Edukáció

[zsuzsa]

Nagyon jónak tartom az edukátor képzéseket, sajnálom hogy idén lemaradtam róla, nagyon érdekelt volna, de későn értesűltem. A diab szakápoló és diabetológia és hasonló képzések teljesen mások azok szakembereknek szólnak főiskolai kereteken belül. Én is egészségügyi szakember vagyok, mégis szívesen résztvennék egy ilyen edukátor képzésen mert bizony hasznos, és eü végzetségem ellenére teljesen tanácstalanúl álltunk, mikor kiderűlt hogy kisfiam cukorbeteg. Azóta is azt tapasztalom, hogy itt helyben is, ahol lakunk, és szerintem számos településen, szükség lenne ilyen szakszerű tanácsadókra, akiknek van jogosúltságuk, és elegendő tapasztalatuk, tudásanyaguk, hogy segítsenek, ne egyik tanácstalan ember próbálljon a friss tapasztalatai alapján segíteni a másik friss diabosnak. Persze ez is jó de ez tanácskozás, és nincs még mögötte tudás. Nagyon fontos szerep jut majd az edukátorokra, ha majd elterjedőben lesz, és egyre többen lesznek, és elfogadják őket. Ez volt a helyzet akkor amikor én szociális munkás lettem, lediplomáztam, és elkezdtem dolgozni, de még nem igazán volt elfogadott az országban. Most már kórházakban iskolákban, családsegítőkben egyre többen vagyunk, egyre nagyobb szükség van ránk, sajnos ilyen irányba fórdúlt a világ.

 

[lizzi]

Bocs Sani akkor a tévedésért összekevertelek valakivel.Hát én bevallom,hogy lassan már 1 éve van pumpám ,de én még mindig tanulom magam kiismerni ,hogy hogyan is mükődjek jól pumpával.Hát ez nálam is érdekes volt ,mert pumpát nekem sem ajánlott a régi dokim ,pedig 3 éven át próbálkoztunk napi 5 -szöri inzulinadással eredmény nélkül
De hát az a lényeg ,hogy én a sarkamra álltam és beállítottam hozzá ,hogy pumpám lesz és kész!

 

[Sani]

Kedves Zsuzsa!

Én is úgy gondolom, ahogyan Te. Mivel a cukorbetegek száma a nem megfelelő életvitel és mozgásszegény életmód által pár éven belül meg fog duplázódni( tudományos hírek alapján), nagyon nagy szerepe lesz az edukátoroknak ill. lenne a prevenciónak! Csak az a baj, hogy erre már csak akkor jönnek rá " az okosok", amikor már visszafordíthatatlanul elterjed a betegség. Sokkal kevesebbe kerülne a prevenció, mint a " tűzoltás". De hát én ehhez kicsike vagyok. Szomorúan látom, hogy hogy teszik tönkre magukat és családjukat az emberek. Nagyobb reklám kéne, sokkal több odafigyelés és megelőzés.

 

[tímeácska]

Sani! És ez igaz minden betegségre...
Jajj, ha lenne varázspálcám... :-D De nincs, a Jótündér sem én vagyok... :-D A csudába...

 

[zsuzsa]

Nag y kár hogy nincs egy évben több ilyen edukátorképzés. Bizony fontos hogy folyamatosan okosodjunk, tudásanyagunkat bővitsük. Tibikémet nem régen felkérték esettanulmánynak, egy főiskolai szakdolgozathoz. Szívesen vállaltam, mindenben segítettem, és nagy sikere lett. Mármint a dolgozatnak. és a téma miatt, mert még mindíg kevesen, keveset tudnak a szakmában is a cukorbetegségről és főleg az ilyen fiatalkoriról és hogy ez milyen növekvő számban fórdúl napjainkban elő. Én pedig szívesen megosztottam másokkal, az előzményeket is, és azt is hogy a mai napig hogyan alakúl a dolog. Azóta van is aki megkeresett, hogy van ismerőse akinek egy ismerőse beteg lett és felhívhatna e és stb... stb... Fontosak ezek a tanácsadások, vagy eszmecserék, de fontos, hogy csak olyat adjunk tovább amiben mi is biztosak vagyunk, és tudáson alapúl, ne adjunk tévas infókat, fontos hogy hitelesek és képzettek legyünk. Ilyen emberek az edukátorok.

