hát a 3 doboz tesztcsík valóban kevés, ha az ember jó cukorbeteg és sokat mér... Talán érdemes a kezelőorvos segítségét kérni abban, hogy receptáron adjon 1-2 dobozzal ha tud. az én kezelőorvosomnál mindig vannak ilyen dobozok, olyan betegektől akik idősebbek, esetleg kevesebbet mérnek. ezeket ő így szokta szétosztogatni, azoknak akiknek " szüksége" van rá.
Ti egyébként hogy szoktátok az újjbegyeteket kezelni? az enyém már annyira ronda. mindig csak egy kezemet szurkálom.... A másikra valahogy nem esik a mozdulat....
Szia Gretta,
Ha az Accuchek ujjbegyszúróját használod (Roche gyártmány),ez viszonylag finoman szúr és eléred vele az összes ujjad mindkét felét (persze tudom nem mindegyik "kényelmes"). Oldalt kell szúrni és nem középen,itt kevésbé érzékeny a bőr és ha már picit megvastagszik az ujj bőre,finoman érdemes lereszelni vagy
bőrvágó ollóval levágni a megkeményedett bőrrészt (de csakis óvatosan és tiszta ollóval),ill. lehet állítani a szúrási mélységen is...én a hármasat használom...
Oldalt kell szúrni és nem középen,itt kevésbé érzékeny a bőr és ha már picit megvastagszik az ujj bőre,finoman érdemes lereszelni vagy
bőrvágó ollóval levágni a megkeményedett bőrrészt (de csakis óvatosan és tiszta ollóval),ill. lehet állítani a szúrási mélységen is...én a hármasat használom...
de nekem elég a 0,5 vagy az 1-es fokozatra állítva is... Vékony a bűrkém... ;-)
Hát tényleg elég vékonyka a bűrkéd, én is a 3-assal szúrok, persze már nekem is olyan kemény, kérges, mintha nem telefont markolásznék egész nap, hanem kapálnék. Én a gyűrűs-, és kisujjamat használom, vagy inkább eddzem?
hát köszi, kipróbálom mindenképp. mondjuk pihentetni sem ártana a kezemet egy darabig. addig meg jó lenne a másikra áttérni. én az 5os fokozatát használom az újbegyszúromnak, de még olykor így sem sikerül elsőnek...
Timi, ha jól olvasgattam itt a fórumokon akkor neked a fiad is cukros??? Ha igen, akkor ő mikor lett az? Hogy dolgozta fel? Nem tudom, deha egy kicsi gyerekről derül ki hogy cukros nekem mindig összeszorul a szívem. Olyan kegyetlennek érzem ilyenkor az életet....
Hát, ha én az 5-ös fokozatát használnám, gyakorlatilag lehet, hogy már az ujjamat is átbökném... ;-)
Igen, Mátém is cukros, Ő nem egészen 10 hónapos kora óta diabos... Ugye, Ő eleinte nem igazán értette, mi történik Vele, legfőképpen nem is tudta, miért... Neki ez lett a "természetes", teljesen elfogadta, szerintem már nem is tudná a kis életét elképzelni ujjbökés, és (most már több, mint fél éve) pumpa nélkül... Igen, kegyetlen a sors, de nem érzem azt, hogy "más" lenne az én fiam (akár kevesebb...), mint más gyerkőc... Sőt! Próbálom (és sikerült is) úgy felfognom ezt az egészet, hogy a diétája sem más, mint az egészséges táplálkozás alapja, sokkal fegyelmezettebb lesz, mint a többi lurkó, ami előnyére is válhat (sőt, szerintem válik is!), attól, hogy diabos, nem kell lemondani semmiről (főleg, mióta pumpás), egyáltalán nem néz kevesebb "eséllyel" az élet elé, mint bármelyik hasonló korú gyermek! Nagyon sokat gondolkodtam azon (mint szerintem az összes többi diabos gyermeket nevelő), hogy miért pont az én gyerkőcöm... De semmi értelme ezen rágódni, attól, hogy én emésztem magamat, nem fog megváltozni ez a helyzet... Akkor meg mi értelme ezen gondolkodni?! Semmi! Ez van, és mindig az adott helyzetből a lehető legjobbat kell kihozni, és igenis, maximalistának kell lenni ezen a téren... Van jó, jobb, legjobb, de van a lehetmégennélisjobb, amire minden nap, minden egyes pillanatában gondolni kell! Ugyanis, itt nem magamról van szó, hanem a gyerekemről! Neki nem lehet "csak jó"! Én erre törekszem, és remélem, még hosszú-hosszú éveken keresztül lesz erre energiám! Mindenkinek ezt kívánom, teljes szívemből!!!
És a Máté megtudja mérni egyedül a cukrát vagy ezt csak te szoktad neki? Bocsi, lehet egy kicsit együgyű kérdés, de úgy elképzelni sem tudom, hogy egy kisgyerek mikorra nő fel annyira, hogy ezt megtegye... Kíváncsi lennék rá.
Mátém még nem egészen 2 éves volt, amikor már egyedül bökte a kis ujját, a cukimérőt is egyedül "kezelte", én csak a rácseppentésnél segíthettem! :-D 3 évesen már ezt is egyedül csinálta, és azóta is! Csak ha valami "sokkal fontosabb dolga" nincs, akkor mérhetem meg én gyorsan a cukiját, hogy rohanhasson tovább a sürgős dolgára! :mrgreen: De most már az én cukimat is Ő méri rendszeresen. És úgy látom, nagyon is élvezi döfködni az ujjaimat! Sőt, kb. 1-1,5 hónapja volt még csak pumpás (még 3,5 éves volt csak), amikor egyedül elkezdte bebökni a kanült Magának. A merőlegeset teljesen egyedül a belövővel, a 45 fokosnál csak segítettem helyes szögben bevezetni a tűt, de onnantól egyedül csinálta a dolgokat (tű kivétele, ragacs védőfóliájának levétele, szerelék rácsatlakoztatása, stb.). Azt pedig kifejezetten élvezte, mikor nekem is pumpám lett, hogy Ő bökhette be nekem is a kanült!;-) A fagyi visszanyalt! :lol::lol::lol:
hát ezt azért nem is gondoltam volna. Nagyon ügyi a Máté. Neki ez már biztos természes dolog, mármint így élni. és nem tapasztaltad esetleg, hogy visszahúzodobb lenne esetleg mint a kistársai a cukor miatt? Érez ő valamiféle hátrányt emiatt?
Hogy visszahúzódóbb lenne Mátém?!:mrgreen: Egyáltalán nem!;-) Azért nevetek, mert elképzeltem azoknak az arcát, akik ott voltak a találkozón... Gyakorlatilag semmi hátrányt nem érezhet emiatt. Talán, amikor még elég sűrű lakói voltunk a kórházak osztályainak, akkor még igen... De azóta nem! Mátémnak a diabbal való együtt élés talán már annyira megszokott, mint az, hogy levegőt veszünk (némi túlzással???). Ő nem is emlékezhet már arra, milyen volt Neki nem diabosan... Hát, már én sem nagyon emlékszem arra a pár hónapra, amíg egy nem cukorbeteg kisfiam volt... Hogy sajnálom-e, hogy ilyen pici korában lett cukros? Nem! Így utólag már nem! Ha már ennek így kellett történnie, ahogy, akkor legalább olyankor történt, hogy életkorából adódóan nem élte meg negatívan, traumaként, vagyis, nem emlékszik rá!!!
Mátém még nem egészen 2 éves volt, amikor már egyedül bökte a kis ujját, a cukimérőt is egyedül "kezelte", én csak a rácseppentésnél segíthettem! :-D 3 évesen már ezt is egyedül csinálta, és azóta is! Csak ha valami "sokkal fontosabb dolga" nincs, akkor mérhetem meg én gyorsan a cukiját, hogy rohanhasson tovább a sürgős dolgára! :mrgreen: De most már az én cukimat is Ő méri rendszeresen. És úgy látom, nagyon is élvezi döfködni az ujjaimat! Sőt, kb. 1-1,5 hónapja volt még csak pumpás (még 3,5 éves volt csak), amikor egyedül elkezdte bebökni a kanült Magának. A merőlegeset teljesen egyedül a belövővel, a 45 fokosnál csak segítettem helyes szögben bevezetni a tűt, de onnantól egyedül csinálta a dolgokat (tű kivétele, ragacs védőfóliájának levétele, szerelék rácsatlakoztatása, stb.). Azt pedig kifejezetten élvezte, mikor nekem is pumpám lett, hogy Ő bökhette be nekem is a kanült!;-) A fagyi visszanyalt! :lol::lol::lol: