Cukorbeteg gyermek

[vighkata]

Ja és már megint elkalandoztunk lehet hogy ez is mehet a mindenkinekbe....bocsi

egy üzi maradhat, elfér.
Viszont írhatsz még élményt, mert én úgy vettem észre, hogy a hipo nagyon sokféle, és mi felnőttek is nagyon nehezen tudjuk némelyik érzést behatárolni. Így az anyukák sokszor nehezen tudják hova rakni a gyerkőcök körül írásait. Ha tőlünk megtudják pl, hogy még néha mi is érzünk félelemhez hasonló érzést, akkor tudják, hogy a gyerkőcök félelmét ne kicsinyeljék le azzal, hogy nincs mitől félni, ez csak egy "hipo". talán a picik attól is félnek, hogy ezt elmondják, mert ők is tudják, hogy ennek vége lesz, de nem jó, ha magukban tartják.

 

[vighkata]

Azt észre vettétek, hogy mennyi leírást olvastunk már a hipo tüneteiről, fizikai megnyilvánulásáról, és ezek így mennyire semmit mondóak egy pici gyermek számára egy anyuka szemszögéből? Erre én is csak most jöttem rá igazából.

 

[dg]

Azt észre vettétek, hogy mennyi leírást olvastunk már a hipo tüneteiről, fizikai megnyilvánulásáról, és ezek így mennyire semmit mondóak egy pici gyermek számára egy anyuka szemszögéből? Erre én is csak most jöttem rá igazából.

Szerintem épp ellenkezőleg. Nagyon jók a szubjektív leírásaitok. Jó fogódzó ez, az anyukáknak amúgy is csak a minél pontosabb megfigyelések maradnak, a gyerkőcök meg majd megmondják a magukét, ha megérett hozzá a nyelvük!

 

[vighkata]

Szerintem épp ellenkezőleg. Nagyon jók a szubjektív leírásaitok. Jó fogódzó ez, az anyukáknak amúgy is csak a minél pontosabb megfigyelések maradnak, a gyerkőcök meg majd megmondják a magukét, ha megérett hozzá a nyelvük!

Ja, én a beteg könyvek, meg szórólapok és nyomtatványok leírásaira gondoltam. Az csak egy felsorolás, még jó, hogy vannak benne "ismerős" érzések is.

 

[pusimelu]

Talán mi felnőttek kicsit szeretjük túl komplikálni a dolgokat! Míg a gyerekek egy részének nincs veszélyérzete vagy nem alakult ki teljesen ezért jó hogy vagyunk mi anyukák..

 

[dg]

Ja, én a beteg könyvek, meg szórólapok és nyomtatványok leírásaira gondoltam. Az csak egy felsorolás, még jó, hogy vannak benne "ismerős" érzések is.

Ja? Hát igen, az valóban félelmetes elsőre. Sötétben tapogatózás.
Emlékszem, mikor bekerültünk a kórházba, s a sokminden egyéb mellett okítottak a hipóra is, rettegtem tőle, hogy mi lesz? Milyen lesz? Észreveszem-e majd? stb...
Még szerencse, hogy ez gyorsan a múltté... Nem élném át szívesen újra!
Valahogy így rettegtem a hányás-hasmenés vírustól is. Ezért írtam, ha írtam, hogy átestünk a tűzkeresztségen, és minthogy biztos volt, hogy ez bekövetkezik, végül is jó, hogy megtörtént. Legközelebb már nem lesz ilyen félelmetes!

 

[Zsu77]

Nem tudom.Rám személy szerint mindig a frászt hozta anno egy-egy súlyos hipo.Nem élném át újra.Csak azért írom,mert valószínűleg ezekre nézve "szeretik" szörnyetegként beállítani.Nem baj az,ha magasról indítanak,minthogy azt mondják,hogy ó hát nem olyan nagy ügy.Szóval nem baj,hogy így teszik.

