Mit tud a párod a diabéteszedről?

[vighkata]

Kata, szerintem te ritka eset vagy. Ha örökletes a cukrod, akkor jóval nagyobb esélye van Deninek arra, hogy ezt 18 éves korig hozza ki magából, de már elmúlt, egyre csökken az esélye.

Hogy az öröklődés mennyire szólt bele, nem tudom. Szerintem egyéni hajlam.
Ugyanis az anyai nagyanyám volt diabos, kezdetben bogyó, aztán inzulin.
De mint géneket, a nővérem ugyanazt örökölte, mint én, ő nem diabos.

 

[pusimelu]

Sziasztok!
Elég nehéz írnom hogy a párom mit tud a diabetesről?
Amikor még a kezdet kezdetén voltam vagy voltunk naponta többször felhívott hogy minden rendben ettem e mértem stb?
Ez 3 éve volt!
Jelenleg őt nem érdekli főleg mióta pumpám van még annyira sem mint előtte!
Az elmúlt 3 hónapban egyszer nem kérdezte meg milyenek az eredményeim és hogy hogy vagyok!
Ami szörnyű de sajnos igaz!
Borka nagyon irigyellek titeket.....

A gyerekek viszont sokat segítenek!Amikor mérek akkor ott szoktak lenni szerelék cserénél is érdekli őket!
Adtak nekem inzulint már mind a ketten és nagyon büszke vagyok rájuk!Nekik megmutattam a pumpán mit nyomjanak meg hol állítsák le ha bármi baj van!
Rájuk egész biztos számíthatok!
Remélem egyszer eljön az idő ,és idejön a fórumra csak olvasni ,akkor már tanulna sokat!Lenne mit!

 

[poe]

Meli!

Ezen nem kell szörnyülködni, szerintem. Ez ugyanis azt is jelenti, hogy jól csinálod, nem ekörül forog a világ.

 

[kmolli]

Poe, nekem is ez a problémám,mint Melinek, de szerintem ez baj. Megértem Melit. És akármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a párunk-gyerekünk, akárkink, aki mellettünk áll kell, hogy döntsön helyettünk a kezelésünket illetően. De ehhez kellene valami alap érdeklődés....

 

[poe]

De ha számodra ez fontos és beszélsz erről a pároddal - aki sanszos, hogy nem is gondol erre - akkor biztosan hajlandó lesz megtanulni a legszükségesebbeket. Szerintem nem szabad haragudni azért mert nem érdekli annyira, vagy keveset tud róla. Azért ez egy nagyon összetett dolog, igazán csak az ismeri, érti, aki napi szinten benne van.

 

[kmolli]

Hát mostmár tényleg írhatna ide a párom, már többször mondta, hogy ír...
Beszéltünk erről, tudja mindazt, amit ide leírtam, de ez nem így megy. Akit nem érdekel, azzal nem tudsz mit kezdeni. Elfogadja, hogy én jól csinálom, megbízik bennem, de azt sajnos nem érzi, hogy nekem mekkora szükségem lenne arra, hogy ebben támogasson, érezzem, hogy akármikor rábízhatom magam, akármi történjék is. Lehet, hogy mint nő, ez egy kicsit fontosabb nekem, mint egy cukros férfinak ugyanez a női párjától. A nők ilyen biztonságra vágyók, ugye

 

[poe]

Férfioldalról...
Mi sokszor mást érzünk fontosnak, vagy másképp súlyozunk, mint ti nők, ezért időnként nem úgy cselekszünk ahogy szeretnétek (vagy épp nem cselekszünk), aztán nem értjük miért haragszotok. Erre szerintem egy orvosság van, a konkrét kérés, hogy a mi racionálisabb tudatunkig is eljusson...

 

[kmolli]

Ohohoh, már túl vagyunk ezen Lehet, hogy a férfiagynak kell néhány év, mire beérik a kérésünk benne?

 

[poe]

Akkor kifogytam az ötletekből...

 

[lizzi]

hááát érdekes a téma ,de mint mindent ezt is több oldalról nézhetjük és akkor már minden más
az biztos,hogy szerintem is könnyebb azoknak akik ??együtt kezdték a diabot" és csinálták végig a kezdeti nehézségeket és más azoknak akik úgy ,,kapták a párjukat"
én is úgy gondolom mint Kata ,hogy a szükség nagy úr és ha olyan helyzetben van az ember akkor előjönnek a dolgok amiket tud és tud segíteni!
az én férjem régebben beadta az esti inzulint amikor én már elaludtam és sokszor éjszaka felébresztettem,hogy kimaradt az inzulin ,de ő megnyugtatott:beadtam!
most a pumpát is ismeri valamennyire mert érdekli mint kütyü ,de ki tudja mit tudna vele kezdeni ?cukrot mérni nem mért sosem ,de szerintem azt is meg tudná csinálni ,de a kajákról nem sok fogalma van ,őt sajnos nem nagyon érdekli ez a téma

 

[kmolli]

Azért érdekes látni, hogy ki hogy ítéli meg a párja tudását. Én is ezt gondoltam, mint Lizzi, de nálunk bebizonyosodott, hogy a mérésig jutottunk csak (ez sem ment egyszerűen elsőre), ennél tovább nem tudott menni, nekem még inzulint sem adott be sosem a férjem. Mert nem volt rá szüksége, de nem is tudna, ha kéne. A kórházakban meg nem tudják normál tartományban tartani nulla háttérinfoval a cukrunkat, ha mi nem lennénk magunknál. Nem is lehet.
Még mindig Poe ötletét találom a legjobbnak, a "használati útmutatót" Kéne csinálnunk ilyesmit...

