Szia Kata!
Az ingadozás, amiről írsz, teljesen normális az elején. Attól lesz majd jobb, hogy ahogy telnek a napok, egyre jobban át fogjátok látni az egész szisztémát. Megtanuljátok az inzulin hatásgörbéjét, azt, hogy mikor kezd hatni, mikor van a hatásának csúcsán, hogy mindez a kisunokád szervezetében hogy működik, megtanuljátok az ételek ch (szénhidrát) tartalmát, s azt, hogy egyes ételek milyen hatással vannak az Ő vércukorszintjére. Mert nincs két egyforma diabos sem, az, hogy az ételek hogyan, milyen gyorsan szívódnak fel bennünk, mutat egyéni ingadozásokat. Ki fogjátok tapasztalni.
Igen.
Akármilyen hihetetlennek tűnik, a félelem és rettegés el fog múlni. Pont azáltal, hogy egyre többet megtudtok a diabról.
Az unokád nincs életveszélyben, pláne nem minden pillanatban. A diab miatt biztos nem!
Kerülni kell a magas értékeket, kerülni kell az alacsony értékeket, ez egyértelmű, s hogy hogyan lehetséges ez, azt úgyis megtanuljátok. De ha jön egy túlzottan alacsony érték (hipoglikémia, itt a fórumon gyakran csak hipo, hipó), akkor ott van a táskátokban mindig egy kis nem diabetikus, cukros üdítő, és gyorsan helyreáll a dolog. (Nálam gumicukor, vagy egyéb cukros cukorka is mindig van: pici és gyors, de persze, a szőlőcukor is jöhet. Attól függ, mit eszik meg szívesebben a gyerkőc. És sok az olyan szitu is, amikor nem lehet nekiállni enni, ilyenkor a zsebből egy kis cukorka megoldja a helyzetet. Tehát, ha hirtelen kell cselekedni mondjuk séta, játék közben, ezekben az esetekben megoldást jelenthet.)
A hipó azért nem életveszély, mert nem hagyjátok annyira leesni a cukrot, hogy abból eszméletvesztés legyen. Hiszen a tüneteit, már jóval előbb érzékelitek, és gyorsan esztek/isztok egy kevés ('10r ch-nál nemigen több) cukros valamit, ami gyorsan visszahozza a normális értékbe.
Az eszméletvesztés esetére ott van a glukagon injekció, ennek használatát biztosan megtanították a kórházban. Ne rettegjetek ettől, inkább ezerszer gondoljátok végig, hogy hogyan kell használni. Elméletileg, lelkileg fel kell rá készülni, de például én még sosem használtam, a kezelő teamünk egyik tagjának is cukros a lánya, 25 év alatt egyszer kellett használniuk, amásik ismerősömnek 15 év alatt egyszer sem, stb. Most persze jöhetnének garmadában a példák, de a lényeg: semmiképp nem mindennapos, úgyhogy nehogy rettegjetek nekem!
ugyanezek voltak a félelmeink az elején, és rengeteget kérdeztünk az orvosunktól, aki készséggel válaszolt. A hipó kapcsán mi is megkérdeztük, hogy "halálos" lehet-e, és erre az orvos azt felelte (mélyreható magyarázata mellett), hogy egyetlen esetről se tud a való életből. Úgyhogy ne rettegjetek! Nem kell és nem is indokolt életveszélyről beszélni!
A magas értékek pedig nem jelentenek közvetlen életveszélyt. A tartósan magas értékek hosszú távon vannak romboló hatással a szervezetre.
Most az elején vagytok. Azt javaslom, igyekezzetek megtudni minél többet a diabról. Én annak idején abban oldottam fel a keserűségemet és gyászomat, hogy fejem tetejéig és még azon is túl elástam magam éjjelenként az olvasnivalóban, és azota is folyamatosan igyekszem képben maradni. És egyszer csak azon kaptam magam, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
A másik: kérdezzetek! Orvost, szaknővért, minket! Ne szégyeljetek megkérdezni bármit!
És anno vettem egy konyhamérleget. Az elején mindent kigrammoztam, kiírtam a falra, hogy melyik lábasom milyen súlyú, minden ételt lemértem főzés előtt és után, kiszámolva a pontos adagot, mindent rögzítettem a diétás naplóban. Úgy 3 hónap után már nemigen kellett elővenni a táblázatokat, hogy melyik ételben mennyi ch van, bő 1 év után elhagytam a mérleget meg a diétás naplót is, fokról-fokra. Ekkorra vált bennem rutinná.
Privát üzenetben írok könyvcímeket és beszerzési lehetőséget.
Szívesen segítek:
Grácia