 

[dg]

Nem tudom.Rám személy szerint mindig a frászt hozta anno egy-egy súlyos hipo.Nem élném át újra.Csak azért írom,mert valószínűleg ezekre nézve "szeretik" szörnyetegként beállítani.Nem baj az,ha magasról indítanak,minthogy azt mondják,hogy ó hát nem olyan nagy ügy.Szóval nem baj,hogy így teszik.

Előttünk nem állították be "szörnyetegként" a hipót. Tárgyilagosan kezelték a témát és lelkileg támogatóan. Ennek ellenére rettegtem tőle, míg meg nem tapasztaltam, hogy miről is van szó valójában.
A könyvek felsorolásaira is csak azért használtam a félelmetes jelzőt, mert nekem volt az, az ismeretlenség miatt. Szóval, erősen szubjektív, magukkal a felsorolásokkal nincs baj. Az másmilyen nem lehet, egyéni színezetet, példafelsorolásokat meg nem adhat egy ilyen munka (könyv, tanulmány). Az más műfaj volna.

 

[zsuzsa]

A hypo érzését, tapasztalását, és kezelését is, mindenki másképp csinálja, máshogy áll hozzá, és nem egyfórmán reagálunk rá. Mi a kh ban nem tapasztaltuk a hypot, de annyira megilyesztettek egyébként mindennel, hogy emlékszem az első éjszakára, amikor hazamentünk a kh ból szűrt fénynél őriztük a gyerek álmát, hogy nem nyugtalan e nem fórgólódik e túl gyakran, nem verejtékezik e, és nem sápadt e. Tiszta agybaj volt, sokára mertünk éjszaka aludni. Aztán megtapasztaltuk a hypót, és anélkül is szörnyű volt, küzdeni a tudatállapotáért, hogy bárki lefestette volna. Szerencsére ezek soha nem éjszaka voltak, hanem nappal, és volt hogy cak azt vettem észre, hogy beesik a fotel mögé, és sírni is alig tudott már. Előtte semmi, mármint bármi jelzés. Ez volt 2,5 évesen. Nagyon gyorsan tudott jönni, nagyon hirtelen, de nagyon gyorsan rendeződött is. Mostmár ez nem ennyire hirtelen van, és jobban uralja.

 

[kmolli]

Én annyit tennék hozzá ehhez a témához, hogy mikor mi hazamentünk a kórházból anno (12 éves voltam), akkor a nappali hipók nem okoztak gondot, mert a kórházban, még az intenzíven volt 1 hipóm szerencsére és onnantól tudtam, mit kell érezni. De az éjszaka... Szerintem a szüleim nagyon félhettek az éjjeltől és valszeg én ezt érezhettem, mert a mai napig félek az éjszakáktól, az a baj, hogy sokszor ezért túleszem magam, mert annyira parázom a hipótól éjjel. És ez szerintem azért alakult ki, mert éreztem gyerekkoromban a szüleim túlzott aggódását az éjszaka miatt.
Én is aggódnék a gyerekemért ennyire, ez biztos, csak azt akarom ezzel mondani, hogy lehet, hogy erre is figyelni kell (sajnos), hogy a gyerek ne nagyon érezze ezt a fajta félelmet a szülőn...

 

[vighkata]

Azt már írták itt többen, hogy anno a szüleiket jobban megviselte, hogy ők cukorbetegek lettek, és ez lehet a gyerekek hipojánál is, hogy a szülők jobban megijednek, mint amennyire az szükségszerű lenne. Ennek elkerülésére nagyon hasznos, ha minél többen jól be tudják azonosítani a tüneteket.
A gyerekek valóban nagyon szenzitívek, és érzik a (túlzott) szülői aggodalmat.
A túlzások a szülő részéről viszont nem hasznosak a gyerkőcök számára, hamis képet, vagy félelmet alakíthat ki a gyermekben.
A valódi félelmet a gyerkőc részéről viszont komolyan kell venni, és nem szabad lekicsinyleni.

 

[dg]

Éjjeli hipók.
A vércukormérésre a lányom nem ébred fel. Ha a kapott érték azt mutatja, hogy lépni kell, akkor kicsit megébresztem, és 3 falatból megeszik 1 túrórudit. Ez tökéletesen működik, jelét nem láttam annak, hogy zavarná, rossz lenne neki. Pedig, jóideje ez a gyakorlat.
Azért a rudit választottam, mert szobahőmérsékleten előtte kicsivel, pont olyan állagú lesz, amihez nem kell nagy energiabefektetés. Az iváshoz több koncentráció kell, miként egy keményebb ételhez is. Ez így pont olyan lágy és pépes, amivel hamar meg lehet bírkózni.
Szóval, én a magaam részéről idomultam az éjjelekhez, és úgy látom, a gyerekem is.

 

[gabibaba]

Nálunk is az alvamérés és alvaevés működik éjszaka.
Ha egyébként valamiért felébred, akkor mindig mér, biztos ami biztos alapon.
Gábor azt mondta, hogy nála a hypo és a hiper érzés nagyon hasonlít, csak egy icipici különbség van ( 'máshogy fáradt'). Egyszer-kétszer így már pórul járt, ezért inkább mér, ha tud.

 

[zsuzsa]

Nálunk sem volt gond soha az éjszakai mérésből, kicsit megébred rá, de nem is emlékszik később arra, hogy mértünk. Korrigállni még nem kellett, hihetetlen módon megtartja az éjszakai bázis a cukrát. Egyszer egyszer betegségben kellett éjszaka mérés után korrigállni, nálunk akkor a gyümölcslé jön be, mert amúgy is ha megébred, rögtön inni kér, reflexből egy korty és alszik tovább.

 

[vighkata]

Elképesztően jól működik a gyerkőcöknél az éjszakai mérés-evés, jó olvasni, hogy nem zavarja meg őket a nyugodt alvásban.

 

[gabibaba]

Hát igen, náluk még a rabszolgasereg végzi a gályamunkát - egyelőre. Legalább abban tudok segíteni, hogy ki tudja magát aludni.

 

[vighkata]

Hát igen, náluk még a rabszolgasereg végzi a gályamunkát - egyelőre.

Hja, én meg nagyon sajnálom magamat, mert fel kell ébrednem az iccakai cukorméréshez. Bár volt olyan, hogy reggel meg kellett néznem a cukimérőt, hogy mértem-e iccaka, vagy csak rémlik.

 

[gabibaba]

Hát igen, én most kapom vissza, hogy 3 hetes korától végigaludta az éjszakát (előtte csak 10-1/2 5-ig volt hajlandó). Én baromi sokat mérek éjjel, de egyszerűen nem lehet kiszámolni. Február eleje óta nem bír helyreállni. Lefekszik pl. 8,5-tel (előtte semmi hipo napokig) 9-kor, éjfélkor felkelt, 16,9 (nem evett semmit) ... Tegnap feküdt 8,5-tel, éjfélkor 3,8 ...

 

[pusimelu]

Hát Gabibaba nem irigyellek titeket hogy így ingadozik de szerintem a hormonváltozás is belejátszik!Szerintem sokat elmélkedjetek a pumpán hátha nemsokára azzal könnyebb lenne!Nekem is nehezebben kezelhető kb novembertől.Szerintem akkor mondta be az unalmast a maradék sejtecském!Viszont a diagrammokat nézve nektek a mozgás sokat segít!

 

[vighkata]

Hát igen, én most kapom vissza, hogy 3 hetes korától végigaludta az éjszakát (előtte csak 10-1/2 5-ig volt hajlandó). Én baromi sokat mérek éjjel, de egyszerűen nem lehet kiszámolni. Február eleje óta nem bír helyreállni. Lefekszik pl. 8,5-tel (előtte semmi hipo napokig) 9-kor, éjfélkor felkelt, 16,9 (nem evett semmit) ... Tegnap feküdt 8,5-tel, éjfélkor 3,8 ...

Hű de ismerős a szituáció. Bár nekem most csak az elmúlt 3-4 napom ilyen drasztikus.