 

[kakukv]

Amikor cukorbeteg lettem, a szépemlékű Dr. Gács Gábor kezelt. Ő azt mondta, hogy minden közvetlen hozzátartozó is diabos, csak nem szúrja magát. Ő ezt nevezte 3. típusú cukorbetegségnek. A szüleimnél tényleg így volt, úgy érzem, mindent tudtak a fecsis időszakban. A penes időszakban már kevésbé figyeltek az inzulinbeadásaimra, és kezdték átadni a diétámat is az én kezembe (akkor már kamasz voltam).
A férjem nem sokat tud. Sajnos. Csütörtökön céges vacsin volt, és én otthon hipóztam. A gyerekek már aludtak, este fél 11 volt, és szorongós hipóm volt (tán ezt a fajtáját utálom legjobban). Felhívtam a férjem, hogy örülnék, ha hazajönne, és haza is jött, de tevőlegesen nem tett semmit, hogy jobban legyek, csak biztonságot nyújtott. Nekem ez is nagyon fontos volt, de ő úgy érezte, hogy fölöslegesen jött haza, nem ő rakta a számba a cukros ételt.
A gyerekek szeretik megmérni a vércukrukat, és az enyémet is. Tudják a vércukorértékekről is, hogy jó-e, vagy sem.

 

[kakukv]

Amikor cukorbeteg lettem, a szépemlékű Dr. Gács Gábor kezelt. Ő azt mondta, hogy minden közvetlen hozzátartozó is diabos, csak nem szúrja magát. Ő ezt nevezte 3. típusú cukorbetegségnek.

Ezt úgy értem, hogy a hozzátartozó foglalkozik a diabétesszel, érdekelt abban, hogy ismerje a betegséget.

 

[kmolli]

kakukv, nem ismertem a doktorurat, akiről írtál, de nagyon tetszik, amit mondott! Én is így látom, ezért hoztam létre ezt a topikot. Azt hiszem, ezzel a témával is foglalkozni kellene! És ez a mi feladatunk, cukrosoké...


Nofre, mit gondolsz, nem akarsz cikket tenni ilyesmiről az újságba?

 

[dg]

Amikor cukorbeteg lettem, a szépemlékű Dr. Gács Gábor kezelt. Ő azt mondta, hogy minden közvetlen hozzátartozó is diabos, csak nem szúrja magát. Ő ezt nevezte 3. típusú cukorbetegségnek.

Ezt úgy értem, hogy a hozzátartozó foglalkozik a diabétesszel, érdekelt abban, hogy ismerje a betegséget.

Ezzel én is egyetértek! Korábban már magam is mondtam ugyanezt: lélekben, gondolkodásban én is diabos vagyok.

 

[poe]

Ezt a 3-as típusú diabeteses kifejezést én is ismerem, az edukátorképzőn is többször elhangzott és a táborban is használták az előadók.

 

[cirmike11]

hát alig valamit. inkább az étel-intoleranciáról

 

[tímeácska]

Párom elég jól ismeri már Mátém és az én diabos kezelésemet. Pár hónappal ezelőtt még csak elmélet szintjén tudta, mit hogyan mikor és miért. Aztán, ahogy közeledett a szülés időpontja (még vagy 4 hónap volt hátra), egyik napról a másikra úgy döntöttem, mostantól egyedül kell megoldania Mátém pumpás kezelését, kajája kiszámítását, hozzá az inzulin adagokat... És mondhatom elég hamar belejött! Most már ott tartunk, hogy profin megcsinál mindent! Érdekes, hogy a pumpa feltöltése a mumus Nála... De ezt is megcsinálja, de a "tanulási időszaka" alatt is mindig megkérdezte, hogy nem akarom én csinálni? Én meg nem akartam...
Szóval, Rá merném (és merem is) bízni Magunkat!

 

[tímeácska]

Jutott eszembe egy ötlet!
Mi lenne, ha a talira összeállítanék a nem diabos hozzátartozók részére egy kérdéssorozatot, és azt tesztelnénk, ki mennyire ismeri a diabos társa (családtagja) diabját, kezelését? És a diabos párja javítaná ki a tesztet. Majd eredményt hirdetnénk... Nos, vélemények???

 

[borka]

Jutott eszembe egy ötlet!
Mi lenne, ha a talira összeállítanék a nem diabos hozzátartozók részére egy kérdéssorozatot, és azt tesztelnénk, ki mennyire ismeri a diabos társa (családtagja) diabját, kezelését? És a diabos párja javítaná ki a tesztet. Majd eredményt hirdetnénk... Nos, vélemények???

Nagyon jónak tartom az ötletet. Természetesen amelyik családba csak a gyermek diabos ott is be szálhat az apuka.
Jó volna,ha tolakodnának a talira a jelentkezők.

Ott vagyunk már?????????