volt mégsem,nem értem,miért,pont azért,mert az elárulja majd,ha gáz van.De most,hogy borult a háztartás,nagyon stresszel,főleg az,hogy nem sokat tehetek.Szóval barátságban vagyunk,nem én vagyok a háziorvosuk,és ő nagyon örül minden infonak,ami tőletek jön,vagy ha hallok valamit.Kórházba úgy került,hogy apuka hazajött a munkából.De mit csinált volna anyuka egy hót nyugodt körzetissel a háta mögött,autó nélkül.Átlag embernek gőze nincs arról,hogy hogyan néz ki egy ketoacidózisos lurkó,arról nem is beszélve,hogy nem is számít ilyesmire.
dg
Őstag
Persze, én ezt megértem. Épp ezért kérdeztem, hogy oktatta-e őket valaki? vagy mégis, hogy bocsátották útjukra őket?
Na, minden estre, nagyon kedves vagy Zsu, hogy szaladgálsz és közvetítesz. Ha valamiben tudok, továbbra is segítek.
Konkrétan arra nézve nincs ötletem, hogy hogyan lehet hatni egy szülőre. Akkor se tudtam, mikor az orvosom felhozta, hogy jó lenne, ha beszélgetnék az egyik anyukával. Véleményem szerint elég kétélű fegyver. Minden optimizmus, sorstársiság ellenére is sülhet el úgy, hogy még visszahúzódóbb, ne adj isten titkolózóbb lesz. Én ettől féltem. Úgyhogy sajna passz.