 

[tímeácska]

A már végzett edukátor fórumozóknak van valami konkrét terve is ezzel az oklevéllel, vagy "csak úgy", érdeklődés miatt végeztétek el? Leginkább Katától kérdezem... De a Többiektől is...
És, akik szeretnék elvégezni, miért? -Kíváncsi Tímeácska-

 

[zsuzsa]

Minden betegségre, és minden szakterületre igaz amit írtunk. Fontos a tudás, a hitelesség, a segítőkészség, a hozzáállás, és bizony óriási szükség lenne a figyelemfelkelltésre, a reklámhadjáratra ez irányba, és a prevenciós munkára. Csak hát itt jönnek a piszkos anyagiak a képbe, ez mind nagyon sokba kerűl, ráadásúl nem mindenkinek érdeke, és csírájában elfolytják, mint a jó kezdeményezések többségét. A kh is hatalmas erőfeszítéseket próbállnak tenni, ill. a diab orvosok, akik a szívükön viselik a cukorbeteg gyermekek sorsát, és segíteni szeretnének, és nagy hangsúlyt helyeznének a prevencióra, de meg van kötve a kezük, és nem áll rendelkezésükre elehgendő eszköz. Talán ha ez nem így lenne, akkor annak ideén egy Betesda gykh ban az ügyeleltes gyernekszakorvos észrevett volna hogy a gyermekem nagyon rosszúl van és megmérte volna a cukrát, mivel kiszúrta a szemét az egyértelmű tünetegyüttes, hazaküldött hogy minden rendben, és pár órával később kora esti órákban már a rohammentő vitte a szinte élettelen kisfiamat, egyik kh ból a másikba, hogy diagnoztizálják már végre a bajt, és megkapja a megfelelő ellátást. Utána a diab orvos körbetelefonállta másnap az érintetteket, hogy mit kellett volna észrevenniük, de ez már késő lett volna, adott esetben a fiamat nrm adta volna vissza. Hát az ilyen és ehhez hasonló eseteket kéne megelőzni.

 

[Sani]

Kedves Tímeácska!

22 év cukorbetegségem után van tapasztalatom, felnőttem, átestem a kamaszkoron és boldog családanya vagyok, aki mer álmodni és az álmaiért mindent megtenni. Azért végeztem el az edukátorképzőt, hogy szakmailag is alá legyenek támasztva a tanácsaim és hogy felhatalmazást kapjak a papír által, hogy cukorbetegeken segítsek. Ez az álmom, ami remélem egyszer majd valóra válik.
Tapasztalom, hogy nagyon nagy hiányosságok jelentkeznek a helyes kezelés területén. Nincsen meg az alaptudás, ami nélkül lehetetlen normoglikémiás értékeket produkálni és a rossz lépések következményeire - a nem tudás miatt - még nagyobb bajt okoznak az érintettek. Ezt orvosolni kéne.

 

[vighkata]

Hű gyerekek, úgy pörög ez az oldal, hogy nem győzöm kapkodni a fejem. Szint minden bejegyzésre találnék hozzászólást (kivéve a piszkálósat, az nekem már épp elég). Megpróbálom összededni a gondolatokat.

Edukátor képzés. Sani te kérdezted mi változott , és én írtam, hogy nálunk voltak "külsősök". A szervezők úgy gondolták, hogy a cukorbetegség nem csak a diabetológiákon létezik, hanem óvodában, iskolában mindenhol. Első kezdeményezés képpen vonták be az egyészségügyiseket, pl, házi orvos meletti nővérkék. A következőkben pedig nagyon hasznos lenne az óvó nénik, tanár nénik bevonása. És az az oklevél, amit kapunk, az ugye nem is egy OKJ-s vizsga, nem vár el a hallgatótól egyetemi, vagy főiskolai szintet. Viszont hány anyuka nyugodna meg, ha ojan oviba tudná íratni a gyerkőcöt, ahol az óvó néni diba edukátor. Sajnos egyre nagyobb ütemben növekszik a frissen felfedezett cukorbetegek száma. Ehhez képest már el is vagyunk késve az edukátor képzéssel, és az edukátorok számával.

Valamelyikőtök kérdezte, hogy mire tervezem hasznosítani a "tudományomat". Én már a jelentkezéskor, ill pontosabban a bejutáskor beszéltem a házi orvosommal, a diab dokimmal pedig az utolsó kontrollkor, hogy számíthatnak rám akár friss cukorbeteg esetében, akár kevés tudással rendelkező esetében, hogy edukáljak. Természetesen gyerektáborokban is hasznosítani tudom a tanultakat.

Az valóban tény, hogy egy cukorbeteg felnőttnek hamarabb megnyílik egy kamasz, mint annak aki csak elvárásokat támaszt a fiatal elé, és át sem éli, amit a fiatal cukorbetegen megél.

Köszös edukátor képzés? Nagyon jó gondolat. A pumpás oldalon terveztünk egy személyes találkozást. Ezt komolyan össze kellene hozni. És tudnotok kell, hogy ti, itt mindenki edukátor már valamilyen szinten, nevetségesen fogalmazva én nem vagyok edukátorabb, mint ti, csak én tanfolyami keretek között kaptam még plusz oktatási anyagot, ami nagyon fontos lehet a mindennapokban. Azonkívül olyan dolgokat is megtudtunk, ami számomra is újdonság. Pl az inzulin útja a nem diabos szervezetben, ehhez képest az inzulin útja a diabos szervezetben. Na ehhez tényleg rajzolni kell, a könnyebbség kedvéért. Vagy pl. az intim helyzetek biológiája a nem diabos, és diabos szervezetben. Vagy amit már említetem a cukrok közötti különbség (kapilláris vér,- vénás vér,- szöveti vércukor)

Halmos professzor az előadását azzal kezdte, hogy a cukorbetegség "még elméletben sem egyszerű...." És elkezdődött egy 3,5 órás előadás, mi meg csak néztünk, figyeltünk tágra nyílt szemmel, mint gyerkőc az esti mese előtt.

Egymás edukálása. Tényleg az a jó, hogy ahányan vagyunk, annyifélék is vagyunk. Pumpásak, penesek, szültek, szülés előtt állók, gyermek korban diabossá válók, 30 éves kor fölött diabossá váló, stb.

Lányok! Húzzunk bele, és adjunk át a környezetünknek minél több tudást.

 

[vighkata]

Tímeácska!

Emlékszel, amikor felháborodva meséltem neked arról az anyukáról, akinek a 8 éves fiának mutattuk be a pumpát?
Megmérte a gyerke cukrát, beadta az inzulint, és elővette a bóóóti csokis nápolyit ebéd gyanánt.
Hát...., most nem is tudom mit írjak. Hogy nem lehet beleszólni? Vagy hogy nála az edukációt a dietetikával kellene kezdeni? Vagy mit kérdeznék tőle? Hogy tudja mit ad a gyerekének? Tudja, hogy ezzel mit okoz a gyerkőcnél hosszú távon?
Hát nem könnyű helyzet. A jó edukátor valójában ilyenkor a helyzetet felmérve tudja mit tegyen. Csakhogy ott akkor nem edukáltunk, hanem a pumpát és a működését mutattuk be a szülőknek. Ha ott rákérdezek, hogy miért csokis nápolyival eteti a cukorbeteg gyerekét.... hát őszintén szólva nem is tudom mi lett volan a helyes út, ez egy elég húzós kérdés lett volna, viszont így meg azt érzem, hogy szemet húnytam egy nyilvánvaló szarvashiba fölött. Ráadásul húsmentesen étkeznek, amivel én nem értek egyet, főleg nem egy diabos gyerek esetében, de meddig lehet beleszólni, és mikortól kell távoltartani magunkat? Hiszen nem kérdezte a véleményemet.

 

[Sani]

Kedves Kata!

Kompetenciánk arra van, hogy tanácsot adjunk. A kezelést az orvos írja elő és elvileg a dietetikus ad étrend mintákat és ch táblázatot ( persze segédanyagot mi is adhatunk). Nagyon nehéz eldönteni, hogy mikor és hogy hogyan szóljunk. Úgy gondolom, minden ember más és nekünk nagyon kéne érteni , látni és a non-verbális reakcióikra építeni a segítő beszélgetést, a tanácsadást. Nem egyszerű. Nekem nagyon nehéz volt azt elfogadni, hogy nem mindenkin lehet segíteni. Mert ha az akarata és elszántsága nincsen meg hozzá, akkor hiába adjuk át a tudást, nem fogja alkalmazni. Ez kemény dió, dehát nincs mit tenni. Inkább azokra kell a több figyelmet fordítani, akik örülnek a tanácsainknak és alkalmazzák őket.

 

[vighkata]

Szia Sani!

Nagyon is igazad van, az ember nem is gondolná, hogy mennyire. Vagyis mennyire felelősek vagyunk a környezetünkben lévőkért. Te azt írtad, hogy "ha nem akarja, hogy segítsünk". Nehéz látni és nem tenni semmit, de van egy ugyanilyen nehéz eset, amikor "buta" (senkit nem akarok megsérteni) emberrel állsz szemben. Őt hogyan közelíted meg? Nem is lehetsz benne biztos, hogy valóban tudatlan és szívesen fogadja az okos szót, vagy tudja a frankót, de nem érdekli.

A példa kedvéért maradjunk a nápolyis anyulánál. Ha nem kérdezek rá, honnan tudnám, hogy ő nem úgy tudja-e, hogy kiszámolja mennyi CH van a csokis nápolyiban és annak megfelelően adja be a srácnak az inzulint. Vagy nagyon is jól tudja, hogy nem a CH menynisége számít, hanem a CH összetétele is???! És akkor esetleg azt mondja, hogy az ő gyereke, az ő élete, az ő pénzük a nápolyira, stb. Hiszen amikor én ezt láttam, az olyan automatikus volt, mint nálam amikor felmérem a kenyér, zsömle, krumpli stb. CH-ját. A gyerek sem ellenkezett, hogy anya, miért nápolyi az ebéd? Higggyétek el, tényleg döbbenet volt. Akkor velem volt egy pumpás társam is, ő is akkor kapta meg 2 év H-Tron után a Spiritet. Ez a társam hentes, sé húsbóóótja van. Ne tudjátok meg, amikor megtudtuk, hogy ők vegetáriánusok, a társam majdnem leesett a székről, és ő meg is kérdezte, hogy mit adnak a gyereknek hús helyett. És bele is kezdett volna a húsmentesség helytelenségének meséjébe. Óvatosan tereltük a szót, szerncsére nagyobb kínos helyzet nélkül. Amikor eljöttünk 3-an pumpatréner, a társam és én, akkor erről beszélgettünk, hogy nem lehet beleszólni ilyen dolgokba. Persze, nem lehet beleszólni, tényleg az ő életük, de téynleg, hol a határ?
Csak bízni tudunk abban, hogy (akár van okleveleünk, akár nincs) egyre többen leszenek, akiknek lehet infot átadni, és nem kerülünk ilyen nehezen értelmezhető helyzetbe. Persze ezt nevezhetjük is kihívásnak. Csakhogy emögött a kihívás mögött igen komoly probléma áll.

 

[vighkata]

Edukáció.
Sani jól közelíted meg a dolgot. Mi edukátorok nem diagnosztizálunk, de javaslatot tehetünk további vizsgálat elvégeztetésére. Nem állítunk be inzulin dózisokat, az a diabetológus feladata, de javasolhatunk korrekciót, nem mi határozzuk meg a napi Ch bevitelt, de az étel piramis által és GI ismertetése által adhatunk tanácsot diétára.

 

[vighkata]

Kedves Zsuzsa!
Ha időd engedi, kérlek írjál bővebben erről a felkérésről a tanulmányhoz. Pl. mi kellett hozzá, gondolom cukinapló, stb, mennyi ideig tartott, és hogy viselte a gyerkőc, mennyire volt rá büszke, hogy ő a középpont?

Én nagyon örülök, hogy az orvosszakma egyre nagyobb figyelmet fordít a betegekre. A diabetológia az orvostudománynak az az ága, ahol az orvos nem képes egyedül önmaga beteget kezelni. Ahhoz a beteg közreműködése is kell. Kedz eltűnni az a teória, hogy orvos utasít, beteg betart (vagy nem tart be, és hazudik).

Szerintem Zsuzsa, ez is a szemlélet váltásnak köszönhető, tudniuk kell, hogy hogy is működik egy diabos gyerek ma, mert bizony a tankönyvek régen írodtak, régi inzulinokkal.

 

[Sani]

Egyet értek veled, Kata, de ha már így összefoglaltad az
- inzulin
- diéta edukátori tanácsadási lehetőségeit, ne hagyjuk ki a rendszeres
- mozgás fontosságát.
Ez az a három dolog, aminek összhangban kell lennie az ember életével. Ha ezekre a dolgokra odafigyelünk, és ezek által normoglikémiás értékeket produkálunk, akkor teljes és kiegyensúlyozott életet élhetünk.
Kezünkben van a sorsunk. Rajtunk múlik a jövőnk.

 

[vighkata]

Sani köszi a kiegészítést. A mozgás nem csak hogy fontos, hanem az tényleg a mi szabad területünk, azt nem orvos, én nem dietetikus írja elő, az tényleg a mi feladatunk beépíteni a terápaiába ill. mellé.
Mégegyszer köszi.

 

[vighkata]

Sőt, a pontosság kedvéért, a négyes lovasfogat:

- Diéta,
- inzulin,
- mozgás,
- edukáció

A fórumtársaknak írom, hogy ez volt a képzés első óráinak egyik anyagrésze. Aztá na pontokat kiveséztük. Régen a fogatot 3 ló húzta ezt egészítették ki a negyedikkel, az edukációval.

 

[Sani]

Az ideális edukátor
- követhető példát ad az életmódjával, szemléletmódjával, anyagcsere állapotával > magatartás minta felkínálása
- problémaérzékeny, hiszen tudja, miért nehéz a betegnek, empatikus
- tudást szerez, állandó önképzés és segítőmagatartás jellemzi
- tudását átadja > fontos, hogy az edukáció frontális helyett interaktív legyen = partnerként kell kezelni a beteget
- hatással legyen az érintett személyre > személyiségét formálja

Az edukációs folyamat a kölcsönös bizalmon alapul. Csakha a teljes valóságot ismerjük, akkor tudunk személyre és problémára szabottan tanácsot adni. Ehhez pedig a legfontosabb tényező, hogy megbízzon bennünk az edukált.

 

[Sani]

A 3-as fogat egy amerikai orvos nevéhez fűződik. Elliott P. Joslin 1959-ben fogalmazta meg a cukorbetegség komplex kezelésésnek hármas egységét:
diéta mozgás inzulin
A 4-es fogat az már biztosan az új kor vívmánya. Bár az edukációt itt - szerintem - felválthatja az önképzés is. Hiszen nem minden cukorbeteg szorul edukációra. Szerencsére - mint itt a fórumon többen is - tisztában vagyunk a dolgokkal. Persze sohasem árt akár átismételni, feleveníteni a tudást. Ezért is lenne jó egy edukátor tábor a fórumozóknak.

 

[tímeácska]

Hát, Sani, látom nagyon rámoccantál erre az "edukátor tábor- fórumozóknak" témára... :-D:-D:-D