Szerintem mindkettőbe érdemes, éppen azért, mert másmilyen. Gábornak tavaly nyáron kezdő diabosként óriási lelki 'segítség' volt a Bátor Tábor, pont a gondtalanság miatt. Előtte nyolc hónap nagy kínlódás volt.
Gabibaba is jól írja, a gondtalanság, szabadságérzés nagyon jó érzés lehet egy diabos srácnak... Szuper, hogy több lehetőség létezik, aki teheti, mindkét helyre (akár egyik évben egyikbe, majd másikba) juttassa el gyermekét...
Gabibaba is jól írja, a gondtalanság, szabadságérzés nagyon jó érzés lehet egy diabos srácnak... Szuper, hogy több lehetőség létezik, aki teheti, mindkét helyre (akár egyik évben egyikbe, majd másikba) juttassa el gyermekét...
Nekünk az a legfontosabb, hogy erős vagy és itt vagy velünk.Sziasztok!!
pedig azt gondoltam a mai le.... után nem írok, de erőt vettem magamon és próbálok felpörögni
Üdv:
Ezzel az a baj, hogy mindegy miért nem megy a gyerek táborba, a szülő félti, vagy a gyerkőc nem akar menni, nem lehet erőltetni.Amit akartam igazán írni, csak annyi, hogy szerencsés tényleg az a gyerkőc aki el tud jutni egy éven több táborba is, és a tapasztalat az, hogy majdenem mindíg ugyanazok a gyerekek vannak a táborokban.
De mi van azokkal akiket a szülők annyira féltenek, és nincs meg a bizalmik felénk szervezők felé,vagy a gyerek hallani sem akar róla tudjuk pedig nagy szükség lenne mindenkinek eljutni egy-egy táborba vagy valami szervezett edukációs napokra!!
Én ezt úgy látom erre nincs semmi megoldás, erre kellene valamit kitalálni
Üdv:
Változtatni kellene az emberek felfogásán... Ez ránk, magyarokra amúgy is jócskán ránkférne.de mi kellene ahhoz, hogy divat legyen? Vagy ha nem is divat, csak egy kicsit népszerűbb. Szerintem nem mindenki él a mókuskerékben, és az önkéntes munka sokmindenre megtanítja az embert, amit aztán hasznosítani is tud későbbi élete során.
Ez más országokban természetes dolog.Változtatni kellene az emberek felfogásán... Ez ránk, magyarokra amúgy is jócskán ránkférne.
És mondjuk mit gondoltok arról, hogy itt az egészséggel kapcsolatos fórumon alaposan megbeszéltük azt, hogy ki hogyan vélekedk a dohányzásról. És az eredmény, ha jól összesítem: Betiltani nem szerencsés, leszokni nagyon sokan nem akarnak, a kampányokkal talán úgy vannak: nekem ugyan ne mondják meg hogy éljek, mert úgysem élek úgy. És ezt nem csak itt tapasztalom, hanem sok más helyen is.
Mondjuk ha önkéntesek vennének részt valamiben, ami segítené a dohányosokat, az szerintetek mennyire lenne elfogadható? Ezen a hozzáálláson lehet vagy sem változtatni?
Mondjuk ha önkéntesek vennének részt valamiben, ami segítené a dohányosokat, az szerintetek mennyire lenne elfogadható?
És az eredmény, ha jól összesítem: Betiltani nem szerencsés, leszokni nagyon sokan nem akarnak, a kampányokkal talán úgy vannak: nekem ugyan ne mondják meg hogy éljek, mert úgysem élek úgy. .
?
De van valahol én nyilatkoztam hogy csak azért sem szokok le a bagóról.Próbálkoztam de többe volt mint amikor cigiztem.Én maradok örök bagós!:twisted:A konzekvencia részben helytálló. De ha figyeltél, van olyan is, aki már sikeresen leszokott, van aki próbálkozik, mert szeretne leszokni, és nincs olyan vélemény a fórumon, aki azt mondta volna, hogy "már csak azért se szokok le, pukkadjatok meg a kampányaitokkal együtt." (Ez az utolsó beidézett mondattal hivatott egyenértékűnek lenni, ugyi...)