Vargha
Sziasztok!
Köszönöm, hogy ennyien aggódtok és féltetek a csalódástól. Én is fel vagyok készülve arra, hogy nem gyógyul meg a kislányom és természetesen kapja az inzulint és állunk folyamatosan a diétára, illetve a diétáját próbálom egyre változatossabb ételekkel elkészíteni. Én is tartok attól, hogy "sarlatánok", ezért a róluk szóló cikkek nyomán keresni kezdtem a pozitív példával szolgáló pácienseket. Ma sikerült beszélnem egy kisfiú anyukájával, akinél gyógyíthatatlan epilepsziát diagnosztizáltak. Kb. másfél év után tartanak ott, hogy gyógyszerek nélkül tünetmentes, az agyi röntgenfelvételek, amiről korábban az orvos azt mondta, sose lesz újra normális, most normális, az eredményt pedig nem tudják megmagyarázni. Azt mondták a kórházban, ez csoda, ilyet még nem láttak és örüljenek neki.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy 1000 %, hogy meggyógyul a kislányom, de nem is csak a pénzért csinálják, hanem valóban gyógyítani akarnak. Első alkalommal egyébként mondták, ha nem lennének sejtjei, nem tudnának segíteni.
Az anyukával beszéltünk arról is, hogy a normál kórházakban is sokszor előfordul a téves diagnózis vagy téves kezelés, de mindenki elfogadja amit az orvos mond. Nála is, mint nálunk a betegség okát, miért alakult ki, nem tudták megmondani, és azon kívül, hogy gyógyszer és odafigyelés, "gyógyíthatatlan és végleges" jelzővel hazaküldtek.
Nem akarok senkit áltatni, még magamat sem, sok pénzbe kerül és sok időbe, de ha valóban segíteni akarnak, megéri. A kórházban az orvosok már nem tudnak segíteni, max. a gyógyszeradagot állítják be és kezelik az esetleges szövődményeket. Nekem furcsa volt, hogy ha valaki diabos lesz, rámondják hogy diabos, inzulin és diéta kell, ez egy végleges állapot és kész. Egyébként azt nem tudom elfogadni, hogy egy egészséges és főleg ilyen fiatal szervezet önmagától valóban egészséges környezetben ne tudna regenerálódni.
Szerintem a jelenlegi orvosi segítséget azért tekintjük kézenfekvőnek, mert ezt szoktuk meg, sokkal több embernek segít szervezettől és egyéntől függetlenül, mint a természetgyógyászat. Az orvosnál nem kell általában (nem diabosnál) diéta, mozgás, odafigyelés. Az emberek többsége eszi már elnézést, a szemetet, nem mozog, nézi a tévét, és természetesen akarva - akaratlanul stresszesen él.
A természetgyógyászatban kitartás, önfegyelem,odafigyelés és most már sok pénz is kell. Sok ember ezt nem akarja vagy nem tudja megtenni.
A hölgy apukáját egyébként akupunktúrával gyógyították meg, 10 kezeléssel, az orvosok pedig már műtétet javasoltak, bár hozzátették, nem biztosak a dolgukban, illetve hogy kell-e műtét.
Összegezve, köszönöm az aggódást, bízom a gyógyulásban, ha sikerül, többet nyerünk, mint a veszteség lehetősége, a jelenlegi egészségügy pedig úgy néz ki, nem tud mit kezdeni velünk.
Üdvözlettel:
Edina
