Tényleg, Timi, mi volt a probléma végülis, amiért meg kellett születnie a Boginak ilyen korán?
Már vártam a kérdést...

Tegnap neki is álltam, hogy megírjam... De aztán felkaptam a vizet, ahogy visszaemlékeztem a történtekre... De most leírom!
Szóval...
A 30. héttől éreztem, hogy valami nincs rendben. Húgyúti fertőzésre gyanakodtam, mivel a klasszikus tüneteim voltak: fájt, ha pisiltem (nem csípett, hanem kifejezetten fájt!), véres volt a vizeletem. Nem az a kicsit sötétebb-barnásabb volt, hanem láthatóan véres volt. Természetesen megpróbáltam értesíteni a szülész orvosomat, akit nem értem el. Bementem a kórházba, hátha ott utol érem, de sikertelenül jártam. Végül a háziorvosomhoz mentem el, aki adott antibiotikumot (Amoxicillint). Erre 2 nap után tűnt, hogy használ, jelentősen javult a helyzet. Még ugyan azon a héten kellett mennem tanácsadásra, ultrahangra, így ott meg is beszéltem a történteket a szülésszel. Azt mondta, ha javult az állapotom, akkor az Amoxicillin jó, maradhat. Egyéb teendőm nincs. Tényleg, pár nap múlva meg is szűntek teljesen a panaszaim. Majd kb. 1 hét múlva visszatértek a tünetek. Felkerestem a nőgyógyászt. Újabb adag Amocicillint adott, ami már Augmentin név alatt futott. Jeleztem is Neki, hogy ha egy kúra ugyan ebből nem igazán használt, talán más kellene... Kértem, hogy ami labor beutalót adott a tanácsadás alkalmával, egészítse már ki gyulladási fatorokra (süllyedés, CRP), és vizelettenyésztést is kérhetne. És nem tette meg! Azt mondta, nem kell az, és ezt leírta az ambuláns lapomra is! Hát, ha az a régi fajta "beixelős" laborkérő papír lett volna, nem lett volna gond, mert beikszelgettem volna én ezeket! Visszamentem a háziorvosomhoz, aki osztotta a nőgyógyász véleményét: nem kell más, jó lesz az... Aztán másnapra elmúltak megint a tünetek. Megnyugodtam, hogy talán minden rendben lesz most már. 1 hétig így is tűnt. Majd még hevesebben jött a fájdalom vesegörccsel, és társult hozzá 39 fokos láz is. Ami ugye a babának is ártalmas lehet! Vissza a nődokihoz, háziorvoshoz, akik nagy okosan azt javasolták, hogy szedjek Algopyrint, mert a lázat csillapítani kell. Irány másik orvoshoz, aki ugyan ezt mondta! Aztán elegem lett, bementünk Veszprémbe a sürgősségi bel-re, szándékosan délután 5 után, mert akkor már nem küldhetnek el, hogy menjek a háziorvosomhoz, itt Palotán pedig hétköznap nincs ügyelet, csak hétvégén

o)! Nagyon normálisak voltak, azonnal labor, hasi és nőgyógyászati UH, ahol közölték, hogy a baba jól van, de a jobb oldali vesém egészében meg van nagyobbodva, és a vesekehely is jelzetten tágabb, ami arra utalhat (jobb esetben arra), hogy pang benne a vizelet, ettől lehet a vesemedence gyulladásom is. Közben, ahogy vizsgálgattak, elkezdtem hányni. Olyan szép sárgát... Remek, gondoltam, még valami??? Megérkezett a labor: beszűkült vesefunkció, májfunkció, kiszáradás, 242-es CRP, 57-es süllyedés... Na, innentől kezdve nem volt kérdés, hogy maradok-é, avagy hazajöhetek... Maradtam a bel. sürgősségin. Kispapa kitartóan mellettem volt, este 11 körül küldtem haza, hogy pihenjen, addigra már sokkal jobban voltam én is, megszűnt a fájdalom, a görcs, lázam lejjebb ment, nem hánytam. Na, ahogy elment, szóltak, hogy vár még rám egy urológia és nőgyógyászat konzílium. Még aznap éjjel... Oké, gondoltam, úgy sem vagyok álmos

