Kedves Nagymama!
Kis unokádnál még nagyon friss a diagnózis, vagyis rövid idő telt el a kezelés megkezdése óta.
A szervezet úgy működik, hogy amikor valami hiányt pótolnak -jelen esetben a kívülről beadott inzulin-, akkor a maradék inzulin termelő sejtek megerősödnek, és újra termelni kezdik az inzulint. Persze nem annyi mennyiségben, hogy az elegendő legyen, de annyit igen, hogy hozzáadódva a kívülről beadott inzulinhoz, már sok legyen. Ez lehet az éjszakai hipoknak.
Ilyenkor a diab kezdetekor ezért van szükség a dózis módosítására, vagyis a szervezet igényeihez való alkalmazkodásra. Kell egy kis idő, hogy kialakuljon a megfelelő egyensúly a termelt, és a beadott inzulin között. Ebbe az egyensúlyba "beleszól" a napi étkezés, mozgás, front (nem mindenkinél). Ezt az egyensúlyt nagyon nehéz megteremteni, mert előjel általában nincs, mármint hogy magas, vagy alacsony lesz a cukor, vagyis kívülről nem látunk bele a szervezet működésébe. Csak a tényt lehet észlelni, és ezekből a tényekből kitapasztalni a tennivalókat.
Ezért is írták a lányok, ha többször, több napon keresztül ugyanabban az időben alacsony (vagy magas) a cuki, akkor ott módosításra van szükség.
Tapasztalni fogod, és a fiatalok is, hogy minél több folyamatot ismertek meg, és értetek meg, annál kevésbé tűnik majd "mumusnak" a diab, és a megfelelő kezelése. Még számunkra is érdekes, hogy némely dologban mennyire egyformán működünk, némely dologban pedig mennyire ellentétesen másokkal. Sőt, egyik-másik eseményben saját magunk is másképp működünk saját magunkhoz képest.
Hogy értsd, mert lehet, hogy lesz ilyen, vagy hasonló, egy egyszerű, banálisnak tűnő esettel példálozok. Pl egy borsófőzelék ugyanolyan kiinduló cukorszintnél, ugyanannyi inzulinnal, mint máskor egyik alkalommal hipot okoz, másik alkalommal pedig 10 fölé megy a cuki. Az igazi okot talán senki sem tudja, de oka biztosan van, csak nehéz rátalálni, hogy éppen mi játszott szerepet. És azt csak utólag, elemezve az előző időszak eseményeit. Ha a szervezet olyan tökéletesen működne, és mindenkinél egyformán, akkor nem lenne szükség a napi többszöri cukormérésre. Elég lenne egyszer megállapítani mindenkinél, hogy 10 g CH-hoz mennyi inzulin kell, és onnantól kezdve csak 6-os cukrot lehetne mérni.
Ez tényleg eléggé egyszerű példa, lehetnek, lesznek érthetetlen esetek, amikor azt mondjátok, hogy nem tudjátok az okát a magas, vagy alacsony cukinak, de ha minél jobban megismeritek a szervezet és az inzulin működési folyamatát és egymásra hatását, akkor könnyebben tudjátok egyénre szabottan beállítani a számotokra legoptimálisabb kezelést.
Itt a fórumon az a jó, hogy sokan leírjuk a magunk tapasztalatát, és ki-ki hozzá tudja hasonlítani a maga tapasztalatát. Mi is tanulunk egymástól, rengeteg tippet "ellestünk" egymástól, még ma is, több évnyi diabbal a hátunk mögött.
Zökkenőmentes tanulási folyamatot, és minél több jó cukikat kívánok.