Tudjátok Lányok, és főleg Zsu, hogy már beszéltünk itt a fórumon arról a nehéz kérdésről, hogy mit lehet tenni abban az esetben, ha látjuk, hogy valaki rosszul (uram bocsá, hanyagul, felelőtlenül stb, de nem sértegetni akarok) látja el a diabbal kapcsolatos teendőit. És itt általában azzal találkozunk, hogy az anyuka nem úgy viszonyul a diab kezeléséhez, ahogy az minimálisan elvárható lenne tőle.
Szóval hol a határ? Meddig lehet elmenni az oktatásal, számonkéréssel, figyelmeztetéssel? Hol van a felelősség, és főleg kin van a felelősség? Egyértelmű, hogy az anyukán. De mi érezzük, hogy rajtunk is van felelősség, mert látjuk, hogy mit tesz, ill. nem tesz valaki a gyerkőce kezelése érdekében. De mit kezdhetünk a saját felelősségünkkel, ha bizonyos határokat nem lehet átlépni? Sem etikailag, sem fizikailag? Nézzük ölbe tett kézzel, hogy mi történik a tudtunkkal? Vagy szóljunk bele, amibe nem kérték a véleményünket vagy segítségünket? Vagy mit tegyünk akkor, ha tisztában van az anyuka a cukormérés gyakoriságának fontosságával, de nem teszi? Menjünk el cukrot mérni? De hiszem mondtuk, de hiszen ő is tudja! De hiszen Zsu naponta átmegy, segít, számonkér. Kérjük számon? De mit is kérjünk számon és milyen joggal?
Zsu! Mutasd meg szerintem a blogok küzül B.Laci letöltéseit. Laci cukra tökéletes egyensúlyban van, felnőtt, megszokott napi ritmussal, mégis méri rendszeresen a cukrát. Ha ő nem mérné, akkor is egyensúlyban lenne, csak hogy Laci is a bizonyosság kedvéért, és saját magáért méri rendszeresen.
Aztán ha megnéztétek Laci diagramját, akkor nézzétek meg Mátéét.
Egy fejlődésben lévő izgő-mozgó egyáltalán nem megszokott napi ritmus szerint élő kissrác, mármint a mozgást illetően. Egyik nap ennyit szaladgál, a másik nap meg annyit. Mert a többi az példamutató rendszerességel, megszokott napi ritmus szerint zajlik. Cukimérés-számolás-kaja. És ez még a pumpa adta szabadság mellett is szigort és következetességet igényel. És ehhez egy édesanya kell, aki mindezeket szigorúan felügyeli, hiszen ő vállal felelősséget a saját gyerkőce iránt, nem a szomszéd.
És sem Laci, sem Tímeácska nem dől hátra a jó eredmények birtokában. Én fele olyan jó eredményért kiugranék a gatayámból, mint ami nekik van, de engem minden saját javulásom arra ösztönöz, hogy még többet tegyek magamért, memhogy lazítsak.
Prédikációnak vége, de valami hathatós megoldásra van szükség.