)), nosza! Na, el is jutottam az urológiáig, ahol a doki azt mondta, hogy hujjujuj, az a vese nagyon meg van nagyobbodva, és az a tágulat is hatalmas... Átvesz a sürgősségiről... Közölte, mivel ennyire tág a vesekehely, katétert kell a vesébe (nem "csak" a húgyhólyagba!) felvezetni, amivel meg sem moccanhatok. Nem hogy felkelni, de még csak felülni sem szabad vele, mert ez a katéter (ureter katéter, továbbiakban UK) akár át is szúrhatja a vesét... Szuper, gondoltam, na, más már nem jöhet (én, a kis naiv...)! Felhelyezték az UK-t, ami kimondhatatlanul fájt! Végig fájt, ahogy vezették fel, mind a 28 centijét éreztem! Amikor már a vesében volt az UK, még ha akartam volna sem bírtam megmozdulni, annyira fájt, a legkisebb mozdulatra is! Közben, kérdeztem a dokit, hogy ennek biztosan ennyire kell fájnia?! Közölte, nekem (eü.-s létemre!) tudnom kéne, hogy ez kellemetlen, de nem fáj! Aham, NEKI! És bevittek egy kórterembe, ahol egy idősebb néni feküdt. Innentől kezdve szabályosan 5 percenként megfeszült a hasam, de nem volt fájdalmas. Ez már éjfél körül volt. Majd egy óra múlva már 3 perces méhösszehúzódásaim voltak, amik egyre erősödtek. Ekkor megkértem az idős hölgyet, hogy szóljon már a nővérnek, hogy valami nem oké. Visszajött a szobatársam, akivel azt üzente a nővér, hogy biztosan az UK-t érzem csak, aludjak...

De a fájások nagyon erősek lettek, megkértem ismét a szobatársamat... Ugyan ezt a választ hozta! Na, ekkor már én kezdtem el hangosan (majdhogynem kiabálva!) mondani, hogy MOST hívja ide az orvost, és vegye ki a katétert! Na, fél óra múlva, álmából felkeltve meg is érkezett az orvos. Kértem, vegye ki az UK-t, mert amióta ment van, kifejezetten erős, és rendszeres fájásaim lettek, nem szeretnék még szülni, korai lenne! Na, megkaptam a választ, igen kedvesen: ne hisztizzek, nekem már meg kell tudni különböztetni a vesegörcsöt a szülési fájásoktól! Egyből reagáltam is rá, hasonló stílusban, ahogy ő szólt hozzám, hogy valóban, meg is tudom különböztetni, és éppen ezért vegye ki a katétert, mert ezek szülési fájások!!! Még azért tudattam vele, hogy kötelessége kivenni a katétert, ha én, mint a beteg azt mondom, egy saját kérésre történő eltávolítás nyilatkozatának aláírása után! Na, innentől kezdve 6 órán keresztül nem láttam orvost, de még nővért sem! Illetve, nővért igen, kb. 3 perc múlva, amikor beadott nekem egy Seduxen injekciót :dr_32:, mivel az orvos a szobám ajtaja előtt erre utasította, hogy ne hisztizzek...

Na, ezek után én gondoskodtam arról, hogy a környezetemben ne aludjanak

D)... Sajnos, felkelni nem tudtam, így a hangomat használtam!

Semmi nem történt, egészen a reggeli váltás megérkeztéig. Ekkor azonnal felvittek (ágastól) 1 emelettel feljebb, a nőgyógyászatra. Onnan pedig egyenesen a szülőszobára! 17 órán keresztül próbálták a szülést megállítani, de már nem lehetett. Közben, akárhány orvos megvizsgált (mindig volt mellettem 2!), mind azt mondta, hogy biztosak benne, hogy az UK indította be a szülést!

17 óra vajúdás után is csak 2 ujjnyira tágultam, amikor jelentkeztek a tolófájások... Ráadásul Bogikám farfekvéses volt (előző nap még fejvégű volt, gyorsan megfordult...

), így azonnal császároztak. Aztán 1 hétig vénás antibiotikumot kaptam, de hazajövetelünkkor még mindig emelkedett volt a CRP-m (124), a vese és májfunkcióim sem rendeződtek. Majd jövőhéten megyek kontroll vérvételre.
Nos, "ennyi" az én, vagyis, a mi történetünk...
Ja, igen... Pech az egészben, hogy a telefonom, vagyis a SIM kártyám éppen ekkor ment tönkre... SIM kártya-hibát írt ki, és azóta is